38. fejezet - Képüzenet

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok az újabb fejezettel. Sajnálom, hogy múlthéten nem tudtam hozni, de közbejöttek a dolgok. Köszönöm szépen a 137 feliratkozót, kimondhatatlanul hálás vagyok nektek! <3

Az elmúlt hetem nagyon jól telt. Bár rossz volt visszazökkenni a hétköznapokba, de jó kedvem volt, aminek örülök. Lassan itt a félév vége, szóval a tanulásba nagyon bele kell húznom, tekintve, hogy nem állok úgy, ahogyan szeretnék. Nézegettem az egyetemeket, főiskolákat, de még egyelőre fogalmam sincs, hova menjek. Van még időm eldönteni, de szeretem előre tudni és eldönteni a dolgokat. De mindegy, majd alakul valahogy.

Remélem, hogy a ti hetetek is jól telt! :) Jó olvasást!
U.i.: A kommentekre még nem tudtam válaszolni, de jövőhéten megteszem!
Puszi, ~E

~ Jenny Wilkinson ~

Izmos mellkas emelkedik fel-le a kezem alatt, erős szívdobbanásokat hallok. Lassan kinyitom a szemem, felnézek, s Harry bágyadt mosolyával találom szembe magam.

- Jó reggelt, édesem - simítja meg az arcomat és ad egy csókot az ajkaimra.

- Jó reggelt - mosolyodok el. Ennél szebb reggelem nem is lehetne. Vagyis de, ha nem lenne bennem a tudat, hogy nem az igazi családommal vagyok.

Meg kell keresnem az anyámat.
- Jól aludtál, szerelmem? - simogatja a karomat. Mély, rekedtes hangjától kiráz a hideg, a szívem hevesebben kezd dobogni. Hihetetlen, hogy ilyen hatással van rám.
- Jól. De csak mert te itt vagy - bújok hozzá. Halkan felkuncog és átkarol. Felsóhajtok és nyelek egy nagyot. - Harry?
- Hm?
- Segítesz nekem valamiben? - kérdezem halkan. Felpillantok rá, ő kérdően néz le rám. - Szeretném megtalálni az igazi szüleimet. Vagyis... édesanyámat.
Felsóhajt és a plafont kezdi bámulni. Egy ideig nézem őt, majd felkönyökölök és a szemébe nézek.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? - néz rám. Hevesen bólogatni kezdek.
- Segítesz?
- Én nem tartóm jó ötletnek...
- Naaa, kérleeeek - mászok fölé. Kezei a derekamról a fenekemre siklanak, s pajkosan elvigyorodik. - Mmm... - döntöm össze a homlokunkat és összedörzsölöm az orrunkat.
- Nagyon megtanultál hízelegni - nevet és megcsapkodja a fenekemet.
- Ezt igennek vehetem? - pislogok rá.
- Legyen - mosolyog rám. Felcsillan a szemem, s egy cuppanós puszit nyomok az ajkaira.
- Annyira szeretlek!
- Én is téged, kicsim - motyogja az ajkaimra és megcsókol.
Még pár perc lustálkodás után kimászunk az ágyból, s elindulunk ki, miközben ő mögém jön és átkarolja a derekamat, majd az arcomra nyom egy puszit. Felkuncogok és kimegyünk a konyhába, ahol anyáék teáznak.
- Jó reg...gelt - néz végig anya Harryn és összeráncolja a szemöldökét. - Te mikor jöttél?
- Tegnap. Ugye nem baj? - kérdezi, miközben átkarolja a derekamat.
- Dehogyis - mosolyodik el anya lágyan. - Kértek reggelit?
- Én most elviszem Jennyt reggelizni, láttam a közelben egy éttermet - mondja mosolyogva Harry, mire rá emelem a tekintetemet. Megsimítja az oldalamat, s csak mosolyog.
- Jól van, menjetek csak - sóhajt fel anya.
- Akkor gyorsan elkészülök - adok Harry arcára egy puszit, s besietek a szobába. Gyorsan összeszedem magam, felöltözök és megfésülködök, sminket nagyon keveset teszek az arcomra.
Ahogy elteszem a táskámba az alapozóm, Harry benyit a szobába és becsukja maga után az ajtót.
- Én is felöltözök - húzza fel a nadrágját, közben szexin befeszíti mellizmait, s begombolja a nadrágját. Az ajkamat megnyalva nézek rajta végig, végül tekintetünk találkozik és a szám mosolyra húzódik.
Mélyen felkuncog, majd belebújik a pólójába. Befújja magát dezodorral, megigazgatja a haját és megfogja a kezemet.
- Mehetünk, kicsim? - ad egy puszit az ajkaimra. Elmosolyodok.
- Mehetünk.
Kimegyünk a kocsijához, beülünk, s rögtön megcsap az az illat. Újra előjön az az érzés, mint amikor először ültem be az autójába. Elindítja a kocsit, majd a kezét a combomra helyezi, amitől a gyomrom görcsbe rándul, a fantáziám pedig beindul. Nyelek egy nagyot, s nézek ki az ablakon.
Pár perc elteltével leparkolunk egy kisebb étterem előtt, kiszállunk, s bemegyünk. Leülünk a leghátsó asztalhoz, rendelünk omlettet, amit nem sok idő elteltével ki is hoznak, s lassan elkezdünk enni. Túl nagy a csönd, az agyam pedig pörög.
- Min töröd az agyad, kicsim? - néz rám. Felsóhajtok és ránézek.
- Valahogy meg kell találnom anyámat... De nem tudom, hogyan.
- Google? - néz rám. - Megnézzük, hogy abban az évben hol volt baleset, és talán a nevére is valahogy rábukkanunk. De én segíteni fogok neked, nem adjuk fel! - fogja meg a kezemet az asztalon, s megsimít. Jóleső érzés tölti el a testemet, halványan elmosolyodok.
- Köszönöm - mondom halkan.
- Ez természetes - néz mélyen a szemembe, amitől úgy érzem, újra és újra beleszeretek. Zöld íriszei teljesen magával ragadnak, teljesen elveszi az eszemet.
Lassan elfogy az étel, s az üres tányéromra nézve rájövök, hogy már nagyon rég nem...bántottam magam. Harryre vándorol a tekintetem, aki mosolyogva, csillogó szemekkel figyel engem.
Harry kifizeti a reggelit, majd kézen fogva kimegyünk.
- Mi lenne, ha mi ketten hazamennénk? - nézek föl rá. - Semmi kedvem most anyáék társaságában lenni, és így legalább nyugodtan tudunk kutakodni az igazi anyám után.
- Ahogy szeretnéd, szívem - szállunk be a kocsiba, majd visszamegyünk a nagyihoz.
- Anya! - sietek be a konyhába. - Harryvel úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk.
- Mi?! - kérdezik egyszerre a szüleim.
- Most vele szeretnék kettesben lenni és megbeszélni mindent... mert hát ez az egész nagyon megviselt, és...
- Menjetek csak - szólal meg a nagyi kedvesen mosolyogva. Tudom, hogy fáj neki, hogy itt hagyom, de most muszáj megkeresnem az igazi anyukámat, különben beleőrülök.
Meg se várom anyáék válaszát, sietek bepakolni a bőröndbe, s a kisebb testvéreim bejönnek utánam.
- Hova mész, Jenny? - kérdezi Molly.
- Haza, mert ömm... el kell intéznem pár dolgot az iskolához - adok az arcára egy puszit, majd Mikenak is.

~ Louis Tomlinson ~

Ma is a kocsmában kezdem a délutánt, mint mindig, amióta Jennyvel szakítottam.
- Egy sört - szólok a pultos csajnak, aki már jól ismer. Megfektettem párszor, jó volt, de ennyi. Inkább csak menekültem ebbe az egészbe.
- Tessék - tolja elém. - A haverod, Harry, mikor jön? - könyököl a pultra, így a szemeim elé dobva hatalmas melleit. Belekortyolok a hideg italba.
- Nem tudom. Miért érdekel? Neki már úgyis ott van Jenny - mondom gúnyosa, s csak nézek magam elé.
- Figyelj, szivi, kössünk egyességet. - A szemébe nézek, s folytatja. - Nekem kell Harry, neked meg a csaj. Arra gondoltam, ho...
- Ne is folytasd - tartom fel a kezem. - Nem akarom Jennytől elvenni, mert boldog. Én nem számítok, te meg végképp - iszok megint a sörbe.
- Ugyan már. Te is boldoggá tehetnéd! Ha rájönne, hogy Harry milyen szemét, hogy megcsalta... - jelenik meg egy huncut mosoly az arcán.
- Te tényleg ekkora ribanc vagy? - nézek rá. - Nem akarok Jennynek fájdalmat okozni.
- Aztán te ápolgathatnád a lelkét... Tuti, hogy boldog lenne melletted.
Felsóhajtok. Nem válaszolok, csak gyorsan behúzom a sört, ledobom a pultra a pénzt és kisietek. A szívem összeszorul, ahogy a BMW elmegy előttem, s az ablakból néz ki Jenny. Tekintetünk pont találkozik, de minden olyan gyorsan történik, hogy szinte fel sem fogom, csak mikor már elhajt előttem. Kifújom a bent tartott levegőt, s elindulok haza.
Dudálást hallok magam mögül, megfordulok, s látom, hogy a BMW már visszafelé jön. Pontosabban felém. Lassan megáll mellettem, lehúzódik az ablak, s Jenny halványan mosolyogva néz rám.
- Nem kell egy fuvar hazáig? - néz rám Harry. Körbenézek, majd újra rájuk, fogalmam sincs, mit válaszoljak. Azt sem tudom, miért kérdezik.
- Pattanj be! - mosolyog Jenny. Nyelek egy nagyot, a szívem máris hevesebben dobog. Egy halvány mosolyt eresztek feléjük, majd kinyitom a kocsi hátsó ajtaját és beszállok.
Csendben ülök a hátsóülésen Jenny mögött. Érzem a hajának az illatát, ami az őrületbe kerget. Érzem a vonzalmat, mintha egy láthatatlan mágnes húzna felé. Halkan, szaggatottan kifújom a levegőt és gyorsan elhessegetem a bűnös gondolatokat.
Lassan leparkolunk a ház előtt.
- Van kedvetek bejönni? - teszem fel félve a kérdést.
- Ha nem zavarunk - néz rám a visszapillantó tükörből Harry.
- Nem - mosolygok halványan.
Kiszállunk, s bemegyünk hozzám. Anyáék dolgoznak, szóval egyedül vagyunk.
Ledobjuk a cipőt az előszobában, majd felmegyünk a szobámba.
- Ööö... bocs a kupiért - dobálom el gyorsan a ruháimat a földről. Mostanában nagyon szétszórt vagyok, és igazából nem érdekel semmi. - Üljetek le - veszem el az ágyamról is a dolgokat.
Leülnek egymás mellé, összekulcsolt ujjakkal. Én pedig velük szemben, a fotelben foglalok helyet. Rájuk nézek, ők pedig rám.
- Sajnálom - bököm ki nehezen és megköszörülöm a torkom.
- Bocs, hogy bunkó voltam, haver - néz rám Harry. - Én csak... csak szerelmes vagyok, és elvette az eszemet.
- Az enyémet is - pillantok Jennyre, akin látom, hogy eléggé zavarban van. - De mindegy, felejtsük el... Nem akarlak elveszíteni - nézek újra Harryre. Elmosolyodik.
- Én se téged. A tesóm vagy.
Felállunk, megölelem őt, miközben megveregetjük egymás hátát. Nagy nehezen lenézek Jennyre és nyelek.
- Izé... - vakarom meg a tarkóm. - Bocs, hogy a buliban olyan bunkó voltam veled.
- Nem számít - mosolyog halványan. Kicsit hezitálok, s félénken széttárom a karjaimat, hogy öleljen meg. Feláll, s rögtön magamhoz húzom, az ölelésemet viszonozza. A szívem hevesen ver, megsimítom a hátát és karcsú derekát, miközben elengedem és a szemébe nézek. Azonban gyorsan elkapom a tekintetemet, mielőtt olyat teszek, amit nem kellene, például megcsókolom.

~ Harry Styles ~

Miközben Louis öleli Jennyt, üzenetem érkezik. Elfordulok, s megnézem, ám nem meglepő, hogy Tyratól jött.
Megnyitom, s egy erotikus képpel találom szemben magam. Nyelek egy nagyot, gyorsan lezárom a telefonom és visszateszem a zsebembe. Visszafordulok, s ránézek Jennyre.
- Akkor mi megyünk?
- Mehetünk - bólint, majd felnéz Louisra. - Vigyázz magadra - ad az arcára egy puszit, s látom, hogy Louis szinte belepirul.
- Te is - mosolyog halványan a haverom, majd kikísér minket, s beülünk a BMW-be. Egy kicsit sokk hatása alatt vagyok a kép miatt. Nem mintha eddig nem kaptam volna ilyen képeket, de most valamiért sokkal másabb ez az érzés. Talán mert itt van bennem, hogy nem szabad, és ezt most úgy sem kapom meg, egyszerűen csak egy kép. Régen mindig mindenkit megkaptam, akit akartam. Amikor Jessicaval voltam, akkor nem nagyon törődtek velem a lányok, de amikor szétmentünk, üzenetekkel bombáztak, én meg hagytam magam.
De most... nem nyomult még senki annyira, mint Tyra, pedig úgyis tudja, hogy nem kaphat meg. Vagyis nagyon remélem, hogy tudja.
- Valami baj van? - zökkent ki Jenny a gondolatmenetemből.
- Nincs - erőltetek egy mosolyt, s leparkolok a ház előtt. Kiszállunk, segítek neki bevinni a bőröndöket, s lerakom az előszobában. - Akkor... - mosolyodok el - pár napig csak a miénk a ház, ugye? - közeledek felé.
- Igen - mondja, miközben csillogó szemekkel néz fel rám. Átölelem a derekát, majd megcsókolom, s a kezemet a fenekére csúsztatom. Kicsit belemarkolok, az ajkai szétnyílnak és halkan felnyög. - Harry... - suttogja, s kicsit eltol magától, hogy a szemembe nézzen. - Most ezt ne... Inkább segíts megkeresni anyámat!
Felsóhajtok és elengedem őt.
- Ahogy szeretnéd.
Elindul felfelé a szobába, én pedig követem őt, miközben abban reménykedek, hogy nem fog az agyára menni ez az egész, és nem romlik meg emiatt a kapcsolatunk.
Viszont az a bizonyos kép, amit Tyra küldött, még mindig a szemem előtt van. Nem kellene, de nem tudom elhessegetni. Azonban nem fogom hagyni magam. Nem! Nekem csak Jenny kell, senki más.