22. fejezet - Álompár

Drága Olvasóim!

Itt is vagyok a 22. fejezettel. Nagyon szépen köszönöm a 95 feliratkozót és a sok pozitív visszajelzést, nagyon jól estek! Hálás vagyok, amiért itt vagytok velem, imádlak titeket! <3 Remélem, hogy a múlthetet mindenki túlélte. Én viszonylag zökkenőmentesen, de a reggeli kelésekkel még problémáim vannak. Még egyszer sajnálom, hogy csak most hoztam az új fejezetet, de remélem, hogy tetszeni fog! Jó olvasást!
U.i.: Nem volt időm átnézni, a hibákat majd kijavítom!

Puszi, ~E

Este Liam ír egy üzenetet, hogy menjek át hozzá, mert páran iszogatnak. Kezdek kicsit úgy viselkedni, mint egy alkoholista. Oké, nyár van, és a legjobb nyári esték piálással kezdődnek, de akkor is... Bár nekem most pont arra van szükségem, hogy elfelejtsem a problémáimat és Harryt.

Felveszek egy rövid fekete farmersortot és egy fehér ujjatlant, kivasalom a hajamat, egy kis sminket teszek az arcomra, és végignézek magamon. Még mindig nem tetszik, és egyszerűen már beleőrülök, hogy nem leszek soha normális.

Egy mosolyt erőltetek az arcomra, és lemegyek.

- Anya, elmegyek Liamhez! - kiabálok, miközben felveszem a cipőmet. Válaszul egy okét kapok, majd elindulok ki. Az utca végén látom, hogy a nővérem siet valahova. Mivel Harryék is pontosan arra laknak - meg még rajtuk kívül párszázan -, biztos vagyok benne, hogy hozzá megy, így követni kezdem. Persze jó messzire lemaradok, és néha el is bújok, de muszáj tudnom, hova megy.

Minél közelebb érünk Harryék házához, annál biztosabb vagyok benne, hogy hozzá megy. De akkor Jessica?

Ellie megáll az ismerős ház előtt, csenget, nyílik az ajtó és a nővérem mosolyogva megy be. A gyomrom görcsbe rándul. Nem hiszem el, hogy Harry képes még a nővéremmel is kavarni, és pont velem nem.

Felsóhajtok. Estére a kedvemet ez is megalapozta, szuper...

Elmegyek Liamhez, s ahogy bemegyek, rögtön megcsap a piaszag és cigifüst keveréke. Louisval találkozik a tekintetünk, ő azonnal sokatmondóan elmosolyodik. Behúzza az italt, majd feláll, odajön hozzám és megölel.

- Szia, édes! - mondja a fülembe, amire azonnal elmosolyodok.

- Szia!

Lassan elenged, rápillantok Liamre, aki mosolyogva néz felénk. Louis megfogja a kezemet, majd odavezet a többiekhez, akiknek kedvesen köszönök, majd leülök Louis ölébe. A lábam a földön van és tartom a súlyomat, nem akarom, hogy összeroppanjon alattam. Átöleli a derekamat és simogat, miközben beszélget Liammel, de nem tudom, miről, mert az agyam azon kattog, amit láttam. A nővérem mosolyogva ment be Harryhez...

- Jenny, itt vagy? - ránt vissza Louis hangja a valóságba. Ránézek és egy halvány mosolyt erőltetek. - Tessék, tequila - adja a kezembe. Elmosolyodok. Pont erre van most szükségem, piára és lazulásra.

Miután megiszok párat az isteni italból, megjelenik Harry és Jessica kézen fogva és mosolyogva. Harry tényleg nem lehet ennyire szemét...

Lassan telik az idő, már 8 pohár után nem számolom az italokat. Nem kellene kevernem a piát, de most mégis arra van szükségem, hogy berúgjak.

- Na, hadd lássunk az új pártól egy csókot! - csapja össze a tenyereit Liam. A szemeim kikerekednek. Erre egyáltalán nem gondoltam... Még nem csókolóztam senkivel Harryn kívül és szerintem nem is lennék rá képes.

Ránézek Louisra. Neki biztos könnyebb, valószínűleg rengeteg lánnyal csókolózott már. Rengeteg szép lánnyal...

Egyik kezét az arcomra teszi és közeledik felém. Te jó ég, most tényleg meg fog csókolni?!

Nyelek egy nagyot, majd lehunyom a szemem, s érzem, hogy ajkai az enyémekhez érnek, majd lassan megcsókol. Nem tart sokáig a csók, s ahogy ajkaink szétválnak, nem tudok a szemébe nézni. Harryre pillantok, aki halványan mosolyogva figyel minket. Nem így kellene lennie, féltékenykednie kell!

Megfogom Louis arcát két oldalt és újra megcsókolom, de most szenvedélyesebben. Louis a kezét a fenekemre teszi, s érzem, hogy kicsit megmarkolja. Majd összedönti a homlokunkat és elmosolyodik. Furcsa volt mással csókolózni. Teljesen más, mint Harry. Louisnak nem annyira puhák az ajkai, viszont attól még nagyon édesek, istenien csókol. Bár senkivel nem lesz olyan jó, mint Harryvel...
Meghallom a kedvenc számom, mire azonnal elmosolyodok, s felállok Louis öléből. Nem nagyon hallgatok zenét, de amik buliba mennek, már nagyjából ismerem, és ezt imádom.
Ringatni kezdem a csípőmet, és mivel az alkoholtól eléggé felbátorodtam, szerintem erotikusabbra sikerül, mint azt tervezem. Tekergetem a csípőmet és a hajamba túrok, de tekintetemet nem veszem le Harryről. Viszont ő csak Jessicat puszilgatja és mosolyogva beszélget vele, miközben sört kortyolgat.
Két kezet érzek a derekamon, majd szorosan mögöttem egy izmos testet. Ágyékát a fenekemhez szorítja, s felveszi a ritmust, csípőjét az enyémmel együtt mozgatja. Kezét a derekamra teszi, s a fejét a vállamra hajtja. Louis barna tincsei csikizik az arcomat, arcszőrzete néha megszúr.
- Mit művelsz? - kérdezem halkan.
- Táncolok a barátnőmmel - mosolyog és ad egy puszit a nyakamra. Nyelek egy nagyot, majd Harryre pillantok, aki most már minket néz, így még jobban elkezdem rázni és beletúrok Louis hajába.
Felé fordulok, átölelem a nyakát, ő pedig a derekamat és szorosan magához von. Teljesen hozzásimul a testem az övéhez, s az arcomba lóhó tincseim közül nézem Harry reakcióját. Fapofával les minket, miközben még mindig a sört issza. Louis erősen a fenekembe markol, amitől akaratom ellenére felnyögök és csak remélni merem, hogy a hangos zenétől nem hallotta meg. Ám perverz mosolya mást mutat.
Mivel Louisval nem szeretnék nagyon belemerülni, a konyhába megyek, hogy igyak egy kis pezsgőt. Igen, természetesen nekem még alkohol kell...
Kiöntöm egy pohárba, majd elkezdem inni, s meglátom Harryt, ahogy jön be, majd ő is önt magának.
- Jól elvagytok Louisval? - kérdezi, majd beleiszik.
- Uhum.
- Dúl a love? - mosolygok. - Jó látni, hogy boldog. És te is.
Ja, persze, kurvára boldog vagyok. Akkor lennék boldog, ha most azonnal letepernél, és mondanád, hogy nem kell más, csakis én.
- Ja - csak ennyit nyögök ki, s megiszom az utolsó kortyot is.
- Összeilletek. És... remélem, ő majd meg tud neked adni mindent, amire vágysz.
A szívem egy nagyot dobban. Ha tudná, hogy ő az egyetlen, amire vágyom. Ha tudná, hogy csak vele lehetnék boldog. Ha tudná, hogy még mindig rettenetesen szeretem.
Egy halvány mosolyt erőltetek.
- De attól köztünk minden oké, ugye? - nézek rá.
- Persze - mosolyodik el, majd megkerüli a pultot, odajön és megölel. Egy pillanatra lefagyok, majd szorosan visszaölelem. Bárcsak ez a pillanat sokáig tartana. Mélyen beszívom az illatát, ki akarom élvezni minden egyes pillanatát annak, hogy a karjai közt vagyok.
Ahogy kezd elengedni, úgy érzem, mintha elengednének egy üres térben. Hiányzik a testének a melege, közelsége, illata. Rám mosolyog, majd visszamegy a szobába. Egy mély levegőt kell vennem, hogy felfogjam, ami történt. Harry legalább már nem lök el magától, ez nagyon jó jel.
Visszamegyek a szobába, Louis elvigyorodik és magához húz, ölelgetni kezd. Látszik, hogy már teljesen be van rúgva.
Elkezdi puszilgatni az arcomat, s halad a szám felé, majd megcsókol. Most vagy nagyon jól játszik, vagy annyira berúgott, hogy azt se tudja, mi van. Bár inkább az utóbbira tippelnék.
- Hmm... - mosolyodik el. - Édesek az ajkaid.
- Pedig tequilát ittam - nevetek. - Ja, meg pezsgőt.
- Ez olyan Jennys íz, és tetszik!
Elmosolyodok, majd hagyom, hogy ölelgessen. Jól esik, bár tudom, hogy részeg, és tisztában vagyok azzal, hogy én sem vagyok józan.
- Igyál még, baby - iszik bele a sörbe, majd a kezembe nyomja. Nem szeretem a sört, de most ez valahogy nem tud érdekelni, így egy jó nagyot kortyolok bele.
- Igyunk az új álompárra! - emeli fel Zayn a poharát.
- Louisra és Jennyre! - mosolyog Niall, majd koccint a haverjával és egyszerre behúzzák. Hogy mi álompár? Na szép. Pedig együtt se vagyunk igazából...
- Ránk! - emeli fel Louis a sörös dobozt, amiben már alig van pár korty. Végignézek az asztalon, már vannak üres whiskys és vodkás üvegek is. Hányingerem van attól is, ha ránézek.
- Azt akarom, hogy soha ne érjen véget a nyár. Hogy minden így maradjon - mosolyog Liam. Furcsa, hogy neki nincs barátnője, mégis boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnik. Vagy talán csak túl jól megjátssza, nem tudom.
- Hé, Jenny, tudod, mihez lenne most kedvem? - kezdi el csókolgatni Louis a nyakamat és a falhoz tol. - Hozzád. Hogy benned legyek.
Nem tudom, hogy ettől be kellene indulnom, vagy meg kellene sértődnöm. Igazából izgató, de akkor is Harryt akarom mindennél jobban.
Arra eszmélek fel, hogy a pólóm alá kezd nyúlni, amitől szinte rögtön kijózanodok és lefogom a kezét.
- Inkább menjünk, jó? Te már eleget ittál - nézek rá. Elmosolyodik.
- Hazakísérsz? - támaszkodik a fejem mellett a falnak. Kicsiket bólogatok, majd ad egy csókot, de kicsit meginog.
- Várj, segítek, támaszkodj rám! - rakom át az egyik karját a vállamon.
- Csá, majd beszélünk! - integet Louis mindenkinek. A tekintetem találkozik Harryével, s ahogy rám mosolyog, a szívem egy nagyot dobban. Próbálok nem összeesni a remegő térdeim miatt, s elindulunk kifelé.
Louis az egész sötét utcán az utat végigénekli, s mikor végre elkísérem őt hazáig, az ajtó előtt megállok.
- Akkor majd beszélünk, jó éjt! - indulok el.
- Hé, hé, várj már! Itt alszol! - ragadja meg a karomat és húz befelé.
- Mi? Louis, nekem haza kell mennem!
- Dehogy kell! - rúgja le a cipőjét, s miközben húz felfelé, én is lerugdosom magamról.
Felérünk a szobájába, s bedől az ágyába.
- Ah, de jó végre feküdni - sóhajt és becsukja a szemét. Végignézek rajta. Talán segítenem kellene levenni a ruháit, de félreértené, vagy túl kellemetlen lenne. - Ne ácsorogj ott, gyere! - paskolja meg maga mellett a helyet. Kicsit hezitálok, végül lassan bemászok mellé, és hanyatt fekszem. Pár pillanat múlva Louis már fölöttem van és csókolgatja a nyakamat.
- Hmm... Louis! - súgom és a kezeimet a vállára teszem, hogy eltoljam magamtól.
- Akarlak! - súgja az ajkaimra. Érzem az alkohol és a cigi keverékét rajta, ami egészen isteni.
- Szerintem aludj!
- Álló farokkal? - nyomja nekem a férfiasságát, és nadrágon keresztül is érzem, hogy igen csak merevedik. Nyelek egy nagyot.
- Menj a fürdőbe és intézd el!
Mivel kezd belőlem kimenni az alkohol, már nem vagyok olyan bátor. Jobb is, akkor talán le is feküdnék vele.
- Te intézd el! A melleiden akarom látni - markolja meg a mellemet, mire automatikusan felnyögök. - Hm, ez az, baby!
- Louis! Aludj!
- Imádom, mikor parancsolgatsz! - kezdi el szívni a nyakamat, mire kissé felsikítok. - Na? - motyogja a nyakamba. Gyorsan veszem a levegőt és nyelek egy nagyot. A csók is furcsa volt nem Harryvel, de ez még inkább furcsa!
- Nem akarom - suttogom.
- A barátnőm vagy - mosolyog és az ajkaimra ad egy puszit. - És rohadtul kívánlak!
Benyúl a bugyimba és végigsimít, amibe beleremegek.
- Hm. Nedves vagy. Te is kívánsz engem - vigyorodik el, én pedig teljesen elpirulok. Mire észbe kapok, Louis ledobja magáról a pólóját, s a mellkasomat kezdi ellepni apró puszikkal. Ösztönösen a hajába túrok, mire felmordul, és egy pillanat alatt megszabadít a fehér pólómtól. A hátam alá nyúl, s a melltartóm sem marad rajtam sokáig, bár előtte kicsit szégyellős vagyok. Teljesen máshogy ér hozzám, mint Harry, teljesen mások a mozdulatai, olyan szokatlanok. Talán jót tenne, ha kipróbálnék új dolgokat, és abban ez is benne van.
Louis a hasamat puszilgatja, mire hirtelen behúzom, nem akarom, hogy lássa, mennyire hájas vagyok. Kigombolja a sortomat, megemelem a csípőmet, amíg lehúzza rólam, majd elkezdi csókolgatni a belső combjaimat.
- Ah, Louis... - zihálom, s mikor a bugyim közelébe ér, remegni kezdek. Elmosolyodik, perverzül néz rám, majd a fogai közé veszi a bugyimat és lehúzza rólam. Eldobja, majd szétnyitja a lábaim, és lehajol, de megállítom. - Várj! Ne! Ezt most nem kell...
- Azt akarod, hogy rögtön beléd hatoljak, igaz? - mászik fölém, majd megcsókol, közben csatolja ki az övét. - Mondd, hogy akarsz - zihálja, és megcsókolja a nyakam.
- Hmm... Akarlak! - túrok a hajába. Felnyög, majd letornássza magáról a nadrágot és a bokszert, keres a zsebében, amit rutinos mozdulattal felgörget, majd a lábaim közé fészkeli magát, s keményen belém hatol, amitől felnyögök. Gyorsan lökni kezd, s a nyakamba zihál, ami csak még izgatóbbá teszi a helyzetet.
Erőteljesen lök, minden egyes mozdulatánál felnyögök, s érzem, hogy nagyon hamar a csúcsra fogok jutni. Mégsem tudom kiverni a fejemből Harryt. Ahogy ő volt bennem, ő csókolt, ő érintett. Sose fogom elfelejteni.
- Gyerünk, édes! - zihálja, s csókolgatni, harapdálni kezdi a nyakamat. Izzadt testünk összetapad, lábaimat a dereka köré fonom, így még mélyebben érezhetem magamban.
- Oh, Louis! - nyögök fel kéjesen, mikor érzem, hogy közel vagyok, s egy mélyebb lökésnél hangosan elélvezek.
Kihúzza magát.
- Seggbe akarom!
- Mi? Megőrültél?! Nem, az nagyon fáj! - nézek rá zihálva.
- Jó, nem fenékbe, de akkor is állj négykézlábra! - utasít, én pedig engedelmeskedek. Megfogja a csípőmet és hátulról hatol belém, mire felnyögök, és gyorsan kezd mozogni. - Oh, igen, baby! - nyög, s csattogó hang hallatszik minden egyes lökésnél. Erősen markolja a csípőmet, egyre gyorsabban mozog, míg végül hangosan a csúcsra ér. - Hmm... - mozog még egy kicsit lassan, majd zihálva kicsúszik belőlem. - Te jó ég, ez mennyire isteni volt! Most pedig gyere, elmegyünk fürödni!
Zihálva átcammogok a fürdőbe, közösen lezuhanyzunk. Pár csók elcsattan a kabinban, de azt leszámítva semmi más, majd visszabújunk az ágyba, s Louis magához ölel.
Vicces, hogy mindig is erre vágytam, de nem vele. Harryvel. Azt akarom, hogy ő legyen itt.
De egyáltalán miért történt ez meg? Louisval csak megjátszottuk, hogy együtt vagyunk. Túl részeg volt, én meg hülye, hogy hagytam. Vagyis nem tudom. Nem bántam meg, de félek, hogy holnap mit fog gondolni erről az egészről.