2016. január 31., vasárnap

41. fejezet - A szex mindent megold

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam a 41. fejezetet. Nem túl sok minden történik benne, de hamarosan jön az iskolai időszak, ami Jenny életében egy kis változást fog hozni. Remélem, hogy ennek ellenére tetszeni fog! Köszönöm szépen a 141 feliratkozót, nagyon jól esik, hogy ennyien itt vagytok és szeretitek a történetet! Remélem, hogy nem fogtok csalódni! :)
Az elmúlt hetem viszonylag jól telt. Az iskola nem volt túl fárasztó, tegnap kicsit buliztam, viszont ma még van egy kicsi tanulnivalóm, szóval nézzétek el nekem, ha van benne hiba, mert már nincs időm átnézni. A kommentekre is csak a jövőhát folyamán tudok válaszolni, sajnálom! Remélem, hogy jól telt a hetetek! :)
Jó olvasást!
Puszi, ~E

Estig kint vagyunk. Jenny egész végig szótlanul ücsörög, csak bámul maga elé, néha-néha válaszol, amikor felteszünk neki egy kérdést. Becky hozza a vad formáját, fára mászik, elmebeteg módjára viselkedik. Lisa pedig... úgy tűnik, mintha kacsintgatna felém. Nem akarok tőle semmit, és elegem van, hogy amikor van barátnőm, hirtelen mindenki engem akar.
Kicsit kezd lehűlni a levegő, amikor beszállunk a kocsiba. Jennyre pillantok, aki mellettem ül, de látom rajta, hogy elég zaklatott és fáradt.
- Mit szólnátok, ha elmennénk valahova vacsorázni? - nézek a visszapillantó tükrön keresztül a hátul ülő lányokra.
- Jó! - csillan fel Becky szeme. Egyből gondoltam. Éhenkórász. Olyan, mint Niall. Talán szép párt alkotnának együtt, talán még ezt később szóba hozom.
- Lisa? - kérdezem.
- Felőlem mehetünk?
- Kicsim? - nézek rá és megfogom a combját. Megvonja a vállát, de a fejét nem emeli fel. Le se tagadhatná, hogy valami baja van.
- Nekem mindegy, én úgyse vagyok éhes...
Felsóhajtok. Beindítom az autót, s elindulunk. Az úton Lisa és Becky jól elbeszélgetnek egymással és nevetgélnek, Jenny viszont egy szót sem szól.
Leparkolunk az étterem előtt, bemegyünk, s ahogy elhagyja az a bizonyos mondat a számat ,,Válasszatok bátran, én fizetek!", Becky és Lisa felsorolják szinte az egész étlapot. Megrendelik a kaját, de Jenny még egy pohár vizet sem kér, ami már kezd kissé felháborító lenni.
Miközben eszünk, folyamatosan Jennyt nézem, ő azonban fel sem emeli a fejét. Olyan, mintha fájna neki, amikor találkozik a tekintetünk. Nem tudom, mi baja van. Talán az, hogy nem vele voltam elfoglalva, talán zavarja, hogy itt vannak Beckyék. Vagy még nem tette túl magát azon, ami az anyukájával történt, amit meg is értek.
Lassan megesszük a kaját, aztán hazaviszem Beckyt és Lisat, majd elmegyünk Jennyékhez. Kipattan a kocsiból, amint megállok, s sietve megy a házba, én pedig loholok utána.
- Elmondod, mi a baj? - kérdezem meg, miközben becsapom magam mögött az ajtót nem túl nagy erővel.
- Semmi - rúgja le a cipőjét és elindul felfelé. Egy mély levegőt veszek, amit aztán lassan kifújok. A lányokat nagyon nehéz megérteni, amikor azt mondják, nincs semmi bajuk, akkor is van. Ha faggatom a bajáról, az a baj, ha meg nem, akkor meg az.
Lassan felmegyek utána, benyitok a szobájába. Az ágyán fekszik a másik irányba fordulva.
- Jenny, kicsim! - lépek oda hozzá, majd leülök mellé és megsimítom a karját. - Minden rendben?
- Persze - motyogja, miközben csak maga elé néz.
- Kérlek, mondd el, mi bánt! - söpröm ki a haját az arcából és óvatosan megsimítom az orcáját. Nem válaszol. Kifújom a levegőt, majd megfogom a karját, felültetem és a szemébe nézek.
- Az anyám miatt ki vagyok akadva, de te csak azzal a két csajjal foglalkozol! - adja ki magából. Nyelek egy nagyot és szólásra nyitom a számat, de nem hagyja, hogy megszólaljak. - De tudod mit, nem érdekel! Majd én megkeresem egyedül...
- Nem, kicsim! Segíteni fogok neked, csak bízz bennem, jó? - nézek a szemébe. - Beckyt nagyon rég láttam, arról meg nem tehetek, hogy Lisa itt van. Nem sokáig lesznek Londonban, csak amíg itt vannak a nagymamájánál. De ígérem, hogy minden erőmet és minden pillanatomat rád fogom fordítani, jó lesz így? - nézek a szemébe. Felsóhajt és egy aprót bólint.
Lassan fölé mászok és a szemébe nézek.

~ Jenny Wilkinson ~

Megsimítom az arcát, s gyönyörű szemeibe nézek. Puha ajkain végighúzom a hüvelykujjamat, mire elmosolyodik, közel hajol hozzám és megcsókol. Lassan beletúrok a hajába, ő pedig lábaim közé fészkeli magát, hogy minél közelebbről érezhessük egymást. Minden gondom elszáll, mikor megcsókol, mikor velem van, mikor érzem őt.
- Szeretlek - súgja az ajkaimra.
- Én is téged! - mosolyodok el, majd újra csókolózni kezdünk, ám ez most hevesebb az előbbinél. Fogai közé veszi az alsó ajkam, s kissé meghúzza, mire halkan felnyögök, s ez egy büszke mosolyt csal az arcára. Csillogó szemeivel az enyémekbe néz, majd kezét végigsimítja az oldalamon. Látom a szemeiben, hogy kezd izzani a vágy, viszont én most valamiért nem tudom elengedni magam. Nem tudom, miért, talán túl nagy rajtam a nyomás.
Puszikkal kezdi ellepni az arcomat, majd halad a nyakam felé, végül gyengéden megharapja a fülemet. Ez egy szaggatott sóhajt vált ki belőlem, viszont kissé összerezzenek, mikor a pólóm alá nyúl. Nagy szemekkel rám néz.
- Mi van?
- Nem... nem tudom... most ne... - húzom ki a kezét és nyelek. Már megint visszautasítom, ami szerintem neki nem eshet túl jól, de nem tehetek róla. Valamiért most nem megy.
- Hát jó, ha nem szeretnéd... - mászik mellém. Látom, hogy zavarja őt, és emiatt még szarabbul érzem magam. Tök idiótán viselkedek, mint egy szűzlány.
- Inkább most elmegyek fürödni... - kelek föl, s a fürdőbe megyek, majd becsukom az ajtót.
Ledobom magamról a ruhákat, beállok a kabinba, s magamra engedem a meleg vizet, majd bekenem a testemet kókuszillatú tusfürdővel. Végül megint sokáig engedem magamra a vizet, úgy érzem, ez kissé ellazít. De tudom, hogy amint visszamegyek a szobába, újra feszült leszek, szóval jobb ezen előbb túlesni.
Szárazra törlöm a bőröm, felveszek egy nagy pólót és egy bugyit, majd megmosom a fogam és visszamegyek a szobába. Harry bokszerben fekszik, s a telefonját nyomkodja. Tekintetem megakad férfiasságán, s akaratom ellenére is az alsó ajkamba harapok, amit ő valószínűleg félszemmel észrevesz, mert felkuncog.
Visszatérek a földre, majd bemászok mellé az ágyba. Megnézem a telefonom.
- Anya írt. Holnap este jönnek - közlöm Harryvel, mire a válasz csak egy egyszerű oké.
Kikapcsolom a telefonom és az éjjeliszekrényre teszem, majd közelebb csúszok, hogy hozzábújjak, de felül.
- Én is elmegyek fürödni - megy a fürdőbe, közben beletúr hosszú hajába. Felsóhajtok, visszamászok a saját felemre, magamra húzom a takarót, s szinte rögtön be is alszok.

Éjszaka felébredek arra, hogy Harry valakivel beszél telefonon, azonban nem mozdulok meg.
- Jó, mindegy - suttogja. - Megmondtam, hogy nem szeretném...jó volt, meg minden, de nem...akadj le rólam... - tart egy kis szünetet, hallom, ahogy szaggatottan kifújja a levegőt. - Direkt csinálod?! Szextelefon?...Nem vagy normális... - kuncog fel halkan. - Nem, tényleg nem lehet..bár nem érnék hozzád, de akkor is hagyd ezt abba, jó?! - hallom a hangján, hogy kissé feszült. A szívem ezerrel ver, fogalmam sincs, hogy kivel beszél, és szerintem nem is kell megtudnom, mert a csaj nem élne sokáig. Nyelek egy nagyot, a sírást pedig próbálom visszafojtani. - Hmm...ne csináld, az őrületbe fogsz kergetni...mmm...uhumm...akkor várj egy kicsit - érzem, hogy feláll az ágyról, majd hallom, ahogy kimegy és becsukja az ajtót, nekem pedig ezzel egy időben lefolyik a könnycsepp az arcomon.
Minden az én hibám. Miattam csinálja ezt, mert én nem vagyok képes őt kielégíteni.
De ha visszajön...
Várok egy kicsit, nem sokkal később visszajön, de már nem telefonál. Ahogy lefekszik mellém, kicsit mocorogni kezdek, mintha most ébredeznék.
- Mmm... Harry... - fordulok felé, s végigsimítom a mellkasát.
- Mi az, kicsim? Nem tudsz aludni? - súgja.
- Csak arra ébredtem föl, hogy kívánlak - mászok fölé és megcsókolom. Érzem, hogy meglepődik, de azonnal viszonozza, s a kezét a fenekemre helyezi. Zihálva, vadul és mohón csókolom, közben ajkát néha-néha megharapom, s mozgok rajta.
Haladok lejjebb, a nyakánál megállok és megharapom, mire egy nyögés hagyja el a száját. Ez engem csak felbátorít, így ledobom magamról a pólót, visszafekszek rá, így melleim kemény mellkasához tapadnak. Mindketten zihálunk, s haladok lejjebb, végighúzom a nyelvemet a kockáin.
- Ó, baby - nyög fel. - Annyira kívánlak!
Elmosolyodok, újra fölé mászok és megcsókolom, ő pedig fordít a helyzeten. Benyúl a bugyimba, mire egy kaján vigyor jelenik meg az arcán.
- Érzem, te is akarsz engem.
- Nagyon is! - súgom olyan kéjesen, ahogy csak tudom, s megemelem a csípőm, hogy hozzáérjek. Lehúzza rólam a bugyit, majd magáról a bokszert, s hozzám érinti férfiasságát, miközben végig a szemembe néz.
Egy határozott mozdulattal belém tolja magát, mire felnyögök, s elkezd mozogni. Hangosan és kéjesen nyögdécselek, s ő ennek hatására egyre durvábban döfköd.
- Ó, Harry, igen.. - biztatom őt, mire nyögni kezd, s egyre csak gyorsít. Érzem, hogy már közel a vég mindkettőnk számára. Izzadt testünk egymáshoz tapad, körmeimet a hátába vájom. - Ha-Harry! - remeg meg a testem, mikor a csúcsra érek. Ő kihúzza magát, s a hasamra élvez, majd az ajkaimra zihál és megcsókol.
- Hú, baby, ez most kurva jó volt! - simítja végig a combomat. Elmosolyodok, s mindketten próbálunk egyenletesen lélegezni.
Jó tudni, hogy a szex mindent megold. Nagyon remélem, hogy ezek után nem jut eszébe más lányokkal telefonálgatni, ami mellesleg rohadt szarul esik, de nem akarom neki említeni. Összekapnánk, és túlságosan félek, hogy elveszítem. Azt is megbántam, amikor azt mondtam, hogy Beckyék zavartak. Csak már annyira ideges voltam, hogy nem bírtam magamban tartani.
Zsebkendővel letörli a hasamról a nedvet, majd ad egy gyengéd csókot az ajkaimra.
Egymás karjai között alszunk el, én pedig boldogan gondolok arra, hogy ha bármikor bármi baj van, csak szexelni kell, mert az mindig mindent megold.
Remélem.

2016. január 24., vasárnap

40. fejezet - Idegesítő rokon

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 40. fejezettel. A kommentekre válaszoltam, amik eddig elmaradtak, és ígérem, megpróbálom a továbbiakban összeszedni magam! Most két új szereplő jelenik meg a történetben, remélem, hogy megkedvelitek őket! Bár szerintem inkább unszimpatikusak lesznek elsőre, de az nem azt jelenti, hogy később nem változnak meg... :)
Az elmúlt hetem viszonylag jól telt, csak mostanában a szabadidőm kevés. Az ok pedig egy fiú. És mivel miatta nem akarom elhanyagolni a barátaimat, velük is sok időt töltök, emellett még sok a tanulni való. De péntek és szombat esték jók arra, hogy kicsit ellazuljak, iszogassak. Nem jelenti azt, hogy részeg vagyok, csak jól esik beülni egy-két helyre és elfogyasztani valamit egy jó társasággal. :) A félévi bizonyítványommal pedig viszonylag elégedett vagyok, de 1-2 tantárgyból teljesíthettem volna jobban is. De majd második félévben ráhajtok. :)
Remélem, hogy jól telt a hetetek!
Jó olvasást!
Puszi, ~E

Reggel a nap meleg sugarai melegítik a bőrömet. Lassan kinyitom a szemem, azt veszem észre, hogy egy párnát ölelgetek. Körbenézek a szobában, de Jennyt sehol nem látom.
Ásítok egy nagyot, felülök, de vissza is fekszek. Valamiért túl fáradt vagyok, talán a tegnapi sok utazás miatt. De ami mosolyt csal az arcomra, az az, hogy ma láthatom Beckyt. Hiányzik a hülye feje, és már most tudom, hogy mennyire le fog cseszni, de nem érdekel, mert erre van szükségem. Hogy valaki megmondja nekem, hogy mekkora balfasz vagyok és térjek magamhoz. Becky sose volt normális, és én pont ezt szeretem benne. 18 éves, de úgy viselkedik néha, mint egy kisgyerek, néha meg úgy, mint egy érett felnőtt. Az utóbbi a ritkább eset. Csak azokat a fiúkat sajnálom, akik kikezdenek vele, mert ő aztán nem túl gyengéd ezen a téren.
Erőt veszek magamon, kimászok az ágyból és kinyújtózkodok, majd egy újabb ásítás után a hajamba túrok, s lecammogok a konyhába.
Ahogy sejtettem, Jenny ott van és épp teázik.
- Jó reggelt - motyogom kómás hangon, s a homlokára adok egy puszit.
- Olyan cukin aludtál, nem akartál elengedni, ezért egy párnát adtam a kezedbe - mosolyog fel rám. Szemei csillognak, kipihentnek tűnik, ami megnyugtat.
- Nem volt olyan jó egy párnát ölelni, mint téged - öntök teát, közben féloldalasan mosolygok, majd leülök mellé és belekortyolok.
- Már egy órája fenn vagyok - néz le. - Rosszat álmodtam.
- Mit?
- Találkoztam anyával... - maga elé bámul, látom, hogy felidézi az álmot. - Azt mondta, rám fog találni. Aztán jött értem, de... autóbalesetben meghalt - csuklik meg a hangja. Magamhoz ölelem törékeny testét, s megsimítom a karját.
- Ez csak egy álom volt, kicsim - suttogom.
- De olyan valósághű volt - bújik jobban hozzám. Felsóhajtok és adok a homlokára egy puszit.
- Ma bemutatlak valakinek, akit szerintem nagyon fogsz kedvelni - mosolygok halványan. A témát is terelem, nem akarom, hogy rosszul érezze magát.
- Kinek? - néz fel rám nagy szemekkel. Kisöpröm az arcából a haját és mosolygok.
- Unokatesóm, Becky. Nagyon jófej csajszi, jól meglesztek. Viszont most nekem haza kell ugranom, mert oda fognak jönni. Jössz velem?
- Nem, nekem még van egy kis dolgom, menj csak.
- Jó, akkor... akkor majd beszélünk - csókolom meg hosszasan.
Felöltözök, összeszedem a cuccaimat és hazamegyek.
Az ajtó előtt keresem a kulcsom, mikor valaki hirtelen a hátamra ugrik és a fülembe sikít. A szívroham kerülget, ám nem kell sokig gondolkodnom, hogy ki lehet ekkora idióta.
- Becky, te seggfej! - mosolygok, majd leugrik a hátamról és rögtön magamhoz ölelem.
- Hiányoztál, faszkalap - borzolja össze a hajam. - Látom, voltál fodrásznál, csak épp ő nem volt ott.
- Nagyon vicces vagy - forgatom meg a szemem és beletúrok a hajamba, hogy a kusza tincseket helyrehozzam, amit összeborzolt.
- Ja, ő a barátnőm, Lisa - áll arrébb, s rámutat a csajra. Végignézek rajta. Bőrnadrágot visel bőrkabáttal, ami mellesleg szét van húzva, a lábán csizma díszeleg, hosszú barna haja van és a szemeiben vadság csillog. Ám az állam csak akkor esik le, amikor meglátom a hát előtt álló motort.
- Becky? - nyelek. - Ugye azzal ti jöttetek?
- Így van - mosolyog.
- Atya isten... - sietek ki, megállok a motor mellett és óvatosan végigsimítom. - Ez gyönyörű!
- Az enyém - lép mellém Lisa mosolyogva. Ránézek, majd újra a motorra és ismét rá.
- Szép. Nagyon szép.
- Az apámtól örököltem - dől neki a motornak. - De rengeteg versenyen voltam már.
- Komolyan? - mosolygok. - Mindig is imádtam a motoros csajokat. Bár én inkább kocsis vagyok...
- Milyen kocsi? - csillan föl a szeme.
- BMW.
- Oh, baby, nálam már most nyerő vagy - mondja elismerően, mire elnevetem magam.
- Mióta motorozol?
- Úgy 9 éves korom óta.
- Szép - mosolygok.
- Elég lesz, nyálgép, inkább menjünk be és adj valami kaját - lökdös befelé Becky. Nem tudom, mikor lesz alkalmam beszélni vele Jennyről, de Lisaval nem igazán osztanám meg az életemet.

~ Jenny Wilkinson ~

Kedves Naplóm!
Rég nem meséltem neked. Képzeld, kiderült, hogy örökbe fogadtak. Gondolhatod, mennyire ki voltam akadva, mikor megtudtam. Állítólag az anyám karambolozott, mert be volt állva. Ott voltam vele a kocsiban, de a mostani szüleim megtaláltak, s hazavittek, mert az igazi anyámnak már nem adhattak vissza. Röviden ennyi... De én most meg fogom őt találni. Harry segít nekem. Már a neve megvan, Nina Simpson. Mindent meg fogok tenni azért, hogy megismerhessem…

Összecsukom a naplómat, elteszem a helyére és felöltözök. Mivel halálra unom magam, szerintem jobb, ha átmegyek Harryhez.
Elindulok a napsütésben, közben azon gondolkodok, hogy a nyárnak mindjárt vége. És egy nyár alatt mennyi minden történt velem... És hihetetlen, hogy pont velem. Pont Harry. Még mindig nem fogtam föl.
Megérkezek, s bekopogok az ajtón. Egy alacsony, szőke hajú csaj nyit ajtót.
- Úúú... ömm.. nem rendeltünk pizzát, bocs - néz rajtam végig, majd elkezdi becsukni az ajtót. Az állam leesik, köpni-nyelni nem tudok.
Ez mi?!
- Vicceltem! - nyitja ki újra nevetve. - Gondolom, te vagy Jenny.
- Igen - nézek rá. Elsőre nem szimpatikus nekem a csaj. Nagyon nem.
- Gyere csak - enged be. Bemegyek, leveszem a cipőmet, s felmegyünk Harry szobájába. Ahogy belépek, egy pillanatra megállok, mert Harry mellett - túl közel hozzá - ül egy csaj. A telefonon néznek valami motoros videót. Nyelek egy nagyot, s kicsit beljebb megyek, mire Harry felkapja a tekintetét.
- Szia, baby - áll fel és ad egy csókot az ajkaimra. - Hát te?
- Gondoltam meglátogatlak... - nézek körbe, ugyanis fekete ruhák vannak szétdobálva a szobában. Nem tudom, hogy ez a csaj mit művelt vele, de nem tetszik.
- Ja, szuper - mosolyog Harry.
- Hazz, nézd! - nyomja Harry kezébe a telefont a bőrkabátos csaj. - Az ott egy keréken, én vagyok!
- Wow... - nézi Harry elismerően. A szöszi megveregeti a vállam.
- Nyugi, ez nem az, aminek látszik - mosolyog.
Harry azt mondta, jól ki fogunk jönni egymással, de úgy tűnik, hatalmasat tévedett. Ezek a lányok teljesen mások, mint én. Gyönyörűek, dögösek, vadak...
- Nincs kedvetek kocsikázni egyet? - veti fel az ötletet Harry. Nekem rohadtul nincs kedvem együtt lenni ezekkel a lányokkal, viszont félek, hogy a barna hajú rámászik Harryre.
- Zsír, BMW-ben még úgyse ültem! És Becky sem - pattan fel a csaj, megigazítja magán a bőrruháját, majd elindul lefelé. Harryre nézek, aki pár pillanatig nézi a lány, majd felém fordul.
- Minden rendben, kicsim? - ad egy puszit az ajkaimra.
- Igen...
- Lisaval ne törődj, kicsit túlbuzgó, de nem számít semmit - néz a szemembe, amitől kicsit megnyugszom, de mégse teljesen.
Kicsiket bólintok, majd megfogja a kezemet és lemegyünk. Beülünk a kocsiba - én természetesen Harry mellett foglalok helyet -, s elindulunk. Nem tudom, hogy hova, de megyünk.
Én pedig csak azon imádkozok, hogy ez a két lány minél előbb eltűnjön a képből.

~ Harry Styles ~

Elviszem őket az erdőbe. Leparkolok a hatalmas fák mellett, s hátulról a lányok egyből kipattannak. Ránézek Jennyre, látom rajta, hogy zavarja őt a helyzet. Kissé elképesztő ez a Lisa, mert csaj és motorozik, de akkor se akarnék tőle semmit, nekem csakis Jenny kell.
- Szeretlek - nézek a szemébe, mire halványan elmosolyodik, s kiszáll a kocsiból. Felsóhajtok, én is kiszállok, majd bezárom, s elindulunk befelé az erdőbe.
- Annyira imádom a természetet - néz körbe Lisa. - Legtökéletesebb idő a motorozáshoz!
- Van egy kis patak a közelben, ha gondoljátok, odamehetünk - nézek rájuk. Bólogatnak, így elvezetem őket oda. Jennyvel már ismerjük ezt a helyet, remélem, nem baj neki, hogy idehoztam Beckyéket.
Odaérünk a patakhoz, Lisa egyből leveszi a csizmáját, felhúzza a nadrágja szárát és belemegy. Becky is elindul felé, de megfogom a kezét és ránézek, hogy beszélnem kell vele. Jenny pedig leül egy farönkre és csak néz maga elé.
- Mi van? - néz fel rám Becky.
- Kellene a lecseszésed... - sóhajtok. - Nézd - mutatom meg neki a beszélgetéseket Tyra és köztem. Felvont szemöldökkel olvassa végig, majd rám néz.
- Ez egy kurva, ugye tisztában vagy vele?
- Igen - bólintok. - Csak nem akad le rólam.
- Igazán akarod, hogy leakadjon rólad? - húzza fel a szemöldökét.
- Én... - nyelek. - Jó, tetszik, hogy ilyen izgató dolgokat mond, de akkor is... nincs rá szükségem.
- Akkor magyarázd meg neki! Jenny itt van, őt szereted, ne cseszd el! És Lisaval se törődj... Van barátja, de szereti a kalandokat, szóval óvakodj tőle.
Akaratom ellenére megnyalom az alsó ajkam, mire Becky felpofoz.
- Balfasz - nyomja vissza a kezembe a telefont. Felsóhajtok és ránézek Jennyre.
Valahányszor ránézek, tudom, hogy csak ő kell nekem, mégis válaszolok ennek a ribancnak. De ennek itt véget fogok vetni.

2016. január 18., hétfő

39. fejezet - Túl sok nyomás

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok az újabb fejezettel. Először is, nagyon köszönöm a türelmeteket, és iszonyatosan sajnálom, hogy megint késtem, de a továbbiakban összeszedem magam, ígérem! Továbbra is hálás vagyok nektek mindenért, a kommentekért, feliratkozásért és pipákért! Jól esik, hogy itt vagytok nekem, még annak ellenére is, hogy nem tudom mindig időben hozni, és némelyik fejezet nem lett túl jó. Imádlak titeket. <3
Az elmúlt hetem rettenetesen sűrű volt, azt hittem, sosem ér véget. Minden nap, mikor hazaértem az iskolából, leültem tanulni, és estig a könyvek fölött gubbasztottam. De megérte, mert jó jegyeket kaptam! Szombaton viszont muszáj volt ellazulnom, ami nálam azt jelenti, hogy bulizni kell. Jól éreztem magam, nem voltam hulla részeg, szóval vasárnap nem a másnapossággal, hanem a fáradtsággal küszködtem. :D Remélem, hogy nektek jó hetetek volt, és még egyszer sajnálom!
Jó olvasást!
U.i.: A hibákat nézzétek el nekem, még nem volt időm átnézni!
Puszi, ~E

Eszeveszettül böngészünk az interneten, hátha találunk valami Jenny szüleiről. Látom rajta, hogy feszült, amit őszintén szólva meg is értek. Ki ne lenne rosszul ilyen helyzetben? De én mellette maradok, és segítek neki.
Megpillant egy cikket, ráklikkel, s megjelenik egy kép az összetört autóról. Nyelek egy nagyot, látom, hogy Jenny kissé megriad, így nyugtatóan megsimítom a hátát.
- Akkor olvassuk - sóhajt fel, majd lassan elkezdi olvasni a sorokat. A lényeget kiszűröm belőle; autóbaleset, kórház, túlélték, drog, babának új család, és egy név.....Nina Simpson.
Tekintetemet Jennyre vezetem, akinek verejtékcseppek és könnycseppek keverednek az arcán.
- Hé, kicsim! - ölelem magamhoz és megsimítom a karját. - Jól vagy?
- Anya... Nina... - mondja hüppögve. - Meg kell őt... meg kell keresnem!
- Először nyugodj le, jó? - fogom meg két oldalt az arcát és a szemébe nézek. - Segíteni fogok neked, de le kell nyugodnod!
- Nem! - löki el a kezem, látom, hogy az egész teste remeg. Nagyon félek, hogy valami komolyabb baja lesz ebből, vagy beleőrül. Megértem, hogy ideges, én is az lennék a helyében, sőt, szerintem bárki más. Én csak szeretem és óvom őt. Legalábbis próbálom.
- Jenny, kicsim, szerelmem, nézz rám! - próbálok mélyen a szemébe nézni, de ő kerüli a tekintetemet, csak idegesen kapkodja a fejét jobbra-balra.
- Az anyámról van szó! Megtudtuk a nevét, most már csak egy lépés van! Mi van, ha megváltozik az életem?! Félek a változásoktól, mindentől, és félek, hogy mik derülnek ki az anyámról! - szinte kiabál, s a végén zokogva rogy a földre. Leguggolok elé, megfogom a kezeit, s megsimogatom.
- Csinálok neked meleg fürdőt, aztán amíg beleülsz és kicsit ellazulsz, megpróbálok valamit kideríteni az anyukádról, jó? - beszélek hozzá nyugtató hangon, már amennyire ez most megy. Én is zaklatott vagyok és feszült, de nem mutathatom ki, azzal csak még jobban felzaklatnám őt.
Aprókat bólogat, felsegítem őt, majd bemegyek a fürdőbe, s engedek neki meleg vizet.

~ Jenny Wilkinson ~

Ahogy Harry kimegy a fürdőből és becsukja az ajtót, a csapra támaszkodok és a tükörbe nézek. Vörösre sírt szemek, kócos haj, könnyes arc. Gyalázat. Gyalázat már megint, ahogy kinézek, és nem hiszem el, hogy Harrynek így kell látnia.
Idegesen ledobálom magamról a ruhákat, beszállok a kádba, amibe Harry habfürdőt is tett, s beleülök, hagyom, hogy a hab ellepje a testemet. Hátrahajtom a fejemet, s ahogy Harry mondta, próbálok ellazulni, ám ez nem igazán jön össze. Az agyam folyamatosan kattog, csak egyetlen nevet látok a szemem előtt. Nina Simpson.
Vajon hogy néz ki?
Milyen belsőleg?
Meg fog ismerni?
Él még egyáltalán?
Kérdések ezrei kavarognak a fejemben, amiket képtelen vagyok kiverni. Szaggatottan fújom ki a levegőt, miközben végigsimítok a hasamon.
A szemeim kikerekednek
Te jó ég, már megint híztam!
Lassan felülök, miközben a kezem a hasamon van. Undorító! Félve megfogom a combjaimat is, s megállapítom, hogy nem csak a hasamra került újabb felesleg.
Lepereg előttem az utóbbi pár nap, hogy folyamatosan csak ettem és ettem, és nem jött ki belőlem semmi. A szívem gyorsan kezd verni, forogni kezd velem a fürdőszoba. Veszek egy mély levegőt, majd kimászok a kádból, szárazra törlöm a testem és belebújok a pizsamámba, majd kimegyek a fürdőből.
- Csináltam neked egy kis finomságot - teszi Harry az ágyamra a tálcát, amin mogyoróvajas kenyér és egy pohár kakaó van. A gyomrom megkordul, összefut a nyál a számban, azonban muszáj megállnom, nem ehetek belőle!
- Nem vagyok éhes! - hadarom el, s gyorsan elfordítom a fejem, hogy még csak ne is lássam. Harry lassan elém lép, megsimítja az arcomat, s kényszerít, hogy ránézzek.
- Megint kezded? - kérdezi halkan, miközben hüvelykujjával simogat. Megrázom a fejem.
- Nem tudom, miről beszélsz - nézek le.
- Nem akarsz enni. Pedig rád fér. Kérlek, a kedvemért, olyan nagy szeretettel csináltam - hajol közelebb hozzám. Nyelek és összeszorítom a fogaimat.
- Nem vagyok éhes - motyogom.
Felsóhajt és maga mellé ereszti a karját.
- Jó, akkor majd később megeszed - mondja halkan, majd leül a székemre, én pedig az ágyamra és ránézek.
- Találtál valami anyámról?
- Rengeteg ilyen nevű ember él a környéken, szóval időbe fog telni, míg megtaláljuk, de nem adom fel - néz a szemembe, ami megnyugtat, így egy halvány mosolyt eresztek felé.
- Köszönöm, Harry.
- Neked bármit, kicsim! Viszont... Attól félek, a legrosszabbra is fel kell készülnöd.
Egy mély levegőt veszek, amit lassan kifújok, s ránézek.
- Tudom - bólintok.
- Nem tudom, hogy azóta leszokott-e a drogról, vagy hogy egyáltalán mi van vele, ha még... - nem fejezi be a mondatot, de mindketten tudjuk, mit akar mondani.
Az is benne van a pakliban, hogy már nem él. Nem tudom, mi van vele, csak annyit tudok, hogy muszáj megtudnom...akármit. Beleőrülnék abba, ha semmit nem tudhatnék róla. Nem érdekel, ha nem normális ember, ő akkor is az anyám, ő hozott a világra. Talán nem is emlékszik rám, de... de én akkor is meg fogom őt találni.
- Felkészültem mindenre - nézek rá. Bólint, majd feláll, odajön hozzám és mellém dobja magát, majd magához húz és megcsókol. Végigsimítja az oldalamat, amire összerezzenek. Nem akarom, hogy érezze, mennyit híztam.
- Mi a baj? - néz a szemembe.
- Semmi - vágom rá. Felhúzza a szemöldökét, mire felsóhajtok. - Megint híztam... - hajtom le a fejemet.
- Ezért nem akarsz enni, ugye? Már megint azt hiszed, hogy kövér vagy, és megint hülyeségeket fogsz csinálni!
- Híztam, Harry, és ez gusztustalan! - emelem fel a hangom.
- Nem! - támaszkodik föl. - Azt hiszed, hogy kövér vagy, pedig nem! Kilátszódnak a bordáid, egy gramm felesleg sincs rajtad, amire meg azt hiszed, hogy háj, az csak a bőröd!
- De...
- Nincs de! - vág a szavamba. - Ezt pedig most itt megeszed, mert szükséged van az édességre - rakja elém a tálcát. - Most - néz a szemembe.
Kicsit megrémiszt, de erőt veszek magamon, megfogom a kenyeret, s egy kicsit beleharapok.
Hanyatt fekszik, s a telefonját kezdi el nyomkodni. Remélem, hogy most is épp az anyámról keres infókat.

~ Harry Styles ~

Tyratól újabb üzenet, mily meglepő!


Idegesen kifújom a levegőt. Ez a csaj tényleg tudja, hogyan kell felizgatni valakit. Nem tudom, miért sikerül neki ilyen könnyen, vagy hogy egyáltalán miért válaszolok neki. Hülye vagyok...
Eldobom magam mellé a telefont, ránézek Jennyre, aki megeszi az utolsó falatot. Az a baj, hogy a fantáziám most túlságosan beindult, és a tudat, hogy Jennyn melltartó sincs, megőrjít. Úgy érzem, most magamévá kell őt tennem!
Elteszem a tálcát az éjjeliszekrényre, felülök, s a szemébe nézve megsimítom az arcát. Ártatlan tekintete még jobban beindít. Ajkaihoz hajolok, s próbálom gyengéden csókolni, de nem bírok magammal. Harapdálni kezdem az alsó ajkát, ami belőle egy kisebb sóhajt, halk nyögést vált ki.
Hanyatt fektetem, fölé mászok és szenvedélyesen csókolom tovább, miközben testem a testéhez ér. Lassan elkezdek benyúlni a nadrágjába, azonban hirtelen megfogja a csuklómat.
Kérdően nézek rá.
- Most... most ne... - húzza el a kezemet. Nyelek egy nagyot.
- Jó, sajnálom...
Nem akarom ráerőszakolni, csak most rám jött, de ha nem akarja, nem erőszakoskodom. Most tényleg jó lenne egy kiadós szex, főleg, hogy egyedül vagyunk, de elhiszem, hogy rossz lelkiállapotban van.
Lemászok róla, míg ő betakarózik, s lekapcsolja a lámpát.
- Jó éjt, kicsim. Szép álmokat - súgom, s az arcára adok egy kis puszit.
- Jó éjt - már csak ennyit hallok, s pár perc után szuszogni kezd.
Én azonban nem bírok magammal. Most azt hiszem, túl sok a nyomás rajtam. Aggódom azért, hogy Jenny az önutálata miatt megint hülyeséget fog csinálni. Félek, hogy mi lesz az édesanyjával. Feszült vagyok azért, mert Tyra nem akad le rólam.
Reménykedem, hogy ha vége lesz ennek az egésznek, minden jó lesz és boldogan élhetünk.
Lassan lehunyom a szemem, s mikor már félálomba vagyok, hallom, hogy pittyeg magam mellett a telefonom.
A francba, elfelejtettem kikapcsolni.
Hunyorogva megnézem, s a szám rögtön mosolyra húzódik. Mindig a legjobbkor, imádom, hogy pontosan tudja, mikor kell felkeresnie.
Az unokatestvérem, Becky. Azt írja, holnap meglátogat a barátnőjével.
Ő lesz az, aki helyrehoz engem - megint. Tudja, mikor kell adni a pofonokat, és mikor kell biztatni.
Most, hogy ezt tudom, mosollyal az arcomon alszok el.

2016. január 17., vasárnap

Fontos!

Drága Olvasóim!
Utálom, hogy megint ezt kell mondanom, de ma nem tudom hozni az új fejezetet. Túl sűrű volt a hetem és a hétvégém is, viszont HOLNAP ESTE HOZOM! A kommentekre nem ígérem, hogy mindegyikre válaszolni fogok, csak amennyire tudok, mert nem tudom, holnap mennyit kell tanulnom.
Még egyszer sajnálom, de holnap jelentkezem!
Puszi, ~E

2016. január 10., vasárnap

38. fejezet - Képüzenet

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok az újabb fejezettel. Sajnálom, hogy múlthéten nem tudtam hozni, de közbejöttek a dolgok. Köszönöm szépen a 137 feliratkozót, kimondhatatlanul hálás vagyok nektek! <3
Az elmúlt hetem nagyon jól telt. Bár rossz volt visszazökkenni a hétköznapokba, de jó kedvem volt, aminek örülök. Lassan itt a félév vége, szóval a tanulásba nagyon bele kell húznom, tekintve, hogy nem állok úgy, ahogyan szeretnék. Nézegettem az egyetemeket, főiskolákat, de még egyelőre fogalmam sincs, hova menjek. Van még időm eldönteni, de szeretem előre tudni és eldönteni a dolgokat. De mindegy, majd alakul valahogy.
Remélem, hogy a ti hetetek is jól telt! :) Jó olvasást!
U.i.: A kommentekre még nem tudtam válaszolni, de jövőhéten megteszem!
Puszi, ~E

~ Jenny Wilkinson ~

Izmos mellkas emelkedik fel-le a kezem alatt, erős szívdobbanásokat hallok. Lassan kinyitom a szemem, felnézek, s Harry bágyadt mosolyával találom szembe magam.
- Jó reggelt, édesem - simítja meg az arcomat és ad egy csókot az ajkaimra.
- Jó reggelt - mosolyodok el. Ennél szebb reggelem nem is lehetne. Vagyis de, ha nem lenne bennem a tudat, hogy nem az igazi családommal vagyok.
Meg kell keresnem az anyámat.
- Jól aludtál, szerelmem? - simogatja a karomat. Mély, rekedtes hangjától kiráz a hideg, a szívem hevesebben kezd dobogni. Hihetetlen, hogy ilyen hatással van rám.
- Jól. De csak mert te itt vagy - bújok hozzá. Halkan felkuncog és átkarol. Felsóhajtok és nyelek egy nagyot. - Harry?
- Hm?
- Segítesz nekem valamiben? - kérdezem halkan. Felpillantok rá, ő kérdően néz le rám. - Szeretném megtalálni az igazi szüleimet. Vagyis... édesanyámat.
Felsóhajt és a plafont kezdi bámulni. Egy ideig nézem őt, majd felkönyökölök és a szemébe nézek.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? - néz rám. Hevesen bólogatni kezdek.
- Segítesz?
- Én nem tartóm jó ötletnek...
- Naaa, kérleeeek - mászok fölé. Kezei a derekamról a fenekemre siklanak, s pajkosan elvigyorodik. - Mmm... - döntöm össze a homlokunkat és összedörzsölöm az orrunkat.
- Nagyon megtanultál hízelegni - nevet és megcsapkodja a fenekemet.
- Ezt igennek vehetem? - pislogok rá.
- Legyen - mosolyog rám. Felcsillan a szemem, s egy cuppanós puszit nyomok az ajkaira.
- Annyira szeretlek!
- Én is téged, kicsim - motyogja az ajkaimra és megcsókol.
Még pár perc lustálkodás után kimászunk az ágyból, s elindulunk ki, miközben ő mögém jön és átkarolja a derekamat, majd az arcomra nyom egy puszit. Felkuncogok és kimegyünk a konyhába, ahol anyáék teáznak.
- Jó reg...gelt - néz végig anya Harryn és összeráncolja a szemöldökét. - Te mikor jöttél?
- Tegnap. Ugye nem baj? - kérdezi, miközben átkarolja a derekamat.
- Dehogyis - mosolyodik el anya lágyan. - Kértek reggelit?
- Én most elviszem Jennyt reggelizni, láttam a közelben egy éttermet - mondja mosolyogva Harry, mire rá emelem a tekintetemet. Megsimítja az oldalamat, s csak mosolyog.
- Jól van, menjetek csak - sóhajt fel anya.
- Akkor gyorsan elkészülök - adok Harry arcára egy puszit, s besietek a szobába. Gyorsan összeszedem magam, felöltözök és megfésülködök, sminket nagyon keveset teszek az arcomra.
Ahogy elteszem a táskámba az alapozóm, Harry benyit a szobába és becsukja maga után az ajtót.
- Én is felöltözök - húzza fel a nadrágját, közben szexin befeszíti mellizmait, s begombolja a nadrágját. Az ajkamat megnyalva nézek rajta végig, végül tekintetünk találkozik és a szám mosolyra húzódik.
Mélyen felkuncog, majd belebújik a pólójába. Befújja magát dezodorral, megigazgatja a haját és megfogja a kezemet.
- Mehetünk, kicsim? - ad egy puszit az ajkaimra. Elmosolyodok.
- Mehetünk.
Kimegyünk a kocsijához, beülünk, s rögtön megcsap az az illat. Újra előjön az az érzés, mint amikor először ültem be az autójába. Elindítja a kocsit, majd a kezét a combomra helyezi, amitől a gyomrom görcsbe rándul, a fantáziám pedig beindul. Nyelek egy nagyot, s nézek ki az ablakon.
Pár perc elteltével leparkolunk egy kisebb étterem előtt, kiszállunk, s bemegyünk. Leülünk a leghátsó asztalhoz, rendelünk omlettet, amit nem sok idő elteltével ki is hoznak, s lassan elkezdünk enni. Túl nagy a csönd, az agyam pedig pörög.
- Min töröd az agyad, kicsim? - néz rám. Felsóhajtok és ránézek.
- Valahogy meg kell találnom anyámat... De nem tudom, hogyan.
- Google? - néz rám. - Megnézzük, hogy abban az évben hol volt baleset, és talán a nevére is valahogy rábukkanunk. De én segíteni fogok neked, nem adjuk fel! - fogja meg a kezemet az asztalon, s megsimít. Jóleső érzés tölti el a testemet, halványan elmosolyodok.
- Köszönöm - mondom halkan.
- Ez természetes - néz mélyen a szemembe, amitől úgy érzem, újra és újra beleszeretek. Zöld íriszei teljesen magával ragadnak, teljesen elveszi az eszemet.
Lassan elfogy az étel, s az üres tányéromra nézve rájövök, hogy már nagyon rég nem...bántottam magam. Harryre vándorol a tekintetem, aki mosolyogva, csillogó szemekkel figyel engem.
Harry kifizeti a reggelit, majd kézen fogva kimegyünk.
- Mi lenne, ha mi ketten hazamennénk? - nézek föl rá. - Semmi kedvem most anyáék társaságában lenni, és így legalább nyugodtan tudunk kutakodni az igazi anyám után.
- Ahogy szeretnéd, szívem - szállunk be a kocsiba, majd visszamegyünk a nagyihoz.
- Anya! - sietek be a konyhába. - Harryvel úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk.
- Mi?! - kérdezik egyszerre a szüleim.
- Most vele szeretnék kettesben lenni és megbeszélni mindent... mert hát ez az egész nagyon megviselt, és...
- Menjetek csak - szólal meg a nagyi kedvesen mosolyogva. Tudom, hogy fáj neki, hogy itt hagyom, de most muszáj megkeresnem az igazi anyukámat, különben beleőrülök.
Meg se várom anyáék válaszát, sietek bepakolni a bőröndbe, s a kisebb testvéreim bejönnek utánam.
- Hova mész, Jenny? - kérdezi Molly.
- Haza, mert ömm... el kell intéznem pár dolgot az iskolához - adok az arcára egy puszit, majd Mikenak is.

~ Louis Tomlinson ~

Ma is a kocsmában kezdem a délutánt, mint mindig, amióta Jennyvel szakítottam.
- Egy sört - szólok a pultos csajnak, aki már jól ismer. Megfektettem párszor, jó volt, de ennyi. Inkább csak menekültem ebbe az egészbe.
- Tessék - tolja elém. - A haverod, Harry, mikor jön? - könyököl a pultra, így a szemeim elé dobva hatalmas melleit. Belekortyolok a hideg italba.
- Nem tudom. Miért érdekel? Neki már úgyis ott van Jenny - mondom gúnyosa, s csak nézek magam elé.
- Figyelj, szivi, kössünk egyességet. - A szemébe nézek, s folytatja. - Nekem kell Harry, neked meg a csaj. Arra gondoltam, ho...
- Ne is folytasd - tartom fel a kezem. - Nem akarom Jennytől elvenni, mert boldog. Én nem számítok, te meg végképp - iszok megint a sörbe.
- Ugyan már. Te is boldoggá tehetnéd! Ha rájönne, hogy Harry milyen szemét, hogy megcsalta... - jelenik meg egy huncut mosoly az arcán.
- Te tényleg ekkora ribanc vagy? - nézek rá. - Nem akarok Jennynek fájdalmat okozni.
- Aztán te ápolgathatnád a lelkét... Tuti, hogy boldog lenne melletted.
Felsóhajtok. Nem válaszolok, csak gyorsan behúzom a sört, ledobom a pultra a pénzt és kisietek. A szívem összeszorul, ahogy a BMW elmegy előttem, s az ablakból néz ki Jenny. Tekintetünk pont találkozik, de minden olyan gyorsan történik, hogy szinte fel sem fogom, csak mikor már elhajt előttem. Kifújom a bent tartott levegőt, s elindulok haza.
Dudálást hallok magam mögül, megfordulok, s látom, hogy a BMW már visszafelé jön. Pontosabban felém. Lassan megáll mellettem, lehúzódik az ablak, s Jenny halványan mosolyogva néz rám.
- Nem kell egy fuvar hazáig? - néz rám Harry. Körbenézek, majd újra rájuk, fogalmam sincs, mit válaszoljak. Azt sem tudom, miért kérdezik.
- Pattanj be! - mosolyog Jenny. Nyelek egy nagyot, a szívem máris hevesebben dobog. Egy halvány mosolyt eresztek feléjük, majd kinyitom a kocsi hátsó ajtaját és beszállok.
Csendben ülök a hátsóülésen Jenny mögött. Érzem a hajának az illatát, ami az őrületbe kerget. Érzem a vonzalmat, mintha egy láthatatlan mágnes húzna felé. Halkan, szaggatottan kifújom a levegőt és gyorsan elhessegetem a bűnös gondolatokat.
Lassan leparkolunk a ház előtt.
- Van kedvetek bejönni? - teszem fel félve a kérdést.
- Ha nem zavarunk - néz rám a visszapillantó tükörből Harry.
- Nem - mosolygok halványan.
Kiszállunk, s bemegyünk hozzám. Anyáék dolgoznak, szóval egyedül vagyunk.
Ledobjuk a cipőt az előszobában, majd felmegyünk a szobámba.
- Ööö... bocs a kupiért - dobálom el gyorsan a ruháimat a földről. Mostanában nagyon szétszórt vagyok, és igazából nem érdekel semmi. - Üljetek le - veszem el az ágyamról is a dolgokat.
Leülnek egymás mellé, összekulcsolt ujjakkal. Én pedig velük szemben, a fotelben foglalok helyet. Rájuk nézek, ők pedig rám.
- Sajnálom - bököm ki nehezen és megköszörülöm a torkom.
- Bocs, hogy bunkó voltam, haver - néz rám Harry. - Én csak... csak szerelmes vagyok, és elvette az eszemet.
- Az enyémet is - pillantok Jennyre, akin látom, hogy eléggé zavarban van. - De mindegy, felejtsük el... Nem akarlak elveszíteni - nézek újra Harryre. Elmosolyodik.
- Én se téged. A tesóm vagy.
Felállunk, megölelem őt, miközben megveregetjük egymás hátát. Nagy nehezen lenézek Jennyre és nyelek.
- Izé... - vakarom meg a tarkóm. - Bocs, hogy a buliban olyan bunkó voltam veled.
- Nem számít - mosolyog halványan. Kicsit hezitálok, s félénken széttárom a karjaimat, hogy öleljen meg. Feláll, s rögtön magamhoz húzom, az ölelésemet viszonozza. A szívem hevesen ver, megsimítom a hátát és karcsú derekát, miközben elengedem és a szemébe nézek. Azonban gyorsan elkapom a tekintetemet, mielőtt olyat teszek, amit nem kellene, például megcsókolom.

~ Harry Styles ~

Miközben Louis öleli Jennyt, üzenetem érkezik. Elfordulok, s megnézem, ám nem meglepő, hogy Tyratól jött.
Megnyitom, s egy erotikus képpel találom szemben magam. Nyelek egy nagyot, gyorsan lezárom a telefonom és visszateszem a zsebembe. Visszafordulok, s ránézek Jennyre.
- Akkor mi megyünk?
- Mehetünk - bólint, majd felnéz Louisra. - Vigyázz magadra - ad az arcára egy puszit, s látom, hogy Louis szinte belepirul.
- Te is - mosolyog halványan a haverom, majd kikísér minket, s beülünk a BMW-be. Egy kicsit sokk hatása alatt vagyok a kép miatt. Nem mintha eddig nem kaptam volna ilyen képeket, de most valamiért sokkal másabb ez az érzés. Talán mert itt van bennem, hogy nem szabad, és ezt most úgy sem kapom meg, egyszerűen csak egy kép. Régen mindig mindenkit megkaptam, akit akartam. Amikor Jessicaval voltam, akkor nem nagyon törődtek velem a lányok, de amikor szétmentünk, üzenetekkel bombáztak, én meg hagytam magam.
De most... nem nyomult még senki annyira, mint Tyra, pedig úgyis tudja, hogy nem kaphat meg. Vagyis nagyon remélem, hogy tudja.
- Valami baj van? - zökkent ki Jenny a gondolatmenetemből.
- Nincs - erőltetek egy mosolyt, s leparkolok a ház előtt. Kiszállunk, segítek neki bevinni a bőröndöket, s lerakom az előszobában. - Akkor... - mosolyodok el - pár napig csak a miénk a ház, ugye? - közeledek felé.
- Igen - mondja, miközben csillogó szemekkel néz fel rám. Átölelem a derekát, majd megcsókolom, s a kezemet a fenekére csúsztatom. Kicsit belemarkolok, az ajkai szétnyílnak és halkan felnyög. - Harry... - suttogja, s kicsit eltol magától, hogy a szemembe nézzen. - Most ezt ne... Inkább segíts megkeresni anyámat!
Felsóhajtok és elengedem őt.
- Ahogy szeretnéd.
Elindul felfelé a szobába, én pedig követem őt, miközben abban reménykedek, hogy nem fog az agyára menni ez az egész, és nem romlik meg emiatt a kapcsolatunk.
Viszont az a bizonyos kép, amit Tyra küldött, még mindig a szemem előtt van. Nem kellene, de nem tudom elhessegetni. Azonban nem fogom hagyni magam. Nem! Nekem csak Jenny kell, senki más.

2016. január 3., vasárnap

Késés

Drága Olvasóim!
Nagyon-nagyon sajnálom, de ma már nem tudom az új fejezetet hozni. Viszont még a héten megpróbálom megírni, mert nem lesz túl sok dolgozat - ha csak közben be nem jelentenek párat. De ha mégse tudom hét közben, akkor a következő vasárnap jelentkezem!
Még egyszer nagyon sajnálom, de nem volt sok időm hétvégén, remélem, megértitek!
Kitartást az iskolához, és minden jót! :)
Puszi, ~E

2016. január 1., péntek

2016 - Új év, új én

Drága Olvasóim!
Nagyon boldog, sikerekben, egészségben és boldogságban gazdag új évet kívánok Nektek! Remélem, hogy a szilveszter mindenkinek jól telt, jót buliztatok vagy a családotokkal töltöttétek ezt a napot! Én 17 éves létemre inkább a bulizást választottam, de azért a családi programból sem maradtam ki. :) Igazából elég érdekesen alakult a tegnap este, mert egy fiú olyat mondott nekem, amit eddig még soha senki. Kicsit meg is hatódtam, s mosolyogva léptem át 2016-ba. Szóval nekem jól kezdődött az év, és szívből remélem, hogy ezzel nem vagyok egyedül! :)
Nos, szeretném veletek megosztani az újévi fogadalmaimat. Igazából nem nagy dolgok, de szeretném őket egész évben betartani.
  1. Egészségesebben fogok étkezni, többet sportolok
  2. Kevésbé mutatom ki az érzéseimet - ez inkább a fájdalmakra vonatkozik
  3. Nem hanyagolom el a barátaimat
  4. Továbbra is kedves vagyok azokkal, akik velem is kedvesek
  5. Többet tanulok, jól megtervezem a jövőmet
  6. A One Directiont a szünetük alatt sem fogom elhanyagolni, továbbra is rajongó maradok, kiállok mellettük
Szeretnék megváltozni olyan irányba, hogy mindig boldog legyek, vagy legalábbis annak tűnjek. Pozitív leszek, mindenben keresni fogom a jót, és azt hiszem, ezt tanácsolhatom nektek is! Ha boldognak mutatjátok magatokat, azok is lesztek, és higgyétek el, mindenben van valami jó, még a legrosszabban is! Csak meg kell találni. :) Én olyan ember vagyok, aki hisz a sorsban, elhiszi azt, hogy minden okkal történik. Nekem eddig mindenre volt logikus magyarázatom, a legrosszabb helyzetekben is úgy gondoltam, hogy tanulhatok belőle, hogy ez valamilyen jel. Minden ember, aki valahogy az életembe került, valamit megtanított nekem vagy felnyitotta a szemem. Lehet, hogy sokan hülyeségnek gondoljátok, és bolondnak néztek emiatt, de én tényleg úgy gondolom, hogy egy találkozás vagy történés sem véletlen. És van valami, amire rájöttem; félek a szerelemtől. Egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Szeretek valakit, aki nem viszonozza, és engem szeret valaki, de én nem tudom viszonozni. Bonyolult. De nem tudom, mit kezdenék a viszonzott szerelemmel. Még nem volt olyanban részem az elmúlt 17 évben. Talán még nem jött el az idő. Eddig azt hittem, engem senki nem tud szeretni, de most már kezdek valamennyire hinni az ellenkezőjében. Félve, de próbálom elfogadni.
Na mindegy, ez csak az én hülyeségem! Ha szeretnétek, nyugodtan írjátok le kommentben, nektek hogyan telt a szilveszter, mik a terveitek a jövőre nézve, mik az újévi fogadalmaitok. Kíváncsi vagyok rá, szóval bátran osszátok meg! :)
Élvezzétek ki még a pár napot a szünetből! Vasárnap hozom az új fejezetet, addig is legyetek jók! <33
Puszi, ~E