34. fejezet - Túl jó hozzám

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 34. fejezetet. Ez egy kissé nyugisabb lett, nem is olyan hosszú, és semmi érdekes nem történik benne, de azt hiszem, ilyen már rég volt. :D Viszont a következőben már bőven lesz, olyasmi, amire remélem, hogy nem számítotok. Köszönöm szépen a kommenteket, pipákat és a 124 feliratkozót, még mindig ti vagytok a legjobbak, imádlak titeket! <3

Az elmúlt héten nem voltam túl jól lelkileg. Nem tudom, hogy miért, de valamilyen oknál fogva nem voltam boldog. Remélem, hogy nektek jól telt a hetetek, és a Mikulás rengeteg finomsággal ajándékozott meg! :)

Jó olvasást!
Puszi, ~E

~ Jenny Wilkinson ~

Most ez tényleg megtörténik?
Harry szeret?
A barátnője vagyok?
Istenem, erre vártam, amióta megláttam őt. Amikor először a szemébe néztem, akkor éreztem, hogy valamilyen képzeletbeli mágnes húz hozzá.
Egymáshoz bújva fekszünk az ágyon. Csend van, gyengéden simogatja a karomat, én pedig beszívom kellemes illatát. Csupasz felsőtestére hajtom a fejem, hallom szívdobbanásait. Azt hiszem, még sosem voltam ennél boldogabb, és valószínűleg soha nem is leszek. Megérdemlem ezt egyáltalán? Nem hiszem.
- Itt alszol ma velem - szólal meg mély hangján. Elmosolyodok és felnézek rá.
- Az nagyon jó lenne, de... meg kellene kérdezni anyát.
Biztos tök hülyének néz, hogy az anyámtól függök. Ez olyan gyerekes és béna.
- Persze, szólok anyának, hogy hívja föl - nyom egy puszit a homlokomra, majd kimászunk az ágyból, s a kezemet fogva húz maga után.
Akármennyire is próbálom, a mosolyt nem tudom eltüntetni az arcomról. Szeretem őt, méghozzá nem is akárhogy. Bármimet neki adnám, bármit megtennék érte.
Beérünk a konyhába, ahol Anne és Rob teázik. Anne szeme felcsillan, ahogy meglátja, fogjuk egymás kezét, s a szája széles mosolyra húzódik. Hasonlóan reagál Rob is, amint észrevesz minket.
- Felhívnád Jenny anyukáját, hogy itt aludhat-e? - kérdezi Harry.
- Hát persze! Istenem, úgy örülök nektek! - mondja Anne őszinte mosollyal az arcán, s már veszi is a kezébe a telefont. Harry édesen rám mosolyog és az ajkaimra ad egy puszit. Nem bírok betelni ennyivel, lábujjhegyre állok, hogy megcsókoljam. Belemosolyog, s kissé kuncog is.
- Kis mohó - motyogja az ajkaimra, miközben a derekamnál fogva közelebb von magához. - Szeretlek.
- Én is szeretlek - bújok hozzá.
Azt hiszem, ezt az érzést sose fogom megszokni. Mintha pillangók ezrei repkednének a hasamban, a szívem úgy dobog, mintha a maratont futottam volna le.
Teljesen rabul ejt ez a fiú.
- Rendben, akkor majd holnap megy haza. Szia! - halljuk a végszót, majd Anne leteszi a telefont és ránk mosolyog. - Természetesen maradhatsz. Apukád kicsit mérgelődött, de anyukád majd meggyőzi őt.
- Köszönöm - jelenik meg egy mosoly az arcomon, és felnézek Harryre.
- Gyere - húz maga után föl, bemegyünk a szobába, becsukja az ajtót, s forrón megcsókol.
A levegő körülöttünk azonnal felmelegszik, ahogy vadul falja az ajkaimat, s végigsimítja a testemet. Beletúrok kissé nedves hajába, és göndör tincseit meghúzom, mire belenyög a csókba. Csípőjét az enyémnek löki, érzem már a forróságot ott lenn.
Felemel, áttesz az ágyra, majd lassan elkezdi ledobálni rólam a ruhákat.

Lihegve dől mellém, miközben a takarót magunkra húzza, s védelmező karjai közé von. Átölelem a mellkasát, olyan közel húzódok hozzá, ahogy csak tudok.
- Ez volt életem legeslegjobb szexe - ad egy puszit a fejemre.
- Tényleg?
- Uhum. És tudod, hogy miért? - dünnyögi.
- Azért, mert sokáig tartott? - nézek rá, mire halkan felnevet.
- Nem, nem azért. Hanem azért, mert életem szerelmével, a barátnőmmel csináltam.
A szívemet melegség tölti el, a szemeim könnybe lábadnak. Nem bírom visszatartani, egy könnycsepp lefolyik az arcomon, amit gyorsan letöröl.
- Hé, mi a baj, kicsim?
- El sem hiszem, hogy valaki viszont szeret, Ez annyira... elmondhatatlan ez az érzés. Olyan boldog vagyok, Harry - nézek a szemébe. Valahányszor zöld íriszeibe nézek, úgy érzem, újra és újra belebolondulok.
- Én is boldog vagyok, Jenny. Soha nem voltam boldogabb - simítja meg nagy tenyerével az arcomat. - Ígérem, mindent megteszek, hogy továbbra is boldoggá tegyelek.
A szememet lassan lehunyom és adok a mellkasára egy puszit.
- Jó éjszakát - suttogom.
- Álmodj szépeket - ad a homlokomra egy puszit, s pár perc múlva már hallom is, amint édesen szuszog. Ettől megnyugtatóbb érzés nem is létezik.
Lassan én is álomba merülök.

Reggel, ahogy lassan kinyitom a szemem, kell pár másodperc, hogy felfogjam, Harryn fekszem. Már nem csak a fejem van rajta, ahogyan elaludtam, hanem az egész testem.
Gyengéden simogatja a combomat, s tekintetemet lassan rá emelem.
- Jó reggelt, baby - mondja kómás hangon.
- Jézusom, hogy kerültem rád? - ülök föl, miközben a mellkasára támaszkodok.
- Álmodban biztos hegymászó voltál - mosolyog álmosan. - Amúgy... most épp egész jó helyen ülsz - jelenik meg egy kaján vigyor az arcán, amitől az arcom rögtön olyan vörössé válik, mint a paradicsom.
Gyorsan lemászok róla.
- Hé, ne már, pont jó volt! - néz rám, de a szája szélén látom a pajkos mosolyt, amitől muszáj elnevetnem magam. Elvigyorodik, fölém mászik és hosszasan megcsókol. - Jaj, te! Egyetlen, kicsi, törékeny, édes, cuki, aranyos szerelmem. Imádlak - nyom egy cuppanós puszit a nyakamra, amitől kissé felsikítok és nevetni kezdek. Mosolyogva, csillogó szemekkel néz rám. - Annyira szeretem, amikor nevetsz.
Az orromra ad egy puszit, majd összedönti a homlokunkat. Megsimítom kissé borostás arcát, mire egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.
- Harry - szólalok meg halkan -, nekem lassan mennem kellene.
- Ne mááááár - sóhajt. - Olyan jó veled.
- Gyere te is velem - mosolygok.
- Apukád nem fog kiakadni? - simítja ki az arcomból a hajamat, s a fejem mellé könyököl.
- Kit érdekel?
- Ó, baby, micsoda rossz kislány! Tetszik! - kacsint rám, majd lemászik rólam, s feláll. Ahogy már nem takarja őt a takaró, meglátom a fenekét.
Észreveszi, hogy azt nézem, így direkt megrázza, mire elkezdek nevetni és a fejemre húzom a párnát.
- Mi van, nem tetszik a fenekem? - hallom a hangján, hogy mosolyog. - Igaz, a tiéd jobb, de akkor sem annyira szörnyű. Vagy igen? Lehet guggolnom kellene...
- Csak öltözz már! - kuncogok.
- Jó, jó. De legközelebb azért könyörögsz majd, hogy vetkőzzek már.
Megforgatom a szemem, de a mosolyt nem bírom visszatartani. Végül leveszi a fejemről a párnát és ad egy csókot.
- Este megyünk Niallhöz bulizni - jelenti ki egyszerűen.
- Jól van... most... kimennél? Öltözni szeretnék.
- Láttalak már meztelenül, nem rémlik? - jelenik meg egy huncut mosoly az arcán.
- Jó, de az más! Na, menj már!
- Jó, jó! - tartja fel a kezeit és kimegy, de még az ajtóból visszamosolyog rám, majd becsukja.
Gyorsan felöltözök, majd elmegyünk hozzánk.
- Szívem, idejönnél egy kicsit? - kiabál anya. Nem tudom, hogy félnem kellene-e, így lassan megyünk oda kézen fogva. - Apáddal megbeszéltük, hogy holnap este elmegyünk valahova pár napra. Mit szólsz hozzá?
- Nekem mindegy - vonok vállat.
- Ezt igennek veszem - mosolyog, s ránéz az összekulcsolt kezünkre, mosolya szélesedik. - Akkor hivatalosan is együtt vagytok?
- Igen - mondja büszkén Harry, és érzem, hogy kicsit szorosabban fogja a kezem.
- És Louisval mi van? - teszi fel a kérdést apa, amitől most kínosabb nem is lehetett volna.
- Hát, ömm... vele szakítottunk, őt... őt nem igazán szerettem - magyarázom. Apa összeráncolt szemöldökkel néz rám, majd Harryre.
- És Harryt mióta szereted? Ha már itt tartunk.
Felsóhajtok. Utálom, hogy faggat, nem akarom, hogy bizonyos dolgokat megtudjon.
- Amióta megláttam - vallom be őszintén. Harry a hüvelykujjával simogatni kezdi a kézfejemet.
- És te, Harry? - néz rá apa, tekintetéből némi szigort szűrök le. Louisnál valamiért nem volt ilyen. Talán azért, mert Harry Ellievel is kavart.
- Én szeretem őt egy ideje. Pontosan nem tudom, mert ez folyamatosan alakult ki.
- És éjszaka mit csináltatok? - fonja keresztbe a karjait apa, mire anya megböki őt, hogy hagyja már abba. - Remélem, hogy csak aludtatok!
- Nem igazán... - szólal meg Harry, mire hatalmasat nyelek, s már érzem a szobában a feszültséget. - Filmet is néztünk és beszélgettünk.
- És egyéb más?
- Nem történt semmi, aminek nem kellett - mosolyog önbizalommal teli arccal a barátom.
- Helyes.
Felmegyünk a szobámba, mielőtt még olyan kérdéseket is feltesznek, ami ennél sokkal kínosabb.
- El kellene döntenem, mibe megyek este - nyitom ki a szekrényem. Bár nincs sok ruha benne, és a legtöbb nem is színes, én szeretek közöttük válogatni.
- Ne nagyon öltözz ki.
- Miért?
- Csak... - néz oldalra. Felsóhajtok.
- Louis is ott lesz, igaz?
Rám néz, de nem szólal meg, így a válasz egyértelmű. Előbb-utóbb úgyis túl kell esni ezen, és nem szeretnék Louisval rosszban lenni.
Leülök Harry mellé és a szemébe nézek.
- Louis nem jelent semmit. Téged szeretlek - simítom meg az arcát. Halványan elmosolyodik, s lágyan megcsókol.

Este Harry autójával elmegyünk Niallhöz. Sokkal nagyobb buli van, mint amire számítottam. Ahogy kiszállok a kocsiból, hallom a házból a dübörgő zenét. Ahogy bemegyünk, rengeteg olyan embert látok, akiket suliból ismerek.
- Sziasztok! - jön oda Niall, s a kezünkbe nyom egy-egy pohár pezsgőt. - Jó szórakozást, ha dughatnékotok van, a szobám az emeleten - kacsint, s máris megy tovább. Harry felnevet.
- Sose fogom megunni a hülye szőke fejét - fogja meg a kezem és elindulunk a tömegbe. Meglátom Louist, amint egy lánnyal beszélget, s halványan elmosolyodok. Nem akartam, hogy szomorkodjon, és örülök, hogy túllépett.
- Szeretnél vele beszélni? - hajol a fülemhez Harry, de én megrázom a fejem.
- Nincs miről beszélnünk.
Elmosolyodik, majd a poharakat letesszük valahova és magához húz. A homlokát az enyémnek dönti, keze a derekamon van és úgy lassúzunk.
Az agyam folyamatosan azon pörög, hogy pár hét múlva az iskolában mit fognak mondani. Nekem hogy lehet ilyen barátom, mint ő? Mindenki le fog nézni emiatt. Ő túl jó hozzám.
Mindenki utálni fog, jobban, mint eddig.