30. fejezet - Mocskos titok

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam a 30. fejezetet. Rettenetesen sajnálom, amiért a múlt héten nem tudtam jelentkezni, de a szünetben elég elfoglalt voltam. Köszönöm szépen a rengeteg kommentet és a 115 feliratkozót! Elképesztőek vagytok, nagyon hálás vagyok nektek, amiért folyamatosan támogattok, hihetetlenül jól esik! És tudom, hogy mindig elmondom, de nem győzöm megköszönni nektek azt a sok jót, amit értem tesztek. :)

Remélem, hogy a szünet mindenkinek jól telt, nekem viszonylag gyorsan, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Viszont arra pont elég volt, hogy kipihenjem magam és sok időt töltsek a barátaimmal - tanulás nélkül. Az elmúlt hetem viszont olyan volt, amilyenre számítottam: dolgozatot írtunk minden egyes nap, de legalább már túl vagyok rajta, és csak reménykedem, hogy nem lettek annyira szörnyűek. Tegnap megint volt egy buli [te jó ég, mostanában rengeteget bulizok], amit nagyon élveztem. Nem történt semmi különös, de jól esett szórakozni.

Remélem, hogy a fejezet elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást! :)

Puszi, ~E

Kedves Naplóm!

Itt van Harry. Azt hajtogatta, hogy szeret. Istenem, mennyire jó volt hallani, azóta is újra és újra lejátszódik a fejemben. De bárcsak igaz lenne… Tudom, hogy azért csinálja, mert összejöttem Louisval, és azt akarja, hogy miatta elhagyjam őt, és ne legyek boldog. Rosszat akar nekem, mert gyűlöl, ezért nem fogom elhagyni Louist. Komolyan, azt sem tudom, hogy ő mit akar tőlem. Miért van velem? Mi tetszik neki bennem? Talán el kellene mennie szemészetre, vagy nem tudom. Viszont, ahogy most Harryre gondolok, melegség tölti el a mellkasomat. Nem akarom, hogy bebeszélje nekem, hogy ő tényleg szeret. Mert tudom, hogy NEM IGAZ! Most az egyszer, életemben először ki fogok állni a boldogságom mellett. Már ha ezt lehet boldogságnak nevezni, de minden erőmmel azon leszek, hogy Louisval tökéletes párt alkossunk.

Összecsukom a naplómat, s visszacsúsztatom a helyére, a párnám alá. A rászáradt könnyektől nedves arcomat megtörlöm, s egy mély levegővétel után felülök és a hajamba túrok. Lentről ismerős hangot hallok, amire egyből kipattannak a szemeim. Louis itt van.

Gyorsan megigazgatom magam, egy mosolyt erőltetek és lemegyek. Ahogy meglát, szája mosolyra húzódik, odalépked hozzám és megcsókol.

- Szia - ölelem meg. Jó érzés valakihez odabújni, viszont szörnyű, ahogy nézem a válla fölött Harryt. Molly és Mike boldogan magyaráznak neki valamit, de ő csak letörten figyel minket.
Lelkiismeret-furdalást akar nekem csinálni. De nem, erős maradok!
- Hiányoztál - simítja meg a hátamat, majd elenged és a szemembe néz. Jóleső érzés tölt el, ahogy ez a mondat elhagyja a száját. Hiányoztam neki. Még sose hiányoztam senkinek.
- Te is nekem - mosolyodok el, bár nem olyan életvidám ez a mosoly, mint kellene. Ezeknek a mondatoknak Harry és köztem kellene elhangozni.
- Harry, figyelj már! - Molly hangos kiáltása szakítja meg a gondolatmenetemet. Harry lenéz a húgomra, aki nyújtja a kezét, így Harry felveszi őt.
- Mi az, hercegnő? - mosolyog rá és az orrára nyom egy puszit, mire a kislány huncutul elmosolyodik.
- Semmi. Csak jobb itt fönt - néz le Mikera és kinyújtja a nyelvét.
- Én is! Én is! - kezdi el húzni a húgom lábát, aminek hatására Molly felsikít.
- Hé, van még itt hely - guggol le Harry, majd a másik kezébe felveszi az öcsémet és feláll. - Mindketten idefértek - mosolyog.
Eddig fel sem tűnt, hogy boldogan nézem őket, de Louis égető tekintete visszaránt a földre. Megköszörülöm a torkom. Szólásra nyitom a számat, hogy mondjak valamit, viszont nem tudom, hogy mit kellene. Csak kezd kínossá válni a dolog.
Szerencsémre viszont valaki csenget, így az ajtóhoz sietek, s kinyitom.
- Hali - jön be Niall, utána Liam és Zayn.
- Ömm... helló - nézek utánuk, mert úgy mennek a nappaliba, mintha otthon lennének. Becsukom az ajtót és követem őket.
- Mit kerestek itt? - néz rájuk Harry, miközben a srácok ledobják magukat a kanapéra. Zayn az egyik kezét a kanapé háttámlájára teszi, s mindhárman terpeszben ülnek, hogy még véletlenül se tudjon közéjük ülni bárki is.
- Azt írtad, hogy itt vagy - néz fel rá Niall.
- Azt mondtam, hogy itt vagyok, és nem azt, hogy gyertek ide. Seggfejek - forgatja meg a szemét Harry, miközben leteszi a kezéből a kicsiket.
- Seggfej - vigyorog huncutul Molly.
- Mi? Molly, ne mondd ezt többször! - szólok rá erélyesen, de ő csak mosolyog.
- Tessék, idejön Harry és a ház összes nőjét megrontja - tárja szét a karjait Niall, majd megfogja a hasát. - Uh, van valami kaja?
Louis tarkón vágja, mire a szőke fiú felháborodottan néz a barátjára.
- Ne legyél már ekkora faszfej! - szól rá Louis, s látom Mikeon, hogy már most nagyon megtetszett neki az a bizonyos szó.
- Ki ne mondd! - nézek az öcsémre fenyegetően, a mutatóujjamat feltartva.
- Faszfej! - kiáltja el magát, s felszalad az emeletre, a húgom pedig nevetve követi őt. Felsóhajtok.
- Légyszi, a kicsik előtt ne beszéljetek így - nézek végig a nappaliban összegyúlt tömegen.
- Szólj rá a pasijaidra, hogy ne káromkodjanak - vonja meg a vállát Zayn. Pasijaim? Mi? Csak Louis a pasim! Harryhez most már semmi közöm, bár nem mintha eddig lett volna.
- Mindegy - motyogom. - Kértek valamit?
- Igen, jól esne egy kis popcorn - vágja rá egyből Niall, s a bal bokáját ráhelyezi a jobb térdére.
- És whisky, ha van - egészíti ki Zayn a barátját mosolyogva.
- Rendben - motyogom és megyek a konyhába.
- Várj, segítek - siet utánam Harry. Ahogy beérünk a konyhába és kettesben vagyunk, összeszorul a gyomrom és a mellkasom.
A konyhaszekrényt kinyitom és nyújtózkodok, hogy elérjem a popcornt, de túl magasan van. Hirtelen két erős kezet érzek a derekamon, felemelkedek a földtől és megfogom a popcornt.
- Tegyél le! Most! - kapaszkodok a pultba, hogy bele ne szakadjon, amíg engem tart. Visszatesz a földre, de a teste túl közel van az enyémhez. Érzem a melegséget, s szinte éget, ahogy hozzám ér.
Erőt veszek magamon, próbálom valahogy visszafogni a remegést a végtagjaimban, de nagyon nehezen megy.
Beteszem a mikróba a popcornt, s bekapcsolom, majd a pultnak dőlve várom, hogy elkészüljön. Harry hirtelen megjelenik előttem, kezeivel körbefog és a pultnak támaszkodik. Képtelen vagyok a szemébe nézni, s a kezemet a mellkasára teszem, hogy eltoljam magamtól, de nincs hozzá elég erőm.
- Szeretnéd, hogy még egyszer kimondjam? - kérdezi lágy hangon, amitől a testemen végigfut a hideg.
- N-nem kell - motyogom. - Csak engedj el.
- Ha attól félsz, hogy Louis összetörne, ne aggódj! Még nem szerelmes, így könnyebb lesz elhagyni őt! - simítja meg az arcomat. A gyomrom rendetlenkedni kezd, s elkap a szédülés. Ha nem támaszkodnék a pultnak, már szerintem rég a földön fetrengenék.
- Nem fogom elhagyni őt.
- De engem szeretsz. Én vagyok az első szerelmed és sok dolog fűz minket egymáshoz - mondja lassan mély, rekedtes hangján. Annyira megnyugtat, mégis felzaklat a közelsége. Létezik egyáltalán ilyen?
Nagy kezeit a derekamra csúsztatja, s teljesen közel húz magához, a homlokát az enyémnek dönti. Nagyon remélem, hogy nem lát bele a fejembe vagy nem hallja, amint a szívem olyan hangosan dobog, hogy mindjárt kiugrik a mellkasomból.
A mikró egy pittyegéssel jelzi, hogy elkészült a vajas finomság, így kiküszködöm magam Harry karjai közül, kiveszem a pattogatott kukoricát és beleöntöm egy tálba. A hűtőből kikapom a whiskyt, majd egy tálcára teszem az üveget, a tálat és poharakat. Gyorsan felkapom és megyek be a nappaliba, ott az asztalra teszem, s az összes srác gyorsan kap a kajához és piához.
Ajtócsapódást hallok, Ellie és az egyik barátnője, azt hiszem, Lara, kézen fogva mennek fel a szobába köszönés nélkül. Niall, Liam és Zayn feltűnően néznek utánuk, Niall kajánul megnyalja az ajkait, majd beleiszik az alkoholba.
Louisra nézek, aki gyilkos pillantásokat vet Harry felé.
- Mindjárt jövök - áll fel Niall, a poharat a tálcára teszi, s a lépcső felé veszi az irányt, majd szinte szaladva megy föl.
Louis int, hogy üljek mellé, így Niall helyére pattanok, s az ajkaimra ad egy puszit, majd a fejemet a vállára hajtom. Nagyon kellemes illata van, de közel sem annyira megnyugtató, mint Harryé.
- Jaj, de nagy a szerelem, csak el ne olvadjatok - húzza be a whiskyt Zayn olyan könnyedén, mintha csak vizet inna.
- Hagyd már őket, szerintem aranyosak - mosolyog ránk Liam. Azt hiszem, közülük ő a legnormálisabb. És nem azért, mert nem szemétkedik velem, hanem mert mindig tudja, mit kell mondani, és jólelkű. Nem is értem, hogy került közéjük.
Louis a zsebéből előkotor egy doboz cigit, kivesz egy szálat és az ajkai közé veszi, majd felém nyújtja a maradékot. Ránézek és nyelek.
- Öm... köszi - húzok ki egyet a sok közül, majd kapok egy gyújtót is, meggyújtom és beleszívok egy nagyot.
- Wow, te ilyen rossz kislány vagy? - vigyorodik el Zayn.
- Nem - fújom ki a füstöt. - Csak néha jól esik.
- Amikor feszült vagy valami miatt - néz rám sokatmondóan Harry, amitől csak még jobban felmegy bennem a pumpa és megint beleszívok.
- Ne légy feszült, baby - karol át Louis, kicsit megnyomorgat és az arcomra ad egy cuppanós puszit.
- Nem vagyok - motyogom, azonban ideje sincs tovább nyugtatni, mert Niall büszkén vigyorogva jön le az emeletről, a nyaka két oldalán egy-egy nagy piros folttal.
- Haver, ilyen nincs - néz rá Zayn.
- Ó, dehogynem - vágódik Niall a fotelba. - Bementem a szobába, nem hiszed el, a két csaj egymáson feküdt, CSAK bugyiban!
A srácok szemei kikerekednek, még Louis arcán is látom, hogy elképzeli ezt az egész jelenetet.
- Leszoptak? - tér a lényegre Zayn, mire Niall hevesen bólogat.
- De még hogy!
- Várjunk csak... a nővérem és Lara? - húzom föl a szemöldököm. - Mit csináltak?
- Smároltak, simi, tapi, ilyesmi - mutogat Niall a kezével. - Asszem, épp megzavartam őket, de talán még most folyik a műsor.
Ahogy ez a mondat elhagyja Niall száját, Harry és Zayn szinte sprintelve szaladnak föl az emeletre. Louis megköszörüli a torkát.
- Izé... Nem kellene közbe szólnod? - néz rám. Felsóhajtok.
- Megnézem, mi folyik ott - állok föl, majd elindulok a nővérem szobája felé, bár félve. Fogalmam sincs, mi fog ott várni, de lelkileg próbálok a legrosszabbra felkészülni.
Lassan benyitok. Zayn az ajkába harapva fogdossa Lara fenekét, amíg ő... te jó ég... éppen kielégíti a nővéremet.
Harry mellettük ül, Ellie mellét markolássza, viszont az inge jobban ki van gombolva, mint ahogy eddig volt.
- Jézusom - hagyja el a számat a szó, mire mindannyian rám néznek. Reagálni sincs időm, Zayn megfogja a karomat és beránt, majd becsukja az ajtót.
- Gyerünk, csatlakozz te is! - kezdi el levenni rólam a pólót, de Harry szinte azonnal felpattan.
- Héj, héj, azt felejtsd el! - fogja le Zaynt és elhúzza tőlem. - Jenny ilyeneket nem fog csinálni.
- Ne már, ez csak szórakozás! - tárja szét a karját a fekete hajú srác.
- Nem érdekel. Gyere, Jenny - tol kifelé a szobából Harry, majd becsukja magunk mögött az ajtót.
Még mindig teljesen le vagyok sokkolva Ellie miatt. Miért csinálja ezt?
- Jól vagy? - simítja meg az arcomat, aminek hála magamhoz térek.
- Ez... mi... mi volt? - dadogok.
- Ööö... - vakarja meg a tarkóját. - Izé... csak egy kis szórakozás.
- De Ellie Laraval... - nézek föl rá és nyelek egy nagyot.
- Tudom. De hé, ne aggódj, ez semmi komoly! - fogja meg az arcomat két oldalt és mélyen a szemembe néz. - Akarod, hogy beszéljek Ellievel?
Mivel szemei, illata, érintése és hangja teljesen rabul ejt, kell pár másodperc, míg felfogom, amit mond.
- Ne, nem kell - veszem el magamról a kezét.
- De biztos, hogy jól vagy?
- Igen, mégis mi a francért ne lennék jól?! - emelem fel egy kicsit a hangom, s élesen kifújom a levegőt. Utálom, hogy ekkora hatással van rám. - Miért babusgatsz engem? Szállj le rólam! - indulok el, de ő visszahúz, a mellkasának ütődök és a szemébe nézek. Akármennyire is akarok rá haragudni, egyszerűen nem megy.
- Már mondtam. Szeretlek.
Kínosan felnevetek.
- Pont nem érdekel.
- Ugyan már - dönti oldalra a fejét, s gyengéden megsimítja az arcomat. Lefagyok, amit nyilván ő is észrevesz, mert egy apró, önelégült mosoly jelenik meg a szája szélén. Ajkaim felé közelít, azonban nyílik a szoba ajtó, s mindketten oda nézünk.
- Wow - mosolyog Zayn. - Ezek a csajok nem semmi műsort adtak - igazítja meg magán a pólót, majd lemegy, s én is sietek utána, nehogy megint kettesben kelljen maradnom Harryvel.
Ahogy beérek a nappaliba, az állam szinte a földet súrolja, amit látok, az felháborító. Niall ölében ül Mike, s a whiskys poharat a szőke srác a kicsi kezébe nyomja.
- Niall, mégis mit művelsz? - sietek oda és kiveszem az öcsém kezéből az alkoholt.
- Csak megtanítom, hogy legyen igazi férfi.
- Ha szerinted ettől lesz valaki igazi férfi, akkor gratulálok! - förmedek rá, s ő meglepetten néz rám. Veszek egy mély levegőt. - Bocs. Csak fáradt vagyok.
- Figyelj, cica, lassan mennem kell - lép hozzám Louis, s megsimítja az arcomat. - Dolgom van. Holnap reggel viszont érted jövök, és elmegyünk valahova reggelizni, jó?
Kicsiket bólogatok, majd Louis gyengéden megcsókol.
- Légy jó, kicsim.
- Te is - mosolygok halványan.
- Mi is lépünk. Csá! - indulnak meg a srácok az ajtó felé, egyedül Harry áll még mindig úgy, mint akinek földbe gyökerezett a lába.
- Te is épp menni készülsz, ha jól gondolom - nézek rajta végig. Felsóhajt. Lassan jön felém, megvárja, míg a többiek elmennek, s rám néz.
- Éjfélkor itt leszek a ház előtt, gyere ki és kocsikázunk egyet - néz rám komolyan.
- Mi? Megőrültél? Eszemben sincs! - tiltakozom.
- Kérlek! Csak ennyit kérek tőled. Meg kell beszélnem veled mindent. Utána békén hagylak.
Felsóhajtok. Talán egy kis beszélgetésbe még nem fogok beleőrülni.
- Na jó. De most menj.
Elmosolyodik.
- Szia - nyom egy puszit a homlokomra, majd kimegy. Nem sokkal később Ellie jön le, őt követi Lara.
- Majd beszélünk - mosolyog rá a nővérem, s a szájára ad egy csókot.
- Holnap írok - megy ki Lara, majd Ellie felsóhajt és lassan felém fordul.
Szótlanul nézzük egymást percekig, s látom rajta, hogy a szeme megtelik könnyekkel. Utálom így látni, mégis csak a testvérem.
- Mi ez az egész? - megyek oda hozzá. Szaggatottan kifújja a levegőt.
- Elegem van, hogy a fiúk folyton csak kihasználnak. Laraval megértjük egymást, és sokkal boldogabb vagyok mellette, mint eddig bármelyik fiúval. Boldog vagyok vele, csak... az emberek lenéznek.
- Ne törődj velük, ha boldog vagy - simítom meg a karját.
- Jenny. Annyira sajnálom - ölel meg szorosan. - Szeretlek!
Nyelek egy nagyot és bekönnyezek.
- Én is szeretlek, Ellie - mondom halkan, de a hangom a végén egy kicsit megcsuklik.
- És remélem, hogy boldog leszel Louisval - néz a szemembe és elmosolyodik, majd megsimítja a karomat és felmegy az emeletre.
Talán rendbe fog jönni minden? Lehet, hogy Harry nem lesz az enyém, de idővel elfelejthetem őt. Itt lesz nekem Louis. És Ellie, mint régen.