18. fejezet - Ismerős a múltból

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 18. fejezettel. Köszönöm azt a rengeteg pozitív visszajelzést, amit kapok tőletek, iszonyatosan jól esik, ahogy az is, hogy már 80 feliratkozó van! :) Imádlak titeket, és remélem, hogy a jövőben sem okozok nektek csalódást! Ez a fejezet nem lett túl hosszú, viszont egy nagyon fontos dolog történik benne. Remélem, tetszeni fog, jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: A kommentekre megint nem volt időm válaszolni, de még a következő rész érkezése előtt bepótlom!

Louisnak nagy nehezen sikerült engem rávennie, hogy inkább lazítsak. Már nem sírok. Fáj, de most már csak táncolok egy újabb üveg itallal a kezemben. Nem látok rendesen, és még abban is kételkedem, hogy egyáltalán a földön vagyok.

Ahogy táncolok, látom, hogy Louis vigyorogva jön felém, majd átkarolja a derekamat és magához húz.

- Mit művelsz? - kérdezem, miközben a kezemet a mellkasára teszem, hogy távolabb tartsam magamtól.

- Szerinted milyen érzés nézni, hogy itt táncolsz ittasan egyedül? Fel kell vidítanom téged - biccenti oldalra a fejét, s tekintetét a dekoltázsomra szegezi.

- Haver, ez nagyon nem jó ötlet! - szól a kanapén ülő srác.
- Nyugi már! - mondja Louis, de rá se néz Liamre. Kezét a pólóm alá csúsztatja és a csípőmnél fogva még szorosabban magához von. Liam erre feláll, odajön és elhúz engem Louistól, aki széttárt karokkal néz a barátjára.

- Ne használd ki!

- Csak te lehetsz ekkora punci, hogy itt vagy egy csaj aki most akármibe belemenne, és nem használod ki!

- Haver, most tényleg lepunciztál? - ráncolja a szemöldökét Liam, mire a kanos fiú megvonja a vállát. Valaki csenget, mire mindhárman odakapjuk a tekintetünket, majd Louis megy és ajtót nyit. Harry egy üveg vodkával és narancslével a kezében jön be vigyorogva, majd ahogy meglát, eltűnik a mosoly az arcáról.

- Te mit keresel itt? És miért vagy részeg? - áll meg előttem pár méterrel. Mivel elég homályosan látom őt, fogalmam sincs, milyen arcot vághat.

- Csak ittam egy kicsit.

- Hulla részeg vagy! Mit műveltetek vele? - fordul Liam felé, aki felemeli a kezeit.

- Semmit! Vagyis én nem. Louis meg akarta fektetni. Amúgy meg ő akart piálni, mi csak idehoztuk, hogy ne az utcán részegedjen le.

- Miért akartál lerészegedni? - áll közvetlenül elém, így már látom, hogy dühösen néz rám. Kínosan felnevetek és újra belekortyolok az italba.

- Miattad - mondom végül, mire a szemeit égnek emeli. Felsóhajt és a hajába túr. - Szeretlek és te utálsz.

- Jenny, hagyjuk ezt. Menj fel Louis szobájába és feküdj le!

- Egyedül nem jó lefeküdni. Csatlakozol? - húzom végig az ujjamat a mellkasán, mire erősen megragadja a csuklómat.

- Most azonnal menj fel, ha nem akarod, hogy felrángassalak, megértetted? - préseli ki a fogai között a szavakat. Felszisszenek a fájdalomtól, ahogy pont a hegeket szorítja. Élesen kifújja a levegőt, majd elenged és a lépcső felé biccenti a fejlét. - Az első ajtó jobbra.

Fájdalmas pillantást vetek Liam felé, majd elindulok fel a lépcsőn a könnyeimmel küszködve. Néhány lépcsőfokon megbotlok, de tovább tántorgok fel, míg végül bemegyek a szobába és az ágyba dőlök. Szinte azonnal elnyom az álom.

~ Harry Styles ~

- Miért bánsz vele ilyen durván? - néz rám Liam, miközben ledobom magam a kanapéra és kibontom a vodkát.

- Mert akkor azt hiszi, hogy én is szeretem őt. És amúgy is azt akarom, hogy elfelejtsen.

- Csak szólok, hogy nem fog elfelejteni - huppan mellém Louis. - Halálosan szerelmes beléd vagy a farkadba, nekem ez még nem teljesen tiszta.

- Seggfej - forgatom meg a szemem. - Nem akarom, hogy szeressen.

- Jessica miatt? - sóhajt Liam. - Harry, nem várhatsz rá örökké, nem fog visszajönni!

- Nem akarok szerelmes lenni.

- Attól Jenny még lehet az, nem? - vonja fel a szemöldökét Liam. Felsóhajtok. Utálom, hogy ő ennyire jó és figyel másokra. Ilyenkor mindig lelkiismeret furdalást okoz nekem.

- Nem, mert akkor ő is szenvedne... - motyogom az utolsó szavakat, mire Liam szélesen elmosolyodik.

- Nem akarsz neki rosszat! Ez tudod, mit jelent? - veregeti meg a vállamat. Hátrahajtom a fejemet és becsukom a szemem. - Törődsz vele, Harry!

- Hagyjál, jó? Nem törődök vele, csak... eleget szenvedett így is, nem kell neki még miattam is szomorkodni.

- Tényleg, mik azok a vágások a kezén? - önt Louis vodkát a pohárba, majd beleiszik és elfintorodik.

- Utálja magát, mert szerinte dagadt és csúnya, és senki nem szereti őt.

- Azért, mert neki te vagy a mindenki és te nem szereted - magyarázza Liam. Komolyan, ez a gyerek miért van még itt?! Elmehetne pszichológusnak... - De most tényleg, miért nem próbálod meg vele? Jessica már a múlté.

- Nem akarok megint akkora fájdalmat átélni. Még mindig szeretem Jessicat és fogalmam sincs, hogy mikor fog elmúlni - sóhajtok. Hatalmas fájdalmat érzek a mellkasomban, könnycseppek csípik a szememet.
- Jaj, nehogy elkezd sírni! Inkább igyál! - nyomja Louis a kezembe a vodkanarancsot, amit rögtön behúzok és felsóhajtok.
Nevetést hallok kintről, majd ajtónyitódást, s bejön Niall és Zayn.
- Cső! Mi ez a gyászos hangulat? - teszik a sok piát az asztalra, s leülnek. Halványan elmosolyodok. Imádom, hogy legalább ők el tudják terelni a figyelmemet. Legalábbis ebben reménykedem.
Rezegni kezd a telefonom, előkotrom a zsebemből és megnézem. Felsóhajtok. Ellie írt.

- Srácok, jön Ellie - teszem zsebre a telefont, mire mindenki huhogni kezd.
- Szerintem akkor ma este nagyon meg fogod őt dugni - vigyorog Niall kajánul, miközben kibontja a pezsgőt, amit egy durranó hangot ad ki.
- Eleget dugtunk Párizsban - emelem a poharat a számhoz, amiben whisky van és belekortyolok. - Mármint nagyon jó volt, de már ő is kezd hozzám kötődni.
- A lányokkal csak a baj van - állapítja meg Louis. Elmosolyodok és bólintok, majd tovább fogyasztjuk az alkoholt.
Hamarosan megérkezik Ellie, s miután 1000 wattos mosollyal mindenkit köszönt, az ölembe veti magát és egyszerűen megcsókol. Mivel már kezdek kicsit berúgni, először fel sem fogom. Kezemet a combjára csúsztatom, s ahogy rám mosolyog, akkor kapok észbe.
- Ömm... iszol valamit?
- Nem, köszi - öleli át a nyakamat és a fejét a vállamra hajtja. A fiúk tátott szájjal néznek, míg én csak széttárom a karom. Fogalmam sincs, hogy mi van.
- Figyelj, Ellie, én ömm... - kezdem el, de Louis közbe szól.
- Harry le akar veled feküdni.
- Mi?! Nem ezt akartam mondani! - nézek rá, mire Louis olyan fejet vág, hogy most erre van szükségem. Felsóhajtok.
- Tudom! Nem bírná ki, hogy ne dugjon meg, amikor ruha nélkül lát - mosolyog és hátradobja hosszú haját. Felhúzom a szemöldököm és elmosolyodok.
- Ó, dehogynem!
- Fogadjunk? - simítja végig a mellkasomat. - Menjünk el most zuhanyozni, és meglátjuk, kibírod-e!
- Pff. Felőlem.
- Ha lehet, Elliebe élvezz és ne a fürdőm falára. Kösz! - vigyorog Louis.
- Sehova nem fogok élvezni - állunk fel, és a fürdőbe megyünk, majd becsukom az ajtót. Ellie kacéran rám mosolyog, majd lassan lehúzza magáról a ruháját. Tekintetem rögtön a melleire téved és megnyalom az alsó ajkam. Hátranyúl, kikapcsolja a melltartóját, ami lassan a földre esik, így tökéletes mellei elém tárulnak.
Nyelek egy nagyot.
Gyorsan ledobok magamról mindent és a kabinba állok, majd ahogy leveszi a bugyiját, beáll mellém. A haja kissé takarja a melleit, így hátradobja és elmosolyodik, majd a vizet elkezdi magára folyatni. Szaggatottan kifújom a levegőt, legszívesebben itt és most magamévá tenném. De nem fogom, megmutatom, hogy kibírom!
Háttal áll nekem és előre hajol, hogy megmossa a lábait. Tudom, hogy direkt csinálja és élvezi. A férfiasságom kicsit hozzáér a fenekéhez, amin elmosolyodok és az alsó ajkamba harapok.
- Na, vidd innen a kukacod!
- Ez nem kukac, hanem anakonda - vigyorgok.
- Nevezd, aminek akarod - fordul felém és elmosolyodik. - Kezd állni, igaz? Hopp, vagyis már teljesen áll!
- Örülj, hogy nem nyomlak a falnak és baszlak meg keményen.
- Uh, pedig azt nagyon élvezném - motyogja a nyakamba, mire megfeszül a testem. Becsukom a szemem, próbálom magam tartani. Meg akarom mutatni, hogy nem vagyok egy hülye kanos állat, akit csak a szex érdekel. Még ha így is van...
- Ne kéresd magad - simítom végig a testét és megmarkolom a melleit.
- Nocsak, nem bírunk magunkkal? - mosolyog.
- Ez nem volt megtiltva. Ahogy ez sem - nyúlok a lábai közé és végigsimítom. - Hm, ahogy érzem, nem csak én izgultam fel - vigyorodok el.
- Én is kívánlak téged - harap az ajkába. Kicsit felnevetek, majd megmosom magam tusfürdővel, kimászok a kabinból, előveszek egy törülközőt és megtörülközök. - Most mit csinálsz?
- Nem akarom Louisék vizét fogyasztani. Kibírtam, nem basztalak meg - veszem vissza a ruháimat, majd rámosolygok és kimegyek.
- Nem hallottunk hangokat - néz rám Zayn.
- Mert nem volt semmi - mosolygok. - De asszem én megyek. Ellie fel van izgulva, valamelyik seggfej bemehet hozzá, szerintem örülne neki. Na császtok! - megyek ki és becsukom magam után az ajtót, s elindulok hazafelé a sötét utcákon. A kezem a zsebemben van, s az aszfaltot nézem. Fáj, hogy úgy bántam Jennyvel, és rossz volt látni a szemében a csalódottságot, de meg kell értenie, hogy engem nem szerethet. Nem tudnám viszonozni.
Ahogy elfordulok az utca végén, meglátok egy ismerős alakot. Egy gyönyörű alakot, hosszú haját, tökéletes járását. A szívem egy nagyot dobban. Teljesen olyan, mint ő. De az nem lehet. Azt mondták nekem, hogy elköltözött Londonból, pár héttel azután, hogy szakítottunk.
Biztosan csak képzelődöm a sok alkohol miatt. Felsóhajtok és a másik irányba megyek, mielőtt még Jessicanak szólítanék egy idegen lányt.