7. fejezet - Ez nem én vagyok

Drága Olvasóim!

Meghoztam az újabb fejezetet. Köszönöm szépen a 43 feliratkozót, és az összes visszajelzést az előző fejezethez! Nagyon sokat jelent, hogy támogattok, és megosztjátok velem a véleményeteket, iszonyat hálás vagyok, hogy itt vagytok nekem! <3 Remélem, hogy továbbra is itt maradtok, és ez a fejezet elnyeri a tetszéseteket, bár nem lett túl eseménydús, de a következőkben nem fogtok unatkozni, ígérem! Jó olvasást!
Puszi, ~E

- Zavarban vagy? - szakítja meg a gondolatmenetemet Harry a mély hangjával. Megrázom a fejem, talán kicsit túl hevesen, mire halkan felnevet. - Ne aggódj, jó volt! - nyom az ajkaimra egy puszit. Egy kicsit szédülök, nem tudom, hogy az alkohol, Harry, vagy a melegség miatt, ami a szobában van. Talán mindhárom egyszerre. - Szeretnéd, hogy én is kényeztesselek? - simítja végig a hasamat és elkezd benyúlni a nadrágomba, de megragadom a kezét.

- Ne! - nézek rá és nyelek egy nagyot. Ahogy tekintetét az enyémbe fúrja, ahogy halványan elmosolyodik és a gödröcskék megjelennek az arcán, ahogy kusza tincsei az arcába lógnak, úgy érzem, elvesztem. Elvesztem a hatalmas világban, azt érzem, csak ő és én létezünk, ahol csak egymásnak élünk.

- Jenny, itt vagy? - integet a szemem előtt. Kicsit megrázom a fejem, azt hiszem, túlságosan elkalandoztam. - Azt kérdeztem, hogy van-e kedved lejönni velem, hogy megmutassam a kocsimat? - mosolyog. Bólogatok, mivel egy hang sem jön ki a torkomon.

Lemegyünk a garázsba, s ahogy Harry felkapcsolja a villanyt, körbenézek. Mindenféle kacat van itt, többek között egy gitár is, amin látszik, hogy már elég rég volt használva.

- Itt az én gyönyörűségem - simít végig az autón. - Egy BMW M3.

Nem nagyon értek a kocsikhoz, de az biztos, hogy ez tényleg nagyon szép.

- Egyszer elviszlek egy körre, ha nem lesz bennem alkohol - mosolyog rám. A szívem egy nagyot dobban. Ez az autó tényleg sokat jelent Harrynek, látszik rajta, és azt akarja, hogy én beleüljek. Sőt, el akar vele vinni. Ez a valóság vagy csak álmodom? - Nagyon sok mindenen keresztül ment velem - támaszkodik a kocsi oldalának, összefonja a karjait a mellkasán, és maga elé meredve halványan elmosolyodik, majd lehajtja a fejét. Biztosan eszébe jutott egy emlék, ami számára sokat jelent.

Felpillant rám, s széttárja a karjait.

- Gyere ide - int a fejével. Nyelek egy nagyot, s remegő lábakkal megyek oda. Magához ölel, az arcomat a vállába fúrom, s mélyen beszippantom az illatát. Annyira kellemes és megnyugtató a karjaiban lenni, soha többé nem akarom őt elengedni.

Pittyeg a telefonja, felsóhajt és lassan elenged, így egy kicsit eltávolodok tőle. Feloldja, majd elolvassa az üzenetet és elmosolyodik, s visszacsúsztatja a zsebébe a készüléket.

- Van kedved kimenni pár haveromhoz? - indul el, én pedig megyek utána.

- Ömm... kikhez? - kérdezem félénken. Utálok új embereket megismerni, viszont muszáj Harry mellett lennem, a közelében annyira jól érzem magam.

- Tom, Louis, Zayn, Liam, Nick - megyünk fel a lépcsőn, s Harry benyit egy szobában. Niall és Ellie épp öltöznek.

- Niall, lépünk, Nick üzent - dől az ajtófélfának Harry, végignéz a nővéremen és elmosolyodik. - Ellie, te is jössz! Kell egy csaj.

Felhúzom a szemöldökömet és lenézek a földre. Kell egy csaj. Kell Ellie, engem csak udvariasságból kérdezett meg.

- Király - mosolyog a nővérem.

- Jenny? - néz rám Harry, közben kérdően felvonja a szemöldökét. Megrázom a fejem.

- Én inkább itt maradok - motyogom.

- Hát jó, te tudod.

Azzal el is mennek mindhárman. Egy mély levegőt veszek és kibattyogok anyáékhoz. Leülök közéjük.

- Mi a helyzet, kicsim? - simítja meg a fejemet apa. Halvány mosolyt erőltetve rázom a fejem. - A többiek?

- Harry egyik haverja hívta őket és elmentek - nézem Mikeot és Mollyt, akik labdáznak. Kis lábaikkal ügyetlenül rúgják, de eszméletlenül aranyosak, muszáj elmosolyodnom.

Anyáék csak beszélgetnek, én pedig - mint általában - most is a gondolataimba temetkezem. Még mindig érzem Harry illatát, és képtelen vagyok felfogni, hogy mit műveltünk a szobában. Egyfolytában a szemem előtt van, ahogy Harry zihál, a mellkasa gyorsan emelkedik fel-le, ajkai szétnyílnak, teste megremeg. Minden annyira bevésődött az elmémbe, s filmként játszódik le újra és újra.

Nevetés szakítja meg a gondolatmenetemet, és a hang irányába meredek. Harry, Ellie, Niall és még öt srác sétálnak be a kapun. Ellie megy elől Harryvel, a többi srác pedig a nővérem fenekét stíröli vigyorogva. Ahogy odaérnek hozzánk, rögtön kellemetlenül kezdem érezni magam ennyi fiú társaságában. Elfordítom a fejem. Hallom, hogy halkan beszélgetnek valamit, majd az egyikőjük hangosan felnevet. Van egy olyan érzésem, hogy rajtam nevetnek.

- Kész a kaja, király! - dobja le magát Harry a farönkre, majd a többi srác is, s Ellie Harry és egy sötét hajú fiú között foglal helyet. Elkezdenek enni, miközben a szájuk be nem áll, egyfolytában beszélnek.

- Jenny, gyere labdázni! - szalad oda hozzám Molly, s megfogja a kezemet és elkezd húzni.

- Mm... Molly, most nincs kedvem - engedem el a kezét, de ő újra megfogja és tovább húz.

- Kérlek! Csak egy kicsit!

Egy nagy levegőt veszek, majd felállok és megyek Mollyval. Nagyon nem akarom, hogy mindenki engem nézzen, hogy lássák, mennyire undorító és béna vagyok.

Mike rúgja nekem a labdát, közben a szél belefújja a hajamat a szemembe, aminek köszönhetően nem látok. Véletlenül a labdára lépek, és határozottan seggre esek. Na jó, ennél cikibb tényleg nem lehetek!

Mindenkiből hangos nevetés tör ki, az arcom pedig olyan vörössé válik, mint akit leforráztak. A hajamat kisöpröm a szememből, most legszívesebben a Föld legmélyebb pontjáig süllyednék. Harry nevetve odajön és felsegít.

- Jól vagy? - mosolyog rám, miközben végigsimítja az alkaromat. A fejemet lehajtva bólogatok és a másik irányba indulok, hogy minél messzebbre kerülhessek a társaságtól, de megragadja a kezem. - Biztos? Nem ütötted meg magad? - néz a szemembe, de ajkain még mindig pajkos vigyor látszik. Megrázom a fejem. Magához ölel és megsimítja a hátamat, de most képtelen vagyok viszonozni ezt a gesztusát. A haverjai még mindig majd megpukkadnak. - Ne röhögjetek már, faszfejek! - mondja Harry, de hallom a hangján, hogy még mindig mosolyog. Bravó, Jenny, sikerült megint lejáratnod magad...

Kikerülöm Harryt és bemegyek a mosdóba, hogy lemossam a kezemet. A tükörbe nézve összeráncolom a szemöldököm. Inkább lehajtom a fejem, képtelen vagyok tovább nézni a tükörképemet.
Ahogy kimegyek a fürdőből, a nappaliból hallom a többieket. Elmegyek az ajtó előtt, s Harry rögtön utánam szól, így egy mély levegővétel után bemegyek.
- Na, Zayn, mondd meg neki - böki oldalba Harry a sötét hajú, kreol bőrű srácot.
- Oké, bocs, hogy kinevettünk - mosolyog rám. - Most jó? - néz Harryre.
- Seggfej - forgatja meg a szemét.
- Úúú, fiúk, itt van egy pohár víz - áll fel egy barna hajú srác, akinek a karja tele van tetoválva, a vállán egy nagy szarvas díszeleg. Kajánul elvigyorodik és rám néz. - Vajon mit kellene vele csinálni... - jön hozzám közelebb.
- Louis, hagyd őt - nevet Harry, de a srác - ezek szerint Louis - hirtelen leönti a felsőmet a vízzel, mire felsikítok.
- Átlátszó a felsőd? - vigyorog, miközben próbálom úgy fogni a pólómat, hogy az ne ragadjon a testemhez, akkor még jobban látszódna, mennyire dagadt vagyok.
- Gyere ide, Jenny, ne foglalkozz ezekkel az idiótákkal - néz rám Harry, majd odamegyek és leülök mellé. Elég kellemetlenül érzem magam, amit Harry észrevesz, s átkarol. A pólómat kicsit lengetem, hogy megszáradjon.
- A nővéred nem volt ennyire szégyellős - mosolyog Louis. Hát persze, már megint Ellie. Ő tökéletes, minden fiú álma, tudjuk. Engem nem kell hozzá hasonlítani.
- Jenny! Ellie! Gyertek, megyünk haza! - kiabál anya. Megkönnyebbülten felsóhajtok, felállok és sietve kimegyek, majd Ellie is egy kis idő után. Anyáék elköszönnek Harry szüleitől, majd elindulunk ki, s Harry megjelenik előttem. Egy kicsit arrébb húz, ahol nincs fény, s nem lát senki, mivel már elég későre jár.
- Bocs a haverjaim miatt, kicsit... nagyon bunkók - mondja halkan. Kiráz a hideg a hangjától és a hűvös szellőtől egyaránt. Most szerencsére nem látom a szemét, amiben el tudnék veszni.
- Semmi baj.
Mosolyt erőltetnék az arcomra, de mivel úgysem lát, ezért nem erőlködöm feleslegesen.
Lassan megsimítja az arcomat, s puha ajkait az enyémeken érzem, lassan és gyengéden csókol. Még mindig olyan, mintha ez lenne az első, remegek és attól félek, elrontom.
- Majd beszélünk - súgja az ajkaimra. Nyelek egy nagyot.
- Rendben. Szia - megyek ki, s beülök a kocsiba.

Mivel este képtelen vagyok aludni, előveszem a naplómat, s felkapcsolom az éjjeli lámpát.

Kedves Naplóm!

A mai nap rengeteg minden történt. Először is, délelőtt itt volt Harryt. Kint cigiztem az udvaron, odajött hozzám, beszélgettünk, aztán azt mondta, 'Te is tetszel nekem'... Annyira nem értem őt... Aztán megcsókolt, és istenem, annyira, de annyira jó volt.

Este elmentünk hozzájuk, ott ittunk és Felelsz vagy merszet játszottunk. Azt a feladatot kaptam, hogy izgassam fel Harryt. Mivel be akartam bizonyítani, hogy tudok merész is lenni, ezért megtettem. Te jó ég, annyira ciki erre visszagondolni... Aztán Ellie és Niall kimentek a szobából és Harryvel csak ketten maradtunk. Nem tudom, hogy pontosan hogy történhetett, de... kivertem neki. Nem ismerek magamra, komolyan. Harry megmutatta az autóját, és azt mondta, egyszer elvisz egy körre. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, de ha igen, már alig várom! Aztán jöttek a haverjai... sikerült elesnem egy labdában, és kinevettek. Harry próbált nyugtatni, meg minden, de azért ő is röhögött. Gáz volt. A fiúk eléggé rávetették magukat Elliere, ami nem meglepő...

Viszont azt hiszem, nem tudok másra gondolni, csakis Harryre meg a csókjára. Komolyan, hogy lehet, hogy egy olyan fiú, mint ő, megcsókolt egy olyan lányt, mint én?! De most tényleg. Nem tudok már semmit biztosra, csak azt, hogy elmondhatatlanul kedvelem Harryt.

A naplómat visszarejtem a párnám alá, s ahogy lekapcsolom a villanyt, látom, hogy villog a telefonom. Megnézem, s látom, hogy Harry neve villog a kijelzőn. Elmosolyodok és válaszolok neki.

Ahogy meglátom a szívet a végén, az ajkaim felfelé görbülnek, képtelen vagyok levakarni magamról a mosolyt. De most komolyan, hogy lehetek ilyen hülye?! Te jó ég, most egyeztem bele, hogy még lesz alkalom, hogy ilyet csinálunk...

Gondolkodás nélkül pötyögök tovább.

Leteszem a telefonomat az éjjeliszekrényre, s a takarót mosolyogva ölelem át. Még mindig annyira hihetetlen, ami ma történt. Azt hiszem, egy kicsit túl gyors is, egy nap alatt történt az első csókom, és az a dolog Harryvel a szobában. Félek és egyben kíváncsi vagyok, hogy holnap mi fog történni. Felfoghatatlan még mindig, amit tettem, nem is értem magam.

Egy biztos: a mai viselkedésem alapján ez nem én vagyok.