44. fejezet - Akadályok

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet. Köszönöm szépen a kommenteket, mind nagyon jól esik és hálás vagyok azért, amiért vagytok nekem! :) Remélem, hogy tetszeni fog! A következő fejezet hosszabb lesz, csak vannak dolgok, amiket még a mostaniba nem akartam beleírni. :)

Az elmúlt hét túl hosszú volt, tekintve, hogy tegnap is iskolába kellett menni. Nem volt annyira vészes, de este kicsit lazulnom kellett, így elmentünk páran iszogatni - már megint. Igazából nem történt semmi érdekes, olyan semmilyen volt ez a hét. :D Remélem, nektek jól telt!
Jó olvasást!
Puszi, ~E

~ Jenny Wilkinson ~

Ahogy a bögrét visszateszem a helyére, megfordulok, s kicsit összerezzenek ijedtemben. Harry elmosolyodik, felkuncog és átöleli a derekamat.

- Ennyire nem vagyok ijesztő - dönti a homlokát az enyémnek.

Mielőtt bármit is reagálhatnék, zajt hallok. Pontosabban nevetést, ribanc nevetést.

Lisa és Becky belépnek a konyhába, mögöttük Louis.

- Ti hogy tudtatok bejönni? - mosolyog Harry, miközben elenged, s feléjük fordul.

Már látom Lisa szemében a tüzet, ahogy ránéz Harryre. Biztos vagyok benne, hogy akarja őt, a ribanc!

- Nyitva maradt az ajtó, okos - borzolja össze Harry haját Becky. - Na, rendelünk pizzát?

Harryvel megbeszéltük, hogy jó lesz végre kettesben lenni estig, amíg anyáék haza nem érnek.

- Király, én benne vagyok - mosolyog a barátom, mire az állam a földig leesik. Jól hallottam? Ennyit ér neki a velem töltött idő?

Mire feleszmélek, Harry és a két lány megy befelé a szobába.

- Kicsim, rendelj légyszi pizzát! - kiabál Harry, mire felsóhajtok és Louisra nézek, aki az ajtófélfának dőlve figyel engem.

Megrázom a fejem, majd megkeresem az egyik pizzériának a telefonszámát és rendelek két pizzát. Louis végig csendben figyeli minden mozdulatomat.

A pultnak dőlök, s a hajamba túrok, miközben ő lassan felém lépked.

- Zavar, hogy jöttünk, igaz? - áll meg előttem néhány méterre. Tekintetemet lassan ráemelem és felsóhajtok.

- Nem. Vagyis te nem... - hangsúlyozom.

- Értem - bólint egy aprót. - Nézd, ha szeretnéd, szólhatok nekik, hogy...

- Nem kell  - vágok a szavába. - Ha Harryt nem zavarja... nekem most úgyis máshol járnak a gondolataim.

- Merre? - mosolyodik el halványan.

- Édesanyámra gondolok - sóhajtok.

- Kedves nőnek tűnik.

- Igen, de... nem is tudom... van egy furcsa érzésem. Attól félek, hogy valami baj lesz. Érzem, hogy valami olyan fog történni, aminek nem kellene.

- Nem fog történni semmi - jön közelebb. - Csak ne gondolj rosszra, jó? - simítja meg a felkaromat.

- Bocs! - ront be Harry, mire mindketten odanézünk. - Erre szükségem lesz - vesz ki a hűtőből egy üveg bort, majd poharakat fog és beviszi.

Nem is nézte, hogy Louis miért simogat. Leszarta, hogy mit csinálunk.

- Menjünk be hozzájuk, jó? - biccent a fejével a szoba felé. Felsóhajtok, majd ellököm magam a pulttól és bemegyünk. Félve lépek be, félek attól, hogy mit fogok látni. Hogy Lisa épp Harry ölében ül, vagy hasonlók. Nem lepődnék meg rajta...
A kanapén ülve borozgatnak és csevegnek, Lisa viszont a szemét le sem veszi Harryről.
Louisval leülünk velük szemben, mire Harry idepillant, majd tovább nézi Lisat, aki valami nagyon fontos dolgot magyarázhat, mert a szája nem áll be.
Nem tudom, mit mondhat, mert a dühre tudok csak figyelni, semmi másra. Fájó szívvel nézem őket. Nézek minden mozzanatot. Ha szemmel ölni lehetne, szerintem Lisa már rég nem élne. Bosszantó. Felzaklat.
Meg akarom fojtani.
Harrynek pedig nem tűnik föl? Harryt nem érdekli, hogy ez nekem rosszul esik?
Nem, ő beszélget tovább.
Csengetnek, mire Harrynek felcsillan a szeme.
- Itt a pizza! - pattan föl és szalad az ajtóhoz. - Ne már, Niall!
- Csá, a pizzafutártól átvettem, sejtettem, hogy ide jön - jön be a nappaliba Niall. - Ó, helló - mosolyog Lisara és Beckyre. Megforgatom a szemem. Hihetetlen, hogy ez a ribanc mindenkit az ujja köré tud csavarni.
- Hali - köszön egyszerre a két lány, majd Niall az asztalra dobja a pizzát, pacsizik Louisval és levágódik közénk. Mindenki ráugrik a kajára, s állatmódjára kezdenek el enni, én pedig csak nézem. Nem szólok egy szót sem, csendben ülök és bámulom őket.
- Ó, imádom az uborkát! - veszi le a pizza tetejéről Lisa, majd bekapja.
- Milyen uborkát szeretsz még, cica? - kérdezi Niall egy hatalmas, perverz mosollyal az arcán.
- Akármilyen jöhet - vigyorog, mire Harry és Niall ó-zni kezdenek. Louis rám pillant, szerintem látja rajtam hogy majd' felrobbanok.
- A barátod biztos örül neki - mondja gúnyosan Louis, mire a ribanc arcáról eltűnik a mosoly.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki - von vállat, majd beleharap a pizzájába. Akaratom ellenére is kínosan felnevetek, mire mindenki rám néz.
- Valami gond van? - kérdezi Harry.
- Nincs - mondom egyhangúan. Felhúzza a szemöldökét és kicsit megrázza a fejét, majd tovább eszi a pizzát.
Olyan, mintha baja lenne velem.
Az órára nézek. Anyáék nem sokára jönnek, és nem hiszem, hogy örülnének itt a felfordulásnak. Mert az van, főleg, hogy már elfogyott másfél üveg bor is.
Felsóhajtok, majd feltápászkodok és összeszedem az üres poharakat és az üveget, majd kiviszem a konyhába.
10 másodperc se telik el, Harry utánam jön.
- Elmondanád, hogy mi bajod van? - néz rám.
- Semmi - kezdek el mosogatni.
- Zavar, hogy itt vannak?
- Nem. Csak tök jó, hogy kettesben töltöttük a délutánt, ahogy elterveztük - mondom kissé flegmán, de nem érdekel. Nem bírom most visszafogni, nem tudom elrejteni azt, amit érzek. Mert nagyon megbántott.
- Majd az estét együtt töltjük - ölel át hátulról.
- Igen, este anyáékkal fogok beszélni.
Felsóhajt és lassan a kezei leesnek a derekamról. Egy lépést hátrál, megtörlöm a kezem és felé fordulok.
- Még az sem zavart, hogy Louis simogatott...
- Miért zavart volna? - ráncolja a szemöldökét. - Bízom benned. Engem nem zavar, ha barátok vagytok.
Értetlenül pislogok rá.
- Jobb lenne, ha féltékenykednék?
- Nem, de legalább látnám, hogy fontos vagyok! - emelem fel kicsit a hangom. - Legalább én nem izgatom őt a telefonon keresztül! - csúszik ki a számon, mire Harry szemei kissé kikerekednek.
- Mi? Miről beszélsz?
- Hallottam, Harry... - nézek rajta végig, majd kikerülöm, de megfogja a karomat és visszahúz.
- Az nem úgy történt, ahogy gondolod... - néz rám.
- Nem érdekel - húzom ki a kezem a szorításából. - Nem akartam mondani, mert nem akartam veled összeveszni, de egyre jobban úgy érzem, hogy nem vagyok neked fontos - megyek ki a konyhából vissza a szobába, hogy összepakoljak mindent.

~ Harry Styles ~

Idegesen kifújom a levegőt és a hajamba túrok.
Gratulálok, Harry! Megint balfasz voltál és elcseszted!
Tyra egy hülye kurva, és most még itt van Lisa is, aki akaratom ellenére is izgatja a fantáziámat. Nem szeretnék vele kettesben maradni, mert ha megcsalnám Jennyt, azt sose bocsátanám meg magamnak. Nekem ő a fontos, és tudom, hogy Lisa csak egy éjszakára kellene.
De itt van még Tyra is, nem képes leakadni rólam. Pedig megmondtam már, hogy nem akarok tőle semmit. De az a telefonbeszélgetés... Nem is tudom, hogy történhetett meg. És Jenny hallotta, bele se merek gondolni, mit érezhetett. Egy faszfej vagyok, és össze kell szednem magam, ha nem akarom elveszíteni.
Csak ahhoz át kell lépni néhány akadályt. És az akadályoknak nagy mellük és kerek fenekük van...
- Mit csinálsz itt egyedül? - zökkent ki a gondolatmenetemből Lisa. Ránézek, s mosolyogva jön felém.
- Csak... semmit - legyintek. - Miért jöttél ki?
- Hiányoztál - teszi a kezeit a mellkasomra. Tekintetem megakad a dekoltázsán és nyelek egy nagyot. - Én hiányoztam neked?
- Ömmm.. - nyelek. - Nem igazán - erőt veszek magamon, hogy a szemébe nézzek.
- Majd teszek olyat, ami után tuti, hogy hiányolni fogsz - kacsint és hátradobja hosszú haját. - Holnap elmehetnénk együtt motorozni, benne vagy?
- Nem tudom, igazá...
- Jó, ezt igennek veszem - teszi az ujját a számra. - Csak elmegyünk erre-arra, itt-ott - jelenik meg egy perverz mosoly az arcán, majd az alsó ajkába harap. - Puszika - simítja végig a felsőtestemet, majd a csípőjét riszálva megy ki a konyhából.
Kifújom a bent tartott levegőt és a hajamba túrok. Nem fog menni. Nem mehetek el vele motorozni, mert lehetetlen neki nemet mondani...