13. fejezet - Bonjour!

Drága Olvasóim!

Meghoztam a 13. fejezetet, sajnálom, hogy ilyen későn! Remélem, hogy jól telik a nyaratok és van időtök kipihenni magatokat, nyaralni. Köszönöm szépen az előző fejezethez érkezett kommenteket és pipákat, valamint az 58 feliratkozót, nagyon sokat jelent nekem, imádlak titeket! <3 Nekem még mindig zsúfoltak a napjaim, de már csak ennek a hónapnak a végéig, szóval nézzétek el nekem, ha nem lett túl jó ez a rész. Új közvélemény-kutatást is elindítottam! :) Jó olvasást!
Puszi, ~E

Párizs utcáin állva várjuk a taxit. A bőröndök körülöttünk hevernek, Mike és Molly furcsán nézi az embereket, Ellie a telefonját nyomkodja, anyáék pedig Harry szüleivel beszélgetnek. Én szokásos módon gyönyörködöm Harryben, amit persze ő észrevesz és elmosolyodik.
- Még mindig ugyanúgy nézek ki, mint az előző 10 percben, amíg bámultál, nincs rajtam semmi új - kacsint felém, mire érzem, hogy az arcomat elönti a pír és gyorsan elfordulok.
Hamarosan megérkeznek a taxik, mivel egyben nem férnénk el. Betesszük a csomagokat, beülünk, és egyenesen a hotelhez érünk, ami egyszerűen gyönyörű. El se tudom képzelni, anyáéknak miből telt erre.
Kivesszük a csomagokat és bemegyünk a hotelbe. Ahogy körbenézek, szinte tátva marad a szám, egyszerűen gyönyörű. Minden aranyban pompázik, az itt dolgozók egyforma egyenruhában vannak.
- Ezek az emberek hülyék, nem tudnak beszélni - néz fel rám Mike és megfogja a kezemet, a másikat pedig Molly. A kislány szorongatja apró kezében a plüssmaciját, amit még most sem tudott otthon hagyni.
- Ők franciául beszélnek - mosolygok Mikera, mire nagy szemekkel néz rám föl.
- Franc?
- Francia - mosolygok. - Mivel Franciaországban vagyunk, itt az emberek nem tudnak angolul. Vagyis lehet, hogy tudnak, de nem úgy, mint te.
Összeráncolja a szemöldökét, és érdeklődve figyeli az embereket, amint fel-alá járkálnak.
Lassan megkapjuk a szobák kulcsát.
- 369 - mosolyog Harry perverzül. - Ez a miénk. Micsoda véletlen - húzogatja a szemöldökét, és csak remélni tudom, hogy anyáék nem hallották meg.

Felmegyünk a szobába, s ahogy benyitok, kissé ledermedek. Gondoltam, hogy gyönyörű lesz, de ez minden képzeletemet felülmúlja.
- Wow - Harry is csak ennyit tud mondani, ahogy körbenéz. Odamegy az ágyhoz és leül rá, majd rám emeli a tekintetét és elmosolyodik. - Ez kényelmes. Gyere ide - int a fejével. Elindulok felé, de abban a pillanatban anya belép, miközben a két kisebb testvérem kezét fogja.
- Kicsim, Mike és Molly veled szeretnének aludni. Ugye nem baj?
Egy mosolyt erőltetek az arcomra.
- Persze, hogy nem - nyögöm ki, pedig legszívesebben bezárkóznék ide Harryvel.
- Akkor majd én alszom Ellievel - hagyja el Harry száját a mondat, ami szinte a szívemig hatol. Olyan érzés, mintha gyomorszájon vágtak volna. Kizárt dolog, hogy Harry és Ellie egy szobában, ráadásul egy ágyban aludjanak!
Ahogy Harry kimegy, összeszorul a gyomrom. Molly és Mike az ágyra ugranak, anya hálásan rám mosolyog és kimegy. Felsóhajtok, s a hajamba túrva becsukom a szememet. Azt hittem, ez lesz életem legjobb nyaralásra, erre kiderül, hogy a legrosszabb!
Mivel anyáék első napra nem terveztek semmit, kipakolok a bőröndömből.
- Jenny, valami baj van? - néz fel rám Molly nagy szemekkel. Halványan mosolygok és megrázom a fejemet.
- Nincs semmi - adok a homlokára egy puszit.

~ Ellie Wilkinson ~

Ahogy Harry belép a szobába, levakarhatatlan mosoly jelenik meg az arcomon. El sem hiszem, hogy össze leszünk zárva, ez annyira izgalmas.
- Szóval új szobatársat kaptam - mosolyog, miközben a bőröndjét leteszi. - Izgalmas lesz, ahogy gondolom.
- Szerintem is - mosolygok és hosszú hajamat hátrasöpröm. Az alsó ajkába harapva végignéz rajtam, ami elképesztő érzés.
- Gyertek le, rendelünk kaját az étteremben - szól be Harry apja.
- Oké, mindjárt megyünk - mosolyog Harry, majd Rob kimegy és becsukja az ajtót. A göndör srác újra felém fordul és kajánul mosolyog. - Szerintem te perverz dolgokat forgatsz a fejedben, jól mondom? - teszi a kezeit a zsebébe.
- Meglehet - vonok vállat vigyorogva, mire elneveti magát.
- Na jó, menjünk enni - indul kifelé, én pedig utána megyek, s tekintetemet tökéletes lábaira szegezem. Olyan teste van, mintha az álmaimból jött volna.

Késő estig beszélgetünk anyáékkal a teraszon.
- Most már megyek, nagyon álmos vagyok. Jössz te is? - pillantok Harryre, miközben felállok. Bólint, majd mindenkitől elköszönünk, s bemegyünk a szobába. - Elmegyek fürödni - indulok a fürdőszoba felé, de Harry beáll elém. Felnézek rá, s mosolyával találom szemben magam.
- Én is fürödni akartam menni - pillant a dekoltázsomra.
- Akkor most mi lesz? - mosolygok, s a kezemet a mellkasára téve lassan végigsimítom, tekintete követi minden apró mozdulatomat.
- Kénytelenek leszünk egyszerre használni a fürdőt - mondja, miközben egy apró mosoly jelenik meg a szája szélén.
- Hm... Igen, lehetséges - ölelem át a nyakát, az ő keze pedig automatikusan a derekamra simul. Egy puszit adok az ajkaira, mire elmosolyodik és lassan megcsókol. Istenem, mennyire hiányzott az ajkainak íze, puhasága, gyengéd érintése. Mindene!
A fürdő felé tolom, majd becsukom az ajtót, és folyamatosan szabadítjuk meg egymást a ruháktól.
Harry beül a kádba, amibe meleg vizet engedett, majd megfogja a kezemet és behúz magához. Háttal a mellkasának dőlök és élvezem, amint átkarolja a testemet. Megnyugvást érzek a karjaiban.
Néha vízzel lefröcsköli a mellkasomat és kis puszikat ad a vállamra.
- Gyönyörű vagy - súgja a fülembe. Felnézek rá, elmosolyodok és lassan megcsókolom. Van egy olyan érzésem, hogy az út végére össze fogunk jönni, és szerintem sokáig együtt is leszünk. Bárcsak így lenne.
Mikor a víz kezd kihűlni, kiszállunk, megtörölközünk, s ahogy a bugyim felé nyúlok, hogy felvegyem, Harry megfogja a kezem és a szemembe néz.
- Azt most ne, felesleges - motyogja az ajkaimra és megcsókol. Átölelem a nyakát és szenvedélyesen smárolni kezdünk, miközben keze a fenekemre téved és megmarkolja. Felemel, a lábaimmal körbefonom a derekát és átvisz az ágyra, amire óvatosan lefektet, közben fölém mászik. Magunkra húzza a takarót, egy kaján vigyort vet felém, majd hirtelen eltűnik a takaró alatt. Mire feleszmélek, megérzem nyelvét ott lenn és felnyögök. Beletúrok kissé nedves hajába, s érzem, ahogy feldugja ujjait. Annyira jól csinálja és annyira rég vártam erre, így rövid időn belül el is élvezek.
Fölém mászik és megnyalja ajkait. Elmosolyodok, végigsimítom a mellkasát, a hasát és megfogom a férfiasságát, ami már teljesen áll.
- Oh, ennyire? - mosolygok.
- Ennyire, szóval már csak arra vágyom, hogy benned legyek! - csókol meg vadul. Perceken keresztül faljuk egymás ajkait, majd lassan belém vezeti magát, ami mindkettőnkből egy szaggatott sóhajt vált ki. Rögtön gyors tempóban kezd mozogni, s az arcát a nyakamba temeti. Mindketten hangosan zihálunk, néha egy-egy nyögés is kicsúszik a számon, de anyáék miatt próbálom magam visszafogni.
Hirtelen fordítok a helyzeten, így én kerülök felülre és elkezdek rajta mozogni. Harry tekintetét nem veszi le a melleimről, s ahogy tökéletes ajkait elhagyják a halk nyögések, csak még izgatóbbá teszi a helyzetet.
- Basszus... nincs.... gumi... - zihálja.
- Nyugi, szedek bogyót - csókolom meg, s egyre gyorsabban mozgok.
- Ahh, istenem - csap egy nagyot a fenekemre, amitől felnyögök, s szinte egyszerre érünk a csúcsra.
Lihegve a mellkasára dőlök és elmosolyodok.
- Hogy te mennyire elképesztő vagy - nyomok egy hosszú csókot az ajkaira.
- Te is - markolja meg a fenekemet, miközben perverzül vigyorog. Kicsit elnevetem magam, majd lemászok róla, mellé fekszek és hozzábújok. - Na, mi az? - mosolyog és átkarol. - Szeretsz bújni?
- Csak vágyom arra, hogy valakihez hozzábújhassak.
- Rég nem volt barátod? - simogatja a karomat, amitől megnyugtatóbbat még életemben nem éreztem. Még mindketten zihálunk, próbáljuk normalizálni a légzésünket.
- Tudod, a fiúk csak azt akarják tőlem. Túl naiv vagyok, mindig elhiszem, hogy majd valaki belém szeret és komoly kapcsolatot is akar, de nem - sóhajtok. Nyelek egy nagyot és felnézek rá. - Ne haragudj, nem akartam panaszkodni.
- Ugyan, mindenkinek vannak problémái.
- Neked mi?
Látom, hogy elgondolkodik, egy halvány mosoly megjelenik a szája szélén és kicsit közelebb húz magához.
- Fogalmazzunk úgy, hogy sajnos nem tudok eggyel megelégedni - sóhajt. Nem igazán értem, hogy miről beszél, de nem akarom tovább faggatni. - Aludjunk, holnap biztosan sokat kell majd gyalogolni. Jó éj - ad egy puszit az ajkaimra.
- Jó éjt - mosolyodok el, s boldogan merülök álomba Harry karjai között.

~ Jenny Wilkinson ~

Akármennyire is próbálok, képtelen vagyok elaludni. Molly és Mike édesen szuszognak mellettem. Az agyam folyamatosan csak azon kattog, hogy Ellie és Harry mit csinálhatnak a másik szobában. Az a gond, hogy tudom, hogy Harry milyen. Elmondta, hogy nincs köztünk semmi komoly és Ellie is bejön neki, Ellie meg szemmel láthatólag odavan Harryért. Harry nyilván őt választaná helyettem és őt is fogja, ez fáj a legjobban. Hagynom kellene, hogy a nővérem boldog legyen vele, de egyszerűen nem megy. Szeretem Harryt, nem tehetek róla.
Sóhajtok, majd óvatosan kimászok az ágyból és leülök a székre, mivel nem akarom felkelteni a testvéreimet a forgolódásommal. Előveszem a naplómat, s a telefonom fényével világítok, miközben írok.

Kedves Naplóm!

Itt vagyunk Párizsban. Gyönyörű hely, tényleg nagyon tetszik, de szörnyen érzem magam. Úgy volt, hogy Harry velem alszik, de Molly és Mike szerettek volna velem egy szobában lenni, így Harry most Ellievel van. Gondolni se merek rá, mit művelhetnek ott… Félek a reggeltől. Félek, hogy meglátom őt mosolyogva kijönni a nővéremmel, félek, hogy a következő éjszakát fogja várni, hogy újra vele legyen. Félek attól, hogy velem már egyáltalán nem fog törődni…

12. fejezet - Bemelegítés

Drága Olvasóim!

Szeretném nagyon megköszönni az eddigi támogatásotokat! Imádlak titeket, és nagyon hálás vagyok mindenért, amit eddig értem tettetek, minden egyes kommentnek és feliratkozónak rettenetesen örülök! Remélem, hogy a jövőben sem fogok csalódást okozni és velem maradtok! :) Arra gondoltam, hogy minden héten, az új rész érkezésével egy időpontban indítok egy közvélemény-kutatást, hogy jobb legyen a blog. Nem lesznek túl bonyolult kérdések, csak szeretném, ha a minden apróság tetszene nektek! A fejezet előtt csak ennyit szerettem volna. Remélem, tetszeni fog, jó olvasást!
Puszi, ~E

Homályos látás, szédülés, fejfájás, képkockákban megjelenő emlékek. Igen, ez egész biztosan másnaposság.
A szívem már reggelről hevesen kezd verni, ahogy a mellettem szuszogó srácra nézek. Elmosolyodok. Nem érdekel, hogy mennyire szarul vagyok, boldogan gondolok vissza az éjszakára. Felfoghatatlan, hogy tényleg megtörtént, és csak remélni merem, hogy nem egy álom volt.
Óvatosan felülök, a fejembe hasít a fájdalom, így a homlokomhoz kapok. Felsóhajtok, hátrasöpröm a hajamat és Harryre nézek. Ő édesen alszik tovább.
Kimászom az ágyból, leveszem magamról Harry pólóját, s felöltözök a sajátomba. Odamegyek hozzá lábujjhegyen és az arcára adok egy óvatos puszit. Összeráncolja a szemöldökét és kicsit mocorogni kezd, majd vesz egy mély levegőt és tovább alszik. Halkan kiosonok, és mivel még mindenki alszik, a lépcsőn is halkan megyek le.
Otthon rögtön előveszem a naplómat, s írni kezdek.

Kedves Naplóm!
Tegnap éjszaka megtörtént az, amit már annyiszor elképzeltem. Amiről azt hittem, az én életemben nem fog előfordulni. Amitől egészen idáig féltem. Lefeküdtem Harryvel. Annyira csodálatos volt látni, hogy élvezi, annyira jó volt, ahogy hozzám ért, ahogy megcsókolt. Szeretem. Bár azt hajtogatta, hogy ne szeressek belé… Nem érdekel, nem tudom őt nem szeretni. Főleg most, ezek után… Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi lesz köztünk, de igazából egy kicsit félek is. Türelmetlen vagyok.

A telefonom pittyegni kezd, s ahogy tekintetem a kijelzőre téved, rögtön elmosolyodok. Harry írt.

Ahogy elolvasom az utolsó üzenetet, hallom, ahogy anya kiabál lentről. Lezárom a telefonomat, feltápászkodom az ágyról és leszaladok. Mindenki ott van a konyhában, s ahogy belépek, anya elmosolyodik.
- Nos, apátokkal már nagyon régóta spórolunk, és most végre összejött a pénz egy párizsi útra.
A szemeim kikerekednek, azonban mielőtt bármit reagálhatnánk, folytatja.
- Harryékkel megyünk együtt.
- Párizsi messze van? - néz fel anyára Molly, miközben a maciját szorongatja.
- Először is, nem Párizsi - nevet apa -, hanem Párizs. És igen, messze van, ezért fogunk repülővel menni.
- Repülőőő! - tárja szét a karjait Mike és elkezd szaladgálni az asztal körül. Én még mindig le vagyok sokkolva. Elmegyünk Párizsba, ráadásul életem szerelmével. Ez tényleg velem történik meg?
- Holnap hajnalban indulunk, 5 napot leszünk ott és szeretném, ha mindenki jól viselkedne - néz anya elsősorban Elliere, mert ő nem szereti ezeket a családi nyaralásokat. Én is irtóztam tőle eddig, csak nem mutattam ki.
- Ne aggódj, ha Harry is ott lesz, nagyszerűen fogom magam érezni - mosolyog. - Megyek is pakolni! - szalad fel a lépcsőn. Én még mindig földbegyökerezett lábakkal állok, míg a többiek körülöttem majd megőrülnek, Mollyval és Mike-kal az élen.
- Valami baj van, kicsim? - simítja meg anya a karomat. Magamhoz térek, kicsit megrázom a fejem és halványan elmosolyodok.
- Nincs semmi, csak meglepődtem, de nagyon örülök neki. Megyek fel én is pakolni - kerülöm őt ki és a szobám felé veszem az irányt. Előveszem a bőröndömet, a szekrényem elé állok és kinyitom. Nem tudom, hogy Franciaországban milyen idő van, így mindenféle ruhát teszek be, ami a kezembe akad. Tudom, apa veszekedni fog, hogy miért viszek ennyi cuccot 5 napra, de nem érdekel. Most ott lesz Harry is, látni fog reggeltől estig, sőt, lehet, hogy még éjszaka is. Na jó, ez a gondolat rémisztő.
Lassan bepakolok minden szükséges dolgot, s hallom lentről Anne hangját, amint épp anyával beszélget. A szívem gyorsan kezd verni, nagyon remélem, hogy Harry is itt van.
Pár másodperc múlva nyílik az ajtó, és édesen mosolyogva megjelenik ő.
- Szia! Látom, bepakoltál - nézi a bőröndöt, miközben bejön és becsukja maga után az ajtót.
- Aha, minden szükséges dolgot.
- Te is tettél be óvszert? - néz rám komoly arccal. Teljesen elvörösödök, zavaromban meg sem tudok szólalni, mire elneveti magát. - Ne aggódj, az lesz nálam bőven.
Megpillant valamit, ami kilóg a bőröndből, kajánul rám mosolyog, majd lehajol és a mutatóujjával felemeli a fekete csipkés tangámat.
- Uhum, minden szükséges dolgot. Szexi! - mosolyog, mire kikapom a kezéből.
- Ezt... biztos véletlenül tettem be - tűröm zavartan a fülem mögé a hajam és a fiókhoz indulok, hogy visszategyem, de Harry elveszi tőlem.
- A-a, ez is jön velünk! - hajítja vissza a bőröndbe. - Remélem, vannak még ilyen dögös meglepetések, amiket hozol - dobja magát az ágyamra, s a kezeit a feje alá teszi, miközben néz engem.
Nem is tudja, mennyire éget a tekintete, milyen soknak tűnik nekem az a távolság, ami most köztünk van. Fogalma sincs, mennyire szeretem és hogy mennyire vágyom a szeretetére.
- Gyere ide - biccent a fejével. Nem kell kétszer mondani, mellé bújok és átölelem a mellkasát, ő pedig egyik kezét kiveszi a feje alól és végigsimítja a hátamat. - Nem bántad meg a tegnapot, ugye?
Nyelek egy nagyot, nagyon reméltem, hogy ez a téma többször nem merül fel köztünk. Úgy látszik, tévedtem.
- Nem. Csak... annyira furcsa most minden - sóhajtok.
- Tudom - simogatja a karomat. - Amúgy én nagyon élveztem.
- Én is - csúszik ki a számon, majd lehajtom a fejemet.
- Az jó, ne szégyelld! - nyom a homlokomra egy puszit. - Elmegyünk kocsikázni egyet?
- Uhum.
Feltápászkodunk az ágyból, lemegyünk, és ahogy az ajtó felé vesszük az irány, anya utánunk ordít.
- Ne menjetek sehova, mindjárt esik az eső!
- A kocsiban nem ázunk meg! - szól Harry, majd megfogja a kezemet és kihúz maga után. Beülünk a kocsiba és elindulunk. Kinézek az ablakon.
- Tényleg nem sokára esni fog.
- Annyi gondunk legyen - teszi az egyik kezét a combomra. Lenézek a kezére, majd az arcára, amin pajkos mosoly jelenik meg.
Tovább figyeli az utat, de keze a lábamon marad, majd lassan elkezdi felfelé vezetni a combomon. Egy mély levegőt veszek, úgy érzem, az autóban hirtelen 40 fok lett. Tök gáz, hogy már ennyitől is teljesen lázba tud hozni.
Megjelennek az ablakon az első esőcseppek, majd pár perc múlva szinte leszakad az ég. Harry leparkol az út szélére és leállítja az autót. Értetlenül nézek rá. Megsimítja az arcomat, majd közelebb hajol és megcsókol, én pedig rögtön viszonozom és beletúrok a hajába.
Nem sokkal később ajkaimról áttér a nyakamra, s közben a kezét a lábaim közé vezeti. Kigombolja a rövidnadrágomat és lassan a bugyimba nyúl, de a nyakam kényeztetését egy pillanatra sem hagyja abba. Zihálni kezdek és becsukom a szemem. Nekem is kellene vele valamit csinálnom, de annyira élvezem a tetteit, hogy mindent elfelejtek magam körül. Felnyögök, ahogy ujját megérzem magamban.
- Itt kiadhatod magadból, senki nem hallja - súgja, majd újra megcsókol, s ujjait gyorsan mozgatja ki-be. - Gyerünk, bébi - zihálja az ajkaimra. Érzem, hogy a testem megremeg, majd a haját húzva és egy nagyot nyögve a csúcsra érek.
- Ah, istenem... - lihegek. Elmosolyodik, egy puszit nyom az ajkaimra, majd kihúzza a kezét.
- Menjünk a hátsóülésre! - közli határozottan, ami mellesleg rohadt szexi. Kiszállunk, és gyorsan pattanok be hátra, nehogy teljesen elázzak.
Harry lekapja magáról a felsőjét, majd maga alá húz és megcsókol. Imádom őt alulról nézni, annyira édes, ahogy barna tincsei az arcába lógnak.
Zihálva csókolgatni kezdi újra a nyakamat, közben megszabadít a felsőmtől és a melltartóm levételével sem szenved, egy egyszerű mozdulattal kipattintja és leveszi rólam. Megszólal a telefonja, szitkozódik egy sort és felveszi.
- Szia, anya! Nem, beültünk egy kávézóba, itt maradunk, amíg eláll. Jó. Tudom, én is téged. Szia! - rakja le, majd vággyal teli tekintettel néz rajtam végig, megnyalja tökéletes ajkait, majd megcsókol. Végigsimítom a mellkasát és kockás hasát, majd kicsatolom az övét és elkezdem lehúzni a nadrágját, de a nagy sietségben nem megy.
- Várj, segítek! - suttogja, majd lekapja magáról a bokszert is, végül megfogja a nadrágomat és a bugyimmal együtt lehúzza a lábaimon.
Kezét végighúzza párszor a férfiasságán, majd megcsókol.
- Figyelj csak, van egy kis gond, nincs nálam óvszer. Bízol bennem? - néz a szemembe. Nyelek egy nagyot és bólintok. - Rendben. Vigyázok, ne aggódj - ad egy puszit az ajkaimra, majd lábaim közé fészkeli magát és hozzám érinti kemény férfiasságát. Felsóhajtok és az ajkamba harapok, érzem, hogy akarom őt.
Lassan belém hatol. Még mindig fáj, de már nem annyira, mint az elsőnél. Még mindig óvatos. Lassan kezd lökni, arcát a nyakamba temeti, s meleg leheletét érzem a bőrömön, ami csak még izgatóbbá teszi a helyzetet. Beletúrok a hajába, mire felmordul és gyorsabban kezd mozogni.
- Harry... - zihálom a nevét.
Nyögésünk tölti be az autót, az ablakok teljesen bepárásodtak. A lábaimat Harry csípője köré fonom és végigkarmolom a hátát. Felnyög és szenvedélyesen megcsókol, majd az ajkaimra liheg.
- Uhh, igen! - mozog még gyorsabban, s én újra elérem az orgazmust. Gyorsan kihúzza magát belőlem, és egy mély, hangos nyögés kíséretében a hasamra élvez. - Oh, Jenny... annyira jó vagy - lihegi és a homlokát az enyémnek dönti. Mitől lennék jó? Nem kellett csinálnom semmit, csak feküdnöm. Nem értem.
Lassan megsimítom az arcát, elmosolyodik és megcsókol, majd elővesz egy papírzsebkendőt és megtörli vele a hasamat.
Felöltözünk, előre ülünk és Harry egy kicsit lehúzza az ablakot, ugyanis a kocsiban az összes levegő elfogyott. Még mindig esik az eső, de már nem annyira, mint amikor ideértünk.
- Ez még csak a bemelegítés volt, a folytatás Párizsban lesz! - indítja be a kocsit és elindulunk hazafelé. Elmosolyodok és csak bámulok ki, ahogy az esőcseppek folynak az ablakon. - Szóval jót kávéztunk - mosolyog.
- De még mennyire! - nevetek. Látom, hogy rám néz és a mosolya szélesedik. - Mi az?
- Nevettél. Annyira imádom, amikor nevetsz és nem vagy szomorkás.
Mosolyogva nézem őt egészen addig, amíg leparkolunk a házunk előtt. Kiszállunk és bemegyünk, az előszobában Harry apjával találkozunk.
- Tényleg a kocsiban? - néz rajtunk végig. Összeráncolom a szemöldököm.
- Mi nem is... - kezdi el Harry magyarázni, de az apja elneveti magát.
- Fordítva van rajtad a póló és én se vagyok hülye! Elmentetek csak úgy kocsikázni az esőben, hát persze - mosolyog. Lehajtom a fejemet, érzem, hogy teljesen elvörösödök. Remélem, apáéknak ez nem esik le. - Ne aggódjatok, falazok nektek.
- Kösz - mosolyog Harry, megütögeti az apja vállát, majd a konyhába megy, én pedig utána.
- Négy szobát foglaltunk le a hotelben - néz rám anya. - Egy Harry szüleinek, egy apádnak és nekem, egy neked és Harrynek, és egy a tesóidnak, mert a kicsik még nem lehetnek egyedül.
Annál lemaradtam, hogy egy neked és Harrynek. Egy szobában leszünk?! Te jó ég.
- Na de aztán semmi huncutkodás! - néz apa Harryre, aki elmosolyodik.
- Nem lesz, ígérem!
- Helyes! - mosolyog.
- Egyébként pont jókor jöttetek, elkészült az ebéd - teszi a milánóit az asztalra anya. Megterít mindenkinek, és ahogy számolom, Harryék is itt maradnak velünk.
Leülünk az asztalhoz, Harry velem szemben foglal helyet és Ellie bepattan mellé. Nyelek egy nagyot, ahogy észreveszem, a nővérem mosolyogva nézi Harryt. Mindenki szed magának kaját, én próbálok most is a lehető legkevesebb mennyiséget magamba tömni.
Ebéd közben Ellie végig mosolyogva és nevetgélve beszél Harryhez, de látszólag mindketten élvezik. Ez engem felbosszant, nem is kicsit, főleg azok után, ami történt köztük.
- Alig várom a párizsi utat! Megnézed, miket pakoltam be? - törli meg Ellie a száját, s Harry elmosolyodik.
- Persze! - állnak fel mindketten és felmennek. Egy falat se megy már le a torkomon az idegességtől. Beleiszok a vízbe, majd felállok és felmegyek, megállok Ellie szobája előtt. Hallom, ahogy beszélgetnek, de egyáltalán nem értem, hogy mit. Néha egy-egy nevesét is kiszűrődik onnan. Felsóhajtok és átbattyogok a szobámba, az ágyba dőlök és elképzelem, milyen lesz egy párizsi út Harryvel úgy, hogy Ellie is ott lesz.

A gondolataimba temetkezem, s mire feleszmélek, az órára pillantok. Már lassan 8 óra. Lehet, hogy kicsit be is aludtam, vagy nem tudom, de minden lehetséges dolgot megálmodtam magamnak. A lehető legjobbat és a lehető legrosszabbat is.
Erőt veszek magamon, elmegyek fürödni, majd Ellie szobája elé megyek, hogy hallgatózzak, azonban egy hangot sem hallok még lentről sem. Valószínűleg Harryék már elmentek.
Elmegyek aludni, s a takarómat átölelve merülök mély álomba.

11. fejezet - Egy újabb részeg éjszaka

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 11. fejezettel. Köszönöm szépen az eddigi támogatásokat, nagyon jól esik, hogy vagytok nekem! <3 Remélem, hogy ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket és elmondjátok a véleményeteket! És lehet, hogy ez is kicsit rövid lett, de ebbe mást nem szerettem volna írni! Jó olvasást!
Puszi, ~E

Megérkezünk Louisékhoz. Időm sincs körbenézni, mert kitessékel minket az udvarra, mondván, hogy a szülei kinyírják, ha bent összetörünk valamit.

Leülünk a kis fapadokra, amíg Louis hoz ki piát. Az udvar hatalmas, szép zöld minden és a növények gyönyörű állapotban vannak.

Louis a kezembe nyom egy poharat, s tölt bele whiskyt.

- Én nem isz...

- De iszol! - vág a szavamba Louis, miközben tölt a többieknek is. - Hidd el, ennyi részeg pasi között nem lenne jó egy józan csaj! - teszi az üveget a kis asztalra, majd felemeli a poharát. - Igyunk arra, hogy ma este nagyon bebaszunk! - mosolyog, majd mindenki egyszerre behúzza. Veszek egy mély levegőt, s a poharat a számhoz emelem. A szagától is rosszul vagyok, kicsit elfintorodok. Felpillantok, látom, hogy a srácok engem néznek. Erőt veszek magamon, majd behúzom egyszerre, s megszédülök az alkohol mámorító íze miatt. Érzem, hogy a 40 százalékos folyadék végigmarja a torkomat.

- Pár kör után majd belerázódsz - mosolyog Harry és átkarol, s ő már issza is a következőt.

A fiúk szinte vedelik, s engem is itatnak folyamatosan, hiába tiltakozom.

Ahogy elfogy az üveg whisky, Louis előveszi a söröket.

- Ez kicsit gyengébb, egy kis pihenő - bontja ki sorban az üvegeket és a fiúk kezébe adja, azonban én már olyan homályosan látok, hogy ha akarnám se tudnám elvenni a kezéből a sört.

- Ne, nekem már ne... - mondom ki nehezen a szavakat, mikor felém nyújtja. - Én sétálok kicsit - állok fel, de meginogok, s Harry megfog.

- Óvatosan, bébi! - mosolyog. Kicsiket bólogatok, s a fejemet fogva tántorgok az egyik fához. Megtámaszkodom, próbálok erőt venni magamon, hogy ne dőljek el. Nagyon rosszul vagyok, úgy érzem, mindjárt kidobom a taccsot, de mivel mégiscsak lány vagyok, próbálom visszatartani. Nagy levegőket veszek, végül leülök a fa mellé, a fejemet a törzsének támasztom.

Látom, hogy valaki közeledik felém, majd leguggol elém. Louis összeráncolt szemöldökkel néz rám.

- Te teljesen kész vagy! Akarod, hogy bevigyelek?

- Ne... Harryt akarom.

Fel sem fogom, mit mondok, csak hagyom, hogy a szavak elhagyják a számat. Louis felvonja a szemöldökét.

- Harryt? Ide hívjam?

- Hívd!

Feláll és elmegy, majd nem sokkal rá megjelenik Harry egy önelégült vigyorral az arcán.

- Hallom, hiányoltál, édes - ül le mellém.

- Annyira jó, hogy itt vagy - ölelem meg szorosan. Halkan felnevet és átkarol. - Téged akarlak mindig és mindenhol! - simítom végig a mellkasát, miközben a szemébe nézek.

- Hú, vigyázz a szavakkal! - mosolyog.

- Komolyan mondom! - csókolom meg. Szerintem ő is meglepődik, hogy én kezdeményezek, de rögtön visszacsókol. Beletúrok dús hajába, hagyom, hogy a testem átvegye felettem az irányítást. Kissé meghúzom a tincseit és megharapom az ajkát, mire felmordul.

- Annyira, hogy feljönnél velem most a szobába? - kérdezi halkan, az ajkaimra suttogva.

- Igen! - válaszolok gondolkodás nélkül, mire a szeme felcsillan, felpattan, s engem is felsegít. Mivel nem tudok egyenesen menni, átkarol és úgy vezet.

- Louis, kölcsön vesszük a szobádat! - mosolyog Harry.

- Az ágyat azért ne törjétek össze! - nevet Louis, s beleiszik az italba, míg a többi fiú nevetni és tapsolni kezd.

Bemegyünk a házba, s Harry felvezet a lépcsőn, az utolsó lépcsőfokon azonban megbotlok.

- Hopp, vigyázz! - fog szorosabban, majd benyit az első ajtón, bemegyünk és becsukja magunk után.

Körbenézek a szobában, majd ahogy újra felé fordulok, lekapja magáról a felsőt és kajánul rám mosolyog. Magához húz a derekamnál fogva, szenvedélyesen megcsókol, majd kezét a fenekemre csúsztatja és markolászni kezdi. Belenyögök a csókba, bár fogalmam sincs, hogy miért. Érzem, hogy akarom őt, de nagyon.
Elkezd tolni az ágy felé, s mikor a lábam beleütközik, leveszi rólam a felsőmet, hanyatt fektet és fölém mászik.
Elkezdi csókolgatni a nyakamat, a mellkasomat, s végig a hasamat, és most valahogy nem zavar, hogy látja a dagadt testemet. Nem érdekel. Kigombolja a nadrágomat, s egy mozdulattal lehúzza rólam, majd égető tekintetét végigvezeti rajtam, s megcsókol.
- Gyönyörű vagy - suttogja az ajkaimra. A szívem hevesen dobog, a légzésem szapora. Nem tudok lenyugodni. - Csak ennyi lesz, lefekszünk egymással és nem fogsz belém szeretni, jó?
- Jó - csókolom meg, bár igazából fel sem fogom, amit mond. Benyúl a hátam alá, s egy egyszerű mozdulattal kikapcsolja a melltartómat, a pántokat lehúzza a karjaimon és eldobja a földre. Végigsimítom a mellkasát, megkeresem a nadrágja övét, s egy kis ügyetlenkedés után kikapcsolom, s letolom róla, végül ő leveszi magáról és azt is eldobja.
Újra fölém mászik, s végigsimítja a hasamat, majd lassan benyúl a bugyimba és izgatni kezd. Homlokát az enyémnek dönti, s érzem forró leheletét, ami csak még izgatóbbá teszi a dolgot, s hangosan kezdek zihálni.
- Ah, Harry... - hagyja el egy nyögés a számat, mire elmosolyodik, majd lehúzza rólam a bugyit, s lejjebb mászik. Kíváncsian, zihálva nézem, hogy mit művel ott lenn. Szétnyitja a lábaimat, majd egy kaján vigyort vet felém, s megérzem a nyelvét. - Jézus... - lihegem, s az ujjaimat kissé nedves hajába túrom. Pár perc múlva újra átélem azt, amit már egyszer az erdőben, s zihálva csukom le a szemeimet.
Fölém mászik, édesen elmosolyodik és megcsókol.
- Még mindig imádom nézni, ahogy elélvezel - mondja mély hangon, amitől kiráz a hideg. Letolja magáról a bokszert, s a szemeim kikerekednek, ahogy meglátom ágaskodó férfiasságát. Most egy kicsit megijedtem. - Nyugi, óvatos leszek! - ad egy csókot, majd a nadrágja zsebéből előkotor valamit, kibontja, s az óvszert felhúzza magára. Nyelek egy nagyot. Szétteszi a lábaimat, s bepozicionálja magát. - Biztosan szeretnéd?
- Akarlak, Harry, mindennél jobban! - csókolom meg. Belemosolyog, majd érzem, hogy hozzám érinti a férfiasságát, s lassan elkezdi befelé tolni magát. Egy nyögés szakad fel a torkomból, a kezeimet lefogja a fejem mellett, s összekulcsolja az ujjainkat. Hihetetlenül fáj, s látom az arcán, hogy rossz engem így látni. - Sajnálom! - ad egy csókot. Hangosan zihálok, s mikor teljesen belém tolja magát, végigkarmolom a hátát és felszisszenek. - Ssh, nem sokára jobb lesz - súgja és megcsókolja a nyakamat. Lassan mozogni kezd, én pedig úgy érzem, mindjárt végem, de azt akarom, hogy ő élvezze, neki jó legyen. Elég sok fájdalmat átéltem már, ezt is kibírom!
Egy idő után ütemesen mozog bennem, a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítjuk meg.
- Ooh, istenem... - kezd el gyorsabban mozogni, s a zihálása is egyre szaporább. A haja össze-vissza áll, a homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek, s ahogy ajkai szétnyílnak, egy hangos nyögést hallat, mikor elélvez.
Hangos zihálásunk tölti meg a szobát, miközben még mozog egy kicsit.
- Te jó ég... - liheg, s hosszasan megcsókol. Elmosolyodok.
Kihúzza magát belőlem, majd az óvszert kidobja, s elkezd öltözni. A hajamba túrok. Annyira felfoghatatlan, ami történt... Lefeküdtem Harryvel. Harry elvette a szüzességem, és most úgy érzem, sokkal jobban szeretem.
Egy mély levegőt veszek, majd megkeresem az eldobált ruháimat, s felveszem őket. Harry magára kapja a felsőjét is, majd rám néz és kimegy. Gyorsan felöltözök, s lemegyek a fiúkhoz. Harry egy borosüveget tart a kezében, s beleiszik. Elmosolyodok, majd odaülök mellé, kiveszem a kezéből és én is belekortyolok.
- Szerintem neked már nem kellene - veszi vissza és a maradékot behúzza.
- Jó hangos voltál - mosolyog kajánul Niall, miközben a sörébe kortyol. A fejemet Harry vállára döntöm, s átölelem a karját.
- Na mi az, most már kötődsz hozzá, igaz? - nevet Tom. - Harry, mesélj, milyen volt?
- Jó - válaszol nem túl bő szavúan. - Részleteket nem mesélek.
Megszólal a telefonom, s ahogy a kijelzőre nézek, megáll bennem az ütő. Anya hív, már majdnem éjfél van.
- Szia - veszem fel kicsit félve és felállok.
- Szia, kicsim! Merre vagy?
- Ömm... még Harryvel.
- Értem. Akkor ha gondolod, alhatsz nála, ha a szüleinek nem baj.
- Rendben, majd megkérdezem - mosolyodok el. - Majd reggel találkozunk, szia! - teszem le, s visszaülök Harry mellé.
- Menned kell? - néz rám.
- Nem. Anya megengedte, hogy veled maradjak - mosolygok. Harry elvigyorodik, majd átöleli a derekamat és megcsókol.
- Akkor ma nálam alszol, édes - súgja a fülembe és ad egy csókot a nyakamra. Kicsit felnevetek, majd elveszek az asztalról egy sört és beleiszok.
- Feloldódtál - néz rajtam végig Liam. Harry a kezét a combomra teszi és simogatni kezd. - Ugye tudod, hogy a szobában hülyeséget csináltál? Részegek vagytok, nem kizárt, hogy holnapra megbánod.
- Én nem fogom megbánni, Harry az egyetlen ember, akiben annyira megbízom, hogy odaadjam magam neki.
Harry és Louis egymásra néznek, Harry nyel egy nagyot. Nem tudom, hogy valami rosszat mondtam-e, de eltűnt a mosoly az arcukról.
- Most menjünk, jó? - áll fel Harry, s elindul ki, én pedig utána.
- Valami rosszat mondtam?
- Nem.
Elindulunk a sötét utcán hozzájuk, egy szót sem szól egész úton. Mielőtt lefeküdtünk, azt emlegette, hogy ne szeressek belé. Teljesen kiakadt azon, hogy ő az egyetlen ember, akiben annyira megbíztam, hogy lefeküdtem vele. Nyilván gáznak tart, ez az egyetlen ésszerű magyarázat.
Megérkezünk Harryékhez, s halkan felosonunk a szobájába. Becsukja az ajtót, majd felkapcsolja a villanyt és ledobja magáról a felsőjét.
- Szeretnél elmenni fürödni? - néz rám, s én kicsiket bólogatok. - Oké, adok egy felsőt, ezt majd vedd fel - veszi ki a szekrényből a sima fekete pólóját, s a kezembe dobja.
- Köszönöm - motyogom, majd a fürdőbe megyek. Levetkőzök, a zuhanykabinba állok, s ahogy a testemen folyik le a meleg víz, felidézem Harry érintéseit. A testem minden pontján simogatott, csókolt. Szeretem.
Kijövök, megtörölközök, s ahogy felveszem a felsőjét, a testemet átjárja Harry illata. Elmosolyodok, a pólót az orromhoz szorítom és csukott szemmel mélyen belélegzem.
Visszamegyek a szobájába.
- Én is megyek - kerül ki. Bebújok az ágyába, magamra húzom a takarót, aminek szintén olyan illata van, mint neki. Becsukom a szemem, úgy érzem, most rögtön el tudnék aludni, de meg akarom őt várni.
Nehezen ébren maradok, míg végül visszajön, s ahogy becsukja maga után az ajtót, a hajába túr. Befekszik mellém, s közelebb húzódok hozzá. Már nem félek a közelségétől, sőt, kifejezetten élvezem és vágyom rá.
- Harry - súgom. - Mi a baj?
- Semmi - motyogja és lekapcsolja a villanyt. - Jó éjt.
- Miért félsz annyira attól, hogy beléd szeretek? És miért lettél ideges, amikor azt mondtam, hogy csak benned bízom meg? - kérdezem halkan. Egy mély levegőt vesz és felém fordul.
- Nincs semmi. Furcsa, hogy lefeküdtél velem. Miért tetted?
- Mert részeg voltam, és mert te is tudod, hogy bejössz nekem - nyelek. - Nem tudom. Kívántalak, ennyi.
A sötétben nem látom az arcát, így nem tudom, hogy nézhet most rám.
- Megbántad? - kérdezi halkan.
- Nem. Jó éjt - fordulok a másik oldalra és szorosan ölelem a takarót.
Az érzések, amik most kavarognak bennem, számomra még ismeretlenek. Boldog vagyok, amiért megtörtént, de fáj, hogy nem azért, mert ő is szeret engem.

Élménybeszámoló

Drága Olvasóim!
Mivel megszavaztátok, hogy írjak élménybeszámolót, itt is vagyok! :) Előre is elnézést kérek, ha valamit össze-vissza írok le, de még mindig sokkban vagyok.

Úgy kezdődött az egész szerdai nap, hogy 7 órakor elindultunk a két barátnőmmel (köztük volt Szuszu is) és az egyikük szüleivel. Hihetetlen volt az egész út, az autóban végig 1D számok szóltak, és mivel a kocsi ki volt matricázva 1D-s feliratokkal, sokan felismertek, hogy koncertre megyünk és integettek. Nem csak magyarok, hanem külföldiek is. Nagyon meglepődtem a directionerek viselkedésén. Közvetlenek voltak és kedvesek, azt hiszem, most már érzem, hogy egy nagy családba, a directionerek családjába tartozom!

Dél körül megérkeztünk Bécsbe. Először elmentünk megnézni a stadiont. Már akkor rengetegen álltak ott, minket pedig rázott a hideg, alig bírtunk magunkkal, teljesen be voltunk zsongva. Elmentünk néhány hotelhez, megnézni, hogy ott vannak-e a srácok, és a városban is nyitva tartottuk a szemünket. Bár tudtam, hogy koncert előtt néhány órával nem mászkálnak odakinn, de azért reménykedtem. Bécs tényleg nagyon gyönyörű hely, és rengeteg olyan dolgot láttam, ami számomra szokatlan volt, de tetszett. Megnéztük a Szent István-székesegyházat (Stephandsom). Engem általában nem szoktak érdekelni az ilyen dolgok, de ez tényleg nagyon szép volt, megérte megnézni. Aztán elmentünk a schönbrunni kastélyhoz. Ez is lenyűgözött, minden annyira rendezett volt és bámulatos. Na, de a látnivalókról csak ennyit szerettem volna, most jöjjön a koncert.

Fél 5 körül bementünk a stadionba. Szerettünk volna bevinni néhány plakátot, amiket csináltunk, de nem engedték, mert túl nagy volt. Ezen egy kicsit elszomorodtunk, elvégre rengeteget dolgoztunk vele, de nem tudtunk mit csinálni. Amikor elfoglaltuk a helyünket, még nem voltak túl sokan, csak a dühöngőben. Amikor megláttam a színpadot, megörültem, mert azt hittem, hogy sokkal messzebb lesznek. Bár még így is túl sok volt köztünk a távolság.

Hallottam, hogy nagyon sokan magyarul beszélnek, és rengeteg magyar zászlót is láttam, aminek elképesztően örültem.

Amikor az előzenekar színpadra lépett, már tűkön ültem. Az McBustedet eddig nem ismertem, de viccesek voltak és a zenéjük is megtetszett. A kivetítőn rengeteg videoklipet játszottak, az egész stadion énekelte a dalokat, majd amikor a Macarena jött, mindenki felállt és egyszerre táncoltunk. Bámulatos volt.

Aztán elkezdődött a koncert előtti kisfilm. Mindenki teli torokból sikított, én teljesen remegtem, és ahogy megjelentek a srácok, egyszeriben bekönnyeztem. Annyira hihetetlennek tűnt, s ahogy Harry elkezdte énekelni a Clouds elejét, lassan mindenki bekapcsolódott és velük együtt énekeltük a szöveget.
A dalok között beszéltek a rajongókhoz, Harry elmondta a szokásos mondókáját (Hi, we're One Direction, nice to meet you, stb...). Annyira jó volt élőben hallani a hangjukat. El sem hiszem, hogy 3 éve álmodom erről, és most valóra vált! Mert ott voltam és láttam őket... és ez annyira hihetetlen! Liam elmondta, hogy eddig ez a legjobb show, és láttam, amiket tweeteltek, és elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy így gondolják!
Beszéltek németül is, bár abból én csak annyit tudtam, hogy danke schön. Az volt a legjobb érzés, hogy mikor angolul beszéltek hozzánk, értettem! Szóval az angol tanulás nem volt hiábavaló... :D
Most gondolkodom, hogy mi minden történt még, de egyszerűen nem jut eszembe, de azt tudom, hogy rengeteget nevettünk. Olyan, mintha 10 perc lett volna az egész. Amikor meghallottuk a Best Song Evert, tudtam, hogy ez az utolsó szám, és akkor kezdtem el felfogni, hogy mi is történt. De ahogy elköszöntek és eltűntek, bennem valami összetört. A barátnőimmel egymásra néztünk és egyszerre kezdtünk el sírni. Fogalmam sincs, hogy mi volt az az érzés, ami akkor kavargott bennem. Hihetetlenül boldog voltam, amiért ott lehettem, de nagyon szomorú, hogy vége lett.
Ahogy kimentünk, a stadion előtt megöleltük egymást és tovább sírtunk. Akkor kapcsolt az agyam, hogy te jó ég, ott voltak. Nem tudom, hogy a többi rajongó is így volt-e, de nekem ez volt életem legeslegjobb napja. Most már tudom, milyen érzés, ha valóra válik egy álom.
A srácok hihetetlenül aranyosak voltak, közvetlenek a rajongókkal, mindent beleadtak, és ezért szeretem őket annyira. Nem csak a zenéjük jó, hanem imádom, ahogy velünk szemben viselkednek. Igyekeznek, hogy ne okozzanak nekünk csalódást, minden egyes koncertet ugyanúgy végigcsinálnak.
Még mindig nem tudom felfogni, hogy ott voltam... Azt hiszem, egy ideig még sokkos állapotban leszek. Most úgy érzem, sokkal jobban szeretem őket, mint eddig, pedig azt hittem, hogy ez már nem lehetséges. Ha visszagondolok a tegnapra, olyan furcsa érzés jár át. Szeretném egyszer személyesen is megköszönni a fiúknak, hogy vannak nekünk, mert nélkülük nem lenne teljes az életem! És most ez lehet, hogy sokatoknak túl nyálasan hangzik, de én így érzek és még nagyon sokáig így is fogok.
Instagramra posztoltam képeket és videókat! e_bloggerina   <---itt láthatjátok
Aki esetleg ott volt, lehet, hogy láttuk egymást. :D (rózsaszín felső, fekete szoknya és fehér cipő volt rajtam, a B szektorban voltunk)
Nos, ennyi lenne életem legjobb napja. Remélem, hogy nektek is volt/lesz hasonlóban részetek, mindegyikőtöknek ezt kívánom!
Vasárnap jelentkezem az új fejezettel, addig is legyetek jók! :)
Puszi, ~E
U.i.: Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjatok!

10. fejezet - Anyai jótanács

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Most is csak azt tudom mondani, mint eddig, hogy köszönöm a támogatást, köszönöm, hogy velem vagytok már 53-an! Imádlak titeket! <3 A sulihoz mindenkinek kitartást, már csak egy hét! :) Jó olvasást!

Puszi, ~E
U.i.: Jobb oldalon találtok egy közvélemény-kutatást azzal kapcsolatban, hogy a bécsi 1D koncertről írjak-e élménybeszámolót. Valamint kövessetek instagramon (e_bloggerina), valószínűleg a koncertről rengeteg képet és videót fogok posztolni!

~ Jenny Wilkinson ~

A szobámba rohanok és becsapom magam után az ajtót, ám addigra Harry odaér és megfogja, bejön utánam. Idegesen fordulok meg, a lábával becsapja az ajtót és széttárt karokkal néz rajtam végig. Összefonom a kezeimet magam előtt és oldalra nézek.

- Most miért sértődtél meg?

Erre a kérdésére felszalad a szemöldököm a homlokomig. Tényleg nem érti vagy csak tetteti?

- Azt mondtad, tudod, hogy mit érzek irántad! - emelem fel egy kicsit a hangom. Igazából most beszélek először az érzéseimről, mert nem tudom irányítani, annyira ki vagyok akadva. - Akkor miért csókolóztál vele?!

Felsóhajt.

- Nézd! Ellievel nincs köztünk semmi - lép közelebb - és tudtommal közted és köztem sem. Szóval nem kell kiakadnod egy ártatlan csók miatt!

- Ártatlan csók?! Ha nem megyek be, megeszitek egymást!

- Jen, ne csináld, jó? - emeli fel a kezét, hogy megsimítsa az arcomat, de elhúzom a fejemet.

- Ne becézgess és főleg ne simogass!

Mélyen a szemembe néz, amitől hirtelen elszáll minden harag belőlem. Vagy megigézett, vagy nem is tudom, hogy mit csinált.

- Miért csókolgatsz engem is és őt is? - kérdezem kicsit nyugodtabban.

- Ellie csókolt meg engem. És azért, mert én is fiatal srác vagyok, mindketten bejöttök és én is nektek. Hülye lennék akármelyikőtöket is visszautasítani - magyarázza felvont szemöldökkel. Egy mély levegőt veszek, s az agyamban még párszor újrajátszom a mondatokat, amiket mondott. Én is bejövök neki. Ez nem igaz. Nem tudom, hogy miért mondja ezt, de hogy nem őszinte, az tuti.

- Mindegy - csak ennyit mondok, majd megfordulok és az ablakomhoz megyek. - Most menj ki.

Lépteket hallok, majd érzem, hogy átöleli a derekamat hátulról, s fejét a vállamra hajtja.

- Nem vagy belém szerelmes, ugye? - kérdezi mély hangon. A szívem egy nagyot dobban, a testemen végigszalad a hideg. Ha már így kérdezi, egyértelműen nem akarja, hogy szeressem. Pedig mennyire, hogy szeretem. Mindennél jobban.

- Nem - mondom egyszerűen életem egyik legnagyobb hazugságát.

- Akkor jó - sóhajt fel megkönnyebbülten, majd elenged.

Maga felé fordít, magához húz és megcsókol, de olyan szenvedélyesen, mint még eddig soha. Átölelem a nyakánál, ő végigsimítja a hátamat, s ajkaink hosszú perceken keresztül nem válnak el egymástól. Annyira akarom az ajkaira suttogni, hogy szeretlek. Annyira akarom őt ölelni egész éjjel, sőt, egész életemben. Annyira akarom, hogy ő is így érezzen.

Ahogy ajkaink elválnak, a szemébe nézek közelről. Elmosolyodik, a kezét a fenekemre simítja és kicsit megmarkolja.

- Egy nap nem csak az ujjam lesz benned - vigyorodik el kajánul, az ajkaimra ad egy puszit, majd elenged és kimegy a szobából, én pedig csak állok ott, mint egy darab semmi. Lassan ujjamat az ajkaimhoz emelem, s lehunyt szemekkel végigsimítom. Sose fogok hozzászokni ehhez.

~ Harry Styles ~

- Figyi, Ellie, én most leléptem. Majd beszélünk! - szólok be a szobájába. Az ágyán ülve rám néz, majd feláll és odajön hozzám.

- Mi történt? - néz fel rám nagy szemekkel. Ettől féltem. Semmi kedvem magyarázkodni, és igazából nem is tudok normális magyarázatot adni.

- Semmi, csak... Jenny cikinek érezte, hogy ránk nyitott - vonok vállat.

- Értem... Nem alszol itt? - öleli át a nyakamat. Tekintetem formás melleire téved, s az ajkamba harapok. Mindketten tudjuk, ha itt maradnék, abból nem alvás lenne, hanem valami sokkal izgalmasabb. Viszont most ezt nem tehetem Jennyvel. Ellievel bőven lesz még rá alkalom, és minél tovább húzzuk egymás agyát, annál jobb lesz.

- Jó lenne, de most nem lehet. Majd legközelebb - mosolygok.

- Mmm... biztos? - súgja, s megcsókolja a nyakamat. Az ajkamba harapok, s megmarkolom a fenekét, ahogy érzem, fogait a bőrömbe vájja.

Hirtelen megragadja a karomat, az ágyára tol, s hanyatt fektet, én pedig magamra húzom. Vadul megcsókol, közben a kezem bejárja a teste minden részét. Megfogom a pólója alját, egy egyszerű mozdulattal leveszem róla, s mosolyogva veszek tudomást arról, hogy nincs rajta melltartó.

Fordítok a helyzeten, s csókokat lehelek a nyakára, majd a mellkasára és a mellei közt, végül ajkaimat a puha hasán húzom végig. Hangosan zihál, ami engem csak izgat.

Lentről ajtócsapódást hallunk, s tekintetünk azonnal találkozik.

- Bazdmeg, ezek apámék! - keresi meg gyorsan a felsőjét, s magára kapja. Kicsit nevetek, aranyos, ahogy megijedt. Felállok és megigazgatom a hajamat.
- Majd beszélünk - adok az ajkaira egy puszit, s hazamegyek.
A konyhába megyek, ahol szerencsére még anya pakolászik.
- De jó, hogy még ébren vagy! Beszélnünk kell - ülök le az asztalhoz. Anya abbahagyja a mosogatást, megtörli a kezét és velem szemben foglal helyet. Mindent vele beszélek meg. A srácok szerint ez gáz, de én örülök, hogy ilyen anyám van.
- Mondd csak, kicsim - mosolyog halványan. Látszik rajta, hogy fáradt, de rám mindig szán időt, és ezt nem tudom neki elégszer meghálálni.
- Én... hú, ez nehéz - fújom ki a levegőt. - Szóval van egy lány. Vagyis inkább kettő... mindkettőjük kell nekem, de nem tudom eldönteni, hogy melyikőjük igazán. Vagyis érted.
- Jaj, kicsim - sóhajt és a fejét rázva mosolyog. - Ha nem tévedek, most Wilkinsonékról beszélsz.
- Túl jól ismersz - mosolygok halványan és lesütöm a szemem. - Ellie annyira jó csaj. Szinte kiráz a hideg, ahogy hozzám ér, és imádom, hogy van benne élet. Jenny pedig... nem is tudom... tetszik az ártatlansága és ez teljesen lázba hoz.
- Gondolom szerelmes nem vagy. Én azt javaslom, hogy mindkét lányt ismerd meg jobban. Tudod, beszélgess velük, találkozgassatok, meg ilyesmi. Aztán hallgass a szívedre, az sosem hazudik!
Halványan elmosolyodok és aprókat bólogatok. Felállok, megkerülöm az asztalt, hálám jeléül egy puszi adok az arcára, majd felmegyek a fürdőszobába, s a tükörbe nézek.
- Harry, nem lehet, hogy pont te nem tudsz kiigazodni a lányokon - motyogom. Általában mindig tudom, hogy melyik csaj milyen, kivel mit lehet csinálni, és hogy ki iránt mit érzek. Őszintén szólva egy éve nem voltam szerelmes, amióta Jessicával vége a kapcsolatunknak, nem is tudtam egy lányra sem úgy nézni, mint anno rá. Ő volt a mindenem, másfél éven keresztül mellette voltam, nem hagytam cserben. Azonban egy nyári éjszaka katasztrófa történt. Még most is összeszorul a szívem, ahogy visszaemlékszem az arcára, ahogy néz minket, amint épp az exét verem. Részeg voltam és dühös. Csak a mosdóba mentem ki, de mire visszaértem, az a görény simogatta őt mindenhol, az agyam pedig teljesen eldurrant. Fel sem fogtam, hogy mit teszek, csak a földre terítettem és teljes erőből ütöttem. Kisebb sérülésekkel kórházba is szállították.
*visszaemlékezés*
A pulton könyökölök és a fejemet támasztom, az alkoholtól iszonyatosan szédülök. Szirénát hallok, és azt, hogy az emberek kétségbeesetten beszélgetnek, azonban a hangok összefolynak, semmi nem tiszta. A látásom homályos, azonban a kellemes hangra rögtön felfigyelek, ami mellőlem hallatszik.
- Harry, jól vagy? - néz rám Jessica tengerkék szemeivel. Nyelek egy nagyot. Látom a szemében a dühöt, a csalódottságot.
- Sajnálom - közeledek felé, hogy magamhoz öleljem, de kezeit a mellkasomra teszi és eltol magától.
- Van fogalmad arról, hogy mit tettél?
Egy könnycseppet látok meg a szeme sarkában, amitől szinte azonnal kijózanodok.
- Jessica... - lehelem elhaló hangon. - Én... csak láttam, hogy simogat és...
- Azért nem kellett volna őt megverni, csak beszélgettünk! - emeli fel egy kicsit a hangját. - Tudod, hogy annak ellenére, hogy Briannel szakítottunk, még nagyon jó barátok maradtunk! Úgy viselkedsz, mint egy idióta izomagy!
Lesütött szemekkel hallgatom, ahogy a szavakat a fejemhez vágja. Azt kívánom, bár engem vinnének most kórházba, akkor legalább Jessica aggódna értem és mellettem lenne, nem a fejemet üvöltené le. Megérdemlem, de akkor is szörnyen rosszul esik.
- Tudod mit? Szerintem felejtsük el egymást!
Erre a mondatára felkapom a fejemet. Úgy érzem magam, mint akit gyomorszájon rúgtak.
- Ne csináld, szeretlek! - fogom meg a kezét, de ő elhúzza, s a könnycseppek lefolynak az arcán.
- Sajnálom, Harry, de ezt nem tudom neked megbocsátani! - néz rajtam végig, majd mielőtt bármit is mondhatnék, kirohan. Megfogadtam, hogy soha nem fogok sírni, egy lány miatt meg pláne, de nem bírom tovább. Idegesen a hajamba túrok, leülök a pult mellé a földre, s a könnyeim utat törnek, patakként folynak le az arcomon.
*visszaemlékezés vége*
Összeszorítom a szemeimet és nyelek egy nagyot, hogy ne sírjam el magam. Még most is szoktam rá gondolni. Azóta nem láttam és nem hallottam felőle, a hívásaimra és az üzeneteimre nem reagált. Volt egy kis rendőrségi ügy is belőle, de nem nagy dolog.
Egy mély levegőt veszek, levetkőzök és beállok a zuhanykabinba. Magamra engedem a meleg vizet, és vagy negyed órán keresztül csak folyatom magamra.
Miután megtörülközök és felveszem a bokszeremet, a szobámba megyek, s a telefonommal a kezemben bedőlök az ágyba. Írok Jennynek.

Másnap este - ahogy ígértem - elmegyek Jennyért. Autóval leparkolok a ház előtt és dudálok, ő pedig szinte azonnal kijön, mintha csak az ajtó mögött állt volna. Elmosolyodok, ahogy félénken ül be az autóba.

- Szia - mosolygok rá.

- Szia. Hova megyünk? - néz rám kíváncsian. Beindítom az autót.

- Majd meglátod!

Elindulunk, s kikanyarodok az utcából. Fogalmam sincs, hogy mit fog hozzá szólni, szerintem eléggé megilletődött lesz, de tényleg nem akarom, hogy szomorkodjon. Remélem, hogy ez majd segíteni fog.

A park mellett leparkolok. Mivel már kezd sötétedni, senki nem jár erre. Kiszállok, majd megkerülöm a kocsit és kinyitom neki az ajtót. Megfogom a kezét, s bevezetem a szökőkút mellé, s a pléd mellett megállunk. Ránézek. Arcán mosoly jelenik meg, ahogy nézi a kaját, a gyertyákat és a virágot. Minden tőlem telhetőt megtettem. Igazából nagyon romantikus tudok lenni, csak titkolom.

- Na, gyere - ülök le és magam mellé húzom. - Csináltam kaját. Vagyis ez azt jelenti, hogy rendeltem pizzát - nyitom ki a dobozt, mire kicsit nevetni kezd. Elmosolyodok. Máris jobban érzem magam.

Kibontom az üveg pezsgőt és töltök két pohárba. Rápillantok Jennyre. Épp engem fürkész, a gyertyafény megvilágítja az arcát. Gyönyörű.

- Tessék, vegyél - teszem elé a pizzát. Nyel egy nagyot.

- Nem vagyok éhes - motyogja. Összeráncolom a szemöldököm.

- A pizzát nem azért kell enni, mert éhes vagy. Na, semmi bajod nem lesz tőle. Nem tettem bele semmit - mosolygok.

- Akkor sem kérek - néz le, s az ujjaival kezd babrálni. Tekintetem megakad az alkarján lévő hegeken. Azt hiszem, kezdem összerakni a képet. 

- Azért nem eszel, mert azt hiszed, túlsúlyos vagy? - nézek rá.

- Nem csak azt hiszem, az is vagyok - fordítja oldalra a fejét. Felsóhajtok, majd megfogom a kezét és az ölembe húzom.

- Akkor most ezt tisztázzuk.

- Harry, nem akarok erről be...

- Nem, ezt akkor is el kell mondanom - vágok a szavába, mire felsóhajt. - Egyáltalán nem vagy kövér, ezt hidd el nekem, mert megmondanám, ha az lennél. Sőt, gyönyörű alakod van! És tudod mit? Ha mégis annak érzed magad, gondolj arra, hogy egy lány akkor a legszebb, ha mosolyog és életvidám. De veled egyáltalán nincs semmi probléma - simítom meg a combját. - Ne aggódj magad miatt, jó? Tökéletes vagy - adok egy puszit az arcára. Halványan elmosolyodik, s észreveszem, hogy egy kicsit bekönnyezik. - Mi a baj? - simítom hátra a haját.

- Semmi, csak... még sose mondtak nekem ilyet - néz le és megtörli a szemét.

- Annyiszor mondom el, amennyiszer csak akarod - mosolygok. Rám pillant, ajkai ismét felfelé görbülnek, s gyengéden megcsókolom. Ő mindig annyira óvatosan csókol vissza, annyira félénken. Muszáj neki megtanítanom, hogy legyen bátrabb.

Lassan hanyatt fektetem, s fölé mászok. A szemébe nézek, s megsimítom az arcát, majd újra megcsókolom.

- Hé, Styles, ne itt dugd már meg! - hallom Louis hangját és a többiek nevetését, mire odakapom a tekintetem és felsóhajtok. Jellemző, mindig a legjobb pillanatban jelennek meg...

~ Jenny Wilkinson ~

Harry lemászik rólam, s felülök. Kicsit kellemetlenül érzem magam, ahogy odajönnek a haverjai. Lesütöm a szemem és nyelek.
- Elhúznátok? - néz fel rájuk Harry.
- Pizza! - huppan le mellénk Niall és elvesz egy szeletet, elkezdi magába tömni.
- Niall, ne legyél már faszfej! - szól rá Nick. - Hagyj nekünk is! - fészkelődnek közénk, és mindannyian elvesznek egy-egy szelet pizzát.
Harry rám néz, s a fejét rázva felsóhajt. Igazából nem bánom, hogy idejöttek, ki tudja, hogy mit engedtem volna meg Harrynek azok után, amiket mondott. Egy pillanatra hittem is neki, annyira jó volt. De nyilvánvaló, hogy nem gondolja komolyan, elvégre tisztában vagyok azzal, hogy milyen vagyok. Ő miért látna másmilyennek?
- Figyi, most megyünk hozzánk, vettünk pár üveg piát. Nem jöttök? - kérdezi Louis teli szájjal.
- Igazából mi ketten akartunk lenni... De mivel megeszitek a kajánkat, felőlem mehetünk. Jenny? - néz rám.
- Hát... nekem nincs túl sok kedvem... - nézek le. - És nem is akarok zavarni.
- Ne már! Csaj nélkül nincs buli! Eljössz és kész! - mondja határozottan Zayn, s bekapja az utolsó falatot.
Tom behúzza a pezsgőt.
- Haver, ez még alapozásnak is kevés! - néz Harryre és a fejét rázza. - Inkább menjünk, nekünk erősebb piánk van! - állnak fel. Harry megfogja a kezemet és elindulunk Louisékhoz.
Már előre félek, hogy mi lesz, ha ezek inni fognak. Attól meg pláne, hogy mi lesz, ha én is inni fogok...