48. fejezet - Ég és Föld

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet. Köszönöm szépen a 141 feliratkozót és a kommenteket, mind nagyon jól esik, és hálás vagyok nektek a folyamatos támogatásért! :) Remélem, hogy továbbra is velem maradtok és nem fogok csalódást okozni! Az új design már készülőben van, jövőhétig meglesz!

Az elmúlt hetem jól telt. Volt egy-két dolog, ami miatt izgultam, de izgalom nélkül az élet unalmas. Szóval pörögtek az események. :) Kezdem mostanában érezni azt, hogy mindig ki kell tűznöm magam elé valamilyen célt. Mindegy, hogy mivel kapcsolatban, de ki kell tűzni, s így lesz miért küzdeni. Persze kell tartani egy-két napot, amikor tényleg csak a pillanatnak élek és nem foglalkozok semmivel. Meg kell találni a tökéletes egyensúlyt, hogy tökéletes életünk lehessen! Ez bölcs mondat akart lenni... :D Remélem, hogy nektek is jól telt az elmúlt hetetek! :)

Jó olvasást!
Puszi, ~E

Forogni kezd velem a szoba. Nem, az kizárt! Kizárt, hogy Tyra és Jenny testvérek legyenek! Ég és Föld!

- Valami baj van? - néz rám. Szerintem teljesen lesápadtam, verejtékcseppek gyöngyöznek a homlokomon.

- Nincs - vágom rá, s erőt veszek magamon. - Ömm... Figyelj, Tyra, szerintem most menj haza, jó? - nézek rá és nyelek egy nagyot.

Próbálom keresni a hasonlóságot benne és Jennyben, de nem megy. Nem találok semmit, ami szerintem nem nagy csoda, ugyanis a két lány egymásnak ellentéte.

- Tudod esetleg, hogy ki az a lány? - áll elém, s a kezeit a mellkasomra helyezi. Nagy szemekkel néz fel rám műszempillái alól.

- Nem - nézek rá komolyan, merev tekintettel. - De ha tudnám, akkor sem mondanám el!

- Ugyan már... Látom rajtad, hogy feszült lettél - mondja lágyan, miközben simogatni kezdi a mellkasomat. - De mindegy is, szeretnéd, hogy ellazítsalak? - hajol a fülemhez, de nem reagálok semmit. Túlságosan is le vagyok sokkolva ahhoz, hogy kiakadjak, vagy bármiféle reakciót váltson ki belőlem Tyra idióta viselkedése.

Arra viszont már feleszmélek, hogy keskeny ujjait az alhasamon végighúzza.

- Tyra! - szólok rá erélyesen, s a csuklójánál fogva elrántom onnan a kezét. - Most ne!

- Miért ne? Ugyan már, édes. A szex mindig jó! - mondja csábító hangján.

- Tyra, most ne! - szólok rá talán egy kissé durván, de nem érdekel, ha megijed tőlem és attól, hogy felemelem a hangom. - Szedd össze a cuccaidat és menj el!
Döbbenten néz fel rám, majd pár másodperc hezitálás után összekapja a ruháit, és már siet is lefelé. Felsóhajtok. Nincs lelkiismeret-furdalásom, amiért elküldtem, mert megérdemelte. Úgy viselkedik, mint egy utolsó kurva, bár, hogy őszinte legyek, szerintem a sarokra is simán kiállhatna. És nem hiszem el, hogy ő Jenny testvére. Ez... felháborító!

~ Jenny Wilkinson ~

Túl vagyok az első napon az iskolában. Kicsengetnek az utolsó órámról is, s a folyosón a diáktömegben tolongva sietek ki. Lehajtott fejjel megyek, nem nézek rá senkire, csak lábakat látok.
- Ó, Wilkinson! - jelenik meg előttem az ismerős pink Converse. Nyelek egy nagyot, s lassan felemelem a fejem. Melanie bájvigyorával találom szemben magam, mögötte szinte az egész pom-pom csapat. - Veled mi történt a nyáron? Láttam, hogy Styles hozott iskolába. Mi van, felcsináltattad magad vele? - nevet. Vagyis ezt inkább nem nevetésnek, hanem nyekergésnek nevezném, amit a seggnyalói utánozni kezdenek.
- Nem mindegy az neked? - motyogom, s elindulok, hogy kikerüljem őt, de beáll elém. Idegesen kifújom a levegőt, de dühömet próbálom nem kimutatni.
- Ó, édes istenem! - nyávog. - Az a srác egy seggfej! Az egész sulin végigment már, Tomlinsonról meg ne is beszéljünk! Meg amiket csináltak itt évekkel ezelőtt...
Összeráncolom a homlokom. Harry is megijedt, amikor felhoztam azt a témát, hogy Louis mesélt nekem a régi dolgokról, hogy mik történtek velük az iskolában.
De miért? Mégis mi történt?
- Miket csináltak? - szökik ki belőlem a kérdés akaratom ellenére is. Kórusban felnevetnek.
- Szép pasid lehet, ha nem is mesél neked a múltjáról!
- Mesél! - kapom fel a vizet, majd nyelek egy nagyot. - De semmi közöd ahhoz, hogy mi miről beszélünk!

- Igen, hát persze - nevet, majd hátat fordít, és az összes ribancával együtt elmegy, én pedig fájdalommal teli tekintettel nézek utánuk. Kiengedem a bent tartott levegőt, majd megigazítom a táskámat a vállamon és kifelé megyek az iskolából.
Harry már ott áll a BMW-vel. Odamegyek, beülök mellé, s egy gyors csókkal köszöntöm. Gyorsan körbenézek, hogy ki lát, nem akarom őt kellemetlen helyzetbe hozni, hogy velem kell mutatkoznia úgy, hogy itt ebben az iskolában szinte mindenki ismeri őt.
- Milyen napod volt, kicsim? - indulunk el, s rám pillant.
- Elment egynek. Neked?
- Nekem is - sóhajt, s mereven fogja a kormányt. Kicsit úgy tűnik, mintha feszült lenne, így inkább nem kérdezek rá azokra a múltbeli dolgokra.
- Akkor jó - nyugtázom ennyivel, majd csak az ablakon bámulok kifelé, ahogy a gyalogosok, házak, s fák elsuhannak mellettünk.
Leparkolunk a házunk előtt, majd Harry rám néz.
- Légy jó - mosolyog halványan.
- Nem jössz be? - húzom fel a szemöldökömet.
- Most nem, édes, van még egy kis dolgom. De majd találkozunk - nyom egy puszit a homlokomra.
Felsóhajtok. Azt hittem, lesz kivel megbeszélnem a mai napomat, de nem.
Kiszállok, becsukom magam után az ajtót, s már el is hajt. Utána nézek, majd mikor az utca végén eltűnik, bemegyek a házba.
Leteszem a táskámat és leveszem a cipőmet az előszobában, s bemegyek a konyhába. Ellie épp eszik.
- Szia. Anyuék dolgoznak - mondja egyhangúan.
- Jól van - töltök magamnak teát, majd felülök a pultra. - És te? Hogyhogy itthon? - kortyolok az italomba.
- A barátnőm is dolgozik - mondja természetes hanglejtéssel.
Kicsit meg kell állnom az ivásban. Hogy értve a barátnője?
- Ömm... értem.
- Aztán este szerintem elmegyünk moziba, vagy valami. Tudod, most, hogy én felvállaltam... egész jó vele a kapcsolatom - mosolyog halványan. - Mintha megkönnyebbülnék, amikor vele vagyok, vagy nem is tudom.
Oké, azt hiszem, leesett. A nővérem egy lánnyal jár. Lehetne ennél filmbeillőbb életem?
- Ti jól megvagytok Harryvel? - néz rám.
- Igen - mondom talán kicsit túl gyorsan. - Minden oké - eresztek egy halvány mosolyt is.
- Akkor jó. Majd elmegyek a kicsikért az oviba, aztán elviszem őket fagyizni, anyáék is csak este jönnek - áll fel, és a tányért a mosogatóba rakja. Elindul kifelé, de még előttem megáll és rám néz. - És... milyen napod volt?
- Elment - vonok vállat és beleiszok a teába.
- Osztálytársaid? Jó fejek?
Furcsán nézek rá, nem értem, miért érdeklődik ennyire.
- Öö... aha - mondom bizonytalanul. - Olyanok, mint eddig.
- Jól van. Ha beszélgetni szeretnél, a szobámban leszek - mosolyog halványan, majd felmegy.
Oké, ez furcsa volt. Furcsán jó. Jól esik, hogy törődik velem, ha már Harry nem tette meg...

~ Harry Styles ~

Lisaval kávézok egy nem túl népszerű kávézóban. Arra megfelel, hogy beszélgessek vele. Mindent elmondok neki, azt, hogy Jenny és Tyra testvérek, azt, hogy Tyra mit művelt velem.
- Először is nyugodj le - néz a szemembe. - Nem lesz attól jobb, ha idegeskedsz. Sőt, csak rosszabb lesz! Az idegtől nem fogsz látni semmit!
- Jó, igazad van - fújom ki a levegőt és próbálok megnyugodni. - De akkor is... te jó ég... - támasztom meg a fejemet és a hajamba túrok.
- Elhiszem, hogy feldühít, de az csak egy dolog, hogy ki kinek a rokona biológiai szempontból. Ha Jenny nem tartja Tyrat a testvérének, akkor nem az! - mosolyog. Mosolya és tekintete erőt sugároz, aminek köszönhetően úgy érzem, kezdem magam összeszedni.
- És szerinted elmondjam Jennynek? - gondolkodok el.
- Majd ha lesz rá lehetőséged, tudni fogod, hogy eljön az idő. Ha nem lesz ilyen lehetőség, nem kell róla tudnia.
- Köszönöm - mosolygok rá halványan.
- Mit köszönsz?
- Azt, hogy vagy nekem és erőt adsz! Sokat jelent - simítom meg a kézfejét. Elmosolyodik.
- Ez természetes, egy barátért bármit!
Elfogyasztjuk a kávét, majd kimegyünk és beülünk a kocsiba.
- Néha két kerék helyett négy is megteszi - mosolyog. Elnevetem magam, de az öröm rögtön eltűnik az arcomról, ahogy átnézek az út másik oldalára.
Jenny és Louis nevetgélnek és sétálnak, miközben fagyit nyalnak. Louis miért nevetteti őt meg?
Félek, olyan közel kerülnek egymáshoz - közelebb, mint eddig -, hogy Louis mindent kifecseg neki.
Mindent, ami a múltban történt.