16. fejezet - Hazug tettek

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 16. fejezettel. Köszönök nektek mindent, a támogatást és azt, hogy mellettem vagytok, ez hihetetlenül sokat jelent, és a 71 feliratkozót is! A srácoknak pedig utólag is nagyon-nagyon boldog 5. születésnapot! Annyi mindent szeretnék nekik megköszönni, fogalmuk sincs, mennyit jelentenek nekem/nekünk. És bízom benne, hogy még nagyon sokáig mosolyt csalnak az arcunkra. :)
Csak ennyit szerettem volna a fejezet előtt. Remélem, tetszeni fog, bár nem lett valami hosszú. Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: A kommentekre még nem volt időm válaszolni, de még a következő fejezet érkezése előtt bepótlom!

- Szívem, gyere - néz be anya a szobába. Megrázom a fejem, de csak a plafonra meredek. Felsóhajt, bejön és leül mellém, megfogja a kezemet. - Mi a baj?

- Semmi, csak nincs kedvem medencézni.
Kerülöm a tekintetét. Hüvelykujjával megsimítja a kézfejemet.
- Molly és Mike is szeretnék, ha játszanál velük a medencében.
Ránézek és nyelek egy nagyot. A kisebb testvéreim mindennél fontosabbak nekem.
Felsóhajtok és megforgatom a szemem.
- Na jó. Akkor majd utánatok megyek.
Anya elmosolyodik.
- Ez a beszéd! - ad még egy puszit az arcomra, majd feláll és kimegy. Nehezemre esik ugyan, de felkelek és a bőröndömhöz megyek, kinyitom és a legaljáról előveszem a bikinimet. A tükörbe nézek, és már attól is elfintorodok, ahogy elképzelem magam fürdőruhában.
Lassan leveszem magamról a ruhákat, majd felveszem a bikinimet és végignézek magamon. Szédülök az éhségtől és az undortól egyszerre.
A kezemet a hasamra, majd a combomra simítom. Belecsípek a feleslegbe, a szemeim megtelnek könnyekkel. Sose leszek normális.
Egy törülközőt magam köré csavarok, amíg lemegyek a medencéhez. Kellemetlenül érzem magam, ha nem takar valami. Olyan, mintha mindenki rajtam röhögne és mutogatnának rám.
Tekintetem megakad Harryn. A medence mellett fekszik hanyatt, napszemüveg van rajta, s a Nap sugarai simogatják barna, tetovált bőrét. Egyszerűen tökéletes.
A húgom odaáll Harry fölé, és a hajából rácsöpögteti a vízcseppeket, mire Harry teste megrándul.
- Hé, te huncut! Ez hideg! - kapja őt el, mire Molly hangosan felnevet. Harry az ölébe ülteti és elkezdi őt csikizni, mire a testvérem csak ficánkol. Akaratom ellenére egy halvány mosoly húzódik a számra. Harrynek rengeteg oldala van. Elvisz engem kocsikázni, lefekszik velem, kedves velem és figyelmes, játszik a húgaimmal, azonban az is ő, aki képes összetörni a szívemet, kihasznál és a nővéremmel kezd ki, ezáltal fájdalmat okoz nekem. Az a legrosszabb, hogy még ezek után is átkozottul szeretem.
Mike nevetése ránt vissza a Földre.
- Harry, ha nagy leszek, olyan akarok lenni, mint te! - mosolyog az öcsém.
- Mint én? - nevet Harry. - Nahát, ez megtisztelő.
- Ugyanígy fogok viselkedni! Vicces leszek és kedves és ilyen tetkóim lesznek - beszél örömmel Mike.
- A nővérednek is tetszenek a tetkóim - vigyorog önelégülten Harry, mire érzem, hogy a szívem összeszorul. Nyelek egy nagyot, továbbra is figyelem őket.
- Tudom, Jenny nagyon imád téged! Folyton együtt vagytok, mint a szerelmesek! - nyújtja ki a nyelvét Mike, mire Harry arcáról eltűnik a mosoly, látom, hogy nyel egy nagyot.
- Ööö... igazából Elliere gondoltam - mosolyog halványan és lehajtja a fejét. Mike észrevesz és a mosolya szélesedik, mire Harry is egy pillanatra felém fordul, de aztán rögtön vissza. Anya és Anne napozgatnak, apáék söröznek, viszont Elliet nem látom.
- Gyere ide! - integet nekem az öcsém. Nyelek egy nagyot, erőt veszek magamon, s próbálok úgy menni, hogy ne nagyon lehessen látni, hogy a térdeim remegnek. Leülök Harrytől kb 3 méterre, a lábaimat a medencébe lógatom. A törölközőt fogom magam előtt, nehogy leessen rólam.
- Jenny, neked is tetszenek Harry tetkói? - kérdezi Molly, miközben érdeklődve nézi Harry mellkasán a madarakat.
- Ömm... - keresem a szavakat. Nem tudom, mit mondhatnék, elvégre ők még csak kicsik, Harry miatt viszont eléggé zavarban vagyok. - Persze, szép tetkók.
Egy halvány mosolyt is erőltetek az arcomra. Harryre pillantok, aki elég feltűnően kerüli a tekintetemet. Felsóhajtok és a vizet kezdem bámulni. Az egyik lábamat megmozdítom, ami kisebb hullámokat indít el.
Ahogy észbe kapok, Mike és Molly lerántják rólam a törülközőt.
- Adjátok vissza! - nyúlok érte, de nevetve elszaladnak vele, így gyorsan beugrok a medencébe, mielőtt még valaki meglátná a testemet. Duzzogva nézek utánuk, a medence szélére könyökölök és a fejemet a karomra hajtom.
- Mi bajod van? Az csak egy törülköző - néz le rám Harry. Felpillantok rá, s ahogy tekintetünk találkozik, a szívem máris hevesebben kezd verni, úgy érzem, a levegő és a víz melegszik körülöttem.
- Nem akarom, hogy lássanak az emberek - motyogom. Felhúzza a szemöldökét.
- Én már nem egyszer láttalak még kevesebb ruhában.
Elvörösödök, majd becsukom a szemem, s a fejemet visszahajtom a kezemre.
- Hagyjuk - szinte suttogom.
- Egész életedben depis leszel, csak mert én megmondtam neked az igazat? Te cseszted el, szenvedj miatta.
Összeszorítom a fogaimat, hogy ne sírjam el magam. El se tudja képzelni, milyen mélyen érintenek a szavai.
- Szenvedek eleget anélkül is, hogy mondod - sziszegem.
Mielőtt Harry bármit mondhatna, Ellie kijön két pohár limonádéval a kezében, leül Harry mellé és az egyiket odaadja neki.
- Köszönöm, édes - csókolja meg gyengéden a nővéremet, majd ahogy elkezdenek inni, Harry az egyik kezét Ellie combjára teszi. Ellie rám mosolyog, miközben a fejét Harry vállára dönti.
- Harry, én annyira boldog vagyok - csukja be a szemeit Ellie, s a fiú vállára ad egy puszit, aki szintén elmosolyodik.
- Én is, kicsim.
A becézésre összeszorul a gyomrom, képtelen vagyok tovább ott maradni. Átúszok a medence másik végébe, ahol senki nem lát, s hagyom, hogy a könnyek végigfolyjanak az arcomon. Próbálom visszatartani, de annyira nehéz.
Lebukok a víz alá, ameddig csak bírok, ott maradok. Bárcsak el se jöttem volna erre az útra. Bárcsak ne karcoltam volna magamra egy H betűt. Bárcsak ne találkoztam volna Harryvel. Bárcsak meg se születtem volna, az én életem úgyis felesleges és hasztalan.
Feljövök a víz alól, megdörzsölöm a szememet és a medence szélére könyökölök. Legszívesebben hátrapillantanék Harryékre, de félek. Félek, hogy a látvány hihetetlenül fog fájni.
Meglátom a kisebb testvéreimet, amint felém szaladnak.
- Mike, Molly, hova tettétek a törülközőmet?
- Molly tette el! - mutat rá az öcsém, mire a kislány felháborodottan néz Mikera és megüti a kezét.
- Ez nem igaz! Te voltál! - kiabálja és lebiggyeszti a kis ajkait.
- Hé, hé, elég! Ne veszekedjetek! Molly, idehoznád nekem, légyszíves? - nézek rá komoly arccal. Csak remélni merem, hogy nem vették észre a sírás nyomait.
- Hozom - sóhajt, s elszalad. Mike leül és apró lábait a medence hűvös vizébe lógatja. Átpillant a medence másik oldalára Harryékhez és elmosolyodik.
- Harry! - pattan fel hirtelen, majd odaszalad az említett fiúhoz. Fél szemmel nézem őket. - Azt ígérted, megtanítasz úszni!
Harry kicsit felnevet.
- Mindenre emlékszel, igaz? - mosolyog. - Na jó, gyere. De vedd fel a karúszókat!
- Nem, azok babáknak valók!
Harry megvonja a vállát, majd bemászik a medencébe, s beemeli az öcsémet, aki nevetni és csapkodni kezd a vízben. Harry kacéran rámosolyog a nővéremre, aki pirulva, édesen elmosolyodik.
Érzem, hogy idegileg kikészít ez az egész.
- Itt van! - hozza oda Molly a törülközőmet, épp a legjobbkor.
- Köszönöm - mászok ki, s rögtön a testem köré csavarom, felrohanok a szobába, s becsapom magam után az ajtót. Egy mély levegőt veszek, s a hajamba túrok. A fejemet hátrahajtom, az ajtónak támasztom, s szaggatottan felsóhajtok. Érzem, hogy összeszorul a gyomrom és a szívem, ha arra gondolok, ami ott történt lent.
A fürdőszobába megyek, hogy lemossam magamról a klóros vizet, Egy egyszerű fekete pólót és egy rövidnadrágot veszek fel. Nem érdekel, hogy hülyén néz ki. Nem érdekel már semmi sem. Ami érdekelt, az most a medencénél flörtöl a testvéremmel...
A bőröndömhöz megyek, s kiveszem a cigimet és a gyújtómat. Már nagyon rég nem gyújtottam rá. Sőt, az idő alatt, hogy Harryvel kavartunk, egyszer sem.
Kimegyek a teraszra, egy szál Marlborot a számba veszek és meggyújtom. Egy nagyot szívok belőle, s lassan engedem ki az ajkaim között a füstöt, miközben becsukom a szemem. Ahogy újra az ajkaimhoz emelem, érzem, hogy a feszültségem kissé kezd oldódni. Nem teljesen, de legalább már nem sírok. Csak hagyom, hogy a nikotin szétáramoljon a testemben, hogy megnyugodjak. A szemeim kisírtak, a hajam kócos és úgy vagyok felöltözve, mint aki az után él. De nem érdekel. Egyáltalán nem érdekelnek a külsőséges dolgok, csak azt akarom, hogy a lelkem kicsit megnyugodjon.

~ Harry Styles ~

Mikeot kiemelem a vízből.
- Még pár ilyen úszótanfolyam, és mehetsz úszóversenyre - mosolygok, miközben felnyomom magam a medence szélén és kimászok. Látom, hogy Ellie vágyakozva figyeli, amint a vízcseppek csurognak le a testemen. Ezen muszáj elmosolyodnom.
Ellie mögé megyek lehajolok és az arcára nyomok egy puszit, mire édesen felnevet. Szeretem a nevetését hallani, olyan vidám, s az embernek meghozza az életkedvét.
Lefekszek a medence szélére, s becsukom a szemem.
Szörnyen érzem magam amiatt, ahogy Jennyvel bántam. De megmondtam neki, hogy ne szeressen belém. Persze az igazi okát nem tudja. Nem akarom, hogy szenvedjen. Én nem akarok újra szerelmes lenni, tudom, hogy mennyire fáj, épp ezért voltam olyan durva Jennyvel. Remélem, hogy így könnyebben elfelejt, hogy sikerül vele megutáltatnom magam. Nagyon fájt látni a könnyes szemeit, fájt, hogy nem vigasztalhattam meg. Ellie pedig... hozzá csak menekültem. Ha Jenny látja, hogy milyen jól kijövök a nővérével, azon lesz, hogy elfelejtsen engem. Ellievel jó a szex és tényleg aranyos lány, és bánt, hogy őt is átverem, de legalább ő már érett ehhez a dologhoz. Jól esik neki, hogy kicsit törődök vele, aztán ha visszamegyünk Londonba, Ellie boldog lesz az út miatt, gondolom úgyis sejti, hogy ez nem egy komoly kapcsolat kezdete. Jenny pedig elfelejt engem, s megnyugszik.
Hideg dolgot érzek a testemen, amitől rögtön kipattannak a szemeim, s meglátom Molly csillogó szemeit, mosolygós arcát, miközben rajtam fekszik. Elmosolyodok és megsimítom a kis hátát.
- Mi az, hercegnő?
- Semmi. Kényelmes vagy - hajtja a fejét a mellkasomra, s becsukja a szemeit. Halkan felnevetek és a feje búbjára adok egy puszit.
Egy újabb Wilkinson lány, aki szeret hozzám bújni. Legalább ő nem várja el, hogy neki adjam a szívemet.

15. fejezet - Az álom sem tart örökké

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam a 15. fejezetet. Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnotok, de ahogy ígértem, valamivel hosszabbra írtam! Köszönöm szépen a 64 feliratkozót és az összes kommentet és pipát, amit az előző fejezethez hagytatok! :) Nagyon imádlak titeket, és remélem, hogy még nagyon sokáig mellettem maradtok! Jó olvasást!
Puszi, ~E

Idegesen járkálok jobbra-balra, s a hajamba túrva veszek egy mély levegőt. Oké, az is hihetetlen, hogy egyáltalán eddig eljutottam Harryvel. De tényleg. Sose gondoltam volna, hogy egy ilyen sráccal fogok életemben először lefeküdni, vagy hogy egyáltalán az első csókom ilyen jól fog alakulni. Azt viszont már biztosan nem tudom elérni, hogy belém szeressen. Komolyan, egy roncs vagyok, nem is értem, hogy nem kapja őt el a hányinger, amikor velem van.

A bőröndömből előkapom a körzőmet, s a csuklómon a bőrömbe vájom a tűt. Gondolkodás nélkül húzok egy, majd két csíkot. A könnyek lefolynak az arcomon, s magam elé bámulva csak Harry mosolygós arca jelenik meg előttem. Létezik egyáltalán, hogy ennyire szeretünk valakit, vagy csak én vagyok teljesen meghibbanva?!

Lenézek a csuklómra, majd egy H betűt karcolok magamra. Többször is áthúzom, hogy jó mélyen belevéssem, Kibuggyan egy vércsepp, s kissé felszisszenek.
A körzőmet visszarejtem a táskámba, majd kimegyek a teraszra. Mivel már sötét van, gyönyörű a kilátás. A korláthoz sétálok, ráteszem a kezemet a hideg vasra, s egy mély sóhajt követően kezdek bámulni a távolba. Érzem, ahogy a lágy szellő fújja a hajamat, s ahogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon. Csend van, és ez a legrosszabb. Ilyenkor van lehetőségem jobban elgondolkodni a dolgokon.
Harry és köztem csodálatos volt, ami történt, de nem hiszem, hogy valaha kapnék tőle többet, ellenben Ellievel. Biztos vagyok benne, hogy ha egy kis ideig kavarnak egymással, mindketten szerelembe esnek. Én pedig tovább maradok a magányban az emlékekkel. Még mindig emlékszem az első csókra, Harry ajkait érzem az enyémeken, érintéseit a testemen, s férfias illatát.
Még három napot leszünk Párizsban. Azt hittem, ez lesz életem legjobb nyaralása, de tévedtem. Hiányzik Harry, nem is kicsit. Amikor vele vagyok, egyáltalán nem gondolok arra, hogy mennyire, de mennyire gyűlölöm magam. Olyankor azt kívánom, bárcsak örökké élnék, vele. Úgy érzem, mikor lefekszünk, hogy őt nem zavarja, mennyire undorító a testem, és olyankor egy kicsit képes vagyok megbarátkozni önmagammal. Azonban tudom, hogy ezek mind csak illúziók. Egyáltalán nem változtam meg, még mindig ugyanaz a dagadt, ronda, szerencsétlen lány vagyok, aki eddig voltam, csupán egy mesébe képzeltem magam.
Összerezzenek, ahogy valaki óvatosan átölel hátulról. Az illatáról felismerem, s ahogy a fejét a vállamra teszi, halványan elmosolyodok.
- Ne félj, csak én vagyok - suttogja mély hangon Harry. Ahogy meleg lehelete csikizi a nyakamon a bőrt, kiráz a hideg, a jó értelemben. Próbálom úgy tartani a kezemet, hogy ne lássa meg a H betűt. Biztosan kiakadna, elvégre azt akarja, hogy ne szeressek belé.
A távolba meredek továbbra is. Kezét összekulcsolja a hasamon.
- Gyönyörű, nem? - motyogja. Az őrületbe kerget a hangjával és az érintéseivel.
- Uhum. Tényleg az - szólalok meg halkan.
- Molly és Mike úgy döntöttek, ma éjszaka a nővéreddel szeretnének aludni.
A szívem hevesen kezd dobogni, a mosoly szélesedik az arcomon. Nehezen tartom vissza azt is, hogy örömömben felsikítsak.
- Szóval, ha nem bánod, ma melletted alszom - hallom a hangján, hogy mosolyog. Oldalra fordítom a fejem, hogy a szemébe nézzek.
- Egyáltalán nem bánom.
- Örömmel hallom - tekintete megakad az ajkaimon, majd lassan megcsókol, amit azonnal viszonozok.
- Mit csináltok? - hallom meg anya hangját, mire hirtelen elengedjük egymást és megszeppenve nézünk rá. Anya elmosolyodik és a fejét csóválja. - Tudtam, hogy van köztetek valami, és nagyon örülök neki - simogatja meg Harry arcát, aki megköszörüli a torkát és megvakarja a tarkóját.
- Anya... - nézek rá.
- Nyugi, kicsim! Rád fért már egy ilyen rendes fiú, mint Harry - mosolyog. - Legyetek boldogok - pillant Harryre, majd elégedetten végignéz rajtunk és visszamegy a szobájukba. Elvörösödött arccal lenézek a földre. Már csak ez hiányzott...
- Ööö... bemegyünk? - néz rám Harry. Bólogatok, majd kinyitom az üvegajtót, s bemegyünk.
Előkeresem a pizsamámat, majd a fürdőszobába megyek és bezárom az ajtót. Leveszem a ruháimat, amíg meleg vizet engedek a kádba, majd óvatosan beleülök. Végignézek a testemen és elfintorodok. Undorodva simítom végig a lábaimat, amin rengeteg felesleg van, majd a hasamhoz érek és felsóhajtok.
Lassan becsukom a szemem, s lemerülök a víz alá. Egy rövid ideig ott maradok, bár néha azt kívánom, soha ne jöjjek fel. A könnycseppeket a víz lemossa az arcomról, de a fájdalmamat nem tudja.
Ahogy feljövök a víz alól, hátrasöpröm a hajamat, majd samponnal megmosom, a kókuszos tusfürdős pedig végigkenem a testemen. Hosszú perceken keresztül ázom a vízben, s azon pörög az agyam, hogy milyen lesz az éjszaka. Vajon Harry annyira kanos, hogy majd most is szexelni akar?
Kijövök a kádból, megtörölközöm, s a szobából meghallom Harry hangját, amint valakivel telefonál.
- Igen. Aha, a kicsi Harry nagyon nem unatkozik - nevet. - Ah, te balfasz, még szép! Jó, oké... Várj, Niall! Még annyi, hogy mikor hazaérünk, hatalmas bulit csinálunk és nagyon bebaszunk! Ja. Majd beszélünk, csá!
Felsóhajtok. Megmosom a fogamat, megfésülködök, s megszárítom a hajamat, majd hagyom, hogy hullámokban omoljon a vállamra. Egy mély sóhaj után kinyitom a fürdőszoba ajtaját és kimegyek.
- Na végre, azt hittem, ott akarsz aludni - mosolyog rám, majd feláll az ágyból és jön felém. - Egy perc, és én is jövök - néz le rám közelről, megnyalja az ajkait, majd mosolyogva kikerül és a fürdőszobába megy. Szaggatottan kifújom a levegőt, majd bedőlök az ágyba, s magamra húzom a takarót.
Pár perc múlva Harry kijön a fürdőből, s férfitusfürdő-illat járja át a szobát. Egy bokszerben jön felém, s a hajába túr, majd kacéran rám mosolyog. Bemászik mellém, s ő is betakarózik, majd magához húz. Félve ölelem át a mellkasát. Elég furcsa volt hallani azokat, amiket Niallnek mondott. Akkor Niall mindent tud rólunk? Mindent, ami köztünk történt?
- Na és neked bejön Párizs? - töri meg a csendet, miközben simogatja a karomat.
- Uhum - mosolygok halványan. Már amennyit láttam a városból... - Neked?
- Nekem is. Most már értem, miért gondolják az emberek romantikusnak ezt a helyet, még belőlem is kihozza az érzelmes srácot.
Felnézek rá, mire elmosolyodik.
- Komolyan, itt fekszek melletted, és nem kúrlak meg. Szerinted ez mi, ha nem érzelmesség? - vigyorog. Felkuncogok. Ad az arcomra egy puszit, amitől a szívem egy nagyot dobban. - Aludj jól - suttogja.
- Te is - mosolyodok el, majd becsukom a szemem és egymás karjaiban elalszunk.

Reggel arra ébredek, hogy Harry a nevemet suttogja és gyengéden simogatja a karomat. Lassan kinyitom a szemem, a szám rögtön mosolyra húzódik. Miért is ne mosolyognék? Hiszen most ébredtem fel életem szerelme mellett, sőt, a karjaiban. Ez biztosan csak egy álom.
- Hogy aludtál? - mosolyog, miközben végigsimítja az alkaromat is, s a sebeket megérezve odanéz. Nyelek egy nagyot és elhúzom a kezem, de ő utána kap és alaposan megnézni. - Ez egy H betű?! - néz rám idegesen, majd felül és jobban szemügyre veszi. - Normális vagy?!
- Sajnálom - remeg meg a hangom, majd erőt veszek magamon és felülök. - Én csak...
- Te csak mi?! Megmondtam, hogy ne szeress belém! - emeli fel a hangját, mire kissé összerezzenek. - Mégis mit nem lehet ezen érteni?
A könnycseppek csípik a szememet, a szívem összeszorul a mellkasomban. Hihetetlenül fájnak a szavai. Nyelek egy nagyot és az ajkamba harapok, hogy ne sírjam el magam.
- Mégis mit gondoltál? - szólalok meg végre, s felbátorodok. - Veled volt az első csókom, elvetted a szüzességemet, egymás mellett alszunk azok után, hogy évekig egyedül voltam! Szerinted kibírtam, hogy ne szeressek beléd?!
Harry keze elkezd remegni az idegességtől. Egy ideig nem szólal meg, gyorsan veszi a levegőt és kerüli a szemkontaktust. Majd feláll és elkezd öltözni.
- Gondolhattam volna, hogy túl fiatal vagy ehhez - morogja az orra alatt. - Szerintem te sem vagy tisztában az érzéseiddel! Jól esik, hogy veled voltam és ettől azt hiszed, hogy szerelmes vagy. Pedig nem! Kurvára nem! - veszi fel a fekete pólóját, én pedig megszeppenve hallgatom a szavait.
- Miért kell ezen ennyire kiakadni? Oké, nem vagyok a világ legszebbje és nem is értem, miért kezdtél ki velem, de azt meg végképp nem, hogy miért zavar ennyire, hogy szeretlek!
- Ki ne merd még egyszer mondani! - mutat felém az ujjával fenyegetően. - Nem akarok tőled semmit, oké? Csak egy kis kalandra vágytam, te meg simán belementél és széttetted a lábaidat, amikor csak úgy akartam!
A könnycseppek patakként folynak le az arcomon
- Felőlem picsoghatsz, nem fog meghatni! Ha a szőke hercegedet vártad fehér lovon, akkor van egy nagyon rossz hírem... - néz rajtam végig, majd kimegy. Hatalmas űrt és csendet hagy maga után a szobában, amit az én sírásom tör meg. Magamhoz szorítom a takarót és hangosan sírok, képtelen vagyok visszatartani. Úgy érzem, a mellkasom majd' szétszakad. Nem változhatott meg minden ilyen gyorsan. Meg kellene tanulnom, hogy az álom sem tart örökké. És Harrynek igaza van, nem várhatok szőke hercegre fehér lovon, mert úgysem kaphatom meg. A játékszere voltam, de most örökre vége az én hülyeségem miatt. Nem érdekel, hogy kihasznált, vele akarok lenni. Azt akarom, hogy visszajöjjön és megcsókoljon, megöleljen és megnyugtasson, mint mindig. Szükségem van a törődésére, nincs senkim és félek egyedül.
A fürdőszobába megyek, s a tükörbe nézek, ahonnan egy roncs néz vissza rám.
- Most kell feladnod, Jenny. Most már tényleg nincs értelme élned - suttogom remegő hangon, mikor hallom, hogy valaki kopog.
- Jenny! Kicsim, siess, nem sokára indulunk!
Felsóhajtok.
- Egy perc! - kiabálok. Megmosom az arcomat, s sminkkel próbálom eltüntetni valamennyire a sírás - vagy ahogy Harry fogalmazott, a picsogás - nyomait. Kivasalom a hajamat, felöltözök, s végignézek magamon. Most még rosszabb, mint eddig.
Egy mély levegőt veszek, majd kimegyek a szobából. Ahogy meglátom Ellieéket, a szívem összeszorul. A nővérem és Harry egymás karjaiban vannak, csókolóznak. Lefagyok.
- Kicsim... - néz rám anya aggódva és végigsimítja a karomat. Remegő ajkakkal egy mosolyt erőltetek.
- Nincs semmi baj. Harryvel nem voltunk együtt, csak... Párizs kihozta belőlünk azt a csókot - a mondat végére megcsuklik a hangom, de remélem, hogy anyának nem tűnt fel.
- Biztos? - néz a szemembe. Az ajkaimat beszívva bólogatok, mire elmosolyodik halványan. - Akkor jó.
A többiek felé fordul, mire egy halk, szaggatott sóhaj csúszik ki a számból. Ahogy tekintetem találkozik Harryével, miközben megfogja Ellie kezét, egy megvető pillantást küld felém, majd a testvérem felé fordul és a homlokára nyom egy puszit. Úgy érzem, forog velem a folyosó és mindjárt összeesek. Ahogy elindulnak lefelé, csak arra koncentrálok, hogy a remegő lábaimat úgy tegyem egymás után, hogy ne essek el.
Fogalmam sincs, hogy hova megyünk, de őszintén szólva nem is nagyon érdekel. Harry apja, Rob mellém jön, miközben sétálunk az utcán és kicsit lemaradunk.
- Mi van Harryvel? - kérdezi. Harry Ellievel pár méterrel előttünk sétál, az ujjaik össze vannak kulcsolva.
- Semmi - mondom halkan, de így is megremeg a hangom.
- Ugyan! Mindent tudok, ami eddig köztetek történt. Harry feszülten jött ki reggel tőled és rögtön Elliere vetette magát. Mi történt?
Szaggatottan kifújom a levegőt. Még soha senkinek nem beszéltem Harryről, nem tudom, hogy Robban megbízhatok-e. De azt hiszem, muszáj elmondanom, különben szétrobbanok.
- Kiakadt azon, hogy szeretem őt - nyelek. Rob szeme felcsillan, ahogy kiejtem a számon a szeretem szót.
- Jenny, ez nagyszerű! Harryre ráfér a szerelem, főleg ilyen aranyos lánnyal, mint te. Össze van zavarodva, de biztos vagyok benne, hogy csak megijedt.
Megrázom a fejem és az ajkamba harapok.
- Nem hallottad, miket vágott a fejemhez. És ami a legrosszabb, hogy igaza van.
- Ne vádold magad! Harry majd rájön, hogy mekkorát hibázott. Higgy nekem, a fiam, ismerem őt. Mire észhez tér, lehet, hogy már túl késő lesz, de kérlek, adj neki egy kis időt. Volt egy barátnője, Jessica, akivel nagyon csúnyán ért véget a kapcsolatuk, Azóta szinte retteg a szerelemtől.
- Csak kihasznált, ezt ő is elmondta.
- Szeretnéd, hogy beszéljek vele? - néz rám.
- Ne! - vágom rá hirtelen. - Nem kell... Nem akarom őt zaklatni, amúgy se kellek neki.
Egy étteremhez érünk. Szóval reggelizni jöttünk, hát ez nagyon szuper...
Bemegyünk, leülünk és a pincér kihozza az étlapot. Elkezdem olvasni, de mivel franciául van, egy átkozott szót nem értek belőle. Felsóhajtok és az étlapot az asztalra dobom.
- Harry, segítenél Jennynek lefordítani az ételek nevét? - mosolyog anya kedvesem, mire a szemeim azonnal kikerekednek.
- Nem kell. Nem vagyok éhes - szólalok meg, mielőtt Harry mondana valamit, ami ismét fájdalmat okozna.
- Megint kezded? Az utóbbi időben már rendesen ettél, és most újra éheztetni akarod magad? - néz rám anya aggódva. Felsóhajtok.
- Nem éheztetem magam. Egyszerűen nincs étvágyam.
- Na jó, akkor te majd a hotelben eszel valamit.
Ezzel ezt a témát le is zárjuk. A többiek megrendelik az ételt, és amíg várunk, Harryék feltűnően flörtölnek.
- Szívem, legalább most ne csináljátok - szól Anne Harryre, aki csak elmosolyodik.
- Bocs, anya, de ez a csaj túl vonzó és nem bírok betelni vele.
Ellie elneveti magát és csillogó szemekkel néz Harryre. A gyomrom olyan kicsire zsugorodik, hogy szerintem csak mikroszkóppal látható, a szívem, mintha egy citrom lenne, amit most facsartak ki. Legszívesebben most is sírnék, szörnyen nehéz tartani magam.
- Anya, én inkább visszamegyek a hotelbe - mondom halkan, hogy csak ő hallja. - Nem vagyok éhes és egy kicsit szeretnék pihenni.
- Biztos?
Bólogatok.
- Rendben. Eszünk, és mi is megyünk - ad egy puszit a fejemre. Felállok és kimegyek, hátra sem nézek, csak sietek vissza a hotelbe. Azonban már félúton elkap a sírás, s az emberek furcsán néznek rám. Lehajtom a fejemet, s szinte már szaladok, hogy minél előbb elmenekülhessek a világ elől.
Ahogy felérek a szobába, a kulcsot az asztalra dobom és a hajamba túrok, hagyom, hogy a könnyeim végigfolyjanak az arcomon. Mindent kiengedek, amit eddig erőlködve bent tartottam.
Előveszem a naplómat, s remegő kézzel írni kezdek.

Kedves Naplóm!

Harrynek ma bevallottam, hogy szeretem, ugyanis meglátta a H betűt a csuklómba karcolva. A fejemhez vágta, hogy nem kellek neki, csak kihasznált, aztán ment Elliehez. Nagyon görcsöl a gyomrom és összeszorul a szívem, amikor őket együtt látom. Tudom, hogy más lányok ilyenkor elmennek a barátnőjükhöz és degeszre eszik magukat csokival. Nos, nekem nincs barátnőm, a csoki meg főleg nem hiányzik belőlem. Egyedül vagyok, hiányoznak Harry vigasztaló szavai, érintése, ölelése, csókjai. Nem tudom, hogy fogom ezt kibírni…

A könnyem lefolyik az arcomon és a naplómba csöppen. Felsóhajtok, összecsukom és visszateszem a bőröndömbe. Hanyatt fekszem az ágyon, s rögtön eszembe jut a reggel. Ahogy kinyitottam a szememet, Harryt láttam. Az ő karjaiban ébredtem. De mindent elcsesztem.
A könnycseppek újra csípni kezdik a szememet, de már nem bírok sírni. Elegem van. Ha most bármit tehetnék, eltűnnék a világból, egyszerűen magam után hagynék mindent. Mindent és mindenkit. Harryt.
Hangokat hallok a folyosóról, majd nyílik a szobám ajtaja, s a két kisebb testvérem boldogan ugrándoznak oda hozzám.
- Jenny, anya azt mondta, hogy ma a medencében fogunk fürödni, amit ott van kint! - újságolja örömmel Molly, s felugranak hozzám az ágyra. Egy halvány mosolyt erőltetek és megsimítom a kis arcukat, amikről sugárzik a vidámság.
- Harry megígérte, hogy megtanít úszni! - mosolyog Mike. Nyelek egy nagyot. Már attól is összeszorul a szívem, ha a nevét meghallom.
- Molly! Mike! Gyertek, bekenlek titeket naptejjel! - kiabál anya, mire a testvéreim boldogan szaladnak át a másik szobába.
Az is kizárt, hogy én bikinit veszek és úgy mutatkozom emberek előtt. Nekem jó itt a hűvös szobában... Egyedül... Bezárkózva... Mint azelőtt, hogy Harry az életembe lépett.

Késés

Drága Olvasóim!
Nagyon sajnálom, de ma nem tudom hozni a következő fejezetet, mert egész hétvégén nem voltam otthon, és még most sem vagyok, csak szerdán érek haza. De a következő fejezetet hosszabbra írom kárpótlásként, ígérem!
Addig is legyetek jók és mindenkinek további kellemes nyarat, remélem tudtok pihenni! :)
Puszi, ~E

14. fejezet - Édes élmény

Drága Olvasóim!

Itt is vagyok a 14. fejezettel. Nagyon szépen köszönöm a 60 feliratkozót, valamint a kommenteket és a pipákat az előző fejezethez, eszméletlenül sokat jelent nekem, hogy ennyire várjátok az újabb részeket! :) Mivel a közvélemény-kutatás szerint szeretitek a perverz részeket, ebbe is csempésztem egy kicsit. Jó olvasást!
Puszi, ~E

~ Jenny Wilkinson ~

Korán reggel felébredek, alig aludtam pár órát. A gyomrom görcsben van, a szívem gyorsan ver. Félek kimenni a teraszra, félek, hogy kéz a kézben találom majd őket. Egy nagy levegőt veszek, amit lassan kifújok, hogy valamennyire nyugtassam magam, bár ez a módszer nem túl hatásos.
A fürdőszobába megyek, hogy összeszedjem magam. Igazából csak minél később szeretném őket látni, próbálom húzni az időt.
Megmosakszom, megmosom a fogamat, megcsinálom a sminkemet és a hajamat, ami nagyjából fél órát vesz igénybe. Felöltözöm, majd erőt veszek magamon és kimegyek a többiekhez, miközben egy mosolyt erőltetek.
- Jó reggelt! - köszönök, s a szemem rögtön Harryn akad meg, aki mosolyogva magyaráz valamit a nővéremnek. Egymás mellett ülnek.
- Jó reggelt, kicsim - mosolyog anya. - Jól aludtál?
- Uhum. Még Mike és Molly alszanak, nem akartam őket felkelteni - ülök le lassan, de a tekintetemet nem emelem le Harryékről.
- Nem baj, hadd pihenjék ki magukat, ma úgyis sokat sétálunk - mosolyog Anne, miközben beleiszik a csészéjébe.
Ellie ragyog a boldogságtól, s Harrynek szintén fülig ér a szája. Szerintem történt valami közöttük, az a valami pedig nyilvánvalóan szex. Oké, Harry megfektette a nővéremet is, ami szerintem a leggusztustalanabb dolog, amit egy ember tehet. A legdurvább pedig az, hogy még emiatt sem tudnám őt megutálni. Az iránta érzett szerelmem olyan erős, hogy ha hadsereg lenne, minden háborút megnyerne.

A délelőtt folyamán végigjárjuk Párizs összes nevezetességét, ami őszintén szólva engem nem nagyon nyűgöz le. Inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy Harry és Ellie milyen jól elvannak.
- Úú, ide be kell mennem! - lát meg a nővérem a kirakatban egy szép táskát. Anya és Anne is bekukucskálnak a boltba, majd mindhárman bemennek. Apa és Rob leülnek a két kisebb testvéremmel egy padra, én pedig a fejemet lehajtva állok és várom, hogy tovább menjünk. Két ismerős barna bakancs jelenik meg előttem, lassan ráemelem a tekintetem és édes mosolyával találom szemben magam.
- Tudtál nélkülem aludni, édes? - mosolyog, miközben egy lépést közelebb tesz felém. Nyelek egy nagyot.
- Tudtam - válaszolok egyszerűen.
- Szeretnéd a ma éjszakát velem tölteni? - emeli kezét az arcomhoz és gyengéden megsimít, amibe beleremegek. Szaggatottan kifújom a levegőt, próbálom leplezni az izgatottságom, bár szerintem ez nem nagyon megy. - Hm? Nem hallom - mosolyog.
- Szeretném - vallom be őszintén, mire mosolya szélesedik. - Ööö... Ellievel mit csináltatok? - nyelek. Muszáj volt feltennem ezt a kérdést.
- Semmi különöset. Féltékeny vagy? - jelenik meg egy pimasz vigyor a szája szélén, mire hevesen rázni kezdem a fejemet.
- Nem erről van szó, csak... érdekelt.
- Értem. Ne aggódj, nem volt semmi olyan, amilyen köztünk - néz rajtam végig és az alsó ajkába harap.
- Ah, annyi jó táskát vettem! - jön ki Ellie hatalmas szatyrokkal a kezében, mögötte anya és Anne szintén rengeteg cuccal. Én vagyok az egyetlen lány, aki nem szeret vásárolni?
- Szuper, akkor mehetünk? - áll fel apa a padról és megfogja Mollyék kezét, Rob pedig odamegy Annehez és megcsókolja.
- Mehetünk - mosolyog anya. Ellie Harryre mosolyog, s ahogy tovább megyünk, a nővérem el sem mozdul a srác mellől. A tekintetem valószínűleg olyan, mint egy gyilkosé, ahogy caplatok mögöttük és bámulom őket. Számomra Harry még mindig jobb látványt nyújt, mint a város. Nem is nézem az épületeket, sem az embereket. Semmit.
Lassan egy étteremhez érünk, és mivel mindenki ki van éhezve, nem is kérdés, hogy bemenjünk-e.
Harry elkezd franciául beszélni a pincérrel, s a szám kissé tátva marad. Tökéletesen hangzik az ajkai közül a francia, folyékonyan beszél és ez hihetetlenül szexivé teszi.
- Nahát, nem is tudtam, hogy beszélsz franciául - mosolyog rá Ellie miközben helyet foglalunk.
- Pedig de. Sok mindent nem tudsz rólam - kacsint a nővéremre, amitől ő teljesen elpirul.
Harry francia tudásának köszönhetően sikerül kaját rendelnünk, amit nem sokkal később ki is hoznak és elkezdünk enni.
- Mit szeretnétek még megnézni? - kérdezi apa.
- Szerintem már minden kulturális hülyeséget láttunk - szólal meg Harry.
- Én még vásárolni szeretnék - mosolyog Ellie. - Kérlek, annyi jó cucc van itt!
- Én meg el akarok menni egy játszótérre! - nyafog Molly. Apa felsóhajt és Robra néz.
- Akkor a lányok elmennek vásárolni, mi meg Daviddel és a gyerekekkel elmegyünk keresni egy játszóteret - közli Rob és anyáékra néz.
- Emma, mi elmehetnénk kozmetikushoz, nem? - mosolyog Anne.
- Menjünk oda is, aztán még vásárolni! - tapsikol Ellie, én pedig csak ülök és lesek, fogalmam sincs, hogy nekem mit kellene csinálnom.
- Mi Jennyvel visszamegyünk a hotelbe - mondja Harry. Kettesben akar lenni a hotelszobában? Azt hiszem, sejtem, hogy mit szeretne, aminek őszintén szólva nagyon örülök. Lehet, hogy ilyet egy lánynak nem kellene gondolnia, de vágyom rá.
Miután befejezzük az evést, felállunk és mindenki elindul a dolgára, tehát Harryvel a hotel felé indulunk. Egész úton meg sem szólalok, izgatottan várom, hogy mi fog történni. Bár nyilvánvaló a dolog, mégis hihetetlenül várom.
Ahogy felérünk a szobába, becsukja maga után az ajtót, kajánul rám mosolyog, majd a falhoz nyom és szenvedélyesen megcsókol. Egész nap a csókjára vágyom és annyira jó végre érezni őt! Vadul a hajába túrok, úgy érzem, ha most rögtön nem kapom őt meg, felrobbanok.
Zihálva a nyakamat kezdi ellepni apró puszikkal, közben sietve halad lefelé és a felsőm már nincs sokáig rajtam, egy egyszerű mozdulattal lekapja rólam, majd újra megcsókol.
- Hmm... várj, van egy ötletem! - súgja, majd a telefonhoz siet. - Szeretnék rendelni a 369-es szobába rengeteg édességet! Legyen tejszínhab, csokiszirup, ilyesmi. Igyekezzenek! - rakja le, majd megfordul és az ajkába harapva néz rajtam végig. Újra odajön hozzám, végigsimítja az oldalamat, s finom ajkait az enyémekre tapasztja. Kezét a hátamra csúsztatja, kikapcsolja a melltartómat, amit hagyok leesni a földre. Képtelen vagyok elszakadni az ajkaitól, akárhányszor kicsit elhúzza a fejét, hevesen utána kapok, mire elmosolyodik.
Sietve leveszem a pólóját, így elém tárul tökéletes teste, amin még most is csodálkozva simítok végig.
- Szereted a testemet? - súgja az ajkaimra, miközben megmarkolja a fenekemet.
- Imádom - kezdem el kikapcsolni az övét, mikor kopognak. Harry vigyora szélesedik, majd az ajtóhoz megy, behozza az összes édességet és visszacsukja az ajtót. Ahogy végignézek a sok finomságon, összefolyik a nyál a számban. Olyan jó lenne mindet megkóstolni.
Megfogja a kezemet, magához húz és megcsókol, közben testével az ágy felé tol. Óvatosan lefektet, majd fölém mászik és hosszasan megcsókol. A kezébe veszi a tejszínhabot, nyom egy kicsit a nyakamra és a melleim közé, amit aztán lassan lenyal. Ahogy nyelve a bőrömhöz ér, úgy érzem, égek, és a kéjes nyöszörgést képtelen vagyok visszatartani. Egy csokiba mártott epret a számhoz emel, a felét leharapom, a másik felét pedig ő eszi meg.
- Csokis a szád széle - mosolyodik el, majd lassan megcsókol, miközben lenyalja róla az édességet, s ezután szenvedélyes smárolásba kezdünk.
Végigsimítom a hasát, majd letolom a nadrágját, amit végül ő vesz le magáról, s az én rövidnadrágom sem marad rajtam sokáig, hamar a földön végzi. Fordítok a helyzeten, egyik lábamat átemelem rajta és a csípőjére ülök, viszont nem nehezedek rá a teljes súlyommal. Megfogom a csokiszirupot, a mellkasára és a hasára öntöm, amit lassan elkezdek róla lenyalni. Egy mély sóhajt hallat, tekintetét nem veszi le rólam.
Mikor a teste már édességmentes, megfogom a bokszere szélét és lehúzom, s szemben találom magam merev férfiasságával. Nyelek egy nagyot, s a szemébe nézek, amiben látom a vágyat.
- Csináld szájjal - súgja, miközben felül és megsimítja az arcomat. Elmosolyodok, a kezembe veszem hosszúságát és lassan a számba vezetem. Harry mély hangon felnyög, majd hátrakönyököl, de a szemkontaktust nem szakítjuk meg.
Lassan mozgatni kezdem a fejemet, bár fogalmam sincs, hogy amúgy jól csinálom-e. Mivel az egész hosszát nem tudom bevenni, a kezemmel is rásegítek.
- Oh, igen... - vezeti a kezét a hajamba, miközben egyre gyorsítok a tempón, a nyögései is sűrűbbé válnak.
Egy idő után leállít, majd hanyatt fektet és fölém mászik. Tejszínhabot nyom a hasam aljára és a combom felső felére, és ahogy elkezdi lenyalni, néha meg is harap. Érzem, hogy a pulzusom az egekben van, nem tudom nyugodtan venni a levegőt, se visszafojtani a nyögéseket.
- Ah, az istenért, Harry, igyekezz már és gyere ide, mert nem bírom! - nyögök fel, ahogy nyelvével megérint ott. Kajánul elvigyorodik, miközben fölém mászik.
- Imádom, ha könyörögnek nekem! - csókol meg, majd elővesz egy óvszert, felgörgeti és a lábaim közé pozicionálja magát. - Halljam, mennyire akarsz engem?
- Mindennél jobban!
Elmosolyodik, majd belém vezeti magát, s rögtön gyors tempóban kezd lökni. A testünk összetapad, ajkaink súrolják egymást. A hajtincseit kisöpröm a szeméből, s ahogy lökései mélyülnek, a nyögéseim egyre csak hangosodnak.
- Szeretnél fölül lenni? - zihálja halkan. Kicsiket bólogatok, majd kicsúszik belőlem, hanyatt fekszik, én pedig fölé helyezkedek és lassan ráereszkedek. A mellkasára dőlök, és mozgatni kezdem a csípőmet, amit egy hangos nyögéssel jutalmaz.
Felülök, miközben végigsimítom a mellkasát, majd ugrálni kezdek rajta, amilyen gyorsan csak tudok. A combomat markolássza, s a nyögésünk tölti be az egész szobát. Érzem, hogy már közel vagyok, majd nem sokkal később hangosan elmegyek, s utánam Harry is.
- Hú, te aztán sokat fejlődtél - nevet kicsit és megsimítja a hátamat. A szemébe nézek és elmosolyodok, majd egy csókot adok az ajkaira és lemászok róla.
Összeszedjük a széthagyott ruhákat és felöltözünk.
- Ez volt életem legédesebb élménye - mosolyog, majd magához húz és gyengéden megcsókol. - Hamarosan megismételjük - súgja az ajkaimra. Kicsiket bólogatok.
Halljuk, hogy a folyosón jönnek anyáék, így gyorsan az ajtóhoz szaladok és kinyitom.
- Annyi mindent vettem - jön be Ellie és a szatyrokat ledobja az ágyra. Harryvel egymásra pillantunk, majd Ellie Harry kezébe nyomja az újonnan vett bugyiját. - Szerinted ez jó?
Harry elvigyorodik.
- Szexi.
- Uh, rendeltetek édességet? - mosolyog a nővérem, majd a szájába vesz egy epret és csábítóan Harryre néz, miközben leharapja a csokis részét. Úgy érzem, kezd szétvetni az ideg, főleg ahogy Harry elmosolyodik.
Megköszörülöm a torkom.
- Ellie, megtennéd, hogy a cuccaidat átviszed a te szobádba?
Mindenki arcáról eltűnik a mosoly és rám néznek. Veszek egy mély levegőt. Talán egy kicsit goromba voltam.
- Bocsi, de most pakoltam össze - próbálom kimagyarázni magam.
- Ömm... rendben - szedi össze a nővérem a cuccait és átviszi a szobájába, majd anya is kimegy.
- Ne idegeskedj, árt a szépségednek - simítja meg Harry az arcomat, majd halványan elmosolyodik és ő is kimegy. Idegesen a hajamba túrok és szaggatottan kifújom a levegőt.
Két választásom van, ha nem akarok megőrülni: vagy véget vetek ennek az egésznek, ami köztünk van Harryvel, vagy elérem, hogy belém szeressen és együtt legyünk.
Bár az én külsőmmel és személyiségemmel az első egyszerűbb lenne...