11. fejezet - Egy újabb részeg éjszaka

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 11. fejezettel. Köszönöm szépen az eddigi támogatásokat, nagyon jól esik, hogy vagytok nekem! <3 Remélem, hogy ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket és elmondjátok a véleményeteket! És lehet, hogy ez is kicsit rövid lett, de ebbe mást nem szerettem volna írni! Jó olvasást!
Puszi, ~E

Megérkezünk Louisékhoz. Időm sincs körbenézni, mert kitessékel minket az udvarra, mondván, hogy a szülei kinyírják, ha bent összetörünk valamit.

Leülünk a kis fapadokra, amíg Louis hoz ki piát. Az udvar hatalmas, szép zöld minden és a növények gyönyörű állapotban vannak.

Louis a kezembe nyom egy poharat, s tölt bele whiskyt.

- Én nem isz...

- De iszol! - vág a szavamba Louis, miközben tölt a többieknek is. - Hidd el, ennyi részeg pasi között nem lenne jó egy józan csaj! - teszi az üveget a kis asztalra, majd felemeli a poharát. - Igyunk arra, hogy ma este nagyon bebaszunk! - mosolyog, majd mindenki egyszerre behúzza. Veszek egy mély levegőt, s a poharat a számhoz emelem. A szagától is rosszul vagyok, kicsit elfintorodok. Felpillantok, látom, hogy a srácok engem néznek. Erőt veszek magamon, majd behúzom egyszerre, s megszédülök az alkohol mámorító íze miatt. Érzem, hogy a 40 százalékos folyadék végigmarja a torkomat.

- Pár kör után majd belerázódsz - mosolyog Harry és átkarol, s ő már issza is a következőt.

A fiúk szinte vedelik, s engem is itatnak folyamatosan, hiába tiltakozom.

Ahogy elfogy az üveg whisky, Louis előveszi a söröket.

- Ez kicsit gyengébb, egy kis pihenő - bontja ki sorban az üvegeket és a fiúk kezébe adja, azonban én már olyan homályosan látok, hogy ha akarnám se tudnám elvenni a kezéből a sört.

- Ne, nekem már ne... - mondom ki nehezen a szavakat, mikor felém nyújtja. - Én sétálok kicsit - állok fel, de meginogok, s Harry megfog.

- Óvatosan, bébi! - mosolyog. Kicsiket bólogatok, s a fejemet fogva tántorgok az egyik fához. Megtámaszkodom, próbálok erőt venni magamon, hogy ne dőljek el. Nagyon rosszul vagyok, úgy érzem, mindjárt kidobom a taccsot, de mivel mégiscsak lány vagyok, próbálom visszatartani. Nagy levegőket veszek, végül leülök a fa mellé, a fejemet a törzsének támasztom.

Látom, hogy valaki közeledik felém, majd leguggol elém. Louis összeráncolt szemöldökkel néz rám.

- Te teljesen kész vagy! Akarod, hogy bevigyelek?

- Ne... Harryt akarom.

Fel sem fogom, mit mondok, csak hagyom, hogy a szavak elhagyják a számat. Louis felvonja a szemöldökét.

- Harryt? Ide hívjam?

- Hívd!

Feláll és elmegy, majd nem sokkal rá megjelenik Harry egy önelégült vigyorral az arcán.

- Hallom, hiányoltál, édes - ül le mellém.

- Annyira jó, hogy itt vagy - ölelem meg szorosan. Halkan felnevet és átkarol. - Téged akarlak mindig és mindenhol! - simítom végig a mellkasát, miközben a szemébe nézek.

- Hú, vigyázz a szavakkal! - mosolyog.

- Komolyan mondom! - csókolom meg. Szerintem ő is meglepődik, hogy én kezdeményezek, de rögtön visszacsókol. Beletúrok dús hajába, hagyom, hogy a testem átvegye felettem az irányítást. Kissé meghúzom a tincseit és megharapom az ajkát, mire felmordul.

- Annyira, hogy feljönnél velem most a szobába? - kérdezi halkan, az ajkaimra suttogva.

- Igen! - válaszolok gondolkodás nélkül, mire a szeme felcsillan, felpattan, s engem is felsegít. Mivel nem tudok egyenesen menni, átkarol és úgy vezet.

- Louis, kölcsön vesszük a szobádat! - mosolyog Harry.

- Az ágyat azért ne törjétek össze! - nevet Louis, s beleiszik az italba, míg a többi fiú nevetni és tapsolni kezd.

Bemegyünk a házba, s Harry felvezet a lépcsőn, az utolsó lépcsőfokon azonban megbotlok.

- Hopp, vigyázz! - fog szorosabban, majd benyit az első ajtón, bemegyünk és becsukja magunk után.

Körbenézek a szobában, majd ahogy újra felé fordulok, lekapja magáról a felsőt és kajánul rám mosolyog. Magához húz a derekamnál fogva, szenvedélyesen megcsókol, majd kezét a fenekemre csúsztatja és markolászni kezdi. Belenyögök a csókba, bár fogalmam sincs, hogy miért. Érzem, hogy akarom őt, de nagyon.
Elkezd tolni az ágy felé, s mikor a lábam beleütközik, leveszi rólam a felsőmet, hanyatt fektet és fölém mászik.
Elkezdi csókolgatni a nyakamat, a mellkasomat, s végig a hasamat, és most valahogy nem zavar, hogy látja a dagadt testemet. Nem érdekel. Kigombolja a nadrágomat, s egy mozdulattal lehúzza rólam, majd égető tekintetét végigvezeti rajtam, s megcsókol.
- Gyönyörű vagy - suttogja az ajkaimra. A szívem hevesen dobog, a légzésem szapora. Nem tudok lenyugodni. - Csak ennyi lesz, lefekszünk egymással és nem fogsz belém szeretni, jó?
- Jó - csókolom meg, bár igazából fel sem fogom, amit mond. Benyúl a hátam alá, s egy egyszerű mozdulattal kikapcsolja a melltartómat, a pántokat lehúzza a karjaimon és eldobja a földre. Végigsimítom a mellkasát, megkeresem a nadrágja övét, s egy kis ügyetlenkedés után kikapcsolom, s letolom róla, végül ő leveszi magáról és azt is eldobja.
Újra fölém mászik, s végigsimítja a hasamat, majd lassan benyúl a bugyimba és izgatni kezd. Homlokát az enyémnek dönti, s érzem forró leheletét, ami csak még izgatóbbá teszi a dolgot, s hangosan kezdek zihálni.
- Ah, Harry... - hagyja el egy nyögés a számat, mire elmosolyodik, majd lehúzza rólam a bugyit, s lejjebb mászik. Kíváncsian, zihálva nézem, hogy mit művel ott lenn. Szétnyitja a lábaimat, majd egy kaján vigyort vet felém, s megérzem a nyelvét. - Jézus... - lihegem, s az ujjaimat kissé nedves hajába túrom. Pár perc múlva újra átélem azt, amit már egyszer az erdőben, s zihálva csukom le a szemeimet.
Fölém mászik, édesen elmosolyodik és megcsókol.
- Még mindig imádom nézni, ahogy elélvezel - mondja mély hangon, amitől kiráz a hideg. Letolja magáról a bokszert, s a szemeim kikerekednek, ahogy meglátom ágaskodó férfiasságát. Most egy kicsit megijedtem. - Nyugi, óvatos leszek! - ad egy csókot, majd a nadrágja zsebéből előkotor valamit, kibontja, s az óvszert felhúzza magára. Nyelek egy nagyot. Szétteszi a lábaimat, s bepozicionálja magát. - Biztosan szeretnéd?
- Akarlak, Harry, mindennél jobban! - csókolom meg. Belemosolyog, majd érzem, hogy hozzám érinti a férfiasságát, s lassan elkezdi befelé tolni magát. Egy nyögés szakad fel a torkomból, a kezeimet lefogja a fejem mellett, s összekulcsolja az ujjainkat. Hihetetlenül fáj, s látom az arcán, hogy rossz engem így látni. - Sajnálom! - ad egy csókot. Hangosan zihálok, s mikor teljesen belém tolja magát, végigkarmolom a hátát és felszisszenek. - Ssh, nem sokára jobb lesz - súgja és megcsókolja a nyakamat. Lassan mozogni kezd, én pedig úgy érzem, mindjárt végem, de azt akarom, hogy ő élvezze, neki jó legyen. Elég sok fájdalmat átéltem már, ezt is kibírom!
Egy idő után ütemesen mozog bennem, a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítjuk meg.
- Ooh, istenem... - kezd el gyorsabban mozogni, s a zihálása is egyre szaporább. A haja össze-vissza áll, a homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek, s ahogy ajkai szétnyílnak, egy hangos nyögést hallat, mikor elélvez.
Hangos zihálásunk tölti meg a szobát, miközben még mozog egy kicsit.
- Te jó ég... - liheg, s hosszasan megcsókol. Elmosolyodok.
Kihúzza magát belőlem, majd az óvszert kidobja, s elkezd öltözni. A hajamba túrok. Annyira felfoghatatlan, ami történt... Lefeküdtem Harryvel. Harry elvette a szüzességem, és most úgy érzem, sokkal jobban szeretem.
Egy mély levegőt veszek, majd megkeresem az eldobált ruháimat, s felveszem őket. Harry magára kapja a felsőjét is, majd rám néz és kimegy. Gyorsan felöltözök, s lemegyek a fiúkhoz. Harry egy borosüveget tart a kezében, s beleiszik. Elmosolyodok, majd odaülök mellé, kiveszem a kezéből és én is belekortyolok.
- Szerintem neked már nem kellene - veszi vissza és a maradékot behúzza.
- Jó hangos voltál - mosolyog kajánul Niall, miközben a sörébe kortyol. A fejemet Harry vállára döntöm, s átölelem a karját.
- Na mi az, most már kötődsz hozzá, igaz? - nevet Tom. - Harry, mesélj, milyen volt?
- Jó - válaszol nem túl bő szavúan. - Részleteket nem mesélek.
Megszólal a telefonom, s ahogy a kijelzőre nézek, megáll bennem az ütő. Anya hív, már majdnem éjfél van.
- Szia - veszem fel kicsit félve és felállok.
- Szia, kicsim! Merre vagy?
- Ömm... még Harryvel.
- Értem. Akkor ha gondolod, alhatsz nála, ha a szüleinek nem baj.
- Rendben, majd megkérdezem - mosolyodok el. - Majd reggel találkozunk, szia! - teszem le, s visszaülök Harry mellé.
- Menned kell? - néz rám.
- Nem. Anya megengedte, hogy veled maradjak - mosolygok. Harry elvigyorodik, majd átöleli a derekamat és megcsókol.
- Akkor ma nálam alszol, édes - súgja a fülembe és ad egy csókot a nyakamra. Kicsit felnevetek, majd elveszek az asztalról egy sört és beleiszok.
- Feloldódtál - néz rajtam végig Liam. Harry a kezét a combomra teszi és simogatni kezd. - Ugye tudod, hogy a szobában hülyeséget csináltál? Részegek vagytok, nem kizárt, hogy holnapra megbánod.
- Én nem fogom megbánni, Harry az egyetlen ember, akiben annyira megbízom, hogy odaadjam magam neki.
Harry és Louis egymásra néznek, Harry nyel egy nagyot. Nem tudom, hogy valami rosszat mondtam-e, de eltűnt a mosoly az arcukról.
- Most menjünk, jó? - áll fel Harry, s elindul ki, én pedig utána.
- Valami rosszat mondtam?
- Nem.
Elindulunk a sötét utcán hozzájuk, egy szót sem szól egész úton. Mielőtt lefeküdtünk, azt emlegette, hogy ne szeressek belé. Teljesen kiakadt azon, hogy ő az egyetlen ember, akiben annyira megbíztam, hogy lefeküdtem vele. Nyilván gáznak tart, ez az egyetlen ésszerű magyarázat.
Megérkezünk Harryékhez, s halkan felosonunk a szobájába. Becsukja az ajtót, majd felkapcsolja a villanyt és ledobja magáról a felsőjét.
- Szeretnél elmenni fürödni? - néz rám, s én kicsiket bólogatok. - Oké, adok egy felsőt, ezt majd vedd fel - veszi ki a szekrényből a sima fekete pólóját, s a kezembe dobja.
- Köszönöm - motyogom, majd a fürdőbe megyek. Levetkőzök, a zuhanykabinba állok, s ahogy a testemen folyik le a meleg víz, felidézem Harry érintéseit. A testem minden pontján simogatott, csókolt. Szeretem.
Kijövök, megtörölközök, s ahogy felveszem a felsőjét, a testemet átjárja Harry illata. Elmosolyodok, a pólót az orromhoz szorítom és csukott szemmel mélyen belélegzem.
Visszamegyek a szobájába.
- Én is megyek - kerül ki. Bebújok az ágyába, magamra húzom a takarót, aminek szintén olyan illata van, mint neki. Becsukom a szemem, úgy érzem, most rögtön el tudnék aludni, de meg akarom őt várni.
Nehezen ébren maradok, míg végül visszajön, s ahogy becsukja maga után az ajtót, a hajába túr. Befekszik mellém, s közelebb húzódok hozzá. Már nem félek a közelségétől, sőt, kifejezetten élvezem és vágyom rá.
- Harry - súgom. - Mi a baj?
- Semmi - motyogja és lekapcsolja a villanyt. - Jó éjt.
- Miért félsz annyira attól, hogy beléd szeretek? És miért lettél ideges, amikor azt mondtam, hogy csak benned bízom meg? - kérdezem halkan. Egy mély levegőt vesz és felém fordul.
- Nincs semmi. Furcsa, hogy lefeküdtél velem. Miért tetted?
- Mert részeg voltam, és mert te is tudod, hogy bejössz nekem - nyelek. - Nem tudom. Kívántalak, ennyi.
A sötétben nem látom az arcát, így nem tudom, hogy nézhet most rám.
- Megbántad? - kérdezi halkan.
- Nem. Jó éjt - fordulok a másik oldalra és szorosan ölelem a takarót.
Az érzések, amik most kavarognak bennem, számomra még ismeretlenek. Boldog vagyok, amiért megtörtént, de fáj, hogy nem azért, mert ő is szeret engem.