2015. június 7., vasárnap

10. fejezet - Anyai jótanács

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Most is csak azt tudom mondani, mint eddig, hogy köszönöm a támogatást, köszönöm, hogy velem vagytok már 53-an! Imádlak titeket! <3 A sulihoz mindenkinek kitartást, már csak egy hét! :) Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Jobb oldalon találtok egy közvélemény-kutatást azzal kapcsolatban, hogy a bécsi 1D koncertről írjak-e élménybeszámolót. Valamint kövessetek instagramon (e_bloggerina), valószínűleg a koncertről rengeteg képet és videót fogok posztolni!

~ Jenny Wilkinson ~

A szobámba rohanok és becsapom magam után az ajtót, ám addigra Harry odaér és megfogja, bejön utánam. Idegesen fordulok meg, a lábával becsapja az ajtót és széttárt karokkal néz rajtam végig. Összefonom a kezeimet magam előtt és oldalra nézek.
- Most miért sértődtél meg?
Erre a kérdésére felszalad a szemöldököm a homlokomig. Tényleg nem érti vagy csak tetteti?
- Azt mondtad, tudod, hogy mit érzek irántad! - emelem fel egy kicsit a hangom. Igazából most beszélek először az érzéseimről, mert nem tudom irányítani, annyira ki vagyok akadva. - Akkor miért csókolóztál vele?!
Felsóhajt.
- Nézd! Ellievel nincs köztünk semmi - lép közelebb - és tudtommal közted és köztem sem. Szóval nem kell kiakadnod egy ártatlan csók miatt!
- Ártatlan csók?! Ha nem megyek be, megeszitek egymást!
- Jen, ne csináld, jó? - emeli fel a kezét, hogy megsimítsa az arcomat, de elhúzom a fejemet.
- Ne becézgess és főleg ne simogass!
Mélyen a szemembe néz, amitől hirtelen elszáll minden harag belőlem. Vagy megigézett, vagy nem is tudom, hogy mit csinált.
- Miért csókolgatsz engem is és őt is? - kérdezem kicsit nyugodtabban.
- Ellie csókolt meg engem. És azért, mert én is fiatal srác vagyok, mindketten bejöttök és én is nektek. Hülye lennék akármelyikőtöket is visszautasítani - magyarázza felvont szemöldökkel. Egy mély levegőt veszek, s az agyamban még párszor újrajátszom a mondatokat, amiket mondott. Én is bejövök neki. Ez nem igaz. Nem tudom, hogy miért mondja ezt, de hogy nem őszinte, az tuti.
- Mindegy - csak ennyit mondok, majd megfordulok és az ablakomhoz megyek. - Most menj ki.
Lépteket hallok, majd érzem, hogy átöleli a derekamat hátulról, s fejét a vállamra hajtja.
- Nem vagy belém szerelmes, ugye? - kérdezi mély hangon. A szívem egy nagyot dobban, a testemen végigszalad a hideg. Ha már így kérdezi, egyértelműen nem akarja, hogy szeressem. Pedig mennyire, hogy szeretem. Mindennél jobban.
- Nem - mondom egyszerűen életem egyik legnagyobb hazugságát.
- Akkor jó - sóhajt fel megkönnyebbülten, majd elenged.
Maga felé fordít, magához húz és megcsókol, de olyan szenvedélyesen, mint még eddig soha. Átölelem a nyakánál, ő végigsimítja a hátamat, s ajkaink hosszú perceken keresztül nem válnak el egymástól. Annyira akarom az ajkaira suttogni, hogy szeretlek. Annyira akarom őt ölelni egész éjjel, sőt, egész életemben. Annyira akarom, hogy ő is így érezzen.
Ahogy ajkaink elválnak, a szemébe nézek közelről. Elmosolyodik, a kezét a fenekemre simítja és kicsit megmarkolja.
- Egy nap nem csak az ujjam lesz benned - vigyorodik el kajánul, az ajkaimra ad egy puszit, majd elenged és kimegy a szobából, én pedig csak állok ott, mint egy darab semmi. Lassan ujjamat az ajkaimhoz emelem, s lehunyt szemekkel végigsimítom. Sose fogok hozzászokni ehhez.

~ Harry Styles ~

- Figyi, Ellie, én most leléptem. Majd beszélünk! - szólok be a szobájába. Az ágyán ülve rám néz, majd feláll és odajön hozzám.
- Mi történt? - néz fel rám nagy szemekkel. Ettől féltem. Semmi kedvem magyarázkodni, és igazából nem is tudok normális magyarázatot adni.
- Semmi, csak... Jenny cikinek érezte, hogy ránk nyitott - vonok vállat.
- Értem... Nem alszol itt? - öleli át a nyakamat. Tekintetem formás melleire téved, s az ajkamba harapok. Mindketten tudjuk, ha itt maradnék, abból nem alvás lenne, hanem valami sokkal izgalmasabb. Viszont most ezt nem tehetem Jennyvel. Ellievel bőven lesz még rá alkalom, és minél tovább húzzuk egymás agyát, annál jobb lesz.
- Jó lenne, de most nem lehet. Majd legközelebb - mosolygok.
- Mmm... biztos? - súgja, s megcsókolja a nyakamat. Az ajkamba harapok, s megmarkolom a fenekét, ahogy érzem, fogait a bőrömbe vájja.
Hirtelen megragadja a karomat, az ágyára tol, s hanyatt fektet, én pedig magamra húzom. Vadul megcsókol, közben a kezem bejárja a teste minden részét. Megfogom a pólója alját, egy egyszerű mozdulattal leveszem róla, s mosolyogva veszek tudomást arról, hogy nincs rajta melltartó.
Fordítok a helyzeten, s csókokat lehelek a nyakára, majd a mellkasára és a mellei közt, végül ajkaimat a puha hasán húzom végig. Hangosan zihál, ami engem csak izgat.
Lentről ajtócsapódást hallunk, s tekintetünk azonnal találkozik.
- Bazdmeg, ezek apámék! - keresi meg gyorsan a felsőjét, s magára kapja. Kicsit nevetek, aranyos, ahogy megijedt. Felállok és megigazgatom a hajamat.
- Majd beszélünk - adok az ajkaira egy puszit, s hazamegyek.
A konyhába megyek, ahol szerencsére még anya pakolászik.
- De jó, hogy még ébren vagy! Beszélnünk kell - ülök le az asztalhoz. Anya abbahagyja a mosogatást, megtörli a kezét és velem szemben foglal helyet. Mindent vele beszélek meg. A srácok szerint ez gáz, de én örülök, hogy ilyen anyám van.
- Mondd csak, kicsim - mosolyog halványan. Látszik rajta, hogy fáradt, de rám mindig szán időt, és ezt nem tudom neki elégszer meghálálni.
- Én... hú, ez nehéz - fújom ki a levegőt. - Szóval van egy lány. Vagyis inkább kettő... mindkettőjük kell nekem, de nem tudom eldönteni, hogy melyikőjük igazán. Vagyis érted.
- Jaj, kicsim - sóhajt és a fejét rázva mosolyog. - Ha nem tévedek, most Wilkinsonékról beszélsz.
- Túl jól ismersz - mosolygok halványan és lesütöm a szemem. - Ellie annyira jó csaj. Szinte kiráz a hideg, ahogy hozzám ér, és imádom, hogy van benne élet. Jenny pedig... nem is tudom... tetszik az ártatlansága és ez teljesen lázba hoz.
- Gondolom szerelmes nem vagy. Én azt javaslom, hogy mindkét lányt ismerd meg jobban. Tudod, beszélgess velük, találkozgassatok, meg ilyesmi. Aztán hallgass a szívedre, az sosem hazudik!
Halványan elmosolyodok és aprókat bólogatok. Felállok, megkerülöm az asztalt, hálám jeléül egy puszi adok az arcára, majd felmegyek a fürdőszobába, s a tükörbe nézek.
- Harry, nem lehet, hogy pont te nem tudsz kiigazodni a lányokon - motyogom. Általában mindig tudom, hogy melyik csaj milyen, kivel mit lehet csinálni, és hogy ki iránt mit érzek. Őszintén szólva egy éve nem voltam szerelmes, amióta Jessicával vége a kapcsolatunknak, nem is tudtam egy lányra sem úgy nézni, mint anno rá. Ő volt a mindenem, másfél éven keresztül mellette voltam, nem hagytam cserben. Azonban egy nyári éjszaka katasztrófa történt. Még most is összeszorul a szívem, ahogy visszaemlékszem az arcára, ahogy néz minket, amint épp az exét verem. Részeg voltam és dühös. Csak a mosdóba mentem ki, de mire visszaértem, az a görény simogatta őt mindenhol, az agyam pedig teljesen eldurrant. Fel sem fogtam, hogy mit teszek, csak a földre terítettem és teljes erőből ütöttem. Kisebb sérülésekkel kórházba is szállították.
*visszaemlékezés*
A pulton könyökölök és a fejemet támasztom, az alkoholtól iszonyatosan szédülök. Szirénát hallok, és azt, hogy az emberek kétségbeesetten beszélgetnek, azonban a hangok összefolynak, semmi nem tiszta. A látásom homályos, azonban a kellemes hangra rögtön felfigyelek, ami mellőlem hallatszik.
- Harry, jól vagy? - néz rám Jessica tengerkék szemeivel. Nyelek egy nagyot. Látom a szemében a dühöt, a csalódottságot.
- Sajnálom - közeledek felé, hogy magamhoz öleljem, de kezeit a mellkasomra teszi és eltol magától.
- Van fogalmad arról, hogy mit tettél?
Egy könnycseppet látok meg a szeme sarkában, amitől szinte azonnal kijózanodok.
- Jessica... - lehelem elhaló hangon. - Én... csak láttam, hogy simogat és...
- Azért nem kellett volna őt megverni, csak beszélgettünk! - emeli fel egy kicsit a hangját. - Tudod, hogy annak ellenére, hogy Briannel szakítottunk, még nagyon jó barátok maradtunk! Úgy viselkedsz, mint egy idióta izomagy!
Lesütött szemekkel hallgatom, ahogy a szavakat a fejemhez vágja. Azt kívánom, bár engem vinnének most kórházba, akkor legalább Jessica aggódna értem és mellettem lenne, nem a fejemet üvöltené le. Megérdemlem, de akkor is szörnyen rosszul esik.
- Tudod mit? Szerintem felejtsük el egymást!
Erre a mondatára felkapom a fejemet. Úgy érzem magam, mint akit gyomorszájon rúgtak.
- Ne csináld, szeretlek! - fogom meg a kezét, de ő elhúzza, s a könnycseppek lefolynak az arcán.
- Sajnálom, Harry, de ezt nem tudom neked megbocsátani! - néz rajtam végig, majd mielőtt bármit is mondhatnék, kirohan. Megfogadtam, hogy soha nem fogok sírni, egy lány miatt meg pláne, de nem bírom tovább. Idegesen a hajamba túrok, leülök a pult mellé a földre, s a könnyeim utat törnek, patakként folynak le az arcomon.
*visszaemlékezés vége*
Összeszorítom a szemeimet és nyelek egy nagyot, hogy ne sírjam el magam. Még most is szoktam rá gondolni. Azóta nem láttam és nem hallottam felőle, a hívásaimra és az üzeneteimre nem reagált. Volt egy kis rendőrségi ügy is belőle, de nem nagy dolog.
Egy mély levegőt veszek, levetkőzök és beállok a zuhanykabinba. Magamra engedem a meleg vizet, és vagy negyed órán keresztül csak folyatom magamra.
Miután megtörülközök és felveszem a bokszeremet, a szobámba megyek, s a telefonommal a kezemben bedőlök az ágyba. Írok Jennynek.


Másnap este - ahogy ígértem - elmegyek Jennyért. Autóval leparkolok a ház előtt és dudálok, ő pedig szinte azonnal kijön, mintha csak az ajtó mögött állt volna. Elmosolyodok, ahogy félénken ül be az autóba.
- Szia - mosolygok rá.
- Szia. Hova megyünk? - néz rám kíváncsian. Beindítom az autót.
- Majd meglátod!
Elindulunk, s kikanyarodok az utcából. Fogalmam sincs, hogy mit fog hozzá szólni, szerintem eléggé megilletődött lesz, de tényleg nem akarom, hogy szomorkodjon. Remélem, hogy ez majd segíteni fog.
A park mellett leparkolok. Mivel már kezd sötétedni, senki nem jár erre. Kiszállok, majd megkerülöm a kocsit és kinyitom neki az ajtót. Megfogom a kezét, s bevezetem a szökőkút mellé, s a pléd mellett megállunk. Ránézek. Arcán mosoly jelenik meg, ahogy nézi a kaját, a gyertyákat és a virágot. Minden tőlem telhetőt megtettem. Igazából nagyon romantikus tudok lenni, csak titkolom.
- Na, gyere - ülök le és magam mellé húzom. - Csináltam kaját. Vagyis ez azt jelenti, hogy rendeltem pizzát - nyitom ki a dobozt, mire kicsit nevetni kezd. Elmosolyodok. Máris jobban érzem magam.
Kibontom az üveg pezsgőt és töltök két pohárba. Rápillantok Jennyre. Épp engem fürkész, a gyertyafény megvilágítja az arcát. Gyönyörű.
- Tessék, vegyél - teszem elé a pizzát. Nyel egy nagyot.
- Nem vagyok éhes - motyogja. Összeráncolom a szemöldököm.
- A pizzát nem azért kell enni, mert éhes vagy. Na, semmi bajod nem lesz tőle. Nem tettem bele semmit - mosolygok.
- Akkor sem kérek - néz le, s az ujjaival kezd babrálni. Tekintetem megakad az alkarján lévő hegeken. Azt hiszem, kezdem összerakni a képet. 
- Azért nem eszel, mert azt hiszed, túlsúlyos vagy? - nézek rá.
- Nem csak azt hiszem, az is vagyok - fordítja oldalra a fejét. Felsóhajtok, majd megfogom a kezét és az ölembe húzom.
- Akkor most ezt tisztázzuk.
- Harry, nem akarok erről be...
- Nem, ezt akkor is el kell mondanom - vágok a szavába, mire felsóhajt. - Egyáltalán nem vagy kövér, ezt hidd el nekem, mert megmondanám, ha az lennél. Sőt, gyönyörű alakod van! És tudod mit? Ha mégis annak érzed magad, gondolj arra, hogy egy lány akkor a legszebb, ha mosolyog és életvidám. De veled egyáltalán nincs semmi probléma - simítom meg a combját. - Ne aggódj magad miatt, jó? Tökéletes vagy - adok egy puszit az arcára. Halványan elmosolyodik, s észreveszem, hogy egy kicsit bekönnyezik. - Mi a baj? - simítom hátra a haját.
- Semmi, csak... még sose mondtak nekem ilyet - néz le és megtörli a szemét.
- Annyiszor mondom el, amennyiszer csak akarod - mosolygok. Rám pillant, ajkai ismét felfelé görbülnek, s gyengéden megcsókolom. Ő mindig annyira óvatosan csókol vissza, annyira félénken. Muszáj neki megtanítanom, hogy legyen bátrabb.
Lassan hanyatt fektetem, s fölé mászok. A szemébe nézek, s megsimítom az arcát, majd újra megcsókolom.
- Hé, Styles, ne itt dugd már meg! - hallom Louis hangját és a többiek nevetését, mire odakapom a tekintetem és felsóhajtok. Jellemző, mindig a legjobb pillanatban jelennek meg...

~ Jenny Wilkinson ~

Harry lemászik rólam, s felülök. Kicsit kellemetlenül érzem magam, ahogy odajönnek a haverjai. Lesütöm a szemem és nyelek.
- Elhúznátok? - néz fel rájuk Harry.
- Pizza! - huppan le mellénk Niall és elvesz egy szeletet, elkezdi magába tömni.
- Niall, ne legyél már faszfej! - szól rá Nick. - Hagyj nekünk is! - fészkelődnek közénk, és mindannyian elvesznek egy-egy szelet pizzát.
Harry rám néz, s a fejét rázva felsóhajt. Igazából nem bánom, hogy idejöttek, ki tudja, hogy mit engedtem volna meg Harrynek azok után, amiket mondott. Egy pillanatra hittem is neki, annyira jó volt. De nyilvánvaló, hogy nem gondolja komolyan, elvégre tisztában vagyok azzal, hogy milyen vagyok. Ő miért látna másmilyennek?
- Figyi, most megyünk hozzánk, vettünk pár üveg piát. Nem jöttök? - kérdezi Louis teli szájjal.
- Igazából mi ketten akartunk lenni... De mivel megeszitek a kajánkat, felőlem mehetünk. Jenny? - néz rám.
- Hát... nekem nincs túl sok kedvem... - nézek le. - És nem is akarok zavarni.
- Ne már! Csaj nélkül nincs buli! Eljössz és kész! - mondja határozottan Zayn, s bekapja az utolsó falatot.
Tom behúzza a pezsgőt.
- Haver, ez még alapozásnak is kevés! - néz Harryre és a fejét rázza. - Inkább menjünk, nekünk erősebb piánk van! - állnak fel. Harry megfogja a kezemet és elindulunk Louisékhoz.
Már előre félek, hogy mi lesz, ha ezek inni fognak. Attól meg pláne, hogy mi lesz, ha én is inni fogok...

10 megjegyzés:

  1. Szia!
    Pont most jöttem fel megnézni van-e új rész és van! Nagyon tetszett. A Harrys szemszögöket pedig imádom. Most olyan aranyos volt kezdek megenyhülni felé. Megértem hogy szomorú Jess miatt de ne élnünk a múltban. Jenny azzal, hogy folyamatosan parázik a dagadsága miatt komolyan az őrületbe kerget bátorodj meg Jen.
    Mész a bécsi koncertre? Komolyan annyira irigyellek titeket én is el akarok menni mázlista :D Élmény beszámolót pedig én kérek nagyon örülnék neki. Remélem egyszer majd én is eljutok egy koncertre mert nagyon el akarok menni de csak akarn kell nem?
    Imádtam a részt ahogy téged is:D ja és. A nyári szünetben is hetente fogod hozni a részeket vagy kicsit sűrűbben?
    Puszi Kira!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett, és hogy kezdesz megenyhülni Harry felé! :)
      Igen, azt hiszem, hogy a koncertnek köszönhetően arra is rájöttem, hogy csak akarni kell a dolgokat, és az álmokat nem szabad feladni!
      Én is imádlak téged! :) Nyáron is hetente fogom hozni a részeket, mert dolgozni is fogok és nyaralni is szeretnék menni, és nem akarom megígérni, hogy gyakrabban lesznek részek, ha nem tudom betartani.
      Puszi, ~E

      Törlés
  2. Olvastam a részt és annyira megszoktam, hogy befejezett blogokat olvasok hogy rögtön tovább akartam lapozni. Most csalódott vagyok. De persze nem miattad, hanem azért mert nem olvashatom a végtelenségig a blogodat. Ez a rész is csodálatos lett. Így tovább, és remélem a nyàron sokkal több időd lesz részeket hozni.:) Imádlak, ahogy a blogjaidat is.

    Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Sajnálom, hogy csalódott vagy, de vasárnap hozom az új fejezetet! Köszönöm szépen, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :) Szerintem nyáron sem lesz túl sok időm, mert dolgozni is fogok és nyaralni is, sajnálom. :/
      Én is imádlak téged! :)
      Puszi, ~E

      Törlés
  3. Jézus isten. Louis-ék hogy a francba találtak erre a két pojácára? Hogy??
    Annyira jó a rész, te jó ég. Harry-n látszik a vágy és bizonytalanság. Már kezd kialakulni mindenkinek a saját kis személyisége. Nagyon tetszik.
    Szerintem normális, hogy Harry mindent megbeszél az anyukájával. Mindenhol így kéne lennie, mert ez a normális...szerintem.
    Olvastam az előző kommentemre érkezett válaszodat és nem sürgetlek. Akkor leszel kész vele, mikor te azt jónak látod. Szerencsére ilyen téren türelmes vagyok. :))
    Nagyon tetszik a rész. Ügyes vagy. :))
    Timi. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) Szerintem is az lenne a normális, hogy mindenki mindent megbeszél az anyukájával, de ma már ez a fiúknak túl ciki... Bolond egy világban élünk!
      Nagyon köszönöm a türelmedet, hidd el, hogy nagyon sajnálom, hogy ennyit kell rá várnod!
      Puszi, ~E

      Törlés
  4. Hát, jó ég írtam már neked... sajnos nem volt időm mostanában blogokat olvasni. Még mindig nem sikerült bepótolnom ezt, de a tieddel kezdtem. Szóval még mindig a kedvenc blogosom vagy! Ez a rész is érdekes lett. tök jó, hogy írtál Harry szemszögéből is, sok mindent tudtam meg így.
    Röviden: Nagyon ügyes vagy és csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy az én blogommal kezdted, ez megtisztelő és nagyon jól esik! :) A kedvenced? Te jó ég, köszönöm! Örülök, hogy tetszett Harry szemszöge, mert a jövőben lesz még egy pár olyan rész. :)
      Puszi, ~E

      Törlés
  5. Uristeeeeeeen! Naon jo lett♡

    Puszi: Lili♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) <33
      Puszi, ~E

      Törlés