29. fejezet - Majd én bebizonyítom

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 29. fejezetet. Köszönöm szépen a 112 feliratkozót, elképesztő, hogy már ennyien vagytok, nagyon hálás vagyok nektek mindenért! Még az előző fejezet kommentjeire nem válaszoltam, de ma megteszem.
Az elmúlt hetem nagyon jól telt, a tegnapi buli pedig elképesztő volt. Volt minden, zene, pia, és rengeteg olyan ember, akikkel szeretek együtt lenni. Van néhány dolog, ami még mindig nem tiszta az éjszakát illetően, de nem voltam annyira szörnyű állapotban. Sőt, kifejezetten jól éreztem magam. A barátnőmmel rengeteget hülyéskedtem, hosszú napokat töltünk együtt, ami miatt nagyon boldog vagyok. :)
Jövőhéten nem biztos, hogy tudom hozni a 30. fejezetet, mert nem leszek itthon a szünetben. De ha még időben hazaérek és lesz időm, akkor megírom! Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok a szünetre, pihenjétek ki magatokat! :)
Még annyit szeretnék mondani, hogy eddig Instagramra nem túl sok olyan képet posztoltam, amit én készítettem, viszont mostanában szeretnék a környezetemről - és talán egy kis részletet magamról - képeket készíteni és kitenni. Aki gondolja, kövessen be: e_bloggerina
Remélem, tetszeni fog, jó olvasást!
Puszi, ~E

Szinte kipattannak a szemeim, s az órára nézek. 9:06. Hogy aludhattam itt, ennél a kurvánál?
Magam mellé nézek, a szőkeség már nem fekszik mellettem. Felkelek, gyorsan magamra kapkodom a ruháimat és sietek ki, ám ő pont jön ki a konyhából.
- Szia - köszön ezerwattos mosollyal.
- Helló - kerülöm őt ki, de kezét a mellkasomra teszi.
- Hova sietsz?
- Haza. Hiba volt itt aludnom vagy egyáltalán betennem ide a lábam - lököm le magamról a kezét, s kiviharzok a házból. Nagyon mérges vagyok magamra. Nem csak megcsaltam Jessicat, de még ezek után is Jenny után vágyódom. Rendet kell tennem a fejemben, méghozzá rögtön.
Nagy léptekkel sietek a tobzódó tömegen keresztül, néhány embernek neki is megyek, de nem érdekel. Talán bunkónak tartanak, ahogy a vállammal meg-meglököm őket, de egyszerűen képtelen vagyok velük foglalkozni.
Az utolsó lépéseket hazáig már szinte futva teszem meg. Bemegyek, s megcsap a pirítós és a friss kávé illata, anya és apa beszédét hallom a konyhából. Az itthoni környezet számomra mindig megnyugtató, de most valahogy ez sem segít. Bemegyek a konyhába, lihegve a szüleimre nézek.
- Jó reggelt, szívem! - mosolyog anya, miközben önti a csészébe a kávét. - Jessicanal töltötted az éjszakát?
Nyelek egy nagyot és apára nézek. Ugyanazt elkövettem, amit ő. Most már tényleg. Hányingerem van saját magamtól.
A farzsebemből előkotrom a telefonomat. 6 új üzenet jött, mindegyik Jessicatól. Felsóhajtok, s az ajtófélfának támaszkodva a plafonra nézek.
- Nem, anya. Nem Jessicanal voltam - nézek le. - Egy... egy szőke lánynál töltöttem az éjszakát.
Anya kikerekedett szemekkel néz rám, leteszi a kancsót és a pultra támaszkodva figyel engem döbbenten.
- Mit műveltél?
- Egy rohadt szemétláda vagyok! - sziszegem, s ököllel idegesen a falba ütök. - Hagytam, hogy elcsábítson! Az ördög nyert, anya! Érted? Visszakapok mindent az élettől, mert rossz ember voltam! - kiabálom, s remeg a hangom.
- Shh - jön oda hozzám anya, s megsimítja az arcomat, amin lefolyik egy könnycsepp, de gyorsan letörlöm. - Ne beszélj butaságokat, még mindent rendbe tudsz hozni Jessicaval!
- Nem érted, anya? Már nem akarok vele lenni - nyelek. Ahogy kimondom ezt a mondatod, némi megkönnyebbülést érzek, mégis rossz érzés fog el. - Elmúlt a szerelem. Vagy... nem is tudom, talán az, hogy mástól terhes. Valamiért megváltozott, és így már nem olyan, mint régen. Nem akarok szerelmes lenni, az annyira rossz dolog - csukom be a szemem, hogy ne sírjam el magam. Anya felsóhajt, s megölel, én pedig szorosan viszonozom, közben apára pillantok. Most azt hiszem, szükségem van a tanácsára. Utálom ezt mondani, de szükségem van apára.
Ahogy anya elenged, apa feláll a székről.
- Gyere velem, fiam - biccent a fejével, hogy kövessem, így utána megyek a teraszra, ahol leülünk. Rágyújt egy cigire, s nagy meglepetésemre engem is megkínál, így egy kis hezitálás után elfogadom. - Tudom, hogy cigizel - szív bele, majd kifújja a füstöt. - Ugyanolyan vagy, mint én voltam anno.
Figyelem őt, kíváncsi vagyok, mit akar ebből kihozni. Egy kis ideig elgondolkodik, majd egy nagy levegőt vesz.
- Szörnyen éreztem magam, amikor... amikor megcsaltam anyádat. Én is azt gondoltam, hogy már nem lehet jobb, de szinte rögtön visszafogadott. Ezzel azt akarom mondani, hogy akivel összetartozol, azzal úgyis együtt leszel. És ha Jessicat nem érzed az igazinak, akkor jobb ezt minél előbb tisztázni. És nyilván nem ő az igazi, ha nem akarod magad visszakönyörögni hozzá - még egyet beleszív a cigibe. - Mi, férfiak néha nem a szívünk után megyünk, hanem hagyjuk, hogy az vezéreljen minket, ami ott van lent. Viszont ha szeretünk egy nőt, érte bármit megtennénk. - Sokatmondóan rám néz.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz - rázom a fejem, s beleszívok a cigibe.
- Van egy másik nő is az életedben, igaz?
Felsóhajtok, s előre nézek. Úgyis tudja, hogy a válasz igen.
- Jenny? - ahogy kimondja a nevét, összeszorul a szívem.
Ránézek és nyelek.
- Én... tegnap voltam nála, de visszautasított.
- Ó... tudod, nem is csodálom. Elég rosszul bántál vele. Viszont ha szeret, és te küzdesz érte, együtt lesztek. És az a kapcsolat, amiért küzdeni kell, sokkal erősebb, higgy nekem.
- Nem tudom, hogy miért kötődöm hozzá. Talán csak megsajnáltam.
- Ha viszont nem vagy tisztában az érzelmeiddel, inkább várj egy kicsit.
Kicsiket bólogatok, majd a cigibe szívok egy utolsót, s eldobom, majd ránézek apára.
- Kösz, apa.
Elmosolyodik.
- Nagyon szép a kocsid, értesz hozzá!
Kicsit nevetek.
- Ja, volt kitől örökölnöm.
- Megnézném belülről is a szépséget, ha nem bánod - mosolyog.
- Persze, csak előtte beszélek Jessicaval - állok föl és ránézek. - Öm... Bocs, hogy olyan szemét voltam veled, csak...
- Harry - sóhajt és feláll -, attól lettél igazi férfi a szememben, hogy megvédted anyádat - veregeti meg a vállamat. - Büszke vagyok rád! Na, menj, és hozd rendbe a saját életedet is - néz rám biztatóan, mire halványan elmosolyodok és elindulok Jessicahoz.
Örülök, hogy apával rendeződött minden. Ha mindenkivel ilyen könnyen menne, hamar megtalálnám a boldogságot. De nem Jessicaval a legnehezebb helyrehozni, hanem Jennyvel.
Közeledek Jessica házához, azonban meglátom, hogy a kapuban beszél egy alakkal. Hunyorogva nézem a srácot, s mikor felismerem, a szemeim kikerekednek. Luke.
Gyorsan odasietek, s ahogy meglátnak, Jessica arca olyanná válik, mint aki szellemet lát.
- Mit keresel itt? - emelem föl Lukeot a pólójánál fogva. Legszívesebben képen köpném.
- Harry, hagyd őt! - fogja Jessica a karomat, de nem törődök vele, fenyegetően nézek Lukera, aki csak vigyorog.
- Nyugalom, haver! Wow, jól kitetováltad maga az évek múltán.
- Ne jópofizz itt nekem! - rángatom meg. - Most azonnal elmész, vagy szétrúgom a segged!
- Harry, ne csináld - néz rám nagy szemekkel Jessica, látom, hogy valami miatt aggódik.
- Nem megyek el, amíg meg nem kapom, ami jár nekem - szólal meg Luke, amitől bennem csak még jobban felmegy a pumpa. - Jessica?
- Miről beszél? - nézek a lányra, aki gyorsan veszi a levegőt, látszik rajta, hogy kellemetlenül érzi magát.
- Én...
- Te...? - húzom fel a szemöldököm, de még mindig fogom Luke pólóját.
- Harry, ez... ez bonyolult.
- Akkor majd én elmondom - vigyorodik el Luke. - Jessica elég szépen ráállt a cuccra, és mivel nincs pénze, szexszel fizet nekem.
Kikerekednek a szemeim és Jessicara nézek.
- Ez igaz?
- Ugyan, szerinted tényleg szerelemből lett terhes? - nevet a fiú, akit hirtelen ellökök. - Minden héten egyszer eljövök hozzá, hogy fizessen.
- Minden héten lefekszel ezzel a faszszopóval?! - nézek idegesen a barátnőmre, aki talán már nem sokáig lesz az. Nem azért, mert feleségül veszem, hanem mert ezek után nem működne ez az egész.
Jessica bekönnyezik. Most jön a könyörgős rész, már előre látom.
- Harry, én... én nem tehetek róla, muszáj! - néz rám, s remegő hangon beszél.
- A gyerekre gondolhatnál legalább! - emelem föl a hangom, és ami még jobban felidegesít, az az, hogy Luke még mindig önelégülten vigyorog.
- De...
- Ne! Ne is kezdd el! - vágok a szavába. - Megcsaltalak, Jessica. Nem is egyszer. És te is engem. Szóval ennek most itt vége van - nézek rajta végig, mire még jobban sírni kezd.
- Szeretlek, ne csináld ezt! - jön felém, de én hátrálok.
- Felejts el! Nem szeretlek, már nem olyan, mint régen. Jobb lesz így - nézek rá, majd elindulok. Hallom, hogy kiabál utánam, de nem érdekel. Az a vicc, hogy az sem érdekel, mit fog vele csinálni Luke. Jessica csinálta ezt magának, innentől kezdve nem érdekel.
Útközben  beugrok a kocsmába, s ahogy meglátom Louist, aki épp sörözik, odamegyek hozzá.
- Szia - vágódok le mellé.
- Helyzet? - iszik bele a habzó alkoholba.
- Szakítottam Jessicaval - közlöm, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Igazából nem is annyira fáj. Sőt, mintha egy kicsit megkönnyebbültem volna.
- Hogyhogy? - néz rám meglepetten.
- Hát, tudod... Egy szöszivel töltöttem az éjszakát.
Nem akarom neki teljesen elmondani az egész történetet. Majd egyszer, ha olyan helyen leszünk, ahol nincs ennyi ember.
- Oh...
- És amúgy is más lány tetszik - mosolyodok el.
- Na, az szuper - mosolyog. - És ki az?
- Jenny.
A mosoly eltűnik az arcáról, úgy néz rám, mintha gyilkossággal fenyegetőznék.
- Rájöttem, hogy szeretem Jennyt, és... huh... szeretem Jennyt... - mosolyodok el. - El fogom neki mondani.
- Már ne is haragudj... de vágod, hogy a barátnőmről beszélsz? - néz rám, látom a szemében az idegességet.
- Nézd, tudod, hogy miért hoztunk titeket össze. Most már nem kell, Jenny engem szeret, én is őt és boldogok leszünk.
Louis lecsapja a korsót az asztalra és komoly arccal fordul felém.
- Nem hagyom, hogy vele legyél. Rengeteget szenvedett miattad, sok fájdalmat okoztál neki, és ezt már nem bírná elviselni. Még én sem bírom követni az érzelmi kitöréseidet! Most ezt gondolod, aztán holnap újra Jessica után fogsz sírni!
- Jenny boldog lesz velem - nézek rá.
- Nem. Jenny velem lesz boldog, mert segítek neki, hogy elfelejtsen téged. Ha lenne egy csöppnyi eszed, tudhatnád, hogy ez nem játék! Jennynek nagyon komoly lelki problémái vannak, és te hiányzol neki a legkevésbé! - áll fel és kiviharzik a kocsmából. Felhúzom a szemöldököm. Louis nem tudja, miről beszél. Ha szeretem Jennyt és ő is engem, akkor összejöhetnénk, és mindketten boldogok lennénk. Majd én bebizonyítom.

~ Jenny Wilkinson ~

Beengedem Larat, Ellie barátnőjét, aki rögtön felmegy a nővérem szobájába. Csuknám be az ajtót, de valaki a lábát odateszi.
- Szia - mosolyog Harry. Nyelek egy nagyot.
- Mit keresel itt?
- Téged - jön be. - És most nem fogsz elküldeni, mert beszélnünk kell.
- Nem akarok beszélgetni.
Megfogja két oldalt az arcomat és a szemembe néz.
- Szeretlek.
A szívem egy nagyot dobban, majd hevesen kezd verni. Szinte érzem, hogy forogni kezd körülöttem minden, ha nem tartana, talán össze is esnék.
- Hallod, Jenny? Szeretlek! Szakítottam Jessicaval, veled akarok lenni - dönti a homlokát az enyémnek. Remegni kezd a testem, legszívesebben a nyakába ugranék és megcsókolnám. De nem teszem, mert tudom, hogy hazudik. Azt akarja, hogy szakítsak miatta Louisval, és hogy ne legyek boldog. Gyűlöl engem, rosszat akar nekem. - Miért nem mondasz semmit?
Szaggatottan kifújom a levegőt, gombóc van a torkomban. Erőt kell vennem magamon, hogy ne sírjam el magam megint.
- Mondj valamit! - simítja meg az arcomat.
- Tűnj el - mondom halkan, s lehajtom a fejemet. - Most.
- De... te is szeretsz engem, együtt lehetnénk.
- Hagyd ezt abba most! Sőt, el se kezdd! Feleslegesen jöttél ide! - emelem föl a hangom.
- Harry! - hallom a húgomat, s szalad le a lépcsőn, az öcsém pedig követi őt. - Harry! - öleli meg a lábát, Mike pedig a másikat, de Harry felsóhajt és rám néz. A hajamba túrok és nyelek egy nagyot.
- Hagyjátok őt, épp menni készült - húzom el tőle a testvéreimet.
- Nee! - sikít Molly. - Olyan rég játszottam vele!
- Én is! És még régen megígérte, hogy játszik velem autósat! - nyafog Mike is.
- Azt hiszem, egy kicsit muszáj itt maradnom, ha már megígértem nekik - mosolyodik el halványan, s a kicsik fejét megsimítja. Megforgatom a szemem.
- Csak engem hagyj - megyek föl a szobámba, s becsapom az ajtót.
Miért érzek kényszert arra, hogy megcsókoljam? A rohadt szerelem fog engem a sírba vinni.
A fal mellett lecsúszok a földre, s a hajamba túrok majd felhúzom a térdeimet és lehajtom a fejemet. Hagyom, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.
Meddig fogok még miatta sírni? Louist kellene szeretnem, nem őt, aki összetöri a szívem.