Drága Olvasóim!
Meg is hoztam az 5. fejezetet. Nagyon szépen köszönöm a 34 feliratkozót, eszméletlen, hogy ennyien vagytok, és még csak a történet elején vagyunk! :) Szóval nagyon hálás vagyok nektek mindenért! <3 Lehet, hogy most túl gyorsnak fog tűnni minden, de higgyétek el, hogy nem lesz minden a legnagyobb rendben, még rengeteg fordulatot tervezet! Remélem, hogy ez is elnyeri a tetszéseteket, bár nem lett túl hosszú. Jó olvasást!
Meg is hoztam az 5. fejezetet. Nagyon szépen köszönöm a 34 feliratkozót, eszméletlen, hogy ennyien vagytok, és még csak a történet elején vagyunk! :) Szóval nagyon hálás vagyok nektek mindenért! <3 Lehet, hogy most túl gyorsnak fog tűnni minden, de higgyétek el, hogy nem lesz minden a legnagyobb rendben, még rengeteg fordulatot tervezet! Remélem, hogy ez is elnyeri a tetszéseteket, bár nem lett túl hosszú. Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Jövőhéten nem tudom hozni a részt, mert egész héten nem leszek itthon és hétvégén sem, de azután ígérem, hogy kárpótlásként hosszabbat hozok!
U.i.: Jövőhéten nem tudom hozni a részt, mert egész héten nem leszek itthon és hétvégén sem, de azután ígérem, hogy kárpótlásként hosszabbat hozok!
Az utolsó hetemet végigszenvedtem az iskolában, s végre elérkezett a vakáció. Emlékszem, régebben ilyenkor terveztem a barátaimmal, hogy mikor és mit fogunk csinálni. Hogy melyik buliba menjünk. Hogy melyik fürdőruha áll jobban. Hogy hova menjünk nyaralni. De tavaly ezek már nem voltak meg, az egész szünetet végigszenvedtem. Most csak remélni tudom, hogy ez a nyaram nem lesz olyan szörnyű, bár Harry miatt most lehet, hogy idén még a poklot is megjárom.
A vakáció első napján 10-kor kelek fel. Lassan kinyitom a szemem, s hunyorítva nézek az ablakra, ahol beszűrődik a Nap erős fénye, ami mellesleg most eléggé zavar. Görcsbe rándul a gyomrom, ha az elkövetkezendő időszakra gondolok. Egy nyár, amiben régen ezernyi kaland volt, most viszont üresség.
Egy mély levegőt veszek, ledobom magamról a takarót, s leslattyogok a konyhába. Anya és apa dolgoznak, a nővérem még alszik, a kisebb testvéreim pedig a nappaliban játszanak. Megiszom a kávémat, s bemegyek hozzájuk.
- Sziasztok - dobom magam a kanapéra.
- Jenny, szólj rá Mikera, meghúzta a hajamat! - bújik hozzám a húgom, az ölembe mászik és a mellkasomra fekszik. Átölelem kis testét és simogatni kezdem.
- Nem is igaz! - nyújtja ki a nyelvét Mike. - Molly meg megharapta a kezemet, nézd! - mutatja a karját Mike. Megsimítom és adok rá neki egy puszit.
- Ne veszekedjetek.
- Jó reggelt - néz be a szobába Ellie. - Anyáék dolgoznak?
Bólintok, mire Ellie felsóhajt és a zsebéből előveszi a telefont, feloldja és pötyögni kezd.
- Akkor Harry jön át - mondja pár perc után, majd a konyhába megy. A gyomrom összeszűkül, s nyelek egy nagyot. Nem akarok vele újra találkozni. Soha többé nem akarok vele találkozni!
- De jó! Harry múltkor is játszott velünk - mosolyog fel rám édesen Molly, szemei csillognak és arca egészségesen piroslik. Halványan rámosolygok. - Addig kiválasztom a játékokat! Mike, gyere és segíts! - pattan fel az ölemből, majd mindketten felszaladnak. Felsóhajtok és lehunyom a szemem. Úgy tűnik, sehogy sem fogok megszabadulni Harrytől.
A fejemet felkapom, ahogy csengetést hallok. Ilyen gyorsan nem érhetett ide!
Hallom, hogy Ellie ajtót nyit, s boldogan üdvözlik egymást Harryvel. A szívem hevesebben kezd verni, ahogy hallom a hangját, már szinte most megérzem az illatát.
Ellie betessékeli őt a nappaliba, s ahogy meglát, egy pillanatra megáll.
- Szia - néz rajtam végig, majd a földre, megköszörüli a torkát és a másik kanapén foglal helyet. Én is elmotyogok egy köszönésfélét, majd felállok és elindulok ki, de Ellie megáll előttem.
- Maradj itt vele, amíg én elkészülök, felöltözök és lefürdök, csak pár perc - ültet vissza a kanapéra.
- Nem mehetek veled? - vigyorodik el Harry perverzül, mire Ellie nevetve forgatja a szemét.
- Majd talán egyszer - vet felé egy pajkos mosolyt, majd kimegy, s Harry a szemeit a nővérem fenekén legelteti. Lenézek, s kínos csend vesz minket körül, nem akarom vele tartani a szemkontaktust, de érzem magamon perzselő tekintetét.
- Sajnálom, hogy a múltkor olyan goromba voltam - szólal meg végül, mire tekintetemet rá emelem.
- Semmi baj - motyogom.
- De igenis baj, mert nem érdemelted meg. Csak... annyira rossz látni, hogy egy ilyen lányban, mint te, alig van élet.
Megrázom a fejem és nyelek egy nagyot. Szóval élet sincs bennem, hát ez szuper. Bár teljesen igaza van...
- Azért még a bulit nem felejtettem el - mosolyodik el halványan. Értetlenül nézek rá, mire kissé felnevet. - Még mindig itt van bennem a vágy, hogy megcsókoljalak.
A pulzusom ismét emelkedik, s érzem, hogy az arcomat elönti a pír.
De ő csak tovább néz engem. Kezd egyre kellemetlenebb lenni ez az egész, most bármit megadnék azért, hogy valaki betoppanjon.
- Estére anyámék meghívtak titeket egy grillpartira hozzánk, szóval remélem, hogy addigra kicsit feloldódsz.
Mielőtt bármit reagálhatnék rá, Molly és Mike nevetgélve rohannak be a szobába és Harryt meglátva sikítva szaladnak hozzá.
- Sziasztok, csöppségek! - öleli őket magához, s megsimítja a hátukat. Azt hiszem, ez a legaranyosabb dolog, amit valaha láttam.
- Játszol velünk? - mosolyog Mike.
- Persze! Mit szeretnétek?
- Inkább nézzünk meg egy mesét, lééégysziii! - pislog Molly. Harry megsimítja a fejét, miközben édesen mosolyog rá. Azt hiszem, most azon a szinten vagyok, hogy itt helyben elolvadjak. Hogy lehet valaki ennyire édes?! Olyan, akár egy angyal.
Mielőtt teljesen más világba kerülnék, felállok és felmegyek a szobámba. Az órára nézek, még csak 11 van. Az este elég lassan fog eljönni, úgy érzem...
A szobámban az egyik helyről ülök a másikra, lefekszek és felállok, szóval semmi érdekeset nem csinálok, mint általában. Egyhangú és unalmas az életem, mindig ugyanaz van, és ebbe már lassan beleőrülök. Mikor már harmadszorra kezdem el ugyanazt a sorrendet, felsóhajtok és lemegyek. Ahogy elsétálok a nappali előtt, benézek és az arcomon egy mosoly jelenik meg. Harry mellkasán fekszik Molly, simogatja őt, Mikeot pedig átkarolja, Ellie mellettük van, és úgy nézik együtt a mesét. Veszek egy mély levegőt, majd kimegyek az udvarra, s a fűbe ülök. Örülnöm kellene a jó időnek, mint más, normális ember. De nem megy. Nem érzem jól magam attól, ha a nap süti a bőrömet, hogy hallom a madarak csiripelését, hogy zöldek a fák és a fű. Körbenézek, hogy nem lát senki, előveszek egy szál cigit és a számba teszem, majd meggyújtom és egy mélyet beleszívok, aztán a füstöt lassan kieresztem az ajkaim között. Lehunyom a szemem, úgy érzem, ez valamennyire megnyugtat. Végignézek az alkaromon. Ilyenkor mindig eszembe jut az a sok rossz dolog az életben, ami velem történik, vagy azok a jó dolgok, amik velem sose fognak megtörténni.
Ismét a cigibe szívok, s ahogy fújom ki a füstöt, valaki hirtelen leül mellém. A szívem majdnem kiugrik a helyéről, annyira megijedek, de szerencsére csak Harry az. Vagyis jó, hogy nem Ellie tudja meg, hogy cigizek.
- Mióta cigizel? - néz rám, a lábait felhúzza és a kezeit a térdére teszi.
- Egy ideje - szívok bele megint. - De anyáék nem tudják.
- Persze, köztünk marad, ahogy minden más - néz rám komolyan. Nem reagálok rá, gyorsabban kezdem szívni. - Adsz egy slukkot?
Egy kis hezitálás után rábólintok és odaadom, majd figyelem, ahogy ajkai közé emeli, s beleszív. Eszméletlen szexi látványt nyújt, ahogy a füst kijön a száján.
- Miért jöttél ki? - nézek rá. Még engem is meglep, hogy ezt a kérdést feltettem.
- Ellie megeteti a tesóidat, és az ablakból láttam, hogy itt üldögélsz.
Pár perc csend vesz minket körül, csak magam elé nézek. Elszívjuk a cigit, eldobom és hanyatt fekszek a fűben. A pólóm kicsit felcsúszik, így lefogom, nehogy meglássa a hájas hasamat.
Ő is ledől mellém és rám mosolyog. Ahogy a nap megvilágítja az arcát, ahogy szemei csillognak, ahogy a gödröcskék megjelennek az orcáján, egyszerűen tökéletes.
- Amúgy te is tetszel nekem.
Értetlenül nézek rá. Nem értem, miért mondta, hogy, te is, másrészt nem világos, hogy egyáltalán miért mondta. Talán így akar vigasztalni, vagy nem tudom.
- Tudom, hogy tetszem neked, és te is tetszel nekem. Érted? - mosolyog. Felsóhajtok és felnézek az égre.
- Nem kell ezt mondanod.
Hirtelen fölém mászik, s a hirtelen cselekedetétől kicsit megijedek, mire felnevet.
- Azért mondom, mert így van - ad egy puszit az orromra, amitől muszáj elmosolyodnom és felkuncogok. - Imádom a nevetésed - mosolyog.
Összezárom az ajkaimat és oldalra nézek. Idegesít, hogy ilyen közelről bámul.
- Most nem tudsz elfutni.
Rápillantok, nem egészen értem, hogy miért mondja. Ám ahogy közelebb hajol hozzám, rögtön megértem. Meg akar csókolni.
Nyelek egy nagyot, a légzésem és a pulzusom is egyre szaporábbá válik. Az ajkait nézem, amint az enyémek felé közelítenek. Most hagyjam? Vagy ne? Miért csinálja ezt?
Mire feleszmélek, puha ajkai gyengéden érintik az enyémeket. A szemeim automatikusan lecsukódnak. Egy kicsit megharapja az alsó ajkamat, ezáltal a szám kinyílik, s nyelvét lassan az enyémhez érinti, majd lassú táncba hívja. A halk zihálásomat nem tudom elfojtani, félek, hogy hallja, ahogy a szívem túl gyorsan és hangosan ver.
Ahogy ajkaink elválnak, a szemembe néz és elmosolyodik. Fogalma sincs, hogy ez volt az első csókom, és fogalma sincs, hogy mennyire élveztem. Az érzések és gondolatok teljesen összekavarodnak bennem.
- Olyan megilletődött vagy. Nem hitted, hogy tényleg megteszem, igaz? - mosolyog. Megrázom a fejem és nyelek egy nagyot. - Megtehetem még egyszer - hajol közelebb és újra megcsókol. Hihetetlen érzés, tényleg, olyan, mintha most a fellegekben járnék. - Na gyere, menjünk be - mosolyog, majd lemászik rólam és segít felállni. Hagyom, hogy előre menjen, majd az ujjaimat lassan az ajkaimhoz emelem.
Most ez tényleg megtörtént? Tényleg csókolóztam Harryvel?
Annyira tökéletes volt. Harry annyira tökéletes.
Nem lehet, hogy ilyen gyorsan megkedveltem. Nem lehet, hogy ennyire megkedveltem.
Az meg végképp nem lehet, hogy ő is kedvel engem...
A vakáció első napján 10-kor kelek fel. Lassan kinyitom a szemem, s hunyorítva nézek az ablakra, ahol beszűrődik a Nap erős fénye, ami mellesleg most eléggé zavar. Görcsbe rándul a gyomrom, ha az elkövetkezendő időszakra gondolok. Egy nyár, amiben régen ezernyi kaland volt, most viszont üresség.
Egy mély levegőt veszek, ledobom magamról a takarót, s leslattyogok a konyhába. Anya és apa dolgoznak, a nővérem még alszik, a kisebb testvéreim pedig a nappaliban játszanak. Megiszom a kávémat, s bemegyek hozzájuk.
- Sziasztok - dobom magam a kanapéra.
- Jenny, szólj rá Mikera, meghúzta a hajamat! - bújik hozzám a húgom, az ölembe mászik és a mellkasomra fekszik. Átölelem kis testét és simogatni kezdem.
- Nem is igaz! - nyújtja ki a nyelvét Mike. - Molly meg megharapta a kezemet, nézd! - mutatja a karját Mike. Megsimítom és adok rá neki egy puszit.
- Ne veszekedjetek.
- Jó reggelt - néz be a szobába Ellie. - Anyáék dolgoznak?
Bólintok, mire Ellie felsóhajt és a zsebéből előveszi a telefont, feloldja és pötyögni kezd.
- Akkor Harry jön át - mondja pár perc után, majd a konyhába megy. A gyomrom összeszűkül, s nyelek egy nagyot. Nem akarok vele újra találkozni. Soha többé nem akarok vele találkozni!
- De jó! Harry múltkor is játszott velünk - mosolyog fel rám édesen Molly, szemei csillognak és arca egészségesen piroslik. Halványan rámosolygok. - Addig kiválasztom a játékokat! Mike, gyere és segíts! - pattan fel az ölemből, majd mindketten felszaladnak. Felsóhajtok és lehunyom a szemem. Úgy tűnik, sehogy sem fogok megszabadulni Harrytől.
A fejemet felkapom, ahogy csengetést hallok. Ilyen gyorsan nem érhetett ide!
Hallom, hogy Ellie ajtót nyit, s boldogan üdvözlik egymást Harryvel. A szívem hevesebben kezd verni, ahogy hallom a hangját, már szinte most megérzem az illatát.
Ellie betessékeli őt a nappaliba, s ahogy meglát, egy pillanatra megáll.
- Szia - néz rajtam végig, majd a földre, megköszörüli a torkát és a másik kanapén foglal helyet. Én is elmotyogok egy köszönésfélét, majd felállok és elindulok ki, de Ellie megáll előttem.
- Maradj itt vele, amíg én elkészülök, felöltözök és lefürdök, csak pár perc - ültet vissza a kanapéra.
- Nem mehetek veled? - vigyorodik el Harry perverzül, mire Ellie nevetve forgatja a szemét.
- Majd talán egyszer - vet felé egy pajkos mosolyt, majd kimegy, s Harry a szemeit a nővérem fenekén legelteti. Lenézek, s kínos csend vesz minket körül, nem akarom vele tartani a szemkontaktust, de érzem magamon perzselő tekintetét.
- Sajnálom, hogy a múltkor olyan goromba voltam - szólal meg végül, mire tekintetemet rá emelem.
- Semmi baj - motyogom.
- De igenis baj, mert nem érdemelted meg. Csak... annyira rossz látni, hogy egy ilyen lányban, mint te, alig van élet.
Megrázom a fejem és nyelek egy nagyot. Szóval élet sincs bennem, hát ez szuper. Bár teljesen igaza van...
- Azért még a bulit nem felejtettem el - mosolyodik el halványan. Értetlenül nézek rá, mire kissé felnevet. - Még mindig itt van bennem a vágy, hogy megcsókoljalak.
A pulzusom ismét emelkedik, s érzem, hogy az arcomat elönti a pír.
De ő csak tovább néz engem. Kezd egyre kellemetlenebb lenni ez az egész, most bármit megadnék azért, hogy valaki betoppanjon.
- Estére anyámék meghívtak titeket egy grillpartira hozzánk, szóval remélem, hogy addigra kicsit feloldódsz.
Mielőtt bármit reagálhatnék rá, Molly és Mike nevetgélve rohannak be a szobába és Harryt meglátva sikítva szaladnak hozzá.
- Sziasztok, csöppségek! - öleli őket magához, s megsimítja a hátukat. Azt hiszem, ez a legaranyosabb dolog, amit valaha láttam.
- Játszol velünk? - mosolyog Mike.
- Persze! Mit szeretnétek?
- Inkább nézzünk meg egy mesét, lééégysziii! - pislog Molly. Harry megsimítja a fejét, miközben édesen mosolyog rá. Azt hiszem, most azon a szinten vagyok, hogy itt helyben elolvadjak. Hogy lehet valaki ennyire édes?! Olyan, akár egy angyal.
Mielőtt teljesen más világba kerülnék, felállok és felmegyek a szobámba. Az órára nézek, még csak 11 van. Az este elég lassan fog eljönni, úgy érzem...
A szobámban az egyik helyről ülök a másikra, lefekszek és felállok, szóval semmi érdekeset nem csinálok, mint általában. Egyhangú és unalmas az életem, mindig ugyanaz van, és ebbe már lassan beleőrülök. Mikor már harmadszorra kezdem el ugyanazt a sorrendet, felsóhajtok és lemegyek. Ahogy elsétálok a nappali előtt, benézek és az arcomon egy mosoly jelenik meg. Harry mellkasán fekszik Molly, simogatja őt, Mikeot pedig átkarolja, Ellie mellettük van, és úgy nézik együtt a mesét. Veszek egy mély levegőt, majd kimegyek az udvarra, s a fűbe ülök. Örülnöm kellene a jó időnek, mint más, normális ember. De nem megy. Nem érzem jól magam attól, ha a nap süti a bőrömet, hogy hallom a madarak csiripelését, hogy zöldek a fák és a fű. Körbenézek, hogy nem lát senki, előveszek egy szál cigit és a számba teszem, majd meggyújtom és egy mélyet beleszívok, aztán a füstöt lassan kieresztem az ajkaim között. Lehunyom a szemem, úgy érzem, ez valamennyire megnyugtat. Végignézek az alkaromon. Ilyenkor mindig eszembe jut az a sok rossz dolog az életben, ami velem történik, vagy azok a jó dolgok, amik velem sose fognak megtörténni.
Ismét a cigibe szívok, s ahogy fújom ki a füstöt, valaki hirtelen leül mellém. A szívem majdnem kiugrik a helyéről, annyira megijedek, de szerencsére csak Harry az. Vagyis jó, hogy nem Ellie tudja meg, hogy cigizek.
- Mióta cigizel? - néz rám, a lábait felhúzza és a kezeit a térdére teszi.
- Egy ideje - szívok bele megint. - De anyáék nem tudják.
- Persze, köztünk marad, ahogy minden más - néz rám komolyan. Nem reagálok rá, gyorsabban kezdem szívni. - Adsz egy slukkot?
Egy kis hezitálás után rábólintok és odaadom, majd figyelem, ahogy ajkai közé emeli, s beleszív. Eszméletlen szexi látványt nyújt, ahogy a füst kijön a száján.
- Miért jöttél ki? - nézek rá. Még engem is meglep, hogy ezt a kérdést feltettem.
- Ellie megeteti a tesóidat, és az ablakból láttam, hogy itt üldögélsz.
Pár perc csend vesz minket körül, csak magam elé nézek. Elszívjuk a cigit, eldobom és hanyatt fekszek a fűben. A pólóm kicsit felcsúszik, így lefogom, nehogy meglássa a hájas hasamat.
Ő is ledől mellém és rám mosolyog. Ahogy a nap megvilágítja az arcát, ahogy szemei csillognak, ahogy a gödröcskék megjelennek az orcáján, egyszerűen tökéletes.
- Amúgy te is tetszel nekem.
Értetlenül nézek rá. Nem értem, miért mondta, hogy, te is, másrészt nem világos, hogy egyáltalán miért mondta. Talán így akar vigasztalni, vagy nem tudom.
- Tudom, hogy tetszem neked, és te is tetszel nekem. Érted? - mosolyog. Felsóhajtok és felnézek az égre.
- Nem kell ezt mondanod.
Hirtelen fölém mászik, s a hirtelen cselekedetétől kicsit megijedek, mire felnevet.
- Azért mondom, mert így van - ad egy puszit az orromra, amitől muszáj elmosolyodnom és felkuncogok. - Imádom a nevetésed - mosolyog.
Összezárom az ajkaimat és oldalra nézek. Idegesít, hogy ilyen közelről bámul.
- Most nem tudsz elfutni.
Rápillantok, nem egészen értem, hogy miért mondja. Ám ahogy közelebb hajol hozzám, rögtön megértem. Meg akar csókolni.
Nyelek egy nagyot, a légzésem és a pulzusom is egyre szaporábbá válik. Az ajkait nézem, amint az enyémek felé közelítenek. Most hagyjam? Vagy ne? Miért csinálja ezt?
Mire feleszmélek, puha ajkai gyengéden érintik az enyémeket. A szemeim automatikusan lecsukódnak. Egy kicsit megharapja az alsó ajkamat, ezáltal a szám kinyílik, s nyelvét lassan az enyémhez érinti, majd lassú táncba hívja. A halk zihálásomat nem tudom elfojtani, félek, hogy hallja, ahogy a szívem túl gyorsan és hangosan ver.
Ahogy ajkaink elválnak, a szemembe néz és elmosolyodik. Fogalma sincs, hogy ez volt az első csókom, és fogalma sincs, hogy mennyire élveztem. Az érzések és gondolatok teljesen összekavarodnak bennem.
- Olyan megilletődött vagy. Nem hitted, hogy tényleg megteszem, igaz? - mosolyog. Megrázom a fejem és nyelek egy nagyot. - Megtehetem még egyszer - hajol közelebb és újra megcsókol. Hihetetlen érzés, tényleg, olyan, mintha most a fellegekben járnék. - Na gyere, menjünk be - mosolyog, majd lemászik rólam és segít felállni. Hagyom, hogy előre menjen, majd az ujjaimat lassan az ajkaimhoz emelem.
Most ez tényleg megtörtént? Tényleg csókolóztam Harryvel?
Annyira tökéletes volt. Harry annyira tökéletes.
Nem lehet, hogy ilyen gyorsan megkedveltem. Nem lehet, hogy ennyire megkedveltem.
Az meg végképp nem lehet, hogy ő is kedvel engem...