21. fejezet - Randi vagy nem randi

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 21. fejezettel, így a nyár utolsó hétvégéjén. Remélem, hogy kipihentétek és kibuliztátok magatokat a nyáron, ahogy én is, és megújult erővel tudjátok kezdeni az iskolát! :D Köszönöm szépen a 94 feliratkozót! Hihetetlenül gyorsan növekszik az olvasók száma, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok! Köszönöm, köszönöm, köszönöm és a rengeteg pozitív visszajelzést is! Ti vagytok a legjobbak! Remélem, hogy tetszeni fog a fejezet, jó olvasást! :)
Puszi, ~E
U.i.: A kommentekre megint nem volt időm válaszolni, de a héten bepótlom! Valamint sajnálom, ha hibák vannak benne, de nem volt időm átnézni.

~ Harry Styles ~

Berúgtam. Minden forog velem. A fejemet a pultra könyökölve támasztom, a hangok és a fények összefolynak körülöttem. Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, valaki simogatja a hátamat. Erőt véve magamon oldalra nézek, s Jessica aggódó tekintetével találom szemben magam.

- Sokat ittam... - lehelem nehezen.

- Tudom, édes. Tessék, igyál belőle - tesz elém egy poharat, amiben azt hiszem, hogy víz van. Vagyis reménykedem, hogy nem vodka.

Kifújom a levegőt, majd nehézkesen megfogom a poharat, egy mozdulattal felemelem a számhoz, és belekortyolok. Úgy érzem magam, mint aki ki van száradva és egy korty víz lenne az élete megmentője. Az utolsó kortyig behúzom, majd a fejemet a pultra hajtom és becsukom a szemem.

Nem is értem, miért részegedtem le. Talán Jessica terhessége miatt. Talán Jenny miatt. Vagy egy kicsit mindkettő...

- Harry, gyere ki egy kicsit a levegőre, jó? - mondja édes hangon a fülembe. Válaszom csak egy morgás, amit még én magam sem tudom, hogy igent jelent-e, vagy sem. Jessica az egyik karomat átlendíti a vállán, majd segít felállni. Hülyén érzem magam. Olyan törékeny lány, és még terhes is, nem engem kellene részegen cipelgetnie.

Megérzem a kinti hűvös levegőt, s egy mélyet sóhajtok. Jessica elenged, én pedig a földre rogyok, s felhúzott térdeimre hajtom a fejem. Forog velem minden, szörnyen érzem magam.

- Harry? - hallok meg egy ismerős hangot, amire rögtön felfigyelek. Jenny jön ki és mellém ül.

- Ömm... én akkor bemegyek a mosdóba és egy kis vízért - szólal meg Jessica, de nem nagyon figyelek rá, és már el is tűnik. Jennyt nézem hunyorogva, elég homályos, de felismerem őt.

- Bebasztam - közlöm a nyilvánvaló tényt, miközben megvonom a vállam.

- Igen, feltűnt. Bár én sem vagyok teljesen józan - kuncog.

- Te miattam rúgtál be. Én meg Jessica terhessége miatt. Vagy miattad. Nem tudom, én már semmit nem tudok - dőlök hanyatt. Összeszorítom a szemem, érzem, hogy nagyon hányingerem van, és most még jobban forog velem minden. Kellett ez nekem?

- Jessica terhes? - fekszik le mellém és felém fordítja a fejét. Egy aprót bólintok. - Tőled?

Megrázom a fejem, ami hatalmas hiba, ugyanis úgy érzem, már az ájulás határán vagyok. Meghallom mély, talán megkönnyebbült sóhaját.

- Olyan boldog vagyok, hogy visszajött. Annyira, de annyira szeretem őt - motyogom.

Talán nem a legjobb embernek mondom ezt el, de egyszerűen nem tudok parancsolni a nyelvemnek.

- Csak tudod, ez a terhesség-dolog kikészít. Más gyerekét hordja a szíve alatt - érzem, hogy könnyek csípik a szememet, és most nem vagyok elég erős, hogy visszatartsam őket. - Nem tudom, hogy fogom ezt bírni. Ha ránézek, egyből az jut eszembe,,, - becsuklik meg a hangom.

- Hé, ne sírj! - törli le az arcomról a könnyeket egy gyengéd simítással. - Jessica szeret téged, ez a fontos, nem?

Ránézek és nyelek egy nagyot. El sem hiszem, hogy ezt mondta. Pont ő.

Végigsimítom az alkarját, megérzem a hegeket, s ahogy hozzájuk érek, felszisszen. Közelebbről megnézem. Még így homályosan is látszik, hogy frissek. Azt hiszem, alig pár órásak...

Elhúzza a kezét és kerüli a tekintetemet. Nem mintha túl sokat látnék az övéből, de akkor is.

- Nem akarom, hogy bántsd magad. Felejts már el engem, az istenért - túrok idegesen a hajamba, s még jobban sírni kezdek.

- Nem megy, Harry - mondja halkan. - Próbáltam, de nem megy. Annyira... szeretlek.

Felsóhajtok és a sötét, csillagokkal teli eget bámulom tovább. Bentről kihallatszik a zene dübörgése, amit úgy érzek, mintha az agyam lüktetne. Bár szerintem már elittam az agyamat, nincs, amit lüktethetne.

- Miért pont én, hm? - kérdezem talán kissé gorombán, de nem tudom moderálni magam, ahhoz túl részeg vagyok.

- Komolyan, Harry? - horkan föl. - Veled volt az első csókom, az első szexem, foglalkoztál velem és iszonyat helyes vagy!

- Felejtsd már el azt a szexet! Az nem is szex volt, inkább csak baszás! A szex számomra tele van érzelmekkel! Tudod mit? Menj Louishoz, ő úgyis ugyanolyan magányos, mint te!
Látom, hogy szavaim fájnak neki, de nem érdekel. És mivel részeg vagyok, igazából semmi és senki nem érdekel, csak Jessica.
Felsóhajt és feltápászkodik, majd kicsit meginog, aztán a fejéhez kap, visszanyeri az egyensúlyát és bemegy, fölöttem pedig megjelenik életem szerelme egy üveg vízzel.
- Ezt idd meg - guggol le, s segít felülni. - Vagy... előbb szerintem menj a mosdóba és hánytasd meg magad.
- Nem - vágom rá egyszerűen, majd elveszem a kezéből a vizet, nehezen kibontom, ajkaimhoz emelem és belekortyolok. - Menjünk haza.
Bólint, majd segít felállni. Keskeny vállára támaszkodom, próbálok a legkevésbé ránehezedni, viszont elég nehéz. Betántorgunk, hogy elköszönjek a többiektől, majd a sötét utcákon keresztül hazamegyünk.
Otthon Jessica segít lefürödni, aztán lefektet az ágyba.
- Aludj jól - ad az ajkaimra egy puszit. - Lefürdök és jövök én is - suttogja, majd feláll, de a keze után nyúlok.
- Jessica?
- Hm?
- Siess - mosolyodok el. Ő is így tesz, majd bólint és a fürdőszobába megy.
Már nem szédülök annyira, viszont nagyon fáradt vagyok. Kijózanodtam valamennyire, mivel Jessica hideg vizes zuhannyal ajándékozott meg, de egy cseppet sem bánom. Amire viszont nem akarok emlékezni, az a Jennyvel való beszélgetés. Szörnyű, miket vágtam megint a fejéhez. Szegény lány egyszer miattam lesz öngyilkos... De nem, erre még gondolnom sem szabad! Jenny jól lesz. Holnap szervezek nekik egy randit Louisval, ahol jobban megismerik egymást, összejönnek és mindenki boldog lesz. Már csak a baba-problémával kell megküzdenem.
Jessica egy pólóban és bugyiban jön be a szobámba, s tekintetem rögtön formás lábaira téved. Bemászik mellém, és hozzám bújik, rögtön megérzem tusfürdőjének mennyei illatát.
- Bocs, hogy ennyire leittam magam - simogatom a karját, mire felkuncog.
- Ezért ne kérj bocsánatot. Örömmel fürdettelek meg - kacsint fel rám, mire szélesen vigyorogni kezdek.
- Itt a régi, perverz Jessica! - ölelgetem magamhoz, s arcát a mellkasomba fúrja. Kezemet a fenekére csúsztatom, ő pedig az egyik lábát átteszi rajtam. Végigsimítom a combját, majd az oldalát, s felcsúszik a pólója, mire felpillant rám. Nyelek egy nagyot. Fogalmam sincs, hogy akarja-e, azonban a választ pár pillanat múlva megkapom. Fölém mászik, s megcsókol, amit rögtön viszonozok és megmarkolom a fenekét.
Fordítok a helyzeten, majd miközben szenvedélyesen csókolom, a pólója alatt matatok, megtalálom a melleit és gyengéden kényeztetni kezdem a bimbóit. Kéjesen felnyög, amitől gyönyörűbb hangot még nem hallottam. Nézem az arcát. Egyszerűen élvezem, hogy ezt váltom ki belőle.
Leveszem róla a pólót, végigcsókolom a mellkasát, melleit, s amikor a hasához érek, egy pillanatra megállok. Mintha a gyere rúgott volna. Tudom, hogy ez lehetetlen, és valószínűleg hallucinálok, de szörnyű érzés fog el. A tudat, hogy más gyermeke van a pocakjában, szívszorító.
- Baj van? - néz le rám kissé zihálva. Kicsit megrázom a fejem, hogy magamhoz térjek és nyelek egy nagyot.
- Szabad terhesen szexelned?
- Persze, az orvosom szerint minden rendben van - ül fel, s kezei közé veszi az arcomat. - Bánt a baba, igaz? - sóhajt, miközben hüvelykujjával simogat.
- Én... - nem tudok többet kinyögni, s ahogy a szemébe nézek, csalódottságot látok, bár egy halvány mosolyt erőltet.
- Semmi baj, Harry. Talán ez így nem fog működni....
- Mi? Nem, nem hagyhatsz el újra! Szeretlek! - döntöm a homlokomat az övének. A gyomrom görcsbe szorul a gondolattól, hogy ismét elveszíthetem őt.
- Látom, hogy irtózol a gyerekemtől.
- Nem a gyerekedtől! Az apjától - sóhajtok. - Tudom, hogy nem tehetsz róla, és hidd el, próbálom elfogadni, de még meg kell szoknom, hogy más gyermekét hordod a szíved alatt.
- Megértem. Hidd el, nekem is nehéz.
- A szerelmünk ezt is ki fogja bírni - nézek a szemébe.
- Gondolod?
- Tudom! - mondom határozottan, bár legbelül remegek.
Halványan elmosolyodik, s én lassan, gyengéden megcsókolom.

~ Jenny Wilkinson ~

Nem értem, mit akar tőlem Liam. Beszélgetni? Mégis miről? Ha megint felhozza a jöjj-össze-Louisval-dolgot, esküszöm, lefejelem.
A tegnapra visszagondolva, szörnyen görcsölni kezd a gyomrom, és most nem csak a másnaposság miatt. Mindenre tisztán - na jó, az túlzás, hogy tisztán - emlékszem. Tudom, hogy Harry miket mondott megint, és nem hiszem el, hogy én még képes voltam elmondani neki az érzéseimet újra.
Egész délelőtt az ágyban fetrengek, délben is csak azért kelek fel, mert anya mérges, hogy megint nem eszem normálisan.
Lecammogok a konyhába, az asztalhoz ülök, és a fejemet támasztom.
- Hol voltál tegnap este, szívem? - kérdezi apa. Felsóhajtok.
- Csak elmentem egy kicsit bulizni.
- Bulizni? És engem nem hívtál? Kivel voltál? Harryvel? - zúdítja rám idegesítő kérdéseit a nővérem.
- Nem. Harry a barátnőjével volt. - Talán a barátnő szót egy kicsit gúnyosan ejtettem ki, de nem érdekel.
- Van barátnője?! - kerekednek ki Ellie szemei, szemöldöke a homloka közepéig felszalad. Nyilván őt is meglepi a dolog, és ahogy gondolom, nem igazán örül neki. Egy cipőben járunk, csak ő ezt nem tudja.
- Igen. Jessica. Az exe, de most visszajött és újra dúl a love - motyogom, majd ásítok egy nagyot, s anya elénk rakja a nagy tál, gőzölgő levest. Szedek magamnak egy kicsit, de érzem, hogy nagyon nem kívánom. A gyomrom szűk.
Ellie hitetlenkedve felhorkant, majd az asztalon könyökölve elkezdi kevergetni a levesét.
- Mi az az exe? - néz fel rám Molly hatalmas szemekkel.
- A volt barátnője, de már szakítottak. És újra összejöttek - magyarázom, bár szerintem ő még nem érzi ennek a súlyát.
Megeszem a kevés levesemet, a másodikból már egyáltalán nem bírok és nem is akarok enni. Felállok az asztaltól, a mosogatóba teszem a tányéromat és anyáékra nézek.
- Ömm... 2-kor elmennék egy kicsit sétálni, ha nem baj.
- Persze, kicsim, menj csak - mosolyog anya. Egy kicsit bólintok, majd felmegyek a szobámba.
Mit kellene felvennem? Elvégre ez nem egy randi. Vagyis nagyon bízom benne, hogy nem az. Így egy sima farmer és egy fehér, V nyakú póló mellett döntök. Magamra veszem, teszek magamra egy kevés sminket, kivasalom a hajam és a tükör elé állok. Újra sírni lenne kedvem a látványtól. Nem csoda, hogy Harryy Jessicat szereti, aki gyönyörű és vékony.
Az órára nézek, mindjárt 2. A zsebembe teszem a telefonomat, majd lemegyek, felveszem a fehér cipőmet, bekiabálok anyáéknak a konyhába és elmegyek a parkba.
Körülnézek a zöld fák és bokrok között, de Liamet sehol nem találom. Pittyeg a telefonom, előveszem és megnézem. Liam írt, hogy a szökőkúthoz menjek, így egy mély sóhaj után a másik irányba fordulok és a megbeszélt helyre megyek. Azonban Liamet még mindig nem látom, csak egy üveg pezsgőt és két poharat. Lassan megyek közelebb, s előttem megjelenik Louis.
- Szia! Nem láttad Liamet? - néz rám.
- Én is épp őt keresem. Azt mondta, jöjjek ide 2-re - nézek körbe, hátha valahol felbukkan és magyarázatot ad.
- Nekem is ugyanezt mondta.
Rápillantok Louisra, majd le a pezsgőre, ami mellett egy kis cetlit találok. Felveszem, s ahogy elolvasom, rögtön leesik.
- Mi az? - néz rám Louis.
- Azt írja, jó szórakozást - mutatom neki, mire összeráncolja a szemöldökét.
- Ó... Akkor ezt most nekünk szervezte.
Bólintok, s zavaromban azt se tudom, hova nézzek. Szegény Louist hogy hozhatták ilyen kellemetlen helyzetbe?!
- Hát akkor igyuk meg a pezsgőt, ha már itt van - von vállat, majd leül a szökőkút szélére és felbontja, majd önt a két pohárba. Mellé ülök, az egyiket nekem adja, majd koccintunk. - Lehet ez egy baráti találkozás is, nem? Nem feltétlenül randi.
- Uhum - mosolyodok el halványan, s belekortyolok a pezsgőbe.
Pár perc csend vesz minket körül, csak a fák leveleinek suhogását és a madárcsicsergést hallom.
- Liamék össze akarnak minket hozni - szólal meg végül. Ránézek, s érzem, hogy az arcomat elönti a pír.
- Izé... Tudom. Liam tegnap mondta.
Halkan felkuncog, majd belekortyol a pezsgőjébe. A távolba mered, megnyalja az ajkait, látom, hogy valamin elgondolkodik. Louis helyes és jófej srác, de akkor se tudnék egy fiúra se úgy tekinteni, mint Harryre.. Még nem. Még nagyon hosszú időn keresztül. És tudom, hogy Louis sem akar tőlem semmit, így Liam és Harry kis terve nem fog összejönni.
- Lehet, hogy másnaposságra nem kellene pezsgőt inni - mosolygok halványan, mire tekintetét felém kapja és elmosolyodik.
- Másnapos vagy?
Bólintok.
- Te nem?
- Nem igazán. Vagyis egy kicsit érzem még a tegnap estét, de nem vészes - von vállat, majd kiissza a poharából az utolsó kortyot. Rám néz, látom, hogy mondani akar valamit, amit nagyon nehezen kezd el. - Nézd... - sóhajt. - Láttam, hogy mennyire rossz volt neked látni őket. Harryt és Jessicat. De ha tényleg szereted őt, örülsz neki, hogy boldog.
- Azt hiszem, igazad van... - sóhajtok.
Lassacskán elfogy a pezsgő, ami most őszintén szólva jól esett.
- Akkor ömm... kösz ezt a randit vagy nem randit - áll fel és halványan mosolyog.
- Én is köszönöm - állok fel, majd ad két puszit az arcomra.
- Mi lenne, ha Liaméknek azt mondanánk, hogy tökéletesen kijöttünk? És tudod, így közelebb is tudnál kerülni Harryhez, mert nem tolna el magától - mosolyog.
- Ez nem is rossz ötlet. Megtennéd értem? - nézek fel rá.
- Persze! Tudom, hogy jót tennél Harrynek. Szóval... akkor összejöttünk - mosolyog.
- Igen - bólintok és kicsit nevetek.
- Akkor majd még beszélünk, édes - kacsint rám.
- Jól van - kuncogok, majd búcsút veszünk egymástól és elindulok haza.
Ha Harry tényleg elhiszi, hogy összejöttem Louisval, közelebb enged magához. Legalábbis nagyon remélem...