Élménybeszámoló

Drága Olvasóim!
Mivel megszavaztátok, hogy írjak élménybeszámolót, itt is vagyok! :) Előre is elnézést kérek, ha valamit össze-vissza írok le, de még mindig sokkban vagyok.

Úgy kezdődött az egész szerdai nap, hogy 7 órakor elindultunk a két barátnőmmel (köztük volt Szuszu is) és az egyikük szüleivel. Hihetetlen volt az egész út, az autóban végig 1D számok szóltak, és mivel a kocsi ki volt matricázva 1D-s feliratokkal, sokan felismertek, hogy koncertre megyünk és integettek. Nem csak magyarok, hanem külföldiek is. Nagyon meglepődtem a directionerek viselkedésén. Közvetlenek voltak és kedvesek, azt hiszem, most már érzem, hogy egy nagy családba, a directionerek családjába tartozom!

Dél körül megérkeztünk Bécsbe. Először elmentünk megnézni a stadiont. Már akkor rengetegen álltak ott, minket pedig rázott a hideg, alig bírtunk magunkkal, teljesen be voltunk zsongva. Elmentünk néhány hotelhez, megnézni, hogy ott vannak-e a srácok, és a városban is nyitva tartottuk a szemünket. Bár tudtam, hogy koncert előtt néhány órával nem mászkálnak odakinn, de azért reménykedtem. Bécs tényleg nagyon gyönyörű hely, és rengeteg olyan dolgot láttam, ami számomra szokatlan volt, de tetszett. Megnéztük a Szent István-székesegyházat (Stephandsom). Engem általában nem szoktak érdekelni az ilyen dolgok, de ez tényleg nagyon szép volt, megérte megnézni. Aztán elmentünk a schönbrunni kastélyhoz. Ez is lenyűgözött, minden annyira rendezett volt és bámulatos. Na, de a látnivalókról csak ennyit szerettem volna, most jöjjön a koncert.

Fél 5 körül bementünk a stadionba. Szerettünk volna bevinni néhány plakátot, amiket csináltunk, de nem engedték, mert túl nagy volt. Ezen egy kicsit elszomorodtunk, elvégre rengeteget dolgoztunk vele, de nem tudtunk mit csinálni. Amikor elfoglaltuk a helyünket, még nem voltak túl sokan, csak a dühöngőben. Amikor megláttam a színpadot, megörültem, mert azt hittem, hogy sokkal messzebb lesznek. Bár még így is túl sok volt köztünk a távolság.

Hallottam, hogy nagyon sokan magyarul beszélnek, és rengeteg magyar zászlót is láttam, aminek elképesztően örültem.

Amikor az előzenekar színpadra lépett, már tűkön ültem. Az McBustedet eddig nem ismertem, de viccesek voltak és a zenéjük is megtetszett. A kivetítőn rengeteg videoklipet játszottak, az egész stadion énekelte a dalokat, majd amikor a Macarena jött, mindenki felállt és egyszerre táncoltunk. Bámulatos volt.

Aztán elkezdődött a koncert előtti kisfilm. Mindenki teli torokból sikított, én teljesen remegtem, és ahogy megjelentek a srácok, egyszeriben bekönnyeztem. Annyira hihetetlennek tűnt, s ahogy Harry elkezdte énekelni a Clouds elejét, lassan mindenki bekapcsolódott és velük együtt énekeltük a szöveget.
A dalok között beszéltek a rajongókhoz, Harry elmondta a szokásos mondókáját (Hi, we're One Direction, nice to meet you, stb...). Annyira jó volt élőben hallani a hangjukat. El sem hiszem, hogy 3 éve álmodom erről, és most valóra vált! Mert ott voltam és láttam őket... és ez annyira hihetetlen! Liam elmondta, hogy eddig ez a legjobb show, és láttam, amiket tweeteltek, és elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy így gondolják!
Beszéltek németül is, bár abból én csak annyit tudtam, hogy danke schön. Az volt a legjobb érzés, hogy mikor angolul beszéltek hozzánk, értettem! Szóval az angol tanulás nem volt hiábavaló... :D
Most gondolkodom, hogy mi minden történt még, de egyszerűen nem jut eszembe, de azt tudom, hogy rengeteget nevettünk. Olyan, mintha 10 perc lett volna az egész. Amikor meghallottuk a Best Song Evert, tudtam, hogy ez az utolsó szám, és akkor kezdtem el felfogni, hogy mi is történt. De ahogy elköszöntek és eltűntek, bennem valami összetört. A barátnőimmel egymásra néztünk és egyszerre kezdtünk el sírni. Fogalmam sincs, hogy mi volt az az érzés, ami akkor kavargott bennem. Hihetetlenül boldog voltam, amiért ott lehettem, de nagyon szomorú, hogy vége lett.
Ahogy kimentünk, a stadion előtt megöleltük egymást és tovább sírtunk. Akkor kapcsolt az agyam, hogy te jó ég, ott voltak. Nem tudom, hogy a többi rajongó is így volt-e, de nekem ez volt életem legeslegjobb napja. Most már tudom, milyen érzés, ha valóra válik egy álom.
A srácok hihetetlenül aranyosak voltak, közvetlenek a rajongókkal, mindent beleadtak, és ezért szeretem őket annyira. Nem csak a zenéjük jó, hanem imádom, ahogy velünk szemben viselkednek. Igyekeznek, hogy ne okozzanak nekünk csalódást, minden egyes koncertet ugyanúgy végigcsinálnak.
Még mindig nem tudom felfogni, hogy ott voltam... Azt hiszem, egy ideig még sokkos állapotban leszek. Most úgy érzem, sokkal jobban szeretem őket, mint eddig, pedig azt hittem, hogy ez már nem lehetséges. Ha visszagondolok a tegnapra, olyan furcsa érzés jár át. Szeretném egyszer személyesen is megköszönni a fiúknak, hogy vannak nekünk, mert nélkülük nem lenne teljes az életem! És most ez lehet, hogy sokatoknak túl nyálasan hangzik, de én így érzek és még nagyon sokáig így is fogok.
Instagramra posztoltam képeket és videókat! e_bloggerina   <---itt láthatjátok
Aki esetleg ott volt, lehet, hogy láttuk egymást. :D (rózsaszín felső, fekete szoknya és fehér cipő volt rajtam, a B szektorban voltunk)
Nos, ennyi lenne életem legjobb napja. Remélem, hogy nektek is volt/lesz hasonlóban részetek, mindegyikőtöknek ezt kívánom!
Vasárnap jelentkezem az új fejezettel, addig is legyetek jók! :)
Puszi, ~E
U.i.: Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjatok!