2016. június 12., vasárnap

52. fejezet - Új esély

Drága Olvasóim!
Sok idő elteltével, ismét itt vagyok. Nem akarok belefolyni a részletekbe, hogy miért, de a vizsgákon kívül a magánéletemben történtek dolgok, amik miatt nem nagyon volt kedvem leülni a gép elé. Életkedvem egyenlő volt a nullával, de már minden rendben. A lényeg, hogy sajnálom, de most már itt vagyok és az újabb fejezet is!
Amióta nem jelentkeztem, történt velem egy-két dolog. Voltam a padlón, voltam a felhők felett is. Szerintem ez a legrosszabb, ha egyszer minden túl rossz, utána tökéletesen jó, aztán megint jön a rossz, és így tovább. Nem volt középút. Megkönnyebbültem, hogy a vizsgákon túl vagyok, most már jön a nyár, a pihenés. Nincs sok hátra! :) Remélem, jól telt az elmúlt időszakotok!
Jó olvasást!
Puszi, ~E

Végignézek Lisan, majd tekintetemet Harryre vezetem. Lassan elhúzódok tőle, felállok, s ő gyorsan elteszi a férfiasságát.
- Lisa, te mit keresel itt? Nem tanítottak meg kopogni? - siet oda hozzá, s elkezdi kifelé tolni őt a szobából.
Végig a lányt nézem, aki vággyal teli szemekkel pásztázza a barátomat. Azonban az én fejemben csak folyamatosan újrajátszódik a mondat, amivel bejött. Jöttem, hogy kiengeszteljelek.
Harry, Lisa derekára teszi a kezét, miközben vezeti ki, majd átmennek a konyhába, én pedig csak állok, mint egy darab fa. Lehet, hogy Harry megalázva érzi magát, de szerintem közel sem annyira, mint én. A karomat tenném rá, hogy volt, vagy ne adj isten még mindig van közöttük valami. És ha így van, én összetörök. Nagyon.
Leülök a fekete bőr kanapéra, idegességemben a tenyeremet kezdem kapargatni, az ujjaimat tördelni. A mellkasom fáj, a látásom a könnycseppek miatt homályosodni kezd. Nem akarok odamenni hallgatózni, mert tudom, hogy olyat hallanék, amitől teljesen összetörnék. De lehet, hogy pont az kell nekem, hogy összetörjek?

~ Harry Styles ~

- Normális vagy?! - érünk be a konyhába, s a karját erősen megszorítom, mire felszisszen. - Mégis mi a faszt csinálsz itt? Ráadásul úgy nézel ki, mint egy kurva!
- Csak jöttem beszélgetni!
- Beszélgetni?! - a dühtől nehéz visszafognom magam, hogy ne kiabáljak, de megpróbálom. A homlokomon meg szerintem már kiduzzadtak az erek, ahogy a nyakamon is. - A kiengesztelés szerintem nem beszélgetést jelent!
- Jó, de na... - teszi a kezét a mellkasomra, majd a falnak tol, s közel jön hozzám. Összeszorítom a fogaimat, ahogy a szemébe nézek, gyorsan veszem a levegőt, s a kezeim ökölbe szorulnak. - Sajnálom.
- Mit? - sziszegem.
- Azt, hogy úgy rád másztam. Csak ott voltál, és... annyira kívántalak, nem tehetek róla.
Tekintetemet le se veszem a szájáról, légzésem számát nem tudom csökkenteni.
- Ennyi? Akkor mehetsz is! - fogom meg a karját és elkezdem tolni.
- Harry! - néz a szemembe. - Nem akarlak elveszíteni!
- Pedig el fogsz, ha így folytatod! Ha ilyen ruhákban jössz ide... - mutatok a pólójára, amiből kivan a fél melle. Dühös tekintetemet mélyen az övébe szegezem, várom, milyen reakciót váltok ki belőle. A leglogikusabb az lenne, ha hátat fordítana és elmenne végre. Akkor az én helyzetemet is könnyítené.
Nem szól semmit, egy kicseszett szót sem. Csak hatalmas szempillái alól les fel rám. Megbánást látok tekintetében, vagy valami hasonlót. Nem tudom pontosan, de ilyet még nem tapasztaltam nála.
Tényleg megbánta volna?
- Te vagy az egyetlen... - mondja halkan, szinte leheli. Összeráncolom a szemöldökömet. Hallottam és tisztán értettem a szavakat, csak a jelentésüket nem. Miért lennék én az egyetlen?
- Becky?
- Becky nem törődik velem... Folyamatosan pasizik, én pedig...
- Neked is ezt kellene tenned - vágok szemtelenül a szavába. Kissé meggyötört arccal néz fel rám. Valami rosszat mondtam?
- Már elegem van abból. Rengeteget pasiztam, egy normális sincs.
Ezt vehetem sértésnek? Mindegy, nem nagyon érdekel. Az ő véleménye meg főleg. Vagy....mégis?
- Miért ne lennénk normálisak? - fonom össze a karjaimat a mellemen. Látom, hogy tekintete a mellkasomra vándorol és nyel egy nagyot, majd ismét felnéz rám.
- Ne értsd félre, nem rád gondoltam. Csak úgy általában, akikkel összefutottam egy-két alkalomra.
- Talán, ha nem adnád magad egy-két alkalomra, a pasik is emberszámba vennének téged, és megbecsülnének! - oktatom ki, mintha a bátyja lennék. Pedig nem, semmi közünk nincs egymáshoz. Barátok vagyunk, és kész. De még közeli barátoknak sem mondanám, inkább csak egy haver.
- Lehet... - hajtja le a fejét és felsóhajt. - De ha egyszer elememben vagyok és kívánom a szexet, nem tudok mit tenni.
Nyelek egy hatalmasat. Ha tudná, hogy mennyire imádom, ha egy lány odavan a szexért... Lehet, hogy ezt a beszélgetést abba kellene hagynunk. Most, mielőtt valami hülyeséget csinálok!
- Vegyél vibrátort... - mondom motyogva, s flegmán elfordítom a fejem.
- Van vibrátorom.
Ez a lány egyre jobban izgatja a fantáziámat, ami nagyon nem tetszik nekem. A rosszba fog belerángatni. Bele fog húzni magával a mély gödörbe, ahonnan ő majd kimászik, engem pedig ott hagy. Ismerem az ilyet. Jessica. Nincs szükségem még egy olyan nőre az életemben. Nekem Jenny van, csak ő és senki más!
- Akkor menj haza és dugd fel magadnak! - tolom őt ki erőszakosan a házból, majd rácsapom az ajtót.
Becsukom a szemem, erőt veszek magamon, hogy visszamenjek Jennyhez.
Lassan visszalépkedek a nappalihoz, megállok az ajtóban és tekintetemmel megkeresem az övét. Az ablak előtt áll. Olyan szende és ártatlan. Szomorkásan néz rajtam végig, majd fejét lehajtja, s ujjaival idegesen babrál.
Istenem, szegénykém, mit gondolhat most?
Pár lassú lépést teszek felé, hogy nézzem a reakcióját. Nem mozdul.
Odasietek hozzá, szorosan karjaimba zárom, mire szaggatottan kifújja a levegőt.
- Minden rendben, nyuszi? - simítom ki az arcából a haját. Ezt a becenevet nem kellett volna. Jessica hívott így...
A francba is, mindig üldöz a múltam?!
- Igen - mondja nem túl meggyőzően. - De ne erőltessük... - lép egyet hátrébb.
- Mi? - nézek rá meglepetten, a szívverésem felgyorsul. - Hogy érted?
- Harry, ez már... már nem olyan, mint az elején - csuklik meg a hangja és nyel egy nagyot.
- Nem, ne mondd ezt! - simítom meg az arcát, de elhúzza a fejét. - Kérlek...- lehelem, s érzem, hogy könnyeim utat törnek, de minden erőmet összeszedem, hogy ne sírjam el magam. - Kérlek... - ismétlem erőtlenül. Csak lefelé néz, nem szól semmit. A fejét megrázza. - Szeretlek!
- Én is, de... jobb neked nélkülem... - látom, hogy nehezen ejti ki a szavakat. De miért? Miért mondja ezt, ha neki is fáj?
- Ha az egész Lisa miatt van, ő nem...
- Nem Lisa. Nem is Jessica, nem is Tyra, nem is a többi kurva miatt... Miattam - néz fel rám.
Hogy érti?
- Nekem senki más nincs az életemben, csak te!
- Ezt már nem tudom elhinni neked - nyel egy nagyot. Nem bírom tovább, egy könnycsepp végigfolyik az arcomon.
- Csak ne sírj! - törli le hüvelykujjával.
- Neked ennyi?! Ilyen könnyen elintézed?! Fogadjunk, hogy Louis! Miatta van, tuti, hogy telebeszélte a fejedet hülyeségekkel!
- Nem! Louis törődik velem, nem úgy, mint te! - emeli fel a hangját.
- És te mikor törődtél velem?! - szökik ki belőlem a mondat. Szemei kikerekednek, könnycseppekkel megtelnek. Idegesen kifújom a levegőt, a házban hirtelen nagy csend uralkodik.

~ Jenny Wilkinson ~

Nem bírom tovább. Erőt veszek magamon, hogy földbe gyökerezett lábaim miatt el tudjak indulni.
Elkezdek sietni, azonban beáll elém, megfordít, s egyenesen vadul a falhoz nyom, ami egyszerre fáj és izgató is.
Zihálva nézünk egymás szemébe, s a következő pillanatban már vadul falja az ajkaimat. Kezem életre kel, göndör hajába túrok, ujjaimat beleakasztom és meghúzom. Felnyög, majd végigsimítja a combomat, s felkap. Lábaimmal körbeölelem derekát, vadul csókolózunk tovább.
Észnél vagyok egyáltalán? Tudom, hogy mit csinálok? Szerintem nem nagyon.
A szobájába visz, ahol szó szerint ledob az ágyára, fölém mászik, s a kezeimet lefogja a fejem mellett. Mintha azt hinné, menekülni akarok, pedig ha tudná, hogy ez eszem ágában sincs!
Mélyen néz a szemembe, amitől a szívem összeszorul, s ismét csókolózni kezdünk.
Megfogom a felsője alját, s hirtelen lekapom róla. Tökéletesen kidolgozott, tetoválással borított, napbarnított bőrrel fedett felsőtestét végigsimítom, egészen addig, amíg a kezem meg nem akad az övén. Meg akarom neki mutatni, hogy mennyire törődöm vele!
Erőszakosan fordítom a hátára, egyik lábamat átdobom a csípőjén és lovaglóülésbe helyezkedem. Vágytól csillogó szemekkel, kaján vigyorral figyel.
- Vadulsz? - harap az alsó ajkába.
Lefogom a kezei ugyanúgy, ahogy ő tette, s megcsókolom, miközben mozgatni kezdem a csípőmet.
- Ahh... - hagyja el egy halk nyögés a száját. - Teljesen kikészítesz!
- Az a célom! - suttogom kéjesen a fülébe. Nem tudom, mi van velem...
Kicsatolom a nadrágja övét, majd lehúzom róla. Bokszere már elég szűkösnek tűnik, így kiszabadítom a kis Harryt, s bekapom, miközben végig a szemébe nézek. Egy mély sóhajt követően egy kisebb nyögés hagyja el a száját, ami engem felbátorít, s folytatásra ösztönöz.
Lassan kezdem mozgatni a fejem, miközben a hajamba túr, s erősen belemarkol. A hajamnál fogva diktálni kezdi a tempót, és egyre lejjebb nyomja a fejem, amitől kicsit öklendezni kezdek. Vár pár másodpercet, majd újra kezdi.
- Azt a kurva, de jó vagy! - túr bele a hajamba a másik kezével is, így már két kézzel irányít.
Egyre gyorsabb és keményebb, zihálása sűrűbb és hangosabb. Egy pár keményebb mozdulat után teste megremeg, s megérzem a számban a sós folyadékot. Nagyokat nyög. Lassan végignyalom, miközben a szemébe nézek, s ahogy kapkodja a levegőt, egy pajkos félmosoly jelenik meg az arcán.
Felhúz magához, egy puszit nyom a homlokomra, majd a hátamra fektet és végigsimítja a lábam között. Elvigyorodik, s kapkodva szabadít meg a ruháktól. Végül már teljesen meztelenül fekszem alatta,
- Szeretnéd, hogy benned legyek? - morogja a nyakamba, miközben intenzíven izgatni kezd. Felnyögök és sóhajtozni kezdek, és néhány mélyebb levegővétel között bólogatni kezdek. - Nem hallom!
- Igen, szeretném! - nyögök fel, ahogy feldugja egy ujját, majd lassan kihúzza. Mosolyogva megcsókol, majd lábaim közé fészkeli magát, s hirtelen teljesen betolja magát.
Felnyögök a fájdalomtól, ahogy azonnal lökni kezd. Erőteljesen döfköd, mélyen a szemembe néz, én azonban nem tudom teljesen nyitva tartani. Megremegek minden egyes mozdulatnál, de a tizedik lökésnél már érzem, hogy tágulok, s kevésbé fáj. Kezd a fájdalom élvezetté alakulni, így testemet kicsit ellazítani.
- Anyámék haza fognak jönni, sietnünk kell - lihegi, s gyorsan mozog. Lábaimat felteszi a nyakába, s úgy lök tovább, én pedig egyre hangosabban nyögök.
Lábaimat leveszi a nyakából, lehajol és megcsókol, majd őrületes tempóban kezd el mozogni. Körmeimet végighúzom a hátán, sűrű, hangos és kéjes nyögések hagyják el a számat, ami őt látszólag felizgatja. Beletúrok a hajába, és forrón csókolom meg, majd erősen ajkába harapok. Lök kettő erőset, majd kiveszi és az alhasamra élvez.
Zihálva nézek rá, mellkasom gyorsan emelkedik fel és le. Pihegve lehunyom a szemem, majd Harry egy kis pihenés után elővesz a fiókjából egy zsebkendőt, s letörli a hasam, azután lefekszik mellém.
Nem tudom, most mi van.
- Ezt vehetjük egy békülős szexnek? - néz rám a szeme sarkából. Felsóhajtok és nyelek egy nagyot.
- Igen - válaszolok egyszerűen.
- Köszönöm - fordul felém és gyengéden megcsókol.
- Mit? - nézek a szemébe, miközben megsimítom az arcát.
- Az új esélyt. Ígérem, nem fogom elbaszni.