2016. március 29., kedd

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Drága Olvasóim!
Először is, mindenkinek kellemet húsvéti ünnepeket kívánok, így utólag! :) Másodszor, rettenetesen sajnálom, amiért nem jelentkeztem, de a konyhából ki sem mozdultam! Főztem, sütöttem, mindent csináltam, rengeteg locsoló is volt nálunk. 10 percem nem volt leülni a gép elé, de ígérem, hogy a vasárnapi rész ezért hosszabb lesz!
Remélem, hogy jól telt a szünetetek, sokat ettetek és ittatok, kipihentétek magatokat és sok volt a locsoló! :)
Mindenkinek sok erőt és energiát a héthez, vasárnap jelentkezem! És még egyszer, nagyon sajnálom!
Puszi, ~E

2016. március 20., vasárnap

46. fejezet - Új barát

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 46. fejezetet. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog! Köszönöm szépen a kommenteket, a pipákat, nagyon jól esik, hogy támogattok! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mostanában úgy érzem, mintha kissé gyengébb fejezeteket írnék. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, de próbálok mindent beleadni! Az az apró kérésem van felétek, hogy akinek van ideje, légyszi írja le kommentben, hogy mi az észrevétele, mi az, amin változtatnom kellene az írás során, vagy mi az, ami tetszik. Nekem nagyon sokat jelentene! :)
Az elmúlt hetem jó volt. A tegnapi napot a barátaimmal töltöttem, buliztunk. Igen, mááár megint. Kezdem lassan azt érezni, hogy eliszom az összes agysejtemet... Szóval, aki iszik, csak óvatosan az alkohollal! :D Lassan kellene kezdenem tanulni az év végi vizsgára. Össze kell szednem magam minden téren. Mostanában elég sokat töprengek a múlton, és még többet a jövőn. De azt hiszem, Louisnak igaza van: élj a pillanatnak, mert minden más bizonytalan! :) Remélem, hogy jól telt a hetetek!
Jó olvasást! :)
Puszi, ~E

Gyönyörű napra ébredek. Végre nem érzem, hogy gyomorgörcsöm van, nem érzem azt, hogy vissza kell bújnom a takaró alá, hogy elmeneküljek a hétköznapi problémák elől. Mert nincs probléma.
Lerúgom magamról a takarót, kinyújtózkodok, s ásítok egy nagyot. A Nap sugarai érintik a bőrömet, miközben kimászok az ágyból és sétálok az ablak felé. Kinyitom, s a kellemes nyári szellő megsimogatja az arcomat, amitől a reggelem csak szebbé válik. Egy mély levegőt veszek, s érzem, hogy a tüdőmbe jut a friss levegő. A szám mosolyra húzódik.
Leülök az ágyamra törökülésben, s előveszem a telefonom. Az ablak nyitva maradt, érzem, hogy az egész szobát bejárja a nyári illat.
Nem keresett senki. Még Harry sem. Bár lehet, hogy ő még alszik. Vajon örülne neki, ha meglepném őt reggelről?
Egy percig sem gondolkodok, gyorsan magamra kapok egy farmer sortot és egy egyszerű fehér pólót. A sminkemmel sem húzom sokáig az időt, alapozót teszek az arcomra, a szempilláimat szempillaspirállal kifestem, majd megfésülködök és fogat mosok. Befújom magam a kedvenc parfümömmel. Érzem, hogy feltöltődtem energiával, ami eszméletlen érzés.
Nagyon jól érzem magam.
Lemegyek, s ahogy elhaladok a konyha mellett, a nevemet hallom.
- Jenny, hova mész? - szól utánam kislányos hangon a húgom.
- Harryhez, nem sokára jövök! - bújok bele a cipőmbe, majd elindulok.
Út közben beugrok a pékségbe, s veszek neki egy-két finomságot. Nagyon remélem, hogy örülni fog neki.
Hevesen dobogó szívvel közeledek Harryék háza felé. A mosolyt nem tudom levakarni az arcomról, kíváncsi vagyok, mit fog szólni, ha kis puszikkal felébresztem.
Bekopogok, s Anne nyit ajtót. Amint meglát, szélesen elmosolyodik.
- Jenny, ezer éve nem láttalak! - ad két puszit. - Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. Harry itthon van?
- Öö... - néz hátra, majd megvakarja a tarkóját és újra rám. - Igazából 10 perce ment el, de nem tudom, hova.
- Ó... - tűnik el a mosoly az arcomról. Érzem, hogy az életkedvem elszáll, s veszek egy mély levegőt. - Mindegy, ezt.... ezt odaadnád neki, ha hazaér? - nyújtom át az édességeket.
- Persze - mosolyog halványan, s elveszi a kezemből. - Nem várod őt meg itt?
- Nem, ömm... majd később felhívom - erőltetek egy halvány mosolyt, miközben hátrább lépkedek.
- Ahogy gondolod. Szia!
- Szia! - intek, majd elfordulok és elindulok. Vajon hol lehet Harry?
Mivel gyönyörű idő van, hazamenni semmi kedvem, így előveszem a telefonomat és felhívom Louist. Pár csörgés után már hallom is kómás hangját.
- Szia, baj van?
- Nincs! Csak gondoltam, megkérdezem, hogy nincs-e kedved sétálni egyet, vagy valami.
- De, negyed óra és összekapom magam! Hol találkozunk?
- Elmegyek hozzád, és megvárlak, ha úgy jó.
- Tökéletes!

~ Harry Styles ~

Hülye vagy, Harry. Hülye vagy, Harry. Hülye vagy, Harry Styles! - mondogatom magamban, miközben Lisaval motorral az erdő felé tartunk.
Hogy lehettem ekkora idióta?!
Lisa keskeny csípőjét fogom, haja kissé az arcom elé lóg. Még szerencse, hogy rajtam van a sisak.
Lassan az erdőhöz érünk, leszállunk a motorról, s leveszem a fejemről. Beletúrok a hajamba, s a friss, nyári szellőből beszippantok egy jó nagy "adagot" a tüdőmbe.
- Gyönyörű ez a hely - tesz pár lassú lépést felém.
- Igen, tényleg az - fordulok el kicsit, hogy ne tapadjon rám szemből.
Kezét a mellkasomra teszi, s lassan simítja végig lefelé a felsőtestem. Tekintetem a kezét akad meg, majd nyelek egy nagyot, elfordítom a fejem és a távolba meredek.
- Mi a baj? - kérdezi. Belemászik az aurámba, ami részben dühítő, részben izgató.
- Semmi - próbálom határozottan mondani.
- Hát jó. Szeretnél bemenni az erdőben, vagy inkább itt állnál az erdő szélén? - mosolyog.
- Bemehetünk - indulok el, úgy, hogy ő pár méterre tőlem lemarad. Gyorsan és nagyokat lépek, nehogy eszébe jusson esetleg az, hogy belém karoljon vagy megfogja a kezemet.
Kicsit beljebb megyünk, ahol a fák sűrű lombjai árnyékot nyújtanak. Kellemes illat van, madarak csiripelése simogatja a dobhártyámat.
- Imádom - fekszik hanyatt a fűben. Haja szétterül, csillogó tekintete megtalálja az enyémet. - Gyere, feküdj ide mellém!
Felsóhajtok, majd ledőlök és a zöld levelek közt beszűrődő napfényt bámulom. Gyönyörű. Már csak az hiányzik, hogy magamhoz ölelhessem Jennyt, megcsókoljam és elmondjam neki, hogy mennyire fontos nekem.
Arra eszmélek fel, hogy Lisa könyököl és engem néz mosolyogva.
- Mi van? - nézek rá.
- Semmi - dönti oldalra a fejét, s megsimítja az arcomat. Összeráncolom a szemöldököm.
- Nézd, Lisa, én...
- Ssh - teszi az ujját az ajkaim elé. - Ne mondj semmit - suttogja. Hangja egybeolvad a természet hangjaival, ami nyugtató és kellemes. Lassan kifújom a bent tartott levegőt, s a szemébe nézek. - Csak hagyd, hogy történjenek a dolgok - mondja még mindig halkan, miközben egyre közelebb hajol az arcomhoz. Szinte már érzem forró leheletét, amitől kiráz a hideg.
Ajkai érintik az arcom bőrét, egy gyengéd puszit ad. Lassan lehunyom a szemeim, de azonnal kipattannak, amikor érzem, hogy hirtelen fölém mászik és a kezeimet lefogja a fejem mellett.
- Mit csinálsz?! - nézek rá értetlenül, miközben pont oda ül, ahova nem kellene...
- Semmit - kulcsolja össze az ujjainkat.
- Lisa, neked barátod van! - nézek rá kissé felháborodottan.
- Már nincs - vonja meg a vállát. - Szakítottam vele. Folyamatosan... - néz le. - Mindegy.
- Folyamatosan mi? - nézek rá.
- Lényegtelen!
Látom, hogy bántja őt valami, ami most már engem is érdekel.
- Nem az! Kérlek, Lisa, mondd el!
Egy mély levegőt vesz, majd lassan kifújja és rám néz.
- Folyamatosan megvert.
- Mi?! Te jó ég! - ülök föl, így arcom közel kerül az övéhez. - Az a legundorítóbb dolog, amit egy férfi tehet, hogy kezet emel egy nőre!
- Ő nem így gondolja - von vállat. - Mindegy, már amúgy sem érdekel.
Óvatosan végigsimítom a karját.
- Hol bántott? - kérdezem halkan.
- Itt - szinte leheli, s a hasára mutat. - És itt is - vezeti a kezét a vállára. - És egy csomószor elfenekelt. De nem játékosan, nagyon durván.
- Édes Istenem - suttogom. Szörnyű belegondolni, hogy miken mehetett keresztül Lisa.
- Már vége - mosolyog halványan.
- Hogy tudtál egész végig mosolyogni és vidámnak tűnni, amikor az a görény így bánt veled?
- Nem sírhattam egész nap. Egyszer élek, azt élvezni akarom - jelenik meg egy őszinte mosoly az arcán, ami tényleg megnyugtat. És teljesen igaza van. Azok az emberek, akik folyamatosan szomorkodnak, lehúzzák a másik életkedvét is nullára. Nem éri meg olyanokkal foglalkozni.
- Bámulatosan erős vagy - támaszkodok meg hátul a kezemen és nézem őt.
- Úgy gondolod? - jelenik meg egy pajkos mosoly az ajkain.
- Teljes mértékben - vigyorodok el. Felkuncog, s kicsit közelebb hajol hozzám.
- Szeretném, ha a barátom lennél. Mármint, nem úgy, hanem... Érted, mint egy haver, csak jobb.
- Örömmel leszek a barátod - mosolygok.
- Tényleg? - csillan fel a szeme. - Ez az! - ölel meg, s azzal a lendülettel hanyatt is vágódok, ő pedig esik velem.
A nevetésünk tölti be az erdőt. A szemébe nézek, s most olyat látok, amit eddig még nem vettem észre. Látok benne őszinte csillogást, élni akarást, felszabadultságot, vadságot és némi szerénységet.
- Csikis vagy? - kezd el csikizni, mire hirtelen lefogom a két karját, fordítok a helyzeten, így én kerülök felülre. Lefogom őt, miközben elkezdem csikizni, s ő felsikít. - Á, Harry, ne csináld, én az vagyok! - nevet. - Harry! - kapálódzik, én pedig csak gonoszul vigyorogva jártatom az ujjaimat a bordáin.
Mikor már teljesen kimerült a sok nevetésbe, abba hagyom és ránézek. Hangosan zihál, a mosoly nem tűnik el az arcáról.
- Az erősebbel sose kezdj - kacsintok.
- És ha én vagyok az erősebb? - mosolyog, mire elnevetem magam.
- Ez aranyos - nyomom meg az orra hegyét, majd lemászok róla és segítek neki felállni.
- Kapj el! - kezd el tőlem szaladni.
Meglátom benne a kislányt, akinek szüksége van játszadozásra. És nekem is szükségem van rá, akármennyi idős vagyok. Néha el kellene engednem magam, de eddig mindig más problémájával törődtem.
Itt az ideje, hogy én is éljek és saját magammal foglalkozzak.

2016. március 15., kedd

45. fejezet - Minden rendben

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok az újabb fejezettel. Sajnálom, hogy csak ma, de a hosszú hétvégén elég sok dolgom volt. Remélem, hogy a rész elnyeri a tetszéseteket! Köszönöm szépen a kommenteket, és a pipákat, jól esik a visszajelzés! :)
Az elmúlt hetem nagyon jól telt. Ha minden jól megy, hamarosan meglesz a jogosítványom, a jegyeim viszonylag javultak, és boldog is vagyok. Minden megvan, amire szükségem van - és nem, ezek nem tárgyak, hanem emberek. Barátok, család, szerelem. A boldogsághoz nincs szükség tárgyakra, mert a kapcsolatok mindennél többet érnek. :) Remélem, hogy nektek is jól telt az elmúlt hét!
Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Sajnálom, ha vannak benne hibák, nem volt időm átnézni, de amint lesz, kijavítom!

Csak a konyhában állok, mint egy balfasz. Vagyis igazából az vagyok, egy hatalmas nagy balfasz!
Veszek egy nagy levegőt, s összeszedem magam, majd a szobába megyek.
- Jenny szülei nem sokára jönnek - támaszkodok az ajtófélfának.
- Jó, értjük a célzást - áll fel Becky, majd odajön hozzám és egy puszit nyom az arcomra. - Légy jó, seggfej! - borzolja össze a hajamat, majd elindul ki, s Lisa követi őt, ám ahogy elhalad mellettem, rám kacsint, s vággyal teli szemekkel néz rám. Vagy talán csak beleképzelem a vágyat, már én magam sem tudom.
Elfordítom a fejem és egy hatalmasat nyelek.
- Cső, haver - pacsizik le velem Niall, majd ő is kimegy. Már csak Louis maradt itt, ő épp Jennyvel szemben áll.
- Kösz mindent, Louis - hangzik el Jenny szájából, majd megölelik egymást. Tekintetemet nem veszem le Louisról, nehogy olyan helyen érintse a barátnőmet, ahol tilos.
- Ha bármikor beszélgetni szeretnél, csak szólj - mondja Louis, miközben Jenny szemébe néz, aki elmosolyodik és bólint.
Még pár másodpercig szemeznek, majd Louis halkan elmotyog egy sziát, kezel velem és kimegy.
Csend van a házban. Jenny nem néz rám, szótlanul leül és megtámaszkodik a térdén. Csak nézem őt. Nem tudom, most mit csinálhatnék, mert félek, ha megszólalok, mondok valami olyat, amit még én magam is megbánok.
Felsóhajtok, majd odamegyek és leguggolok elé, kezeimet a combjára teszem és a szemébe nézek. Ám ő nem néz rám, kerüli a tekintetemet, amit most meg is értek.
Egy görény vagyok.
- Sajnálom, kicsim - szólalok meg végül remegő hangon.
Megvonja a vállát, látom, hogy nyel egy nagyot. Istenem, mindjárt sír!
- Hallod, szerelmem? - veszem a kezeim közé az arcát, s próbálom felvenni a szemkontaktust, de ő nem hajlandó a szemembe nézni. - Jenny, kérlek! Rettenetesen sajnálom!
- Mindegy! - löki le a kezemet magáról, feláll és kikerül.
Hallom, hogy nyitódik az ajtó, Mike és Molly pedig vidáman ugrándoznak be. Egy halvány mosolyt erőltetek az arcomra. Ahogy meglátnak, boldogan szaladnak felém.
- Harry! - kiáltják szinte egyszerre, majd a nyakamba ugranak.
- Sziasztok - emelem fel őket. - Na, milyen volt a nagyinál?
- Nagyon jó, képzeld, volt egy kutya! - kezdi el az élménybeszámolót Mike.
- És hatalmas volt! - szól bele Molly.
- Játszottunk vele!
- Labdáztunk!
- Ez biztos nagyon jó volt, este elmesélhettek mindent, jó? - teszem le őket és adok egy-egy puszit a fejükre.
- Oké - mondja kicsit csalódottan Molly.
- Sziasztok - köszönök Jenny szüleinek. Ellie mögöttük battyog be, szomorúan, letörten és fáradtan.
Szótlanul megy föl a bőröndjével a szobájába.
- Öm... Jenny - megyek oda hozzá a konyhába -, én most megyek, szerintem van mit megbeszélni anyukádékkal - nézek rá sokatmondóan. Szerintem biztosan el szeretné nekik mondani, hogy megtaláltuk az édesanyját.
Bólint egyet. Odalépek, adok a homlokára egy puszit, majd elmegyek.
Otthon anyáéknak még csak nem is köszönök, felmegyek a szobámba és bedőlök az ágyba. Előveszem a telefonomat, s nem meglepő, hogy Tyratól kaptam üzenetet. Felsóhajtok, majd megnyitom.


A telefont magam mellé dobom és a hajamba túrok. Szörnyű volt látni úgy Jennyt, olyan összetörtnek. Szerintem az lenne a megoldás, ha nekem tőből levágnák a farkamat...
Jenny nehéz időszakon van túl, mellette kellene lennem, nem pedig még jobban megnehezíteni a helyzetét. Hamarosan elkezdődik az iskola, addigra össze kellene szednie magát. Majd Louis segít neki... Kezdem kicsit úgy érezni, mintha Louis még jelentene neki valamit.
Megcsörren a telefonom, a kijelzőn Tyra neve villog. Sokáig nézem, hogy felvegyem-e. Nem kellene, de muszáj neki megmondanom, hogy hagyjon békén.
Nyelek egy nagyot, majd felveszem és a fülemhez emelem.
- Tyra? Hagyj békén, jó?
- Hmm, baby, ne már - duruzsolja szexi hangon. - Úgy kívánlak most is, megőrjítesz!
- Hagyd abba! - mondom kicsit erőteljesebben, s összeszorítom a fogaimat. Hallom a telefonban halk zihálását.
- Épp most is rád gondolok - nyöszörgi kéjesen.
- Tyra, elég lesz!
- Ha nem szeretnéd hallgatni, egyszerűen tedd le - mondja édes hangon. Nyelek egy nagyot, teljesen lefagyok.
Le. Kell. Tennem.
Tedd le!
Tedd le!
- Hm, mi az, szeretnéd hallani, ahogy elélvezek a szexi hangodtól, igaz? - mondja, s felnyög. - Oh, bárcsak te is ilyen mélyen lennél bennem!
Akaratom ellenére gyorsabban kezdem venni a levegőt, s a pulzusom is emelkedik.
- Ah, Harry! - nyög föl, mire hirtelen kinyomom a telefont és az ágy végébe dobom.
Zihálok, a plafont nézem, s a homlokomat fogom.
Ezt nem hiszem el. Soha nem fog rólam leakadni?!

~ Jenny Wilkinson ~

Anyáék csendben ülnek velem szemben, épp próbálják feldolgozni, amit elmeséltem nekik. Minden egyes mozzanatról beszámoltam, elmondtam, pontosan hogy néz ki az én édesanyám.
- És most mi lesz? - néz rám apa, hangja kicsit megcsuklik. - Itt hagysz minket?
- Nem - nézek rájuk. - Ez csak... olyan furcsa helyzet.
Anya ránéz apára, mindketten egy nagyot sóhajtanak.
- Köszönöm, hogy felneveltetek - nézek rájuk, mire anya szemei megtelnek könnyekkel. Odahajolok hozzá és megölelem. A szívem gyorsan ver, ritkán szoktam így kimondani, amit érzek. De nagyon hálás vagyok nekik, mert nekik köszönhetem, hogy van hol laknom.
Lassan elengedem őt, és rámosolygok.
- Szeretlek, szívem! - simítja meg remegő kézzel az arcomat.
- Én is téged, anya!
Apára mosolygok, majd felmegyek a szobámba. Előveszem a naplómat, amibe már elég régóta nem írtam. Túl sok minden történt ahhoz, hogy leírjam. Erőm sem lett volna hozzá.
Kinyitom, s elkezdek írni.

Kedves Naplóm!
Annyi minden történt… Képzeld, megtaláltam anyát! Vagyis nem én, hanem Harry. Neki köszönhetem. Istenem… Olyan furcsa ez most, amit érzek. Vegyes, de legfőképp jó. Harryvel kicsit összekaptunk, mert hallottam, ahogy egy lánnyal telefonál, s perverz dolgokról beszélnek. Aztán itt van Becky barátnője, Lisa, aki motoros és dögös, és ő is rá van szállva Harryre. Ők sokkal jobbak, mint én, Harry mégsem dob el engem magától… De miért? A fejéhez vágtam, hogy szerintem már nem vagyok neki fontos, de rájöttem, hogy hülyeség volt. Fontos vagyok neki, különben nem kereste volna meg anyát. Inkább fel is hívom! De most már örülök, mert minden rendben van. Minden a legnagyobb rendben.
J

Összecsukom a naplómat, s előveszem a telefont. Megkeresem Harry számát, majd hanyatt fekszek és a fülemhez emelem a telefont. Pár csörgés után fel is veszi.
- Szia, életem!
- Szia... ne haragudj - nyögöm ki halkan, miközben idegesen a hajamat csavargatom.
- Te ne haragudj rám! Szörnyen érzem magam és már azóta ezerszer megbántam!
- Mindegy, felejtsük el! - mosolyodok el halványan. Hallom megkönnyebbült sóhaját, aminek köszönhetően az én szívemről is egy hatalmas kő esik le.
Most már tényleg minden rendben? Igen, azt hiszem. De nem sokára kezdődik az iskola, ami számomra maga lesz a pokol...

2016. március 13., vasárnap

Késés

Drága Olvasóim!
Ezen a hétvégén egyetlen percet sem voltam itthon, ezért még csak elkezdeni sem tudtam az új fejezet írását. De mivel holnap meg holnapután nincs iskola, ezért 2 napon belül hozom a fejezetet!
Nagyon sajnálom, és remélem, hogy megértitek!
Addig is legyetek jók! :)
Puszi, ~E

2016. március 6., vasárnap

44. fejezet - Akadályok

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet. Köszönöm szépen a kommenteket, mind nagyon jól esik és hálás vagyok azért, amiért vagytok nekem! :) Remélem, hogy tetszeni fog! A következő fejezet hosszabb lesz, csak vannak dolgok, amiket még a mostaniba nem akartam beleírni. :)
Az elmúlt hét túl hosszú volt, tekintve, hogy tegnap is iskolába kellett menni. Nem volt annyira vészes, de este kicsit lazulnom kellett, így elmentünk páran iszogatni - már megint. Igazából nem történt semmi érdekes, olyan semmilyen volt ez a hét. :D Remélem, nektek jól telt!
Jó olvasást!
Puszi, ~E

~ Jenny Wilkinson ~

Ahogy a bögrét visszateszem a helyére, megfordulok, s kicsit összerezzenek ijedtemben. Harry elmosolyodik, felkuncog és átöleli a derekamat.
- Ennyire nem vagyok ijesztő - dönti a homlokát az enyémnek.
Mielőtt bármit is reagálhatnék, zajt hallok. Pontosabban nevetést, ribanc nevetést.
Lisa és Becky belépnek a konyhába, mögöttük Louis.
- Ti hogy tudtatok bejönni? - mosolyog Harry, miközben elenged, s feléjük fordul.
Már látom Lisa szemében a tüzet, ahogy ránéz Harryre. Biztos vagyok benne, hogy akarja őt, a ribanc!
- Nyitva maradt az ajtó, okos - borzolja össze Harry haját Becky. - Na, rendelünk pizzát?
Harryvel megbeszéltük, hogy jó lesz végre kettesben lenni estig, amíg anyáék haza nem érnek.
- Király, én benne vagyok - mosolyog a barátom, mire az állam a földig leesik. Jól hallottam? Ennyit ér neki a velem töltött idő?
Mire feleszmélek, Harry és a két lány megy befelé a szobába.
- Kicsim, rendelj légyszi pizzát! - kiabál Harry, mire felsóhajtok és Louisra nézek, aki az ajtófélfának dőlve figyel engem.
Megrázom a fejem, majd megkeresem az egyik pizzériának a telefonszámát és rendelek két pizzát. Louis végig csendben figyeli minden mozdulatomat.
A pultnak dőlök, s a hajamba túrok, miközben ő lassan felém lépked.
- Zavar, hogy jöttünk, igaz? - áll meg előttem néhány méterre. Tekintetemet lassan ráemelem és felsóhajtok.
- Nem. Vagyis te nem... - hangsúlyozom.
- Értem - bólint egy aprót. - Nézd, ha szeretnéd, szólhatok nekik, hogy...
- Nem kell  - vágok a szavába. - Ha Harryt nem zavarja... nekem most úgyis máshol járnak a gondolataim.
- Merre? - mosolyodik el halványan.
- Édesanyámra gondolok - sóhajtok.
- Kedves nőnek tűnik.
- Igen, de... nem is tudom... van egy furcsa érzésem. Attól félek, hogy valami baj lesz. Érzem, hogy valami olyan fog történni, aminek nem kellene.
- Nem fog történni semmi - jön közelebb. - Csak ne gondolj rosszra, jó? - simítja meg a felkaromat.
- Bocs! - ront be Harry, mire mindketten odanézünk. - Erre szükségem lesz - vesz ki a hűtőből egy üveg bort, majd poharakat fog és beviszi.
Nem is nézte, hogy Louis miért simogat. Leszarta, hogy mit csinálunk.
- Menjünk be hozzájuk, jó? - biccent a fejével a szoba felé. Felsóhajtok, majd ellököm magam a pulttól és bemegyünk. Félve lépek be, félek attól, hogy mit fogok látni. Hogy Lisa épp Harry ölében ül, vagy hasonlók. Nem lepődnék meg rajta...
A kanapén ülve borozgatnak és csevegnek, Lisa viszont a szemét le sem veszi Harryről.
Louisval leülünk velük szemben, mire Harry idepillant, majd tovább nézi Lisat, aki valami nagyon fontos dolgot magyarázhat, mert a szája nem áll be.
Nem tudom, mit mondhat, mert a dühre tudok csak figyelni, semmi másra. Fájó szívvel nézem őket. Nézek minden mozzanatot. Ha szemmel ölni lehetne, szerintem Lisa már rég nem élne. Bosszantó. Felzaklat.
Meg akarom fojtani.
Harrynek pedig nem tűnik föl? Harryt nem érdekli, hogy ez nekem rosszul esik?
Nem, ő beszélget tovább.
Csengetnek, mire Harrynek felcsillan a szeme.
- Itt a pizza! - pattan föl és szalad az ajtóhoz. - Ne már, Niall!
- Csá, a pizzafutártól átvettem, sejtettem, hogy ide jön - jön be a nappaliba Niall. - Ó, helló - mosolyog Lisara és Beckyre. Megforgatom a szemem. Hihetetlen, hogy ez a ribanc mindenkit az ujja köré tud csavarni.
- Hali - köszön egyszerre a két lány, majd Niall az asztalra dobja a pizzát, pacsizik Louisval és levágódik közénk. Mindenki ráugrik a kajára, s állatmódjára kezdenek el enni, én pedig csak nézem. Nem szólok egy szót sem, csendben ülök és bámulom őket.
- Ó, imádom az uborkát! - veszi le a pizza tetejéről Lisa, majd bekapja.
- Milyen uborkát szeretsz még, cica? - kérdezi Niall egy hatalmas, perverz mosollyal az arcán.
- Akármilyen jöhet - vigyorog, mire Harry és Niall ó-zni kezdenek. Louis rám pillant, szerintem látja rajtam hogy majd' felrobbanok.
- A barátod biztos örül neki - mondja gúnyosan Louis, mire a ribanc arcáról eltűnik a mosoly.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki - von vállat, majd beleharap a pizzájába. Akaratom ellenére is kínosan felnevetek, mire mindenki rám néz.
- Valami gond van? - kérdezi Harry.
- Nincs - mondom egyhangúan. Felhúzza a szemöldökét és kicsit megrázza a fejét, majd tovább eszi a pizzát.
Olyan, mintha baja lenne velem.
Az órára nézek. Anyáék nem sokára jönnek, és nem hiszem, hogy örülnének itt a felfordulásnak. Mert az van, főleg, hogy már elfogyott másfél üveg bor is.
Felsóhajtok, majd feltápászkodok és összeszedem az üres poharakat és az üveget, majd kiviszem a konyhába.
10 másodperc se telik el, Harry utánam jön.
- Elmondanád, hogy mi bajod van? - néz rám.
- Semmi - kezdek el mosogatni.
- Zavar, hogy itt vannak?
- Nem. Csak tök jó, hogy kettesben töltöttük a délutánt, ahogy elterveztük - mondom kissé flegmán, de nem érdekel. Nem bírom most visszafogni, nem tudom elrejteni azt, amit érzek. Mert nagyon megbántott.
- Majd az estét együtt töltjük - ölel át hátulról.
- Igen, este anyáékkal fogok beszélni.
Felsóhajt és lassan a kezei leesnek a derekamról. Egy lépést hátrál, megtörlöm a kezem és felé fordulok.
- Még az sem zavart, hogy Louis simogatott...
- Miért zavart volna? - ráncolja a szemöldökét. - Bízom benned. Engem nem zavar, ha barátok vagytok.
Értetlenül pislogok rá.
- Jobb lenne, ha féltékenykednék?
- Nem, de legalább látnám, hogy fontos vagyok! - emelem fel kicsit a hangom. - Legalább én nem izgatom őt a telefonon keresztül! - csúszik ki a számon, mire Harry szemei kissé kikerekednek.
- Mi? Miről beszélsz?
- Hallottam, Harry... - nézek rajta végig, majd kikerülöm, de megfogja a karomat és visszahúz.
- Az nem úgy történt, ahogy gondolod... - néz rám.
- Nem érdekel - húzom ki a kezem a szorításából. - Nem akartam mondani, mert nem akartam veled összeveszni, de egyre jobban úgy érzem, hogy nem vagyok neked fontos - megyek ki a konyhából vissza a szobába, hogy összepakoljak mindent.

~ Harry Styles ~

Idegesen kifújom a levegőt és a hajamba túrok.
Gratulálok, Harry! Megint balfasz voltál és elcseszted!
Tyra egy hülye kurva, és most még itt van Lisa is, aki akaratom ellenére is izgatja a fantáziámat. Nem szeretnék vele kettesben maradni, mert ha megcsalnám Jennyt, azt sose bocsátanám meg magamnak. Nekem ő a fontos, és tudom, hogy Lisa csak egy éjszakára kellene.
De itt van még Tyra is, nem képes leakadni rólam. Pedig megmondtam már, hogy nem akarok tőle semmit. De az a telefonbeszélgetés... Nem is tudom, hogy történhetett meg. És Jenny hallotta, bele se merek gondolni, mit érezhetett. Egy faszfej vagyok, és össze kell szednem magam, ha nem akarom elveszíteni.
Csak ahhoz át kell lépni néhány akadályt. És az akadályoknak nagy mellük és kerek fenekük van...
- Mit csinálsz itt egyedül? - zökkent ki a gondolatmenetemből Lisa. Ránézek, s mosolyogva jön felém.
- Csak... semmit - legyintek. - Miért jöttél ki?
- Hiányoztál - teszi a kezeit a mellkasomra. Tekintetem megakad a dekoltázsán és nyelek egy nagyot. - Én hiányoztam neked?
- Ömmm.. - nyelek. - Nem igazán - erőt veszek magamon, hogy a szemébe nézzek.
- Majd teszek olyat, ami után tuti, hogy hiányolni fogsz - kacsint és hátradobja hosszú haját. - Holnap elmehetnénk együtt motorozni, benne vagy?
- Nem tudom, igazá...
- Jó, ezt igennek veszem - teszi az ujját a számra. - Csak elmegyünk erre-arra, itt-ott - jelenik meg egy perverz mosoly az arcán, majd az alsó ajkába harap. - Puszika - simítja végig a felsőtestemet, majd a csípőjét riszálva megy ki a konyhából.
Kifújom a bent tartott levegőt és a hajamba túrok. Nem fog menni. Nem mehetek el vele motorozni, mert lehetetlen neki nemet mondani...

Kérdezz - Felelek

Drága Olvasóim!
Itt vagyok egy Kérdezz-Felelek bejegyzéssel. Őszintén válaszoltam mindenre, és kifejtettem, ahogy tudtam! Remélem, hogy elégedettek vagytok vele! :) Nem is húzom tovább az időt, jöjjenek a kérdések és válaszok. Este pedig hozom az újabb fejezetet!

Szia. Nagyon tetszik a blogod mindig olvasom és várom a vasárnapot! A kérdésem az lenne hogy : Jenny anorexiás? Én mindig így képzelem el. Talán ezért szeretem ezt a blogot annyira mert a főhős hasonló helyzetben van mint én, evészavaros. Ne hagyd abba imádom a blogod!
Szia! Örülök, hogy tetszik a blogom! :) Nos, Jenny helyzete elég furcsa. Nem anorexiás, mert az anorexiások egyáltalán nem esznek. Az ő betegsége inkább a bulimia, akik esznek, de utána hánytatják magukat, azonban a valóéletben sokkal durvább, mint ahogy én leírom Jenny szemszögéből. Jenny karakterét én alakítom, és a betegségnek csak egy kis részét mutatom meg nektek. Sajnálom, hogy te is evészavarban szenvedsz, sok erőt kívánok neked ahhoz, hogy ki tudj kerülni belőle!
Puszi, ~E

Szia! Nagyon jó a blogod és azt szeretném kérdezni hogy milyen alkalmazások vannak a telefonodon és milyen telefonod van?
Szia! Köszönöm szépen! :) IPhoneom van, és töltöttem le egy pár alkalmazást. Természetesen van rajta Facebook, Messenger, Twitter és Instagram, amiket napi szinten használok - nem ~E-ként. :D Az egyik kedvencem a Napi Kupak (topjoy), ami minden napra ad egy üzenetet. Tudom, hogy hülyeség, de néha tényleg bejön, és erőt is ad egy pozitív üzenettel. Zenét IMusickal szoktam hallgatni, sokkal egyszerűbb, mint letölteni ITunesról. Letöltöttem még a We Heart Itet is, amin akármilyen képet megtalálok! (Ha szeretnél, kövess: e_bloggerina). Van egy H&M-es alkalmazásom, ami megmutatja az összes ruhát és kiegészítőt, ami éppen a H&M-ben található. A Spotify alkalmazást nem gyakran használom, csak akkor, ha nagyon unatkozom, mint ahogy a 9GAG-et is. Van egy Napi Horoszkóp és egy ToBe alkalmazásom is. Az utóbbi minden nap ad egy motivációs idézetet. Hát, körülbelül ennyi. Játékok nincsenek rajta, mert azokat sajnos mindig gyorsan megunom. :D Amúgy, ha gondolod, mondhatnál nekem jó alkalmazásokat IPhonera! :D
Puszi, ~E

Sziaa, tetszik a blogod és arra szeretnélek kérni, hogy kicsit mesélj magadról!
Szia! Örülök, hogy tetszik! :) Hú, őszintén szólva, ezt a kérdést utálom a legjobban, mert fogalmam sincs, mit mesélhetnék. De megpróbálkozom vele. :D Szóval, szerintem külsőleg nem vagyok valami szépségkirálynő. Sminket használok, szeretem kihúzni a szemem és a vörös rúzs a kedvencem. Bár sokan állítják, hogy szép vagyok, én ezzel nem értek egyet, főleg azért, mert a testalkatommal nem vagyok megelégedve. Talán innen jött az ötlet a bloghoz, mert velem is előfordult már egyszer-kétszer, hogy meghánytattam magam, miután úgy éreztem, kicsit többet ettem a kelleténél. De ennek ellenére szerintem egy elég életvidám lány vagyok, főleg mostanában. Volt nap, amikor a barátommal összevesztem és csendben ültem az iskolában, olyankor mindenki megkérdezte, hogy mi bajom van, mert tőlem nem megszokott, hogy csendben vagyok. Általában pörgök, és én vagyok az, aki tud akkora nagy hülyeségeket mondani, hogy az még néha nekem is fáj. :D Az emberekkel általában kedves vagyok, kivéve azokkal, akik bunkón viselkednek velem szemben. Imádok sportolni, olyankor úgy érzem, mintha felszabadulnék, és az leírhatatlan, amit edzés után érzek. Nem telik el úgy nap, hogy ne hallgassak zenét. Mostanában rá vagyok kattanva a rapre, de igazából akármilyen műfaj jöhet. Imádom a barátaimat! Akit egyszer közel engedek magamhoz és befogadok a szívembe, azt onnan soha többé nem tudom kiengedni. :)
Puszi, ~E

Helló, az a kérdésem hogy ki a kedvenc 1D tagod?
Szia! Amikor elkezdtem hallgatni őket, határozottan Harry lett a kedvencem. Nem tudom, hogy miért, talán megfogott a huncut mosolya és megtetszett a hangja. Most már azt mondom, hogy mindegyikőjüket imádom. Mindenkiben van valami, ami miatt különleges és szerethető, viszont ha nagyon kellene választani, akkor még mindig Harry mellett döntök. Van benne valami, ami miatt rettenetesen húz felé a szívem. :)
Puszi, ~E

Szia! Szerinted egy lánynak hány évesen kell elveszítenie a szüzességét?
Szia! Szerintem ez nincs korhoz kötve. Nyilván nem jó, ha már 13 évesen többen jártak benne, mint a Tescoban, de az első szexuális élményhez érettnek kell lenni testileg és lelkileg is. Szerintem 16 év körül az átlagos, de ez nem jelenti azt, hogy aki még 18 évesen szűz, az béna, vagy az, aki már 15 évesen már szexelt. Ha megtaláltad a megfelelő embert és elegendő időt töltöttetek el azzal, hogy jól megismertétek egymást, akkor nem számít a kor! Jó, ez erős volt, mivel manapság már 12 évesek is komoly kapcsolatban élnek. A lényeg, hogy nincs olyan, hogy ha valaki elért egy bizonyos kort, akkor el kell veszítenie a szüzességét. Amúgy is, ez magától fog jönni! :)
Puszi, ~E

Szia. :) Mi a véleményed a buliról, alkoholról és dohányzásról?
Szia! Igazából most azt kellene mondanom, hogy az alkohol és a dohányzás káros és nem szabadna sokat bulizni, de akkor saját magam ellen beszélnék. :D Bulizni kell, de nem 14 évesen! A 14 éveseknek is megvan a saját bulijuk, ami nem feltétlenül a 17-18 évesek között van. Ezt azért mondom, mert ahova én járok, ott is előfordulnak ilyen kislányok, és nem épp úgy viselkednek, ahogy azt kellene. A buli jó, hogy megismerj rengeteg embert, új barátokat szerezz, új kapcsolatokat alakíts ki. Az alkoholról annyit mondanék, hogy mértékkel! Néha én is túllépek egy bizonyos határt, de nem szoktam minden hétvégén hullarészegen mászni négykézláb a földön. Egy lánynak amúgy is gusztustalan, ha részeg. Bár 15 évesen egyáltalán nem kellene inni alkoholt, max apu söréből a habot, de mindenki tudja, hogy ez nem így van. :D A dohányzás egy káros szenvedély, amire már én is rászoktam... 16 évesen kezdtem el, akkor még csak partidohányos voltam, de aztán egyre többet szívtam hétköznap is. Most már tudom, hogy hülyeség volt! Néha jó, megnyugtat, de felesleges pénzkidobás! Megpróbáltam már letenni elég sokszor, egyszer sem jött össze. Nem azt mondom, hogy tilos kipróbálni, mert a kíváncsiságotok úgyis erősebb, de ne szívjatok sokat, mert ha rászoktok, nincs visszaút!
Puszi, ~E

Szia! Számodra milyen az ideális pasi?
Szia! Az ideális pasi mindenkinek másmilyen. Számomra az ideális fiú külsőleg legyen magasabb nálam, legyen szép szeme és aranyos mosolya. Belsőleg fontos, hogy legyen humorérzéke! Lehessen vele jókat hülyéskedni, de komoly dolgokról is beszélgetni. Törődjön velem, de hagyja, hogy ezt néha én is viszonozzam. Ne legyen nagyképű és bunkó! Szerintem az a legtaszítóbb, ha egy fiú bunkózik, főleg, ha egy lánnyal szemben. Legyen kicsit perverz, de azért ne szexmániás. :D A hűség és az őszinteség pedig az alapja egy kapcsolatnak. :)
Puszi, ~E