41. fejezet - A szex mindent megold

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam a 41. fejezetet. Nem túl sok minden történik benne, de hamarosan jön az iskolai időszak, ami Jenny életében egy kis változást fog hozni. Remélem, hogy ennek ellenére tetszeni fog! Köszönöm szépen a 141 feliratkozót, nagyon jól esik, hogy ennyien itt vagytok és szeretitek a történetet! Remélem, hogy nem fogtok csalódni! :)
Az elmúlt hetem viszonylag jól telt. Az iskola nem volt túl fárasztó, tegnap kicsit buliztam, viszont ma még van egy kicsi tanulnivalóm, szóval nézzétek el nekem, ha van benne hiba, mert már nincs időm átnézni. A kommentekre is csak a jövőhát folyamán tudok válaszolni, sajnálom! Remélem, hogy jól telt a hetetek! :)
Jó olvasást!
Puszi, ~E

Estig kint vagyunk. Jenny egész végig szótlanul ücsörög, csak bámul maga elé, néha-néha válaszol, amikor felteszünk neki egy kérdést. Becky hozza a vad formáját, fára mászik, elmebeteg módjára viselkedik. Lisa pedig... úgy tűnik, mintha kacsintgatna felém. Nem akarok tőle semmit, és elegem van, hogy amikor van barátnőm, hirtelen mindenki engem akar.

Kicsit kezd lehűlni a levegő, amikor beszállunk a kocsiba. Jennyre pillantok, aki mellettem ül, de látom rajta, hogy elég zaklatott és fáradt.

- Mit szólnátok, ha elmennénk valahova vacsorázni? - nézek a visszapillantó tükrön keresztül a hátul ülő lányokra.

- Jó! - csillan fel Becky szeme. Egyből gondoltam. Éhenkórász. Olyan, mint Niall. Talán szép párt alkotnának együtt, talán még ezt később szóba hozom.

- Lisa? - kérdezem.

- Felőlem mehetünk?

- Kicsim? - nézek rá és megfogom a combját. Megvonja a vállát, de a fejét nem emeli fel. Le se tagadhatná, hogy valami baja van.

- Nekem mindegy, én úgyse vagyok éhes...

Felsóhajtok. Beindítom az autót, s elindulunk. Az úton Lisa és Becky jól elbeszélgetnek egymással és nevetgélnek, Jenny viszont egy szót sem szól.

Leparkolunk az étterem előtt, bemegyünk, s ahogy elhagyja az a bizonyos mondat a számat ,,Válasszatok bátran, én fizetek!", Becky és Lisa felsorolják szinte az egész étlapot. Megrendelik a kaját, de Jenny még egy pohár vizet sem kér, ami már kezd kissé felháborító lenni.

Miközben eszünk, folyamatosan Jennyt nézem, ő azonban fel sem emeli a fejét. Olyan, mintha fájna neki, amikor találkozik a tekintetünk. Nem tudom, mi baja van. Talán az, hogy nem vele voltam elfoglalva, talán zavarja, hogy itt vannak Beckyék. Vagy még nem tette túl magát azon, ami az anyukájával történt, amit meg is értek.
Lassan megesszük a kaját, aztán hazaviszem Beckyt és Lisat, majd elmegyünk Jennyékhez. Kipattan a kocsiból, amint megállok, s sietve megy a házba, én pedig loholok utána.
- Elmondod, mi a baj? - kérdezem meg, miközben becsapom magam mögött az ajtót nem túl nagy erővel.
- Semmi - rúgja le a cipőjét és elindul felfelé. Egy mély levegőt veszek, amit aztán lassan kifújok. A lányokat nagyon nehéz megérteni, amikor azt mondják, nincs semmi bajuk, akkor is van. Ha faggatom a bajáról, az a baj, ha meg nem, akkor meg az.
Lassan felmegyek utána, benyitok a szobájába. Az ágyán fekszik a másik irányba fordulva.
- Jenny, kicsim! - lépek oda hozzá, majd leülök mellé és megsimítom a karját. - Minden rendben?
- Persze - motyogja, miközben csak maga elé néz.
- Kérlek, mondd el, mi bánt! - söpröm ki a haját az arcából és óvatosan megsimítom az orcáját. Nem válaszol. Kifújom a levegőt, majd megfogom a karját, felültetem és a szemébe nézek.
- Az anyám miatt ki vagyok akadva, de te csak azzal a két csajjal foglalkozol! - adja ki magából. Nyelek egy nagyot és szólásra nyitom a számat, de nem hagyja, hogy megszólaljak. - De tudod mit, nem érdekel! Majd én megkeresem egyedül...
- Nem, kicsim! Segíteni fogok neked, csak bízz bennem, jó? - nézek a szemébe. - Beckyt nagyon rég láttam, arról meg nem tehetek, hogy Lisa itt van. Nem sokáig lesznek Londonban, csak amíg itt vannak a nagymamájánál. De ígérem, hogy minden erőmet és minden pillanatomat rád fogom fordítani, jó lesz így? - nézek a szemébe. Felsóhajt és egy aprót bólint.
Lassan fölé mászok és a szemébe nézek.

~ Jenny Wilkinson ~

Megsimítom az arcát, s gyönyörű szemeibe nézek. Puha ajkain végighúzom a hüvelykujjamat, mire elmosolyodik, közel hajol hozzám és megcsókol. Lassan beletúrok a hajába, ő pedig lábaim közé fészkeli magát, hogy minél közelebbről érezhessük egymást. Minden gondom elszáll, mikor megcsókol, mikor velem van, mikor érzem őt.
- Szeretlek - súgja az ajkaimra.
- Én is téged! - mosolyodok el, majd újra csókolózni kezdünk, ám ez most hevesebb az előbbinél. Fogai közé veszi az alsó ajkam, s kissé meghúzza, mire halkan felnyögök, s ez egy büszke mosolyt csal az arcára. Csillogó szemeivel az enyémekbe néz, majd kezét végigsimítja az oldalamon. Látom a szemeiben, hogy kezd izzani a vágy, viszont én most valamiért nem tudom elengedni magam. Nem tudom, miért, talán túl nagy rajtam a nyomás.
Puszikkal kezdi ellepni az arcomat, majd halad a nyakam felé, végül gyengéden megharapja a fülemet. Ez egy szaggatott sóhajt vált ki belőlem, viszont kissé összerezzenek, mikor a pólóm alá nyúl. Nagy szemekkel rám néz.
- Mi van?
- Nem... nem tudom... most ne... - húzom ki a kezét és nyelek. Már megint visszautasítom, ami szerintem neki nem eshet túl jól, de nem tehetek róla. Valamiért most nem megy.
- Hát jó, ha nem szeretnéd... - mászik mellém. Látom, hogy zavarja őt, és emiatt még szarabbul érzem magam. Tök idiótán viselkedek, mint egy szűzlány.
- Inkább most elmegyek fürödni... - kelek föl, s a fürdőbe megyek, majd becsukom az ajtót.
Ledobom magamról a ruhákat, beállok a kabinba, s magamra engedem a meleg vizet, majd bekenem a testemet kókuszillatú tusfürdővel. Végül megint sokáig engedem magamra a vizet, úgy érzem, ez kissé ellazít. De tudom, hogy amint visszamegyek a szobába, újra feszült leszek, szóval jobb ezen előbb túlesni.
Szárazra törlöm a bőröm, felveszek egy nagy pólót és egy bugyit, majd megmosom a fogam és visszamegyek a szobába. Harry bokszerben fekszik, s a telefonját nyomkodja. Tekintetem megakad férfiasságán, s akaratom ellenére is az alsó ajkamba harapok, amit ő valószínűleg félszemmel észrevesz, mert felkuncog.
Visszatérek a földre, majd bemászok mellé az ágyba. Megnézem a telefonom.
- Anya írt. Holnap este jönnek - közlöm Harryvel, mire a válasz csak egy egyszerű oké.
Kikapcsolom a telefonom és az éjjeliszekrényre teszem, majd közelebb csúszok, hogy hozzábújjak, de felül.
- Én is elmegyek fürödni - megy a fürdőbe, közben beletúr hosszú hajába. Felsóhajtok, visszamászok a saját felemre, magamra húzom a takarót, s szinte rögtön be is alszok.

Éjszaka felébredek arra, hogy Harry valakivel beszél telefonon, azonban nem mozdulok meg.
- Jó, mindegy - suttogja. - Megmondtam, hogy nem szeretném...jó volt, meg minden, de nem...akadj le rólam... - tart egy kis szünetet, hallom, ahogy szaggatottan kifújja a levegőt. - Direkt csinálod?! Szextelefon?...Nem vagy normális... - kuncog fel halkan. - Nem, tényleg nem lehet..bár nem érnék hozzád, de akkor is hagyd ezt abba, jó?! - hallom a hangján, hogy kissé feszült. A szívem ezerrel ver, fogalmam sincs, hogy kivel beszél, és szerintem nem is kell megtudnom, mert a csaj nem élne sokáig. Nyelek egy nagyot, a sírást pedig próbálom visszafojtani. - Hmm...ne csináld, az őrületbe fogsz kergetni...mmm...uhumm...akkor várj egy kicsit - érzem, hogy feláll az ágyról, majd hallom, ahogy kimegy és becsukja az ajtót, nekem pedig ezzel egy időben lefolyik a könnycsepp az arcomon.
Minden az én hibám. Miattam csinálja ezt, mert én nem vagyok képes őt kielégíteni.
De ha visszajön...
Várok egy kicsit, nem sokkal később visszajön, de már nem telefonál. Ahogy lefekszik mellém, kicsit mocorogni kezdek, mintha most ébredeznék.
- Mmm... Harry... - fordulok felé, s végigsimítom a mellkasát.
- Mi az, kicsim? Nem tudsz aludni? - súgja.
- Csak arra ébredtem föl, hogy kívánlak - mászok fölé és megcsókolom. Érzem, hogy meglepődik, de azonnal viszonozza, s a kezét a fenekemre helyezi. Zihálva, vadul és mohón csókolom, közben ajkát néha-néha megharapom, s mozgok rajta.
Haladok lejjebb, a nyakánál megállok és megharapom, mire egy nyögés hagyja el a száját. Ez engem csak felbátorít, így ledobom magamról a pólót, visszafekszek rá, így melleim kemény mellkasához tapadnak. Mindketten zihálunk, s haladok lejjebb, végighúzom a nyelvemet a kockáin.
- Ó, baby - nyög fel. - Annyira kívánlak!
Elmosolyodok, újra fölé mászok és megcsókolom, ő pedig fordít a helyzeten. Benyúl a bugyimba, mire egy kaján vigyor jelenik meg az arcán.
- Érzem, te is akarsz engem.
- Nagyon is! - súgom olyan kéjesen, ahogy csak tudom, s megemelem a csípőm, hogy hozzáérjek. Lehúzza rólam a bugyit, majd magáról a bokszert, s hozzám érinti férfiasságát, miközben végig a szemembe néz.
Egy határozott mozdulattal belém tolja magát, mire felnyögök, s elkezd mozogni. Hangosan és kéjesen nyögdécselek, s ő ennek hatására egyre durvábban döfköd.
- Ó, Harry, igen.. - biztatom őt, mire nyögni kezd, s egyre csak gyorsít. Érzem, hogy már közel a vég mindkettőnk számára. Izzadt testünk egymáshoz tapad, körmeimet a hátába vájom. - Ha-Harry! - remeg meg a testem, mikor a csúcsra érek. Ő kihúzza magát, s a hasamra élvez, majd az ajkaimra zihál és megcsókol.
- Hú, baby, ez most kurva jó volt! - simítja végig a combomat. Elmosolyodok, s mindketten próbálunk egyenletesen lélegezni.
Jó tudni, hogy a szex mindent megold. Nagyon remélem, hogy ezek után nem jut eszébe más lányokkal telefonálgatni, ami mellesleg rohadt szarul esik, de nem akarom neki említeni. Összekapnánk, és túlságosan félek, hogy elveszítem. Azt is megbántam, amikor azt mondtam, hogy Beckyék zavartak. Csak már annyira ideges voltam, hogy nem bírtam magamban tartani.
Zsebkendővel letörli a hasamról a nedvet, majd ad egy gyengéd csókot az ajkaimra.
Egymás karjai között alszunk el, én pedig boldogan gondolok arra, hogy ha bármikor bármi baj van, csak szexelni kell, mert az mindig mindent megold.
Remélem.