19. fejezet - Olyan más

Drága Olvasóim!
Sajnálom, hogy ilyen későn, de itt vagyok a 19. fejezettel. Köszönöm szépen a 85 feliratkozót, a kommenteket és a pipákat, mind nagyon jól esett, hálás vagyok azért, hogy vagytok nekem! Remélem, hogy tetszeni fog nektek a rész, jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Aki esetleg nem emlékszik, hogy Jessica és Harry között mi történt anno, a 10. fejezetben visszaolvashatja a visszaemlékezés részben. [ELOLVASOM]

~ Jenny Wilkinson ~

Reggel, ahogy kinyitom a szemem, szuszogást hallok magam mellett.

Álljunk csak meg... ez nem az én szobám, a szuszogás pedig nem Harryé, azt felismerem.

Körbenézek, s gyorsan megállapítom, hogy van rajtam ruha. Igen, ez már egy jó jel.

Lassan magam mellé nézek. Louisval osztozom egy ágyon. A csípőjére van csavarodva a takaró, nincs rajta póló, így meztelen mellkasát látom, ami fel-le mozog minden egyes levegővételnél. Miért fekszik mellettem?

Lassan felülök, de azonnal megbánom, ugyanis forogni kezd velem minden. Eszembe jut a tegnap. Az az utolsó emlékem, hogy Harry megjelenik és felküld aludni. Nagyon remélem, hogy itt nem csináltam semmit Louisval.

Mocorogni kezd, mire ránézek, várom a reakcióját. Kinyújtózkodik, mire testének izmai megfeszülnek, s lassan kinyitja a szemét, rögtön rám néz és kajánul elvigyorodik.

- Jó reggelt - ül fel és odahajol hozzám, mire elhúzom a fejem. - Hmm... nem emlékszel az estére? Annyira jó volt.

A szívem gyorsan kezd verni a félelemtől. Nem, nem feküdhettem le vele. Az kizárt!
Riadt tekintetemet látva elneveti magát.

- Nyugi, nem csináltunk semmit, csak hülyülök - dobja le magáról a takarót és kimászik az ágyból egy szál bokszerben. Tekintetem megakad kerek fenekén. Hú, elképesztő segge van.

- Idióta... - motyogom és megforgatom a szemem, majd kimászok az ágyból. - Kösz a helyet, akkor én megyek is.

- Nem maradsz legalább kávézni? Anyámék már dolgoznak, én unatkozom és dumálhatnánk egy kicsit.
Felsóhajtok és rápillantok. Kérdő tekintettel néz rám, várja a válaszomat, miközben belebújik mackónadrágjába.
- Na jó - egyezek bele végül. Elmosolyodik, majd követem őt, le a konyhába. Leülök az asztalhoz, s várom, amíg főzi a kávét. A kezeim az asztalon vannak és az ujjaimmal babrálok. Emlékszem, Harry hogy beszélt velem, és nagyon rossz visszagondolni rá. Szinte görcsbe szorul a gyomrom.
Arra eszmélek fel, hogy Louis elém rakja a gőzölgő energiabombát. Egy halvány hálás mosolyt erőltetek felé, majd leül velem szemben és a bögréjébe iszik.
- Szóval... eléggé ki voltál tegnap Harry miatt - néz rám a bögréje mögül. Sóhajtok és nyelek egy nagyot.
- Uhum...
Pár pislogás után újra a kávéba iszik, amit aztán az asztalra tesz és felsóhajt.
- Nézd, Harrynek nagyon... nehéz - néz rám. - Tudod, régen Jessica volt a mindene, sőt, még most is. Fél a szerelemtől, neked pedig nem akar rosszat mert nem tudná viszonozni.
Ez hülyeség. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy mese, amit be akar nekem adni, hogy ne legyek szomorú. De nem hiszek neki. Harry egyszerűen csak nem szeret, mert engem nem lehet szeretni.
- Aha - motyogom és a kávéba iszok. Úgy kell tennem, mint aki elhiszi. Nem akarok órákon, napokon keresztül ezzel a témával foglalkozni.
- Szóval ne vedd magadra. Szép lány vagy és kedves, Harry örülhet neki, hogy szereted, de tőle ne várj ezért többet. Nem miattad, miatta és Jessica miatt. De talán idővel, ha egyszer sikerül őt elfelejtenie, összejöttök.
- Talán - erőltetek egy halvány mosolyt és kiiszom az utolsó kortyot is a bögréből. - És öm... tegnap este nem csináltam semmi gázosat, ugye?
- Nem, dehogy - mosolyog, majd feláll és a bögréket a mosogatóba teszi, majd megfordul és nekidől a pultnak. Végignézek a tetkóin, még nem is láttam őket, igazán szépek. - Viszont nem tudom, emlékszel-e, hogy rád másztam.
- Igen, emlékszem... - hajtom le a fejem és elpirulok. Tuti, hogy hülyén érzi magát miatta.
- Ha nincs itt Liam, lehet csinálok veled valami zagyvaságot.
- Ömm... akkor jó, hogy itt volt Liam.
- Ja - nevet kicsit.
- Tényleg, a többiek mikor mentek el? - nézek fel rá, mire megvakarja a tarkóját.
- Hát tudod... itt volt a nővéred, és... áh, mindegy, Harry nem sokkal azután, hogy elmentél aludni, Liam és a többiek pedig úgy hajnali 3 körül. Akkor te már szunyókáltál.
- Értem... izé, kösz a kávét meg mindent - állok fel.
- Máskor is - mosolyog, majd kikísér, és elindulok hazafelé.
Mivel reggel van, alig pár ember lézeng az utcákon. A nap süti az aszfaltot, elég meleg van ahhoz képest, hogy Londonban vagyok. Még csak szellő sem fúj, a fák adnak némi árnyékot. A madarak csiripelnek, néhány gyerek nevetését hallom a kisebb utcákban. A hasonló kinézetű házak mellett sétálva megpillantom Harryt, aki egy fa mögül néz egy lányt. Megállok egy ház mellett és figyelem őt.

~ Harry Styles ~

A fa mögül nézem Jessicat. Most már biztos vagyok benne, hogy ő az. A szívem hevesen ver, veszek egy mély levegőt és megigazgatom a hajam. Lassan odamegyek hozzá. Egy padon ül, s ahogy odaérek, gyönyörű tekintetét lassan rám emeli. Úgy érzem, forog velem minden, a testem remegni kezd. Nem tudok kinyögni semmit. Végignéz rajtam, s egy halvány mosoly jelenik meg a szája szélén.
- Szia - köszön, majd lassan feláll, mire szorosan magamhoz ölelem. Nem sok választ el attól, hogy elsírjam magam, ahogy újra érzem hajának illatát, bőrének puhaságát. Ölelésemet lassan viszonozza, arcát a vállamba fúrja.
- Istenem, el sem hiszem, hogy itt vagy! - suttogom, s remélem, hogy nem remegett a hangom. Adok egy puszit a homlokára, majd lenézek rá, egyenesen a szemébe. Lassan megsimítom az arcát. Annyi kérdésem lenne, de egyszerűen egyik se jut eszembe. Annyira boldog vagyok.
- Hiányoztál - suttogja, s miközben halványan mosolyog, látom, hogy ajkai megremegnek. Valami nincs rendben.
- Te is hiányoztál nekem, kicsim - fogom meg két oldalt az arcát és a homlokomat az övének döntöm. - Szinte minden este gondoltam rád, nem hittem, hogy újra láthatlak. Azt mondták, elköltöztél!
- Igen, de pár napja visszajöttem.
- Akkor tegnap este is téged láttalak - mosolyodok el. - Annyira jó, hogy itt vagy - közeledek az ajkai felé, nem vagyok benne biztos, hogy ő akarja. De nem húzza el a fejét. Nyelek egy nagyot. Ehhez a csókhoz bátorságot kell vennem. Egy mély levegőt veszek, ajkaimat lassan az övéire tapasztom és lágyan csókolom. Szinte bizsereg az egész testem, annyira jó őt újra érezni!
Mikor elválnak az ajkaink, ránézek és elmosolyodok.
- Beülünk valahova meginni egy kávét? Mondjuk Starbucks?
- Igen, jó lenne - bólint, majd lassan megfogom a kezét és összekulcsolom az ujjainkat, közben végig a szemébe nézek. Azokba a szemekbe szerettem bele.
Elindulunk az utcán, s észreveszem, amint Jenny a ház mögül néz. Felsóhajtok és megforgatom a szemem, tudomást sem veszek róla. Most itt van Jessica, és csak ez számít.
Beérünk a Starbucksba, rendelek két kávét, majd leülünk egy asztalhoz egymással szembe. A táskáját a válláról leteszi a székre, hosszú szőke haját hátradobja és beleiszik.
- Szóval mi történt veled az elmúlt egy évben? Még gyönyörűbb lettél, mint voltál - mondom teljesen őszintén.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki, mintha kicsit gyúrtál volna - mosolyog elismerően. - Tudod... az elmúlt egy évben Holmes Chapelben voltam.
A szülőfalum nevére dobban egy nagyot a szívem. Jessicat ott ismertem meg általános iskolában, de aztán Londonba költöztünk, ahol évekkel később újra találkoztunk.
- Dolgoztam egy ideig, de már abbahagytam. Aztán meguntam, és visszajöttem ide, hátha dob nekem valami izgalmasat az élet. Na és veled mi van?
A poharat lökdösöm az ujjaimmal. Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki... Nem kerestem munkát, nem csináltam semmi hasznosat. Megkúrtam a fél várost, majdnem minden hétvégén hulla részeg voltam. Ez nem túl dicséretes.
- Ugyanaz, mint amikor együtt voltunk. Anyámékkal élek, bulizgatok, ilyesmi...
- Bulizgatsz - mosolyog sejtelmesen. - Hány lánnyal voltál?
- Hát... - kicsit nevetek. - Tudod elég nehéz számolni, mivel párra nem is emlékszem. Csak rád vártam, hogy visszajössz hozzám és megbocsátasz - nézek a szemébe. - Sajnálom, amit akkor tettem Briannel. Részeg voltam és nagyon féltékeny.
- Tudom. Már nem haragszom - fogja meg a kezemet. - Én is sokat gondoltam rád, de azt hittem, már tovább léptél.
- Lett volna lehetőségem összejönni valakivel, de egyszerűen nem ment. Nem ment, mert még mindig beléd vagyok szerelmes és nem múlik el. De már nem is akarom, hogy elmúljon. Mármint... gondolod, hogy újrakezdhetnénk?
Látom, hogy testtartása kissé megfeszül. Olyan más. Mindig életvidám volt, most olyan szorongó és csendes.
- Egyezzünk meg abban, hogy megpróbáljuk, jó? - néz rám. Bólintok és elmosolyodok, egyelőre nekem ez bőven elég. Istenem, most ez tényleg megtörténik?
Lassan elfogyasztjuk a kávét, majd megfogom a kezét.
- Megyünk hozzám? Anya biztos örülne, ha újra láthatna.
- Én is szeretnék vele újra találkozni, szóval mehetünk - néz fel rám hosszú szempillái alól. Kézen fogva megyünk hazafelé. Olyan jó érzés, hogy én fogom a kezét, hogy velem van, hozzám tartozik. Hogy szeretem, és remélhetőleg még ő is engem.
Ahogy hazaérünk, bemegyünk a konyhába.
- Harry, jó, hogy jössz, épp... - fordul meg anya, s ahogy meglátja Jessicat, elmosolyodik. - Jessica, te jó ég! - jön oda és megöleli őt, amit a barátnőm mosolyogva viszonoz. - Hadd nézzelek! - fogja a kezét és végignéz rajta. - Wow, te gyönyörű vagy! És Harryvel újra...? - mosolyog.
- Igen, azt hiszem. Vagyis megpróbáljuk.
Anya szinte felsikít, mire apa lejön az emeletről.
- Mi a ba... Jessica? Nahát - néz rajta végig, majd rám pillant. Ő nem tűnik túl boldognak, de meglepettnek annál inkább. - Ez aztán a meglepetés. Örülök, hogy újra láthatlak.
- Én is örülök, Rob - mosolyog. Mosolyogva, büszkén karolom át a derekát, majd felmegyünk a szobámba. - Hú, itt semmi sem változott - néz körbe, majd az ágyamra ül és huncutul elmosolyodik. - Az ágyad sem. Itt vetted el a szüzességem.
- Életem legjobb éjszakája volt - ülök mellé és adok neki egy csókot. - Soha nem volt senkivel olyan jó, mint veled.
Gyengéden megsimítja az arcomat. Édes istenem, hogy ez mennyire, de mennyire hiányzott. Egyedül ő tud megnyugtatni. Az ő érintése, illata, csókja, szeretete.
Átkarolom a derekát, magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom. Szinte érzem, hogy azonnal meleg lesz a szobában és a nadrágom szűkebbé válik. Érzem a csókjában a félelmet, nem olyan felszabadult, mint anno, amikor együtt voltunk.
Mivel nem akarom őt már az elején leteperni, miután végigsimítom a combját, inkább abbahagyom, mert már ettől teljesen beindultam. A homlokomat az övének döntöm, halkan zihálok.
- Jessica? - súgom.
- Hm?
- Szeretsz?
Kis kezeit az arcomra teszi, s közel az ajkaimhoz beszél.
- Még mindig ugyanúgy szeretlek, mint az elején.
A szívem egy nagyot dobban és elmosolyodok. Azt hiszem, minden rendben lesz köztünk. Merem remélni, hogy egy nap ő lesz a feleségem, közös házunk lesz és gyerekeink. Csak ezt valamiből elő is kell teremteni. Mondjuk talán el kellene kezdenem dolgozni...
- Itt alszol ma, ugye? Annyira jó lenne ölelni téged álmomban.
- Igen, nekem is hiányzik, hogy ölelj - mosolyog. - De még csak dél van, van egy egész délutánunk, hogy olyan dolgokat csináljunk, mint régen.
- Mire gondolsz? - tűröm puha haját a füle mögé.
- Hm... még kitalálom - húzza mosolyra az ajkait, miközben a szemei csillognak.
Annyira szeretem. Annyira hiányzott. De most annyira más, mint akkor. Érzem. Nem tudom, miért, de ő valamiért megváltozott.