35. fejezet - Kívülálló

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam az újabb fejezetet. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket az előző fejezethez, hihetetlenül jól estek! Imádlak titeket, még mindig! <3 Mivel az előző fejezet elég nyugis volt, mostanra már itt az ideje, hogy belecsempésszek valami izgalmat. :D Remélem, hogy tetszeni fog!

Az utóbbi héten elég sok dolgozatot írtam, mivel így szünet előtt az összes tanárnak eszébe jutott, hogy kevés jegyünk van. De gondolom, ez nem csak nálunk van így. Amúgy ezt leszámítva semmi érdekes nem történt. Beköszöntött már mindenhova a karácsonyi hangulat, de én még a telet se érzem, hogy itt lenne, nem hogy az ünnepeket. De nagyon remélem, hogy hamarosan engem is megérint ez az érzés, mert imádom, bár nem hiszem, hogy ezzel egyedül vagyok. Remélem, hogy nektek az elmúlt hét jól telt, és jól érzitek magatokat! :)
Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Kész az első kreatív bejegyzésem a Creative blogomon! Ha érdekel, nézd meg: http://e-creative-blog.blogspot.hu/

Hosszas táncolás után muszáj leülnöm a kanapéra, annyira elfáradtam és a lábam is megfájdult.
- Hozok inni valamit - ad egy puszit az arcomra Harry, s már el is tűnik a tömegben. Felsóhajtok, s nézem a táncoló embereket. Mind boldogok. És most már én is az vagyok. Boldog vagyok, mert Harry velem van, bár még mindig attól félek, hogy ez csak egy álom, amiből egyszer csak felébredek. Most minden tökéletes. Minden, csak én nem. Meg kell változnom Harry miatt. Még mindig itt van bennem, amikor a fejemhez vágta, hogy dagadt disznó. Le kell fogynom, sokkal szexibbnek kell lennem. Tudom, hogy szereti a szexi lányokat, a szexet meg főleg. Ezért mindent meg fogok tenni.
Arra eszmélek fel, hogy valaki ledől mellettem a kanapén, s vadul smárolva húzza az ölébe az egyik lányt. A srác pedig... Louis. Kicsit kellemetlenül érzem magam, arrébb csusszannék, de nincs hely, felállni pedig nincs energiám. Így inkább a másik irányba nézek.
- Hm, baby - hallom Louis morgását.
- Ó, várj, a barátnőm bajba keveredett, mindjárt visszajövök! - hallom a lány nyávogó hangját, ami szerintem eléggé irritáló, de ha Louisnak ez kell, akkor engem nem érdekel.
Mikor a lány elmegy, felé fordulok, s tekintetünk találkozik.
- Szia - köszönök neki, de nem viszonozza, inkább csak beleiszik a sörébe. Nem mintha hiányozna neki, már így is eléggé részeg. - Ömm... Louis, nem szeretnék veled rosszban lenni - nézek rá. Felsóhajt, s a szemeit forgatva fordul újra felém.
- Remélem, nem várod, hogy a legjobb barátod legyek.
- Nem, de... nem akarlak elveszíteni.
- Ugyan már - legyint. - Folytasd csak Harryvel, mintha nem is léteznék. Tudod, mint amikor elméletileg együtt voltunk.
Összeráncolom a szemöldököm. Nem tudom, hogy a pia beszél belőle, vagy teljesen komolyan mond mindent.
- Vagy most megkaptad őt, és kell mellé egy szerető, ez lennék én! - tartja felfelé a mutatóujját. Már nehezen formálják az ajkai a szavakat, a nyelve nem pörög, nem tud érthetően beszélni. - Csak tudnám, miért nem elég neked egy fasz. De majd biztos beleírod a naplódba.
A fogaimat összeszorítom és nyelek egy nagyot. Úgy beszél velem, mint egy utolsó senkivel, aki fél város ágyában megfordult. Pedig ez nem igaz. Jó, talán Louisval nem kellett volna olyan gyorsan lefeküdnöm, és Harryvel sem, úgy, hogy nem vagyunk együtt, de ezen sajnos már nem tudok változtatni.
Nem szólok semmit, csak azt veszem észre, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel. Louis rám néz, felsóhajt, feltápászkodik és elmegy. Gyorsan letörlöm a könnyeimet, s Harry vissza is ér két pohárral a kezében, az egyiket nekem adja.
- Kösz - iszom meg egy huzamra.
- Ideges vagy valami miatt? - néz rám, de én gyorsan megrázom a fejem és felállok, majd megölelem. Rögtön védelmező karjai közé zár, magához húz és a fejem tetejére ad egy puszit.
Érzem, hogy a testem kezd ellazulni, s kifújom az eddig bent tartott levegőt. Megnyugvás járja át a testem, ahogy megsimítja a hátamat.
- Szeretnél hazamenni, baby? - hajol a fülemhez, hogy a hangos zene miatt halljam, amit mond.
- Még csak most jöttünk - nézek föl rá. Ad egy csókot az ajkaimra, majd utolsó cseppig kiissza az alkoholt a poharából. Nézem tökéletes, vékony nyakát, amin látszik, amikor nyel. Nem bírom visszafogni, muszáj adnom rá egy csókot. Hallom, hogy mély hangon felkuncog, egyik kezét a fenekemre csúsztatja, s kissé belemarkol. Nem húzódok el a nyakától, annyira kellemes illatú, annyira tökéletes. Több nedves, kis puszit hagyok a bőrén, miközben egyre közelebb húzódok hozzá.
- Annyira imádlak - mondja a fülembe, majd szorosan magához ölel, s hosszasan megcsókol. Beletúrok hosszú, puha hajába, mire felmordul, ezzel jelezve, hogy tetszik neki. - Ha nem hagyod abba, itt foglak magamévá tenni - harapdálja az ajkamat, amit kisebb sóhajokkal jutalmazok. Ez a mondata pedig ahelyett, hogy megrémisztene, csak még jobban beindít.
Lábujjhegyre állok, s a nyakánál ölelve csókolom meg. Érzem, hogy kezd vadulni a dolog, mindketten halkan zihálunk, így Harry elhúzza a fejét.
- Tényleg nem szeretném használni Niall ágyát, ki tudja, hány gyereke van az ágyneműben. De tartogasd a vadságodat otthonra - kacsint rám. Kissé elpirulok amiatt, hogy nem tudtam parancsolni magamnak. De pont ezt akartam, hogy vad legyek, és a lehető legszexibb. Az utóbbin még alakítgatnom kell.
Tekintetem megakad néhány iskolatársamon, akik minket néznek és sutyorognak. Sóhajtok, majd megfogom Harry kezét és összekulcsolom az ujjainkat.
Louis elmegy mellettünk, a vállával pedig direkt meglöki Harryt. Szörnyű, hogy ez történt velük, és nem bírom felfogni, hogy ez miattam. Én vagyok a hibás amiatt, hogy már nem jó barátok. És ezen változtatnunk kell.
Harry egykori barátja után néz és megrázza a fejét.
- Hulla részeg, így nem akarok vele leállni beszélni. De holnap felhívom - nézi Louist, majd mondata végén rám néz. - Te nem beszéltél vele?
- Nem - hazudom. A homlokomra ad egy puszit, majd az arcomat a mellkasába fúrom.

Hajnalig Niallnél vagyunk - bár őt nem látjuk sűrűn, mert mindig más lánnyal van.
Beülünk Harry autójába, ahol csend van, csak tompán lehet hallani a dübörgést. Nem értem, hogy a szomszédok hogy bírják ezt.
Harry rám néz és elmosolyodik, majd beindítja a kocsit és elindulunk. Kezét a sebváltó helyett a combomra helyezi, s mindig kicsit feljebb csúsztatja. Úgy tesz, mintha véletlen lenne, de én tudom, hogy nem így van.
- Ugye tudod, hogy alkoholt ittál, és úgy vezetsz? - nézek rá, de ő csak mosolyog.
- Nem ittam olyan sokat, és az utóbbi 2 órában csak vizet. Semmi baj nem lesz, kicsim - paskolja meg a combomat, majd lassan lepaskolunk a ház előtt.
Ránézek, majd az ajkaira. Érti a célzást, odahajol hozzám és megcsókol. Azonban ez a csók mindkettőnk részéről vad, azt hiszem, ez a folytatása annak, amit a buliban elkezdtünk.
Kezemet az arcára simítom, majd beletúrok kócos hajába, ő pedig a derekamnál fogva húz közelebb magához.
Nem bírok magammal. Kezemet végighúzom a mellkasán, majd megállok a nadrágjánál és megfogom ott. Érzem a csókján, hogy meglepődik, de tetszik neki a dolog, mert a kezét az enyémre teszi, s nem engedi, hogy elhúzzam - nem mintha el akarnám engedni.
Kicsit markolgatni és simogatni kezdem, de a csókunk egy pillanatra sem szakad meg.
- Hm, baby - zihálja az ajkaimra, majd benyúl a felsőm és a melltartóm alá, és megmarkolja a mellemet, ami belőlem egy kisebb nyögést vált ki. - Menjünk a hátsóülésre - lihegi.
Nem kell kétszer mondania, sietve mászok hátra, ahogy ő is. Becsukjuk az ajtót, magára húz, s szenvedélyesen csókolózunk tovább.
Keze bejárja a testem minden részét, s egy egyszerű mozdulattal leveszi a felsőmet. Érzem magam alatt, hogy már keményedik, ami egyre jobban beindít, s akaratom ellenére is mozogni kezdek rajta. Nem vár sokáig, a melltartómtól is gyorsan megszabadít. Ám úgy vélem, rajta még mindig túl sok a ruha, így ingét sietve kigombolom, majd leveszem róla. Végigsimítom és végigcsókolom felsőtestét, amitől szebbet és tökéletesebbet még nem láttam - bár sötét van, és csak az utcák fénye világít minket, pontosan tudom, hogy néz ki. Tudom, hol vannak a tetoválásai, tudom, hogy négy mellbimbója van, tudom, hogy mennyire kidolgozottak mellizmai. A V vonaláról pedig ne is beszéljünk, egyszerűen tökéletes. De vajon ő milyennek lát engem?
Gyorsan megszabadulunk a ruháktól, s - nagy nehezen - fordítunk a helyzeten, így ő kerül fölülre. Elővesz egy óvszert, amit gyakorlott mozdulattal magára görget, s hozzám érinti férfiasságát. Felnyögök, s megemelem a csípőmet.
- Ne kínozz, Harry! - nyöszörgöm. Kajánul elvigyorodik, s megcsókol, miközben belém tolja magát. Mélyen a szemembe néz, édesen elmosolyodik és gyengéden lökni kezd. Furcsa, most teljesen más. Most érzem, hogy szeretkezünk, és nem dugunk.
Végig a szemembe néz, néha-néha egy puszit nyom az ajkaimra. Barna tincsei az arcába lógnak, puha, telt ajkain zihálás és nyögés szűrődik ki.
- Annyira jó vagy, baby - kezd el kicsit gyorsítani, ezzel egyszerre a nyögéseink is sűrűsödnek. Nem kell sok, hogy a csúcsra érjek, s nem sokkal később ő is elélvez.
Zihálva és remegve nézünk egymás szemébe, ajkain édes mosoly jelenik meg.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek - simítom meg az arcát, s gyengéden megcsókol.
A szűk helyen elég nehéz felöltözni, de valahogy megoldjuk, és kiszállunk az autóból.
- Holnap találkozunk, kicsim - ad még egy utolsó csókot, majd beszáll a kocsiba.
A mosolyt nem tudom eltüntetni az arcomról, nézem a BMW-t, amíg el nem tűnik az utca végén. Egy mély sóhaj után bemegyek a házba, majd föl a szobámba.
Egy meleg zuhany után bedőlök az ágyba, s a takarómat ölelve alszom el.

Reggel - vagyis inkább délelőtt - lecammogok a konyhába, ahol anyáék épp szendvicseket csinálnak.
- Jó reggelt, kicsim - mosolyog anya. - Ha felébredtél, be is pakolhatsz, meglátogatjuk pár napra a nagyit.
- A nagyit? - mosolyodok el. - De jó, nagyon rég láttam!
- Ott van a nappaliban a fiókban egy doboz, ott megtalálhatod a régi képeket és régi dolgokat. Szerintem vigyük el neki megmutatni, biztos örülni fog - mondja apa, én pedig rögtön besietek a nappaliba.
Nagyon szeretem a nagymamámat, de sajnos ritkán láthatom őt, mert elég messze lakik.
Előveszem a fiókból a régies, barna dobozt, letérdelek a földre, s kinyitom. Régi, fekete-fehér fényképeket találok benne, ékszereket, és... egy papírt. Kíváncsian kiveszem, széthajtom és elkezdem olvasni.

Helló, Drágáim!

Nagyon izgatott vagyok, hogy láthassam a kis unokámat, Elliet. Már biztos sokat nőtt, és gondolom, már olvasni is megtanult, így viszek neki egy kis könyvecskét, amit még én olvastam anno gyermekként. Büszke vagyok rátok, amiért ilyen csodálatos szülők vagytok, és azért is, amiért saját gyermeketek mellé egy másikat is befogadtatok. Jenny boldog lesz ebben a családban, saját szüleiként fog titeket szeretni. Kíváncsi vagyok rá is. Tudom, hogy egy örökbe fogadott gyermek nagy felelősséggel jár, nem ismeritek úgy, mint a sajátotokat, de ő még kicsi, így olyan ember lesz belőle, amilyet ti neveltek. Abban biztos vagyok, hogy a lehető legjobb családhoz került.

A számhoz kapom a kezem, a szemeim megtelnek könnyekkel. Ezt nem hiszem el.

Örökbe fogadtak?

Miért nem mondták?

Miért tették ezt?

Kik az igazi szüleim?

Mindig is éreztem, hogy kívülálló vagyok. Hogy nem tartozom ebbe a családba, teljesen más vagyok, mint ők. De erre a legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna. A család volt az egyetlen, amiről azt hittem, hogy van nekem. De nincs.

Nincs családom...