12. fejezet - Bemelegítés

Drága Olvasóim!

Szeretném nagyon megköszönni az eddigi támogatásotokat! Imádlak titeket, és nagyon hálás vagyok mindenért, amit eddig értem tettetek, minden egyes kommentnek és feliratkozónak rettenetesen örülök! Remélem, hogy a jövőben sem fogok csalódást okozni és velem maradtok! :) Arra gondoltam, hogy minden héten, az új rész érkezésével egy időpontban indítok egy közvélemény-kutatást, hogy jobb legyen a blog. Nem lesznek túl bonyolult kérdések, csak szeretném, ha a minden apróság tetszene nektek! A fejezet előtt csak ennyit szerettem volna. Remélem, tetszeni fog, jó olvasást!
Puszi, ~E

Homályos látás, szédülés, fejfájás, képkockákban megjelenő emlékek. Igen, ez egész biztosan másnaposság.
A szívem már reggelről hevesen kezd verni, ahogy a mellettem szuszogó srácra nézek. Elmosolyodok. Nem érdekel, hogy mennyire szarul vagyok, boldogan gondolok vissza az éjszakára. Felfoghatatlan, hogy tényleg megtörtént, és csak remélni merem, hogy nem egy álom volt.
Óvatosan felülök, a fejembe hasít a fájdalom, így a homlokomhoz kapok. Felsóhajtok, hátrasöpröm a hajamat és Harryre nézek. Ő édesen alszik tovább.
Kimászom az ágyból, leveszem magamról Harry pólóját, s felöltözök a sajátomba. Odamegyek hozzá lábujjhegyen és az arcára adok egy óvatos puszit. Összeráncolja a szemöldökét és kicsit mocorogni kezd, majd vesz egy mély levegőt és tovább alszik. Halkan kiosonok, és mivel még mindenki alszik, a lépcsőn is halkan megyek le.
Otthon rögtön előveszem a naplómat, s írni kezdek.

Kedves Naplóm!
Tegnap éjszaka megtörtént az, amit már annyiszor elképzeltem. Amiről azt hittem, az én életemben nem fog előfordulni. Amitől egészen idáig féltem. Lefeküdtem Harryvel. Annyira csodálatos volt látni, hogy élvezi, annyira jó volt, ahogy hozzám ért, ahogy megcsókolt. Szeretem. Bár azt hajtogatta, hogy ne szeressek belé… Nem érdekel, nem tudom őt nem szeretni. Főleg most, ezek után… Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi lesz köztünk, de igazából egy kicsit félek is. Türelmetlen vagyok.

A telefonom pittyegni kezd, s ahogy tekintetem a kijelzőre téved, rögtön elmosolyodok. Harry írt.

Ahogy elolvasom az utolsó üzenetet, hallom, ahogy anya kiabál lentről. Lezárom a telefonomat, feltápászkodom az ágyról és leszaladok. Mindenki ott van a konyhában, s ahogy belépek, anya elmosolyodik.
- Nos, apátokkal már nagyon régóta spórolunk, és most végre összejött a pénz egy párizsi útra.
A szemeim kikerekednek, azonban mielőtt bármit reagálhatnánk, folytatja.
- Harryékkel megyünk együtt.
- Párizsi messze van? - néz fel anyára Molly, miközben a maciját szorongatja.
- Először is, nem Párizsi - nevet apa -, hanem Párizs. És igen, messze van, ezért fogunk repülővel menni.
- Repülőőő! - tárja szét a karjait Mike és elkezd szaladgálni az asztal körül. Én még mindig le vagyok sokkolva. Elmegyünk Párizsba, ráadásul életem szerelmével. Ez tényleg velem történik meg?
- Holnap hajnalban indulunk, 5 napot leszünk ott és szeretném, ha mindenki jól viselkedne - néz anya elsősorban Elliere, mert ő nem szereti ezeket a családi nyaralásokat. Én is irtóztam tőle eddig, csak nem mutattam ki.
- Ne aggódj, ha Harry is ott lesz, nagyszerűen fogom magam érezni - mosolyog. - Megyek is pakolni! - szalad fel a lépcsőn. Én még mindig földbegyökerezett lábakkal állok, míg a többiek körülöttem majd megőrülnek, Mollyval és Mike-kal az élen.
- Valami baj van, kicsim? - simítja meg anya a karomat. Magamhoz térek, kicsit megrázom a fejem és halványan elmosolyodok.
- Nincs semmi, csak meglepődtem, de nagyon örülök neki. Megyek fel én is pakolni - kerülöm őt ki és a szobám felé veszem az irányt. Előveszem a bőröndömet, a szekrényem elé állok és kinyitom. Nem tudom, hogy Franciaországban milyen idő van, így mindenféle ruhát teszek be, ami a kezembe akad. Tudom, apa veszekedni fog, hogy miért viszek ennyi cuccot 5 napra, de nem érdekel. Most ott lesz Harry is, látni fog reggeltől estig, sőt, lehet, hogy még éjszaka is. Na jó, ez a gondolat rémisztő.
Lassan bepakolok minden szükséges dolgot, s hallom lentről Anne hangját, amint épp anyával beszélget. A szívem gyorsan kezd verni, nagyon remélem, hogy Harry is itt van.
Pár másodperc múlva nyílik az ajtó, és édesen mosolyogva megjelenik ő.
- Szia! Látom, bepakoltál - nézi a bőröndöt, miközben bejön és becsukja maga után az ajtót.
- Aha, minden szükséges dolgot.
- Te is tettél be óvszert? - néz rám komoly arccal. Teljesen elvörösödök, zavaromban meg sem tudok szólalni, mire elneveti magát. - Ne aggódj, az lesz nálam bőven.
Megpillant valamit, ami kilóg a bőröndből, kajánul rám mosolyog, majd lehajol és a mutatóujjával felemeli a fekete csipkés tangámat.
- Uhum, minden szükséges dolgot. Szexi! - mosolyog, mire kikapom a kezéből.
- Ezt... biztos véletlenül tettem be - tűröm zavartan a fülem mögé a hajam és a fiókhoz indulok, hogy visszategyem, de Harry elveszi tőlem.
- A-a, ez is jön velünk! - hajítja vissza a bőröndbe. - Remélem, vannak még ilyen dögös meglepetések, amiket hozol - dobja magát az ágyamra, s a kezeit a feje alá teszi, miközben néz engem.
Nem is tudja, mennyire éget a tekintete, milyen soknak tűnik nekem az a távolság, ami most köztünk van. Fogalma sincs, mennyire szeretem és hogy mennyire vágyom a szeretetére.
- Gyere ide - biccent a fejével. Nem kell kétszer mondani, mellé bújok és átölelem a mellkasát, ő pedig egyik kezét kiveszi a feje alól és végigsimítja a hátamat. - Nem bántad meg a tegnapot, ugye?
Nyelek egy nagyot, nagyon reméltem, hogy ez a téma többször nem merül fel köztünk. Úgy látszik, tévedtem.
- Nem. Csak... annyira furcsa most minden - sóhajtok.
- Tudom - simogatja a karomat. - Amúgy én nagyon élveztem.
- Én is - csúszik ki a számon, majd lehajtom a fejemet.
- Az jó, ne szégyelld! - nyom a homlokomra egy puszit. - Elmegyünk kocsikázni egyet?
- Uhum.
Feltápászkodunk az ágyból, lemegyünk, és ahogy az ajtó felé vesszük az irány, anya utánunk ordít.
- Ne menjetek sehova, mindjárt esik az eső!
- A kocsiban nem ázunk meg! - szól Harry, majd megfogja a kezemet és kihúz maga után. Beülünk a kocsiba és elindulunk. Kinézek az ablakon.
- Tényleg nem sokára esni fog.
- Annyi gondunk legyen - teszi az egyik kezét a combomra. Lenézek a kezére, majd az arcára, amin pajkos mosoly jelenik meg.
Tovább figyeli az utat, de keze a lábamon marad, majd lassan elkezdi felfelé vezetni a combomon. Egy mély levegőt veszek, úgy érzem, az autóban hirtelen 40 fok lett. Tök gáz, hogy már ennyitől is teljesen lázba tud hozni.
Megjelennek az ablakon az első esőcseppek, majd pár perc múlva szinte leszakad az ég. Harry leparkol az út szélére és leállítja az autót. Értetlenül nézek rá. Megsimítja az arcomat, majd közelebb hajol és megcsókol, én pedig rögtön viszonozom és beletúrok a hajába.
Nem sokkal később ajkaimról áttér a nyakamra, s közben a kezét a lábaim közé vezeti. Kigombolja a rövidnadrágomat és lassan a bugyimba nyúl, de a nyakam kényeztetését egy pillanatra sem hagyja abba. Zihálni kezdek és becsukom a szemem. Nekem is kellene vele valamit csinálnom, de annyira élvezem a tetteit, hogy mindent elfelejtek magam körül. Felnyögök, ahogy ujját megérzem magamban.
- Itt kiadhatod magadból, senki nem hallja - súgja, majd újra megcsókol, s ujjait gyorsan mozgatja ki-be. - Gyerünk, bébi - zihálja az ajkaimra. Érzem, hogy a testem megremeg, majd a haját húzva és egy nagyot nyögve a csúcsra érek.
- Ah, istenem... - lihegek. Elmosolyodik, egy puszit nyom az ajkaimra, majd kihúzza a kezét.
- Menjünk a hátsóülésre! - közli határozottan, ami mellesleg rohadt szexi. Kiszállunk, és gyorsan pattanok be hátra, nehogy teljesen elázzak.
Harry lekapja magáról a felsőjét, majd maga alá húz és megcsókol. Imádom őt alulról nézni, annyira édes, ahogy barna tincsei az arcába lógnak.
Zihálva csókolgatni kezdi újra a nyakamat, közben megszabadít a felsőmtől és a melltartóm levételével sem szenved, egy egyszerű mozdulattal kipattintja és leveszi rólam. Megszólal a telefonja, szitkozódik egy sort és felveszi.
- Szia, anya! Nem, beültünk egy kávézóba, itt maradunk, amíg eláll. Jó. Tudom, én is téged. Szia! - rakja le, majd vággyal teli tekintettel néz rajtam végig, megnyalja tökéletes ajkait, majd megcsókol. Végigsimítom a mellkasát és kockás hasát, majd kicsatolom az övét és elkezdem lehúzni a nadrágját, de a nagy sietségben nem megy.
- Várj, segítek! - suttogja, majd lekapja magáról a bokszert is, végül megfogja a nadrágomat és a bugyimmal együtt lehúzza a lábaimon.
Kezét végighúzza párszor a férfiasságán, majd megcsókol.
- Figyelj csak, van egy kis gond, nincs nálam óvszer. Bízol bennem? - néz a szemembe. Nyelek egy nagyot és bólintok. - Rendben. Vigyázok, ne aggódj - ad egy puszit az ajkaimra, majd lábaim közé fészkeli magát és hozzám érinti kemény férfiasságát. Felsóhajtok és az ajkamba harapok, érzem, hogy akarom őt.
Lassan belém hatol. Még mindig fáj, de már nem annyira, mint az elsőnél. Még mindig óvatos. Lassan kezd lökni, arcát a nyakamba temeti, s meleg leheletét érzem a bőrömön, ami csak még izgatóbbá teszi a helyzetet. Beletúrok a hajába, mire felmordul és gyorsabban kezd mozogni.
- Harry... - zihálom a nevét.
Nyögésünk tölti be az autót, az ablakok teljesen bepárásodtak. A lábaimat Harry csípője köré fonom és végigkarmolom a hátát. Felnyög és szenvedélyesen megcsókol, majd az ajkaimra liheg.
- Uhh, igen! - mozog még gyorsabban, s én újra elérem az orgazmust. Gyorsan kihúzza magát belőlem, és egy mély, hangos nyögés kíséretében a hasamra élvez. - Oh, Jenny... annyira jó vagy - lihegi és a homlokát az enyémnek dönti. Mitől lennék jó? Nem kellett csinálnom semmit, csak feküdnöm. Nem értem.
Lassan megsimítom az arcát, elmosolyodik és megcsókol, majd elővesz egy papírzsebkendőt és megtörli vele a hasamat.
Felöltözünk, előre ülünk és Harry egy kicsit lehúzza az ablakot, ugyanis a kocsiban az összes levegő elfogyott. Még mindig esik az eső, de már nem annyira, mint amikor ideértünk.
- Ez még csak a bemelegítés volt, a folytatás Párizsban lesz! - indítja be a kocsit és elindulunk hazafelé. Elmosolyodok és csak bámulok ki, ahogy az esőcseppek folynak az ablakon. - Szóval jót kávéztunk - mosolyog.
- De még mennyire! - nevetek. Látom, hogy rám néz és a mosolya szélesedik. - Mi az?
- Nevettél. Annyira imádom, amikor nevetsz és nem vagy szomorkás.
Mosolyogva nézem őt egészen addig, amíg leparkolunk a házunk előtt. Kiszállunk és bemegyünk, az előszobában Harry apjával találkozunk.
- Tényleg a kocsiban? - néz rajtunk végig. Összeráncolom a szemöldököm.
- Mi nem is... - kezdi el Harry magyarázni, de az apja elneveti magát.
- Fordítva van rajtad a póló és én se vagyok hülye! Elmentetek csak úgy kocsikázni az esőben, hát persze - mosolyog. Lehajtom a fejemet, érzem, hogy teljesen elvörösödök. Remélem, apáéknak ez nem esik le. - Ne aggódjatok, falazok nektek.
- Kösz - mosolyog Harry, megütögeti az apja vállát, majd a konyhába megy, én pedig utána.
- Négy szobát foglaltunk le a hotelben - néz rám anya. - Egy Harry szüleinek, egy apádnak és nekem, egy neked és Harrynek, és egy a tesóidnak, mert a kicsik még nem lehetnek egyedül.
Annál lemaradtam, hogy egy neked és Harrynek. Egy szobában leszünk?! Te jó ég.
- Na de aztán semmi huncutkodás! - néz apa Harryre, aki elmosolyodik.
- Nem lesz, ígérem!
- Helyes! - mosolyog.
- Egyébként pont jókor jöttetek, elkészült az ebéd - teszi a milánóit az asztalra anya. Megterít mindenkinek, és ahogy számolom, Harryék is itt maradnak velünk.
Leülünk az asztalhoz, Harry velem szemben foglal helyet és Ellie bepattan mellé. Nyelek egy nagyot, ahogy észreveszem, a nővérem mosolyogva nézi Harryt. Mindenki szed magának kaját, én próbálok most is a lehető legkevesebb mennyiséget magamba tömni.
Ebéd közben Ellie végig mosolyogva és nevetgélve beszél Harryhez, de látszólag mindketten élvezik. Ez engem felbosszant, nem is kicsit, főleg azok után, ami történt köztük.
- Alig várom a párizsi utat! Megnézed, miket pakoltam be? - törli meg Ellie a száját, s Harry elmosolyodik.
- Persze! - állnak fel mindketten és felmennek. Egy falat se megy már le a torkomon az idegességtől. Beleiszok a vízbe, majd felállok és felmegyek, megállok Ellie szobája előtt. Hallom, ahogy beszélgetnek, de egyáltalán nem értem, hogy mit. Néha egy-egy nevesét is kiszűrődik onnan. Felsóhajtok és átbattyogok a szobámba, az ágyba dőlök és elképzelem, milyen lesz egy párizsi út Harryvel úgy, hogy Ellie is ott lesz.

A gondolataimba temetkezem, s mire feleszmélek, az órára pillantok. Már lassan 8 óra. Lehet, hogy kicsit be is aludtam, vagy nem tudom, de minden lehetséges dolgot megálmodtam magamnak. A lehető legjobbat és a lehető legrosszabbat is.
Erőt veszek magamon, elmegyek fürödni, majd Ellie szobája elé megyek, hogy hallgatózzak, azonban egy hangot sem hallok még lentről sem. Valószínűleg Harryék már elmentek.
Elmegyek aludni, s a takarómat átölelve merülök mély álomba.