42. fejezet - Édesanya (első rész)

Drága Olvasóim!
Megint kezdhetnék magyarázkodni, hogy miért nem jelentkeztem, de gondolom, a magyarázkodásaimtól már a falra másztok. Minden összejött, főleg a Valentin nap vette el az időmet, és most is csak egy fél részt tudok hozni. Nem volt időm többet írni, de a második fele hosszabb lesz és sokkal izgalmasabb, és nem akartalak titeket - megint - új fejezet nélkül hagyni. És nagyon-nagyon-nagyon, sőt, még annál is jobban sajnálom! Remélem, még nem pártoltatok el tőlem!

Az utóbbi 1-2 hetem egész jól telt. Rám talált a szerelem, amiről azt hittem, sose jön el. Ez miatt nagyon boldog vagyok, viszont érzek egy kis hiányt is az életemben, az pedig a 1D miatt van. Hiányoznak az újabb koncertvideók, meg minden. De várom, hogy újabb album jelenjen meg, még akkor is, ha csak 2 év múlva. :) Remélem, hogy nektek is jól telt az elmúlt pár hét, és még egyszer nagyon sajnálom!
Jó olvasást!
Puszi, ~E

Hajnalban felriadok. A levegőt kapkodom, a mellkasom gyorsan emelkedik fel-le. Verejtékcseppektől csillog az arcom, érzem, hogy a szívem majd' kiugrik a helyéről.

Magam mellé pillantok. Harry békésen szunyókál. Nyelek egy nagyot, s megjelenik előttem egy kép.

Rémálom.

Baleset.

Mentők.

Sírás.

A fejemhez kapok. Megálmodtam a balesetet. Olyan, mintha újraéltem volna.

Kimászok az ágyból, lemegyek a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Felkapcsolom a villanyt, kiveszem a hűtőből a vizet, majd a pultnak támaszkodok, s belekortyolok. Nagy levegőt veszek, amit utána lassan fújok ki. Nem tudok megnyugodni. Csak egyetlen név jár a fejemben: Nina Simpson.

- Hát te mit csinálsz itt? Hajnal van - jön be kómásan Harry, mire rákapom a tekintetem. Most is tökéletesen néz ki, mint mindig. Haja rendezetlen, mégis tökéletes. Tetoválásokkal díszített, napbarnított bőre szinte kiált azért, hogy megérintsem. Ahogy hosszú ujjaival beletúr a hajába, izmai megfeszülnek a karjában, amit öröm nézni. Egyetlen bokszer takarja a testét, de tekintetemmel azt is leveszem róla.

Teljesen eltereli a figyelmem.

Odalép hozzám, az ajkaimra ad egy puszit, majd ahogy elhúzza a fejét, szinte érzem, hogy ég a szám.

- Felriadtam, rosszat álmodtam - motyogom. - Szerintem most... elmegyek kicsit sétálni.

- Ilyenkor? - húzza fel a szemöldökét, majd kinéz az ablakon és újra rám.

- Igen. Kell egy kis levegő - kerülöm ki, majd felszaladok a szobámba, felveszek valamit, ami éppen a kezembe akad, s elindulok. Már kezd feljönni a Nap. Az utcán nem jár annyi ember, mint napközben, így sokkal nyugisabb minden. Én valahogy mégsem tudok megnyugodni. Harry csak akkor tudja elterelni a figyelmemet, amikor velem van.

Muszáj kiderítenem, mi van az anyámmal, különben megőrülök.

Este jönnek haza a jelenlegi szüleim. De most nincs kedvem a társaságukhoz. Sajnálom, hogy ott kellett hagynom a nagyit. És még itt van ez a Lisa is. Irritál. Látom, hogy néz Harryre, szinte hallom a mocskos gondolatait.

A parkhoz érek. Messziről látom, hogy valaki kocog felém. Egyre közelebb jön, kirajzolódik az alakja. Louis az. Elmosolyodok, ahogy meglátom, lelassít mellettem és megáll.

- Szia - köszön kicsit lihegve és végignéz rajtam. - Ilyen korán?

- Ezt én is kérdezhetném - vezetem végig rajta a tekintetemet. Szürke pulcsit visel szürke melegítőnadrággal. Tincsei a homlokára tapadnak az izzadságtól, amit a korai edzés okozott.

- Jó feszültséglevezetés - nevet kicsit, bár látom, hogy ez a nevetés nem valódi.

- Feszült vagy? - nézek rá.

- Hát... - vakarja meg a tarkóját. - Nem, csak... mindegy, ettől megnyugszom és sokkal jobban érzem magam. És mellesleg egészséges is! Veled minden rendben? Látom, hogy van valami - fürkészi az arcomat.

- Nincs. Minden rendben, tényleg - erőltetek egy mosolyt, és amennyire csak tudom, eljátszom, hogy minden oké. - Egyszer megihatnánk valamit valahol - terelem a témát, és más nem jutott eszembe.

- Ha gondolod, pár óra múlva elmehetnénk egy kávéra.

- Öö.... oké, persze, mehetünk - egyezek bele. Most már amúgy se tudnám visszautasítani, meg amúgy is rég beszéltem vele kettesben, és attól, hogy szakítottunk, nem szeretném elveszíteni.

- Akkor 8-ra elmegyek érted, jó?

- Jól van - bólintok egy aprót és elmosolyodok.

- Akkor... addig is szia - mosolyog és tovább kocog. Utána nézek, felsóhajtok és tovább megyek.

Kellemes az idő, nincs túl meleg. Gondolkodásra pont alkalmas.

Az életemben egyetlen jó dolog van, az pedig Harry. És a rossz dolgok? Becky, Lisa, anya, iskola, tükör... Még mindig rosszul vagyok magamtól, és hihetetlen, hogy Harry így szeret. Nem tudom felfogni, elfogadni és megérteni. Lisa pedig... gyönyörű, vagány és jó az alakja. Motorozik. Egy motoros nő minden férfi álma, nem? Harryé biztosan... Bár a tegnap esti szex szerintem jó volt, én élveztem, bár neki biztos jobb lenne egy olyan lány, aki nagy mellekkel van megáldva, kerek a feneket és karcsú.

Azt veszem észre, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Gyorsan letörlöm és becsukom a szemem, s felemelem a fejem. Érzem, hogy a Nap sugarai melegítik a bőrömet, hallom, ahogy a madarak csiripelnek.

Megkordul a gyomrom. Már csak ez hiányzott...

Elindulok hazafelé, s az utolsó lépéseket a házig szinte futva teszem meg. Bemegyek, s finom illat csapja meg az orromat. A konyhából jön.

Leveszem a cipőmet és bemegyek. Harry melegszendvicset süt, s ahogy rám néz, egy félmosolyt ereszt felém.

- Csináltam reggelit, gondoltam, megéhezel a séta közben - nyom egy puszit a homlokomra.

- Egy kicsit - hazudom és nyelek egy nagyot. - Köszönöm - mosolygok halványan, majd lenézek. - Izé... összefutottam Louisval. Mondta, hogy 8-kor elmehetnék vele meginni valamit... - nézek rá. Félek a reakciójától.

- Jól van, menj csak - mondja egyszerűen, ami kicsit furcsa. Nem zavarja, hogy Louisval megyek? Nem féltékeny?

- Biztos? - nézek rá.

- Persze, nem tartalak vissza - teszi a tányérra a melegszendvicset. Az arcát fürkészem, de nem látok rajta semmi sértődésre utaló jelet, ami őszintén szólva kicsit bánt. Nem tudom, miért, de zavar, hogy nem féltékeny. Mintha nem is érdekelné őt. Pedig Louisval együtt is voltam... Mindegy, talán jobb is így.

Leülök, s elkezdek enni.

- Hm, finom lett.

- Ez a specialitásom! - mosolyog, mire kissé elnevetem magam. Ő is leül velem szemben, s elkezd enni. - Délutáni program?

- Nem tudom még. Ötlet? - nézek rá.

- Becky mondta, hogy átjönnének hozzám pizzázni és filmezni.

Nyelek egy nagyot, de próbálom nem kimutatni, hogy ez mennyire felbosszant.

- Oké - csak ennyit nyögök ki.

- De még előtte van egy kis dolgom... - mosolyodik el Harry sejtelmesen.

- Mi? - nézek rá.

- Az mindegy - legyint, s megtörli a száját a szalvétába.

Látom, hogy valamiben sántikál, viszont azt hiszem, emiatt kicsit félek...