33. fejezet - Tökéletes

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 33. fejezetet. Inkább az elején nem mondok róla semmit, de remélem, hogy mire a végére értek, mindenki mosolyogni fog. :) Bár nem lett hosszú, de most többnek nem kell történnie. Köszönöm szépen a 123 feliratkozót, és a csodálatos kommenteket! Nagyon jól esik, hogy vagytok nekem, és ezt soha nem fogom tudni elégszer megköszönni! Remélem, hogy ezek után is mellettem maradtok!
Az elmúlt hetem nekem viszonylag gyorsan és jól telt. Igazából nem történt semmi különös, csak a tegnapi buli. Arról csak annyit mondanék, hogy egy ideig kerülöm az alkoholt. Bár mikor már kezdem kicsit magamhoz térni, egész jó volt. Igazából volt 1-2 dolog, amit megbántam, de hónapokkal később visszagondolva jót fogok nevetni saját magamon. :D
A kommentekre még nem volt időm - se erőm - válaszolni, de a héten bepótlom!
Remélem, tetszeni fog, jó olvasást! :)
Puszi, ~E

Összeszedem magam, és egy mély sóhaj után felmegyek a szobámba. Ám ahogy benyitok, Louis a kezében lévő naplómat hirtelen összecsukja és riadtan néz rám.

- Mit művelsz?! - sietek oda és kikapom a kezéből. - Te elolvastad a naplómat?!

- Én csak...valami nyomta a hátamat, és...

- Azt kérdeztem, hogy elolvastad-e?! - emelem fel a hangom, mire megszeppenve néz rám. Hallgatása mindent elárul. Tudja minden titkomat. Tud mindent. Tudja, mit gondolok róla, Harryről és magamról. Tudja, mi játszódik le bennem.

- Jenny, sajnálom, de annyira aggódom érted - áll föl és a kezeit az arcomra simítja. Most nem nyugtat meg, inkább csak felbosszant a törődése, így ellököm a kezeit.

- Ebben van minden, a magánéletem, a gondolataim, az érzelmeim, amik csak is kizárólag rám tartoznak! - veszekszem. Szörnyen idegesít a tudat, hogy már mindennel tisztában van. - Ki vele, mit tudtál meg, amit később fel akarsz ellenem használni?

- Semmit! .... Na jó, egyedül annyit, hogy Harry miatt... hánytatod magad, amit szerintem rohadtul nem kellene csinálnod! - kezd ő is feszült lenni.

- Nekem már nincsenek titkaim előtted, szuper, most te jössz! - nézek rá.

- Tényleg? Jó, ha ezt akarod. Az elején megjátszás volt, amit veled csináltam, hogy elfelejtsd Harryt, és az eredeti terv szerint dobnom kellett volna téged, amikor valamennyire túl vagy rajta. De közben beléd szerettem, és már nem akarlak elhagyni.

Azt hiszem, az utolsó mondata már el sem jut az agyamig, ugyanis egy világ törik össze bennem amiatt, hogy minden csak megjátszás volt. Már hozzászokhattam volna a megalázáshoz. Sose értettem, mit akar tőlem Louis, de most már minden világos. Vajon pénzt kapott érte?

- Jó, akkor innentől kezdve semmit nem kell megjátszanod! El is mehetsz, nem akarom a te életedet is megkeseríteni! - szinte kiabálok, miközben a könnyeimmel küszködök. Összeráncolt szemöldökkel néz rám.

- Nem hallottad? Azt mondtam, hogy most már nem akarlak elhagyni, mert megszerettelek.

- Hazudsz! Nem szerethetsz ilyen dagadt disznót, mint én!

- Na jó, ebből elég - fogja meg a karomat, s a tükör elé ránt, majd mögém áll. Végignézek magamon, azonban tekintetemet rögtön oldalra kapom.

Undorító vagyok.

- Figyelj rám - mondja már lágyabban, s kezét a hasamra simítja, amit reflexszerűen behúzok. Gyengéden felhúzza a pólómat. - Mutasd meg, mi nem tetszik a hasadon.

- Ez itt - mondom szipogva, miközben belecsípek a sok feleslegbe.

- Ilyen mindenkinek van. Nézd, nekem is - mutatja meg, majd ismét megsimogatja a hasamat. - Én szeretem a hasadat. Aranyos.

- Nem aranyos. Undorító.

- Őszintén beszélek - néz a tükrön keresztül a szemembe. Felsóhajtok. - Csak higgy nekem, kérlek. Semmi hátsó szándékom nincs.

Végignézek magamon és nyelek.

- Nézd meg a melleidet - fogja meg óvatosan. - Gyönyörűek. Mit nem szeretsz rajtuk?

- Semmit. Annyira... rondák - fintorgok.

- Szerintem nagyon szépek, nincs bennük semmi hiba.
Lassan végigcsúsztatja kezét a testemen, s megsimítja a combomat.
- Formásak, akárcsak ez - fordít oldalra és megfogja a fenekemet. - Nem lapos, és mégsem egy Nicki Minaj fenék. Egy olyan szelíd lánynak, mint te, ez pont megfelelő. Sőt, tökéletes! És végül az arcod - fordít maga felé és a szemembe néz. - A bőröd bársonyos, a szemeid annyira vadítóak, mégis ártatlanságot sugallnak. A mosolyodtól eláll a lélegzetem - két ujjával felfelé görbíti az ajkaimat. - Imádom, amikor mosolyogsz.
Kezét végigsimítja az arcomon, majd a hajamon.
- A hajad puha és mindig virágillata van. És neked is.
Egy szót sem tudok szólni, csak állunk és egymás szemébe nézünk. Nem tudom, hogy elhiggyem-e, amit mond. Bár őszinteséget olvasok le az arcáról, nehéz hinni neki. Nem azért, mert sokszor átvert volna, hanem mert tisztában vagyok azzal, hogy milyen vagyok. Nehezen fordul meg a fejemben az, hogy mi van, hogy ha igazat mond, és tényleg szeret? Hogy valamilyen oknál fogva tetszik neki, amit lát?
- Én sem vagyok magammal megelégedve - töri meg a csendet végül. - Nem tetszik a felsőtestem.
- Mi? Kockahasad van, és izmos mellkasod, annyira jó tested van! - szökik ki a számon, mire halványan mosolyog.
- Én mégsem vagyok megelégedve vele. Látod? Más szeretheti azt, amit te nem. És ha elfogadod magad, akkor csak könnyebb lesz, mert már csak arra kell koncentrálnod, hogy boldoggá tehesd a párodat.
Tényleg elgondolkodtat, amit mond. Oké, tételezzük fel, hogy neki tényleg tetszem, de akkor mi van Harryvel? Nem lehetek akkora mázlista, hogy neki is bejövök.
Összedönti a homlokunkat, majd gyengéden megcsókol.
- Na, min gondolkozol? - mondja halkan, miközben mosolyog.
- Lehet, hogy Harry is igazat mond és tetszem neki?
Arca fájdalommal telivé válik, az apró mosolya eltűnik. Az ajkamba harapok. Ezt nem kellett volna kimondanom, de egyszerűen másra se tudok gondolni, csak arra, hogy ha Louisnak tényleg tetszem, Harry mit gondol rólam valójában?
- Sajnálom, én nem akartam...
- Mindegy - legyint és felsóhajt. - Túlságosan szereted Harryt.
- Tudom, de...
- Szerintem inkább hagylak - indul ki lassan.
- Holnap találkozunk? - szólok utána, mire visszafordul. Szemeiben könnyeket fedezek fel, amitől lelkiismeret-furdalás tör rám.
- Úgy értem, tényleg hagylak. Örökre.
- De Louis, én...
- Nem - vág a szavamba és megrázza a fejét. - Elmondtam a véleményemet rólad, remélem, hogy jobban leszel. És hogy Harry majd... boldogabbá fog tenni, mint ahogy én valaha tudtalak volna - néz végig rajtam, és mielőtt bármit is reagálhatnék, kimegy.
Azt mondta, nem akar elhagyni. Most akkor mi van?

~ Harry Styles ~

Egész nap izgatott vagyok amiatt, hogy Jenny vajon eljön-e. Azt a módszert vetettem be, amire tudom, hogy nem tud ellenállni. Akárhogy is próbálja tagadni, nyilvánvaló, hogy testileg is akar engem. Nem is kicsit. És mivel a szavaknak nem hisz, tettekkel kell elérnem nála dolgokat.
Valaki kopog, mire a szívem egy nagyot dobban. Felpattanok a kanapéról, megigazgatom a hajam, s mosolyogva kinyitom az ajtót. Ám nagy meglepetésemre nem Jenny, hanem Louis ront be, és ahogy elnézem, elég szar állapotban van.
- Gyors leszek - néz rám, mielőtt megszólalnék. - Nyertél, oké?
Összeráncolom a szemöldököm, fogalmam sincs, miről beszél.
- Szakítottam Jennyvel. És nem miattad, nem is miattam, hanem miatta. Nem akarom, hogy attól szenvedjen, hogy folyamatosan te jársz a fejében. Beszéltem vele, és úgy tűnik, kicsit hatni is tudtam rá, de remélem, hogy ez nem csak átmeneti állapot. Én... tényleg szeretem őt, úgyhogy azt akarom, hogy soha ne bántsd őt meg, hogy soha ne okozz neki fájdalmat. Boldognak akarom látni. Szóval az élet neked kedvezett. Megint... - az utolsó szót csak motyogja, de meghallom, s elindul ki.
- Várj, veled mi lesz? - nézek rá.
- Olyan leszek, amilyen voltam. Ez a kapcsolat Jennyvel teljesen megváltoztatott, de megint azzá válok, aki azelőtt voltam. Csak most egy dolog hiányozni fog az életemből. Egy testvér, akire bármikor számíthattam.
- Ne már, számíthatsz rám! - tárom szét a karjaimat, mire kínosan felnevet.
- Igen, persze. Menj, moss kocsit, pátyolgasd a barátnődet, vagy beszélgess a családoddal. Csak ne törődj velem - megy ki, és becsapja maga után az ajtót.
Rosszul esik. Nem akartam őt elveszíteni, mert tényleg születésem óta ő a legjobb barátom. Mindig mindenben kiálltunk egymás mellett, és nem hittem volna, hogy ennek valaha vége lesz.
De részben boldog is vagyok. Jenny talán most már végre az enyém lesz, ennyi szenvedés után. Nagyon remélem, hogy átjön hozzám, mert olyan dolgot tervezek, amitől tuti, hogy a barátnőm lesz.

A fürdőszobából egy mackónadrágban, póló nélkül jövök ki, miközben megtörlöm a vizes hajam. A kanapéra nézve megáll a szívem egy pillanatra, majd hevesen kezd verni, s elmosolyodok.
- Jenny - megyek oda hozzá, miközben ő feláll, s magamhoz húzom, szorosan megölelem. - Hát eljöttél.
Nem ölel vissza, felsóhajt.
- Beszélnem kell veled - néz fel rám.
- Jó, csak előtte hadd mutassak valamit - fogom meg a kezét, és húzom föl a szobámba, miközben anyára pillantok, aki mosolyogva néz minket.
Becsukom az ajtót és leültetem az ágyra, majd előveszem a gitárom és én is mellé ülök. Kíváncsian nézi a hangszert a kezemben, amin elmosolyodok, s elkezdem pengetni a húrokat, majd énekelni a dalt, amit neki írtam.

I might never be your knight in shining armor
I might never be the one you take home to mother
And I might never be the one who brings you flowers
But I can be the one, be the one tonight

When I first saw you
From across the room
I could tell that you were curious
Oh, yeah
Jen, I hope you're sure
What you're looking for
'Cause I'm not good at making promises

But if you like causing trouble up in hotel rooms
And if you like having secret little rendezvous
If you like to do the things you know that we shouldn't do
Baby, I'm perfect, baby, I'm perfect for you

And if you like midnight driving with the windows down
And if you like going places we can't even pronounce
If you like to do whatever you've been dreaming about
Baby, I'm perfect, baby, I'm perfect
So let's start right now

I might never be the hand you put your heart in
Or the arms that hold you any time you want them
But that don't mean that we can't live here in the moment
'Cause I can be the one you love from time to time

When I first saw you
From across the room
I could tell that you were curious
Oh, yeah
Jen, I hope you're sure what you're looking for
'Cause I'm not good at making promises

But if you like causing trouble up in hotel rooms
And if you like having secret little rendezvous
If you like to do the things you know that we shouldn't do
Baby, I'm perfect, baby, I'm perfect for you

And if you like midnight driving with the windows down
And if you like going places we can't even pronounce
If you like to do whatever you've been dreaming about
Jenny, you're perfect, Jenny, you're perfect
So let's start right now

Talán soha nem leszek a csillogó páncélos lovagod
Talán soha nem leszek az, aki hazavisz anyukádhoz
És talán soha nem leszek az, aki virágokat hoz neked
De ma este én lehetek az egyetlen

Amikor először megláttalak
A szoba másik végéből
Mondhatom, hogy kíváncsi voltál
Ó, igen
Jen, remélem, biztos vagy abban, amit keresel
Mert nem vagyok jó az ígéretekben

De ha szeretsz balhézni a hotelszobákban
És ha szereted a titkos ki randevúkat
Ha szereted csinálni azokat a dolgokat, amikről tudod, hogy nem kellene megtennünk
Baby, én tökéletes vagyok, baby, én tökéletes vagyok számodra

És ha szereted az éjféli kocsikázásokat lehúzott ablakokkal
És ha szeretsz menni olyan helyekre, amiket kimondani sem tudunk
Ha szeretsz megtenni mindent, amiről még csak álmodtál
Baby, én tökéletes vagyok, baby, én tökéletes vagyok
Szóval kezdjük el most azonnal

Talán soha nem leszek az a kéz, amibe a szívedet teszed
Vagy a karok, amik tartanak téged, amikor csak akarod
De ez nem azt jelenti, hogy most nem élhetünk a pillanatnak
Mert én lehetek az, akit időről-időre szeretsz

Amikor először megláttalak
A szoba másik végéből
Mondhatom, hogy kíváncsi voltál
Ó, igen
Jen, remélem, biztos vagy abban, amit keresel
Mert nem vagyok jó az ígéretekben

De ha szeretsz balhézni a hotelszobákban
És ha szereted a titkos ki randevúkat
Ha szereted csinálni azokat a dolgokat, amikről tudod, hogy nem kellene megtennünk
Baby, én tökéletes vagyok, baby, én tökéletes vagyok számodra

És ha szereted az éjféli kocsikázásokat lehúzott ablakokkal
És ha szeretsz menni olyan helyekre, amiket kimondani sem tudunk
Ha szeretsz megtenni mindent, amiről még csak álmodtál
Jenny, te tökéletes vagy, Jenny, te tökéletes vagy
Szóval kezdjük el most azonnal

Ahogy eléneklem az utolsó sort is, ahogy utoljára pengetem a gitárt, elmosolyodok. Végig őt néztem, mialatt énekeltem. Most pedig megmosolyogtat, ahogy visszagondolok arcára, szemei csillogására. Ahogy kíváncsian nézte, hogy kezelem a hangszert. Ahogy fürkészte az arcomat. Ahogy találkozott a tekintetünk és elpirult.
- Ezt te... nekem... - motyogja.
- Igen, neked írtam. A címe Tökéletes. Tetszett? - teszem a földre a gitárt.
- Gyönyörű, ahogy a hangod is, és... és ez az egész - mosolyodik el, s kissé bekönnyezik, amit látom, hogy próbál visszafojtani. - Éjféli kocsikázás.
- Mint azon a csodálatos éjszakán - mosolygok.
- Balhé a hotelszobában...
- Ahogyan Párizsban. Mindent beleírtam, amit érzek irántad. Viszont azért van benne ennyi talán, mert nem vagyok biztos abban, hogy ezek után, amin keresztül mentünk, igent mondanál-e nekem.
- Mire? - emeli rám a tekintetét. Nyelek egy nagyot. Nagyon rég nem csináltam ilyet. Sőt, még soha... Jessicaval nem mondtuk ki, csak úgy alakultak a dolgok. De ha ezt most elrontom, örökre nyomot hagy majd bennem.
- Én... szeretném, ha a... a barátnőm lennél - nézek a szemébe. Pislog párat, de ajkain széles mosoly jelenik meg.
- Komolyan mondod? - kérdezi hitetlenkedve.
- Igen - ülök hozzá közelebb. - Szeretlek.
- Én is szeretlek!
Megsimítom az arcát, és hosszasan megcsókolom.
Szerintem mindketten alig hisszük el, hogy ez most tényleg megtörténik. Ha arra gondolok, hogyan ismertem őt meg, muszáj mosolyognom. Mennyire nem gondoltam rá még akkor. Eszembe se jutott, hogy valaha eddig eljutunk.
Most már csak egy dologgal kell megküzdeni, az pedig nem más, mint hogy Jenny ne tegyen többé kárt magában.