13. fejezet - Bonjour!

Drága Olvasóim!

Meghoztam a 13. fejezetet, sajnálom, hogy ilyen későn! Remélem, hogy jól telik a nyaratok és van időtök kipihenni magatokat, nyaralni. Köszönöm szépen az előző fejezethez érkezett kommenteket és pipákat, valamint az 58 feliratkozót, nagyon sokat jelent nekem, imádlak titeket! <3 Nekem még mindig zsúfoltak a napjaim, de már csak ennek a hónapnak a végéig, szóval nézzétek el nekem, ha nem lett túl jó ez a rész. Új közvélemény-kutatást is elindítottam! :) Jó olvasást!
Puszi, ~E

Párizs utcáin állva várjuk a taxit. A bőröndök körülöttünk hevernek, Mike és Molly furcsán nézi az embereket, Ellie a telefonját nyomkodja, anyáék pedig Harry szüleivel beszélgetnek. Én szokásos módon gyönyörködöm Harryben, amit persze ő észrevesz és elmosolyodik.
- Még mindig ugyanúgy nézek ki, mint az előző 10 percben, amíg bámultál, nincs rajtam semmi új - kacsint felém, mire érzem, hogy az arcomat elönti a pír és gyorsan elfordulok.
Hamarosan megérkeznek a taxik, mivel egyben nem férnénk el. Betesszük a csomagokat, beülünk, és egyenesen a hotelhez érünk, ami egyszerűen gyönyörű. El se tudom képzelni, anyáéknak miből telt erre.
Kivesszük a csomagokat és bemegyünk a hotelbe. Ahogy körbenézek, szinte tátva marad a szám, egyszerűen gyönyörű. Minden aranyban pompázik, az itt dolgozók egyforma egyenruhában vannak.
- Ezek az emberek hülyék, nem tudnak beszélni - néz fel rám Mike és megfogja a kezemet, a másikat pedig Molly. A kislány szorongatja apró kezében a plüssmaciját, amit még most sem tudott otthon hagyni.
- Ők franciául beszélnek - mosolygok Mikera, mire nagy szemekkel néz rám föl.
- Franc?
- Francia - mosolygok. - Mivel Franciaországban vagyunk, itt az emberek nem tudnak angolul. Vagyis lehet, hogy tudnak, de nem úgy, mint te.
Összeráncolja a szemöldökét, és érdeklődve figyeli az embereket, amint fel-alá járkálnak.
Lassan megkapjuk a szobák kulcsát.
- 369 - mosolyog Harry perverzül. - Ez a miénk. Micsoda véletlen - húzogatja a szemöldökét, és csak remélni tudom, hogy anyáék nem hallották meg.

Felmegyünk a szobába, s ahogy benyitok, kissé ledermedek. Gondoltam, hogy gyönyörű lesz, de ez minden képzeletemet felülmúlja.
- Wow - Harry is csak ennyit tud mondani, ahogy körbenéz. Odamegy az ágyhoz és leül rá, majd rám emeli a tekintetét és elmosolyodik. - Ez kényelmes. Gyere ide - int a fejével. Elindulok felé, de abban a pillanatban anya belép, miközben a két kisebb testvérem kezét fogja.
- Kicsim, Mike és Molly veled szeretnének aludni. Ugye nem baj?
Egy mosolyt erőltetek az arcomra.
- Persze, hogy nem - nyögöm ki, pedig legszívesebben bezárkóznék ide Harryvel.
- Akkor majd én alszom Ellievel - hagyja el Harry száját a mondat, ami szinte a szívemig hatol. Olyan érzés, mintha gyomorszájon vágtak volna. Kizárt dolog, hogy Harry és Ellie egy szobában, ráadásul egy ágyban aludjanak!
Ahogy Harry kimegy, összeszorul a gyomrom. Molly és Mike az ágyra ugranak, anya hálásan rám mosolyog és kimegy. Felsóhajtok, s a hajamba túrva becsukom a szememet. Azt hittem, ez lesz életem legjobb nyaralásra, erre kiderül, hogy a legrosszabb!
Mivel anyáék első napra nem terveztek semmit, kipakolok a bőröndömből.
- Jenny, valami baj van? - néz fel rám Molly nagy szemekkel. Halványan mosolygok és megrázom a fejemet.
- Nincs semmi - adok a homlokára egy puszit.

~ Ellie Wilkinson ~

Ahogy Harry belép a szobába, levakarhatatlan mosoly jelenik meg az arcomon. El sem hiszem, hogy össze leszünk zárva, ez annyira izgalmas.
- Szóval új szobatársat kaptam - mosolyog, miközben a bőröndjét leteszi. - Izgalmas lesz, ahogy gondolom.
- Szerintem is - mosolygok és hosszú hajamat hátrasöpröm. Az alsó ajkába harapva végignéz rajtam, ami elképesztő érzés.
- Gyertek le, rendelünk kaját az étteremben - szól be Harry apja.
- Oké, mindjárt megyünk - mosolyog Harry, majd Rob kimegy és becsukja az ajtót. A göndör srác újra felém fordul és kajánul mosolyog. - Szerintem te perverz dolgokat forgatsz a fejedben, jól mondom? - teszi a kezeit a zsebébe.
- Meglehet - vonok vállat vigyorogva, mire elneveti magát.
- Na jó, menjünk enni - indul kifelé, én pedig utána megyek, s tekintetemet tökéletes lábaira szegezem. Olyan teste van, mintha az álmaimból jött volna.

Késő estig beszélgetünk anyáékkal a teraszon.
- Most már megyek, nagyon álmos vagyok. Jössz te is? - pillantok Harryre, miközben felállok. Bólint, majd mindenkitől elköszönünk, s bemegyünk a szobába. - Elmegyek fürödni - indulok a fürdőszoba felé, de Harry beáll elém. Felnézek rá, s mosolyával találom szemben magam.
- Én is fürödni akartam menni - pillant a dekoltázsomra.
- Akkor most mi lesz? - mosolygok, s a kezemet a mellkasára téve lassan végigsimítom, tekintete követi minden apró mozdulatomat.
- Kénytelenek leszünk egyszerre használni a fürdőt - mondja, miközben egy apró mosoly jelenik meg a szája szélén.
- Hm... Igen, lehetséges - ölelem át a nyakát, az ő keze pedig automatikusan a derekamra simul. Egy puszit adok az ajkaira, mire elmosolyodik és lassan megcsókol. Istenem, mennyire hiányzott az ajkainak íze, puhasága, gyengéd érintése. Mindene!
A fürdő felé tolom, majd becsukom az ajtót, és folyamatosan szabadítjuk meg egymást a ruháktól.
Harry beül a kádba, amibe meleg vizet engedett, majd megfogja a kezemet és behúz magához. Háttal a mellkasának dőlök és élvezem, amint átkarolja a testemet. Megnyugvást érzek a karjaiban.
Néha vízzel lefröcsköli a mellkasomat és kis puszikat ad a vállamra.
- Gyönyörű vagy - súgja a fülembe. Felnézek rá, elmosolyodok és lassan megcsókolom. Van egy olyan érzésem, hogy az út végére össze fogunk jönni, és szerintem sokáig együtt is leszünk. Bárcsak így lenne.
Mikor a víz kezd kihűlni, kiszállunk, megtörölközünk, s ahogy a bugyim felé nyúlok, hogy felvegyem, Harry megfogja a kezem és a szemembe néz.
- Azt most ne, felesleges - motyogja az ajkaimra és megcsókol. Átölelem a nyakát és szenvedélyesen smárolni kezdünk, miközben keze a fenekemre téved és megmarkolja. Felemel, a lábaimmal körbefonom a derekát és átvisz az ágyra, amire óvatosan lefektet, közben fölém mászik. Magunkra húzza a takarót, egy kaján vigyort vet felém, majd hirtelen eltűnik a takaró alatt. Mire feleszmélek, megérzem nyelvét ott lenn és felnyögök. Beletúrok kissé nedves hajába, s érzem, ahogy feldugja ujjait. Annyira jól csinálja és annyira rég vártam erre, így rövid időn belül el is élvezek.
Fölém mászik és megnyalja ajkait. Elmosolyodok, végigsimítom a mellkasát, a hasát és megfogom a férfiasságát, ami már teljesen áll.
- Oh, ennyire? - mosolygok.
- Ennyire, szóval már csak arra vágyom, hogy benned legyek! - csókol meg vadul. Perceken keresztül faljuk egymás ajkait, majd lassan belém vezeti magát, ami mindkettőnkből egy szaggatott sóhajt vált ki. Rögtön gyors tempóban kezd mozogni, s az arcát a nyakamba temeti. Mindketten hangosan zihálunk, néha egy-egy nyögés is kicsúszik a számon, de anyáék miatt próbálom magam visszafogni.
Hirtelen fordítok a helyzeten, így én kerülök felülre és elkezdek rajta mozogni. Harry tekintetét nem veszi le a melleimről, s ahogy tökéletes ajkait elhagyják a halk nyögések, csak még izgatóbbá teszi a helyzetet.
- Basszus... nincs.... gumi... - zihálja.
- Nyugi, szedek bogyót - csókolom meg, s egyre gyorsabban mozgok.
- Ahh, istenem - csap egy nagyot a fenekemre, amitől felnyögök, s szinte egyszerre érünk a csúcsra.
Lihegve a mellkasára dőlök és elmosolyodok.
- Hogy te mennyire elképesztő vagy - nyomok egy hosszú csókot az ajkaira.
- Te is - markolja meg a fenekemet, miközben perverzül vigyorog. Kicsit elnevetem magam, majd lemászok róla, mellé fekszek és hozzábújok. - Na, mi az? - mosolyog és átkarol. - Szeretsz bújni?
- Csak vágyom arra, hogy valakihez hozzábújhassak.
- Rég nem volt barátod? - simogatja a karomat, amitől megnyugtatóbbat még életemben nem éreztem. Még mindketten zihálunk, próbáljuk normalizálni a légzésünket.
- Tudod, a fiúk csak azt akarják tőlem. Túl naiv vagyok, mindig elhiszem, hogy majd valaki belém szeret és komoly kapcsolatot is akar, de nem - sóhajtok. Nyelek egy nagyot és felnézek rá. - Ne haragudj, nem akartam panaszkodni.
- Ugyan, mindenkinek vannak problémái.
- Neked mi?
Látom, hogy elgondolkodik, egy halvány mosoly megjelenik a szája szélén és kicsit közelebb húz magához.
- Fogalmazzunk úgy, hogy sajnos nem tudok eggyel megelégedni - sóhajt. Nem igazán értem, hogy miről beszél, de nem akarom tovább faggatni. - Aludjunk, holnap biztosan sokat kell majd gyalogolni. Jó éj - ad egy puszit az ajkaimra.
- Jó éjt - mosolyodok el, s boldogan merülök álomba Harry karjai között.

~ Jenny Wilkinson ~

Akármennyire is próbálok, képtelen vagyok elaludni. Molly és Mike édesen szuszognak mellettem. Az agyam folyamatosan csak azon kattog, hogy Ellie és Harry mit csinálhatnak a másik szobában. Az a gond, hogy tudom, hogy Harry milyen. Elmondta, hogy nincs köztünk semmi komoly és Ellie is bejön neki, Ellie meg szemmel láthatólag odavan Harryért. Harry nyilván őt választaná helyettem és őt is fogja, ez fáj a legjobban. Hagynom kellene, hogy a nővérem boldog legyen vele, de egyszerűen nem megy. Szeretem Harryt, nem tehetek róla.
Sóhajtok, majd óvatosan kimászok az ágyból és leülök a székre, mivel nem akarom felkelteni a testvéreimet a forgolódásommal. Előveszem a naplómat, s a telefonom fényével világítok, miközben írok.

Kedves Naplóm!

Itt vagyunk Párizsban. Gyönyörű hely, tényleg nagyon tetszik, de szörnyen érzem magam. Úgy volt, hogy Harry velem alszik, de Molly és Mike szerettek volna velem egy szobában lenni, így Harry most Ellievel van. Gondolni se merek rá, mit művelhetnek ott… Félek a reggeltől. Félek, hogy meglátom őt mosolyogva kijönni a nővéremmel, félek, hogy a következő éjszakát fogja várni, hogy újra vele legyen. Félek attól, hogy velem már egyáltalán nem fog törődni…