49. fejezet - Mi lett a régi Jennyvel? (második rész)

Drága Olvasóim!

Itt is vagyok a 49. fejezet második felével. Az előző részben elég sok hiba volt, amit ki fogok javítani, amint lesz időm, és elnézést kérek érte! Nem tudom, mostanában hol áll a fejem, de eléggé szét vagyok szóródva. Viszont igyekszem összeszedni magam!
Az elmúlt hetem jól telt, boldog vagyok, viszont a barátnőm hiányzik. :( Rossz dolog, ha hiányzik valaki, és hálás vagyok a technikának, hogy interneten lehet tartani a kapcsolatot az emberekkel. :) Mostanában a bulizásból visszavettem, nem tudom, hogy miért. Viszont szombaton lesz egy nagy buli, azt nem fogom kihagyni. :D Remélem, jól telt a hetetek!
Jó olvasást!
Puszi, ~E

U.i.: Ez sem a leghosszabb, mert csak egy fél rész, és nem is nagy szám, de a következőben ígérem, hogy bőven lesz izgalom! :)

Csak állok, és nézem, amint Jenny keresi a megfelelő filmet a DVD-k között. Louis zsebre teszi a kezeit, s bocsánatkérően rám néz. Nem haragszom rá, elvégre ő csak foglalkozik Jennyvel. Igaz, ezt nekem kellene, de... olyan rég törődtem magammal is, és most amúgy is össze vagyok zavarodva.

- Ez jó lesz? - mutatja Louisnak, aki bólint. - Szuper!
- Öm, Jenny... - szólok neki óvatosan. Nem néz rám, úgy tesz, mintha itt sem lennék.

Milyen gyerekes.

- Mindegy, akkor én... - nézem őt, direkt nem fejezem be, hátha közbeszól. De csak beugrik az ágyba. Felsóhajtok, majd végignézek rajta és kimegyek.

Bepattanok a kocsiba, s gyorsan elhajtok. A kormányt szorosan fogom, a fogaimat összeszorítom. Mi történt Jennyvel? Miért viselkedik velem úgy, mintha nem szeretne? Hova tűnt az a Jenny, akibe beleszerettem?

Hazamegyek, s az az első dolgom, hogy kivegyek egy üveg sört a hűtőből, s ledőljek a kanapéra. Belekortyolok a hideg italba, s megnyugtató, ahogy érzem, lefolyik a torkomon. A telefonomat nyomkodom, s rámegyek Lisa nevére. Lehet, hogy most jó lenne vele dumálni kicsit.

Felsóhajtok, majd rákoppintok a telefon ikonra, s felhívom.

- Halihó - veszi fel. - Mizujs?

- Nincs kedved átjönni?

- De - vágja rá gondolkodás nélkül, amitől egy mosoly jelenik meg az arcomon. - 10 perc édi, és ott vagyok! - rakja le.

Édi? Azta...

Lerakom a telefont. Bekapcsolom a tv-t, hogy legyen egy alapzaj, s tovább kortyolgatom a sörömet. Közben az agyam folyamatosan azon pörög, hogy vajon Jenny mit művel Louisval? Louis a barátom, nem csinálhat semmit a barátnőmmel. De tudom, hogy még szereti...

Gondolatmenetemből kizökkent a heves kopogás a bejárati ajtó felől. Erőt veszek magamon, felállok és kibattyogok, majd kinyitom.

- Szióka - jön be vidáman, kezében egy üveg borral és egy doboz pizzával.

- Hú - nézek rá és mosolygok.

- Gondoltam, megéheztél - megy a nappaliba. Becsukom az ajtót, és követem őt, majd ledobjuk magunkat a kanapéra. Lisa felnyitja a doboz tetejét, s a pizza illata megcsapja az orromat.

- Hmm... - veszek is ki egy szeletet, s beleharapok.

- Sör? - nézi a fél üveget az asztalon. - Sörre bor bármikor! - von vállat, majd ő is elvesz egy szeletet. Kicsit elnevetem magam.

- Így igaz - mosolygok.

- És mi az oka, hogy itthon vagy és nem a barátnődnél?

- Ő épp Louisval filmezget... - mondom flegmán. - Nem igazán érdekel.

Felvont szemöldökkel néz rám.

- Mi van? - tárom szét a karom.

- Ezt te sem gondolod komolyan, hogy nem érdekel. Amúgy meg miért nem veled foglalkozik?

- Bánom is én - sóhajtok. - Nem hálás azért, amiért törődöm vele, inkább más fiúkkal mászkál, látod... 

- Nem érdemel meg téged... - mondja halkan, miközben nyitja ki a bort.

- Gondolod?

- Igen.

Magam elé bámulok, s a gondolataimba temetkezem.

Nem tudom elképzelni, hogy Jenny ne legyen az életemben, de ez már más, mint az elején volt. Nem tudom, miért, nem tudom, hogy ki a hibás. Talán mindketten. Az biztos, hogy Jenny már nem a régi, és ezáltal én sem.

~ Jenny Wilkinson ~

Csendben nézem a filmet, de nem igazán figyelek rá. Inkább csak kattog az agyam Harryn. Nem tudom, mi van velünk. Fogalmam sincs, hogy most hova ment, mit csinál. Úgy tettem, mint akit nem érdekli, hogy itt van, pedig a szívem majd' kiesett a helyéről. Ahogy kilépett a szobából, úgy éreztem, menten összeesek.

- Na jó, inkább beszélgessünk - könyököl fel mellettem Louis és rám néz. - Mesélj, mi a baj?

- Nem tudom - sóhajtok. - Csak... Harry mostanában olyan, mintha nem szeretne.

- Ez hülyeség! Most is eljött hozzád.

- Ja, miután Lisaval volt... - nézek rá. Felhúzza a szemöldökét és lenéz.

- Nem lehet tudni, hogy mit csináltak...

- Ja - nevetek kínosan és a hajamba túrok. - Szeretem Harryt, de...

- Akkor nincs de! - szól közbe. Ránézek, s komoly tekintetével találom szemben magam. - Ha szereted, és ő is téged, rendbe tudjátok hozni!
- Na, ez az, ha ő is engem. De én már nem tudom.

- Szeret téged - simítja meg a karomat.

- Nem hiszem...

- Jenny, ne csináld ezt! Egy ilyen lányt.... - elhallgat, nem fejezi be a mondatot. Ráemelem a tekintetemet, de megrázza a fejét.

- Folytasd - kérlelem.

- Nem, kellemetlen lenne, nem szeretnék semmit elrontani...

Nyelek egy nagyot. Lassan elveszi rólam a kezét, s ránéz az órára.

- Basszus, már elég késő van. Szerintem anyukádék is hazaértek - kel fel.

- Holnap találkozunk? - nézek rá, ahogy elindul ki a szobámból. Visszafordul, végignéz rajtam és felsóhajt, majd egy apró mosolyt ereszt felém.

- Persze, ha szeretnéd - lép vissza, az ágyra könyököl és egy apró puszit nyom a homlokomra. Elmosolyodok. Jól esnek a gesztusai, hogy óvatosan ér hozzám, ahogy törődik velem. - Szia - suttogja, majd kimegy és becsukja az ajtót.

Felsóhajtok, bedőlök az ágyba és becsukom a szemem. Észre sem veszem, de szinte egyből álomba merülök. Rémálomba...