21. fejezet - Randi vagy nem randi

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 21. fejezettel, így a nyár utolsó hétvégéjén. Remélem, hogy kipihentétek és kibuliztátok magatokat a nyáron, ahogy én is, és megújult erővel tudjátok kezdeni az iskolát! :D Köszönöm szépen a 94 feliratkozót! Hihetetlenül gyorsan növekszik az olvasók száma, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok! Köszönöm, köszönöm, köszönöm és a rengeteg pozitív visszajelzést is! Ti vagytok a legjobbak! Remélem, hogy tetszeni fog a fejezet, jó olvasást! :)
Puszi, ~E
U.i.: A kommentekre megint nem volt időm válaszolni, de a héten bepótlom! Valamint sajnálom, ha hibák vannak benne, de nem volt időm átnézni.

~ Harry Styles ~

Berúgtam. Minden forog velem. A fejemet a pultra könyökölve támasztom, a hangok és a fények összefolynak körülöttem. Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, valaki simogatja a hátamat. Erőt véve magamon oldalra nézek, s Jessica aggódó tekintetével találom szemben magam.

- Sokat ittam... - lehelem nehezen.

- Tudom, édes. Tessék, igyál belőle - tesz elém egy poharat, amiben azt hiszem, hogy víz van. Vagyis reménykedem, hogy nem vodka.

Kifújom a levegőt, majd nehézkesen megfogom a poharat, egy mozdulattal felemelem a számhoz, és belekortyolok. Úgy érzem magam, mint aki ki van száradva és egy korty víz lenne az élete megmentője. Az utolsó kortyig behúzom, majd a fejemet a pultra hajtom és becsukom a szemem.

Nem is értem, miért részegedtem le. Talán Jessica terhessége miatt. Talán Jenny miatt. Vagy egy kicsit mindkettő...

- Harry, gyere ki egy kicsit a levegőre, jó? - mondja édes hangon a fülembe. Válaszom csak egy morgás, amit még én magam sem tudom, hogy igent jelent-e, vagy sem. Jessica az egyik karomat átlendíti a vállán, majd segít felállni. Hülyén érzem magam. Olyan törékeny lány, és még terhes is, nem engem kellene részegen cipelgetnie.

Megérzem a kinti hűvös levegőt, s egy mélyet sóhajtok. Jessica elenged, én pedig a földre rogyok, s felhúzott térdeimre hajtom a fejem. Forog velem minden, szörnyen érzem magam.

- Harry? - hallok meg egy ismerős hangot, amire rögtön felfigyelek. Jenny jön ki és mellém ül.

- Ömm... én akkor bemegyek a mosdóba és egy kis vízért - szólal meg Jessica, de nem nagyon figyelek rá, és már el is tűnik. Jennyt nézem hunyorogva, elég homályos, de felismerem őt.

- Bebasztam - közlöm a nyilvánvaló tényt, miközben megvonom a vállam.

- Igen, feltűnt. Bár én sem vagyok teljesen józan - kuncog.

- Te miattam rúgtál be. Én meg Jessica terhessége miatt. Vagy miattad. Nem tudom, én már semmit nem tudok - dőlök hanyatt. Összeszorítom a szemem, érzem, hogy nagyon hányingerem van, és most még jobban forog velem minden. Kellett ez nekem?

- Jessica terhes? - fekszik le mellém és felém fordítja a fejét. Egy aprót bólintok. - Tőled?

Megrázom a fejem, ami hatalmas hiba, ugyanis úgy érzem, már az ájulás határán vagyok. Meghallom mély, talán megkönnyebbült sóhaját.

- Olyan boldog vagyok, hogy visszajött. Annyira, de annyira szeretem őt - motyogom.

Talán nem a legjobb embernek mondom ezt el, de egyszerűen nem tudok parancsolni a nyelvemnek.

- Csak tudod, ez a terhesség-dolog kikészít. Más gyerekét hordja a szíve alatt - érzem, hogy könnyek csípik a szememet, és most nem vagyok elég erős, hogy visszatartsam őket. - Nem tudom, hogy fogom ezt bírni. Ha ránézek, egyből az jut eszembe,,, - becsuklik meg a hangom.

- Hé, ne sírj! - törli le az arcomról a könnyeket egy gyengéd simítással. - Jessica szeret téged, ez a fontos, nem?

Ránézek és nyelek egy nagyot. El sem hiszem, hogy ezt mondta. Pont ő.

Végigsimítom az alkarját, megérzem a hegeket, s ahogy hozzájuk érek, felszisszen. Közelebbről megnézem. Még így homályosan is látszik, hogy frissek. Azt hiszem, alig pár órásak...

Elhúzza a kezét és kerüli a tekintetemet. Nem mintha túl sokat látnék az övéből, de akkor is.

- Nem akarom, hogy bántsd magad. Felejts már el engem, az istenért - túrok idegesen a hajamba, s még jobban sírni kezdek.

- Nem megy, Harry - mondja halkan. - Próbáltam, de nem megy. Annyira... szeretlek.

Felsóhajtok és a sötét, csillagokkal teli eget bámulom tovább. Bentről kihallatszik a zene dübörgése, amit úgy érzek, mintha az agyam lüktetne. Bár szerintem már elittam az agyamat, nincs, amit lüktethetne.

- Miért pont én, hm? - kérdezem talán kissé gorombán, de nem tudom moderálni magam, ahhoz túl részeg vagyok.

- Komolyan, Harry? - horkan föl. - Veled volt az első csókom, az első szexem, foglalkoztál velem és iszonyat helyes vagy!

- Felejtsd már el azt a szexet! Az nem is szex volt, inkább csak baszás! A szex számomra tele van érzelmekkel! Tudod mit? Menj Louishoz, ő úgyis ugyanolyan magányos, mint te!
Látom, hogy szavaim fájnak neki, de nem érdekel. És mivel részeg vagyok, igazából semmi és senki nem érdekel, csak Jessica.
Felsóhajt és feltápászkodik, majd kicsit meginog, aztán a fejéhez kap, visszanyeri az egyensúlyát és bemegy, fölöttem pedig megjelenik életem szerelme egy üveg vízzel.
- Ezt idd meg - guggol le, s segít felülni. - Vagy... előbb szerintem menj a mosdóba és hánytasd meg magad.
- Nem - vágom rá egyszerűen, majd elveszem a kezéből a vizet, nehezen kibontom, ajkaimhoz emelem és belekortyolok. - Menjünk haza.
Bólint, majd segít felállni. Keskeny vállára támaszkodom, próbálok a legkevésbé ránehezedni, viszont elég nehéz. Betántorgunk, hogy elköszönjek a többiektől, majd a sötét utcákon keresztül hazamegyünk.
Otthon Jessica segít lefürödni, aztán lefektet az ágyba.
- Aludj jól - ad az ajkaimra egy puszit. - Lefürdök és jövök én is - suttogja, majd feláll, de a keze után nyúlok.
- Jessica?
- Hm?
- Siess - mosolyodok el. Ő is így tesz, majd bólint és a fürdőszobába megy.
Már nem szédülök annyira, viszont nagyon fáradt vagyok. Kijózanodtam valamennyire, mivel Jessica hideg vizes zuhannyal ajándékozott meg, de egy cseppet sem bánom. Amire viszont nem akarok emlékezni, az a Jennyvel való beszélgetés. Szörnyű, miket vágtam megint a fejéhez. Szegény lány egyszer miattam lesz öngyilkos... De nem, erre még gondolnom sem szabad! Jenny jól lesz. Holnap szervezek nekik egy randit Louisval, ahol jobban megismerik egymást, összejönnek és mindenki boldog lesz. Már csak a baba-problémával kell megküzdenem.
Jessica egy pólóban és bugyiban jön be a szobámba, s tekintetem rögtön formás lábaira téved. Bemászik mellém, és hozzám bújik, rögtön megérzem tusfürdőjének mennyei illatát.
- Bocs, hogy ennyire leittam magam - simogatom a karját, mire felkuncog.
- Ezért ne kérj bocsánatot. Örömmel fürdettelek meg - kacsint fel rám, mire szélesen vigyorogni kezdek.
- Itt a régi, perverz Jessica! - ölelgetem magamhoz, s arcát a mellkasomba fúrja. Kezemet a fenekére csúsztatom, ő pedig az egyik lábát átteszi rajtam. Végigsimítom a combját, majd az oldalát, s felcsúszik a pólója, mire felpillant rám. Nyelek egy nagyot. Fogalmam sincs, hogy akarja-e, azonban a választ pár pillanat múlva megkapom. Fölém mászik, s megcsókol, amit rögtön viszonozok és megmarkolom a fenekét.
Fordítok a helyzeten, majd miközben szenvedélyesen csókolom, a pólója alatt matatok, megtalálom a melleit és gyengéden kényeztetni kezdem a bimbóit. Kéjesen felnyög, amitől gyönyörűbb hangot még nem hallottam. Nézem az arcát. Egyszerűen élvezem, hogy ezt váltom ki belőle.
Leveszem róla a pólót, végigcsókolom a mellkasát, melleit, s amikor a hasához érek, egy pillanatra megállok. Mintha a gyere rúgott volna. Tudom, hogy ez lehetetlen, és valószínűleg hallucinálok, de szörnyű érzés fog el. A tudat, hogy más gyermeke van a pocakjában, szívszorító.
- Baj van? - néz le rám kissé zihálva. Kicsit megrázom a fejem, hogy magamhoz térjek és nyelek egy nagyot.
- Szabad terhesen szexelned?
- Persze, az orvosom szerint minden rendben van - ül fel, s kezei közé veszi az arcomat. - Bánt a baba, igaz? - sóhajt, miközben hüvelykujjával simogat.
- Én... - nem tudok többet kinyögni, s ahogy a szemébe nézek, csalódottságot látok, bár egy halvány mosolyt erőltet.
- Semmi baj, Harry. Talán ez így nem fog működni....
- Mi? Nem, nem hagyhatsz el újra! Szeretlek! - döntöm a homlokomat az övének. A gyomrom görcsbe szorul a gondolattól, hogy ismét elveszíthetem őt.
- Látom, hogy irtózol a gyerekemtől.
- Nem a gyerekedtől! Az apjától - sóhajtok. - Tudom, hogy nem tehetsz róla, és hidd el, próbálom elfogadni, de még meg kell szoknom, hogy más gyermekét hordod a szíved alatt.
- Megértem. Hidd el, nekem is nehéz.
- A szerelmünk ezt is ki fogja bírni - nézek a szemébe.
- Gondolod?
- Tudom! - mondom határozottan, bár legbelül remegek.
Halványan elmosolyodik, s én lassan, gyengéden megcsókolom.

~ Jenny Wilkinson ~

Nem értem, mit akar tőlem Liam. Beszélgetni? Mégis miről? Ha megint felhozza a jöjj-össze-Louisval-dolgot, esküszöm, lefejelem.
A tegnapra visszagondolva, szörnyen görcsölni kezd a gyomrom, és most nem csak a másnaposság miatt. Mindenre tisztán - na jó, az túlzás, hogy tisztán - emlékszem. Tudom, hogy Harry miket mondott megint, és nem hiszem el, hogy én még képes voltam elmondani neki az érzéseimet újra.
Egész délelőtt az ágyban fetrengek, délben is csak azért kelek fel, mert anya mérges, hogy megint nem eszem normálisan.
Lecammogok a konyhába, az asztalhoz ülök, és a fejemet támasztom.
- Hol voltál tegnap este, szívem? - kérdezi apa. Felsóhajtok.
- Csak elmentem egy kicsit bulizni.
- Bulizni? És engem nem hívtál? Kivel voltál? Harryvel? - zúdítja rám idegesítő kérdéseit a nővérem.
- Nem. Harry a barátnőjével volt. - Talán a barátnő szót egy kicsit gúnyosan ejtettem ki, de nem érdekel.
- Van barátnője?! - kerekednek ki Ellie szemei, szemöldöke a homloka közepéig felszalad. Nyilván őt is meglepi a dolog, és ahogy gondolom, nem igazán örül neki. Egy cipőben járunk, csak ő ezt nem tudja.
- Igen. Jessica. Az exe, de most visszajött és újra dúl a love - motyogom, majd ásítok egy nagyot, s anya elénk rakja a nagy tál, gőzölgő levest. Szedek magamnak egy kicsit, de érzem, hogy nagyon nem kívánom. A gyomrom szűk.
Ellie hitetlenkedve felhorkant, majd az asztalon könyökölve elkezdi kevergetni a levesét.
- Mi az az exe? - néz fel rám Molly hatalmas szemekkel.
- A volt barátnője, de már szakítottak. És újra összejöttek - magyarázom, bár szerintem ő még nem érzi ennek a súlyát.
Megeszem a kevés levesemet, a másodikból már egyáltalán nem bírok és nem is akarok enni. Felállok az asztaltól, a mosogatóba teszem a tányéromat és anyáékra nézek.
- Ömm... 2-kor elmennék egy kicsit sétálni, ha nem baj.
- Persze, kicsim, menj csak - mosolyog anya. Egy kicsit bólintok, majd felmegyek a szobámba.
Mit kellene felvennem? Elvégre ez nem egy randi. Vagyis nagyon bízom benne, hogy nem az. Így egy sima farmer és egy fehér, V nyakú póló mellett döntök. Magamra veszem, teszek magamra egy kevés sminket, kivasalom a hajam és a tükör elé állok. Újra sírni lenne kedvem a látványtól. Nem csoda, hogy Harryy Jessicat szereti, aki gyönyörű és vékony.
Az órára nézek, mindjárt 2. A zsebembe teszem a telefonomat, majd lemegyek, felveszem a fehér cipőmet, bekiabálok anyáéknak a konyhába és elmegyek a parkba.
Körülnézek a zöld fák és bokrok között, de Liamet sehol nem találom. Pittyeg a telefonom, előveszem és megnézem. Liam írt, hogy a szökőkúthoz menjek, így egy mély sóhaj után a másik irányba fordulok és a megbeszélt helyre megyek. Azonban Liamet még mindig nem látom, csak egy üveg pezsgőt és két poharat. Lassan megyek közelebb, s előttem megjelenik Louis.
- Szia! Nem láttad Liamet? - néz rám.
- Én is épp őt keresem. Azt mondta, jöjjek ide 2-re - nézek körbe, hátha valahol felbukkan és magyarázatot ad.
- Nekem is ugyanezt mondta.
Rápillantok Louisra, majd le a pezsgőre, ami mellett egy kis cetlit találok. Felveszem, s ahogy elolvasom, rögtön leesik.
- Mi az? - néz rám Louis.
- Azt írja, jó szórakozást - mutatom neki, mire összeráncolja a szemöldökét.
- Ó... Akkor ezt most nekünk szervezte.
Bólintok, s zavaromban azt se tudom, hova nézzek. Szegény Louist hogy hozhatták ilyen kellemetlen helyzetbe?!
- Hát akkor igyuk meg a pezsgőt, ha már itt van - von vállat, majd leül a szökőkút szélére és felbontja, majd önt a két pohárba. Mellé ülök, az egyiket nekem adja, majd koccintunk. - Lehet ez egy baráti találkozás is, nem? Nem feltétlenül randi.
- Uhum - mosolyodok el halványan, s belekortyolok a pezsgőbe.
Pár perc csend vesz minket körül, csak a fák leveleinek suhogását és a madárcsicsergést hallom.
- Liamék össze akarnak minket hozni - szólal meg végül. Ránézek, s érzem, hogy az arcomat elönti a pír.
- Izé... Tudom. Liam tegnap mondta.
Halkan felkuncog, majd belekortyol a pezsgőjébe. A távolba mered, megnyalja az ajkait, látom, hogy valamin elgondolkodik. Louis helyes és jófej srác, de akkor se tudnék egy fiúra se úgy tekinteni, mint Harryre.. Még nem. Még nagyon hosszú időn keresztül. És tudom, hogy Louis sem akar tőlem semmit, így Liam és Harry kis terve nem fog összejönni.
- Lehet, hogy másnaposságra nem kellene pezsgőt inni - mosolygok halványan, mire tekintetét felém kapja és elmosolyodik.
- Másnapos vagy?
Bólintok.
- Te nem?
- Nem igazán. Vagyis egy kicsit érzem még a tegnap estét, de nem vészes - von vállat, majd kiissza a poharából az utolsó kortyot. Rám néz, látom, hogy mondani akar valamit, amit nagyon nehezen kezd el. - Nézd... - sóhajt. - Láttam, hogy mennyire rossz volt neked látni őket. Harryt és Jessicat. De ha tényleg szereted őt, örülsz neki, hogy boldog.
- Azt hiszem, igazad van... - sóhajtok.
Lassacskán elfogy a pezsgő, ami most őszintén szólva jól esett.
- Akkor ömm... kösz ezt a randit vagy nem randit - áll fel és halványan mosolyog.
- Én is köszönöm - állok fel, majd ad két puszit az arcomra.
- Mi lenne, ha Liaméknek azt mondanánk, hogy tökéletesen kijöttünk? És tudod, így közelebb is tudnál kerülni Harryhez, mert nem tolna el magától - mosolyog.
- Ez nem is rossz ötlet. Megtennéd értem? - nézek fel rá.
- Persze! Tudom, hogy jót tennél Harrynek. Szóval... akkor összejöttünk - mosolyog.
- Igen - bólintok és kicsit nevetek.
- Akkor majd még beszélünk, édes - kacsint rám.
- Jól van - kuncogok, majd búcsút veszünk egymástól és elindulok haza.
Ha Harry tényleg elhiszi, hogy összejöttem Louisval, közelebb enged magához. Legalábbis nagyon remélem...

20. fejezet - Kedves tőle

Dága Olvasóim!
Köszönöm szépen a rengeteg pozitív visszajelzést és a 91 feliratkozót. hihetetlenül imádlak titeket és elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért vagytok nekem! Mindig izgulok, hogy mit fogtok szólni az újabb fejezethez, de a kommenteket mosolyogva, néha a boldogságtól és meghatottságtól könnyes szemekkel olvasom. Remélem, hogy nem fogok nektek a továbbiakban csalódást okozni! :) Ebben a fejezetben kicsit jobban megismerhetitek Jessicat. Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Az előző kommentekre még MA válaszolok!

- Szeretném, ha elmennénk a játszótérre! - veti fel ötletét a csillogó szemű, gyönyörű hajú, édes hangú lány, akit most már ismét a barátnőmnek tekinthetek. Elmosolyodok és a szájfénytől fénylő ajkaira adok egy puszit.

- Ahogy szeretnéd, szerelmem - mosolygok, majd összekulcsolom az ujjainkat és a szemébe nézek. - Ugye tudod, hogy most nincs nálam boldogabb férfi a Földön?

Szégyellősen elmosolyodik, lehajtja a fejét és a füle mögé söpri a haját. Annyira megváltozott. Régen nem tudtam őt zavarba hozni, nagyon sokáig udvaroltam neki, amíg végre odaadta magát nekem. Minden értelemben. Tetszett, hogy nem törékeny lány, tetszett, hogy nem adja magát könnyen. De most még szinte a csókomtól is zavarba jön. Nem tudom, mi történhetett vele. Talán újra kellene kezdenem az udvarlást?

- Én is boldog vagyok, Harry - néz fel rám szempillái alól, ajkain apró mosoly látszik.

Adok a homlokára egy puszit, majd ahogy megbeszéltük, elmegyünk a játszótérre. A számra akaratom ellenére is széles mosoly húzódik, ahogy felidézem az emlékeket. Rengeteget jöttünk ide hülyéskedni. Rengeteget ökörködtünk. Legjobb barátok voltunk, szerelmesek, testvérek. Minden lehetséges emberi kapcsolat megvolt köztünk, ezért is működött annyira jól.

Lassan elengedi a kezemet, a hintához megy és beleül, én pedig a mellette lévőbe. Csak ül és néz körbe, mintha életében először járna itt.

- Emlékszel? - hangomra rögtön rám figyel, lágyan elmosolyodik és bólint.

*visszaemlékezés*

Jessica őrülten hintázik, én pedig előtte pár méterre állok. Élvezem, mikor a szoknyája kissé felcsúszik, s pillantást nyerek tökéletes combjaira. Na jó, néha kicsit többre is.

- Ne nézd a bugyim, Harry! - sikít, s egyre magasabbra megy.

- Te nyomod a képem elé, én csak kiélvezem! - vigyorgok. Kajánul elmosolyodik és egy pillanatra szétteszi a lábait, aztán gyorsan összezárja.

- Ó, Jessica Maria Slater, ha még egy ilyet csinálsz, itt foglak magamévá tenni! - fenyegetem őt, amin csak nevetni kezd. Imádom, hogy vevő a hülyeségeimre, és hogy kezdeget velem. Tetszik.

- Kapj el, bébi! - ugrik kis hirtelen a hintából, egyenesen a karjaimba. Lábaival körbeöleli a derekamat, mellei pont a szememmel egy magasságban vannak.

- Hmm... - nyalom meg az ajkaimra.

- Ah, perverz állat! - csap a vállamra, ahogy a kezeimet a fenekére teszem.

- Most mi van? Valahogy fognom kell téged! - vigyorgok fel rá, mire elneveti magát. Annyira élettel teli nevetése van. Ennél csodásabb hang számomra nincs, mint amikor felkacag.

- Ha most agyonra fogdosol és lesed a melleimet, később meg fogod unni, és azt nem akarom. Szóval, Mr. Kanos Styles, tegyél le!

- Ahogy óhajtod. De előtte kérek egy forró csókot.

Beletúr a hajamba. Tudja, hogy mennyire imádom, s tüzes ajkait az enyémekre tapasztja, vadul csókol. Belenyögök. Pontosan tudja, hogy ezzel mennyire felcsigáz és ezt élvezi.

- Most már letehetsz - vigyorog önelégülten, majd elengedem, s hagyom, hogy a formás kis lábait a földre tegye. - És vegyél nekem egy fagyit!
- Hm, a kisasszony fagyit óhajt? - csapok egyet a fenekére, majd rámosolygok és megfogom a kezét.

- Igen, méghozzá gyorsan! - mosolyog.

- Na jó. Te itt nyalsz fagyit, én meg majd otthon mást! - nyomok az arcára egy puszit, mire felnevet és megyünk a fagyizó felé. A szembe jövő emberek biztos azt hiszik, hogy be vagyunk rúgva, mert nevetgélve, lökdösődve megyünk a járdán. Olyan gondtalan vagyok, mikor velem van.

Veszek neki két gömb csoki fagyit, mert annyira szereti, hogy nem bír vele betelni.

- Most már elégedettek az ízlelőbimbóid? - ülök le egy padra és az ölembe húzom. Ártatlanul pislog rám, miközben erotikusan nyalja körbe az olvasó édességet. Nyelek egy nagyot. - Ezt a nyelvtechnikát rajtam is bevethetnéd.

- Ahogy szeretnéd - hajol az arcomhoz és végignyalja a hideg, ragacsos nyelvével.

- Ah, nem így gondoltam! - nevetek. - Ne tegyél úgy, mintha nem lenél perverz! - mosolygok.

- Ó, hogy arra célzol, hogy amikor majd leszoplak, ugyanígy csináljam a nyelvemmel? - néz rám nagy szemekkel. Az őrületbe fog egyszer kergetni, az biztos.

- Igen, nyuszi, arra - nyomok az arcára egy puszit.

*visszaemlékezés vége*

Látom, hogy gondolkodik, közben maga alatt rugdossa a homokot.

- Valami baj van, nyuszi?

A régi becézésemre felkapja a fejét és elmosolyodik.

- Nincs semmi. Csak a régi emlékek, tudod... Hiányzik az a nyár. Annyira őrültek voltunk.

- Hé, őrültek lehetünk most is! - mosolygok. - Gyere velem! - állok fel a hintából, megfogom a kezét és elvezetem őt egy helyre, amit mindketten nagyon jól ismerünk. Megállok egy nagy fa mellett, rámosolygok és óvatosan a fához állítom. - Itt csókoltalak meg először, emlékszel? Valahogy így - ölelem át a derekát, ő pedig a nyakamat, összedöntöm a homlokunkat és lágyan megcsókolom. A szívem a mellkasomban hangosan dübörög, mintha ki akarna szabadulni, hogy érintkezzen Jessicaéval.

- Aztán elkezdtél vadulni - mosolyodik el.

- Te pedig hozzám vágtad, hogy olyan vagyok, mint a többi, és hogy még szűz vagy - nevetek kicsit. Tökéletesen emlékszem a tűzre a szemében, annyira beindított.

- Aztán elszaladtam, de te kiabáltál, hogy egyszer úgyis a tiéd leszek - simítja végig a kezeit a mellkasomon. - És így lett.

- Sokáig tartott, sok ökörséget csináltam, hogy megkapjalak. De megérte.

- Mint amikor éjszaka eljöttél hozzám, de apám nyitott ajtót, és a virágot neki adtad oda? - nevet.

- Igen, például - mosolygok. - Vagy amikor az iskolában beosontam az igazgatóiba, hogy az iskolarádióban elmondhassam, hogy beléd szerettem és veled akarok lenni. Aztán te és a pompom lányok gúnyt űztetek belőle - rázom a fejem, de a mosoly levakarhatatlan az arcomról.

- Tényleg... Istenem, mennyit szenvedtél miattam.

- Hé, amit érted tettem, nem szenvedés. Minden percét élveztem, és csak beindított, ahogy gúnyolódtál - adok neki egy csókot. - Hm... Emlékszel még Louisékra?

- Ó, hogyne emlékeznék az elmebeteg barátaidra - mosolyog.

- A te elmebeteg barátaid is voltak - kuncogok. - Mi lenne, ha este elmennénk velük valahova?

- Jó ötlet.

- Király. Akkor írok is Louisnak - csúsztatom elő a telefonomat a farzsebemből, gyorsan bepötyögöm az üzenetet és elküldöm. A másik zsebemből előkotrok egy doboz cigit és a gyújtómat, majd felé tartom. Ránéz a cigire és nyel egy nagyot.

- Ööm... Kösz, de már nem cigizem.

- Biztos? - nézek rá felvont szemöldökkel, mire hevesen bólogatni kezd. Vállat vonok. - Hát jó. De nem zavar, ha én rágyújtok?

- Engem nem - mosolyog halványan és lenéz a földre. Ajkaim közé veszek egy szál cigit, meggyújtom és beleszívok, majd a füstöt kifújom a számon.

- Hm... ez most jól esik - szívok bele még egyet.

- Viszont... Most úgy megkívántam az uborkát.

- Uborkát? - nézek rá. Bólint. - Értem. Akkor elszívom a cigit, és elviszlek egy étterembe. Ott ehetsz annyi uborkát, amennyi beléd fér - mosolygok.

- Rendben. Köszönöm.

Adok a homlokára egy puszit, majd lassan elszívom, eldobom a csikket, és elmegyünk egy étterembe. Nagy meglepetésemre Jessica rengeteget eszik. Mindig is sokat bírt, de ez most valahogy sokkal többnek tűnt, mint általában. Biztosan kifáradt, vagy talán nem reggelizett. Fogalmam sincs.

- Köszönöm, ez most jól esett - törli meg a száját.

- Egészségedre - mosolygok. - Kérsz esetleg egy kis pezsgőt?
- Nem, azt hiszem, most megyek, és keresek estére valami ruhát. 8-ra értem jössz?

- Igen - mosolygok, majd felállunk, fizetek és a derekát átkarolva kísérem őt ki. - Jól ismered már a BMW-met, azzal állok majd a házatok előtt pontban 8-kor - adok neki egy csókot.

- Rendben. Akkor addig is szia! - ad még az arcomra egy óvatos puszit, majd elindul hazafelé, én pedig utána nézek. Istenem, annyira szeretem őt még mindig.

Este felveszem az ingemet, amit félig gombolok be, egy fekete csőnadrágot és a barna csizmámat.

- Anya, elmentem! - szólok be a konyhába. - Elviszem Jessicat valahova.

- Jól van, szívem. Légy jó! - simítja meg az arcomat, majd ad egy puszit.

- Mindig az vagyok, anya - mosolygok. - Szia, apa!

- Szia, fiam!

Kimegyek, beülök a kocsiba, beteszem a kulcsot. A visszapillantó tükörben megpillantom a hátsóülést, amitől emlékképek jelennek meg előttem. Jennyvel ott szexeltünk és nagyon jó volt. De most nem szabad rá gondolnom és nem is akarok.

Elindulok, s egyenesen Jessicahoz megyek. Megállok a ház előtt, dudálok, és szinte azonnal kijön. Kicsit arra emlékeztet, amikor Jennyért mentem el... Na jó, a mai estére, sőt, inkább örökre hagyjuk Jennyt.

Jessica bepattan mellém, s rögtön csókkal köszöntöm.

- Szia, nyuszi. Csinos vagy - mosolygok.

- Köszönöm. Te is jól nézel ki - néz rajtam végig elismerően.

- Neked akartam tetszeni - nézek a szemébe.

- Nekem mindig tetszel - simítja meg az arcomat és gyengéden megcsókol. Elmosolyodok, majd elindulunk a megbeszélt helyre. Louisék szerintem már ott vannak.

Leparkolok, majd kiszállunk, s bemegyünk. Louisék a pultnál ülnek - szokás szerint. Megfogom Jessica kezét és odamegyünk.

- Sziasztok - mosolyog a barátnőm.

- Ó, Jess! - mászik le a bárszékről ittas barátom, Louis és megölelik egymást. - Milyen rég nem láttalak!

- Jessicaaaa! - jönnek oda a többiek is. Niall szokás szerint hatalmas öleléssel ajándékozza őt meg, míg Liam három szelídebb puszival.

- Mit isztok? - kérdezi Louis, miközben visszatornássza magát a székre.

- Én egy whsikyt. Nyuszi? - nézek le rá.

- Én csak egy kólát.

Összeráncolom a szemöldököm.

- Akkor legalább boroskólát? - kérdezem, de megrázza a fejét.

- Nem, nekem a kóla tökéletesen megfelel - ül egy székre. Louis megvonja a vállát, majd kér egy kólát és nekem egy whiskyt, amit rögtön behúzok. Megpillantom, ahogy bejön Jenny. Most még szomorúbbnak és magányosabbnak tűnik, mint általában. Utálom őt így látni, mert tudom, hogy ez főképp miattam van.

Felsóhajtok és kérek még egy whiskyt, majd odamegyek Liamhez és a pultra könyökölök.

- Nem hoznád össze Jennyt és Louist?

Kérdésemre a szemöldöke szinte a homloka tetejére szalad.

- Tessék? Miért?

- Mert Jenny kibaszott magányos, ahogy Louis is, egymás mellett aludtak, és szerintem jól kijönnének.

- És lelkiismeret furdalásod van Jenny miatt - mondja ki, amit mindketten tudunk.

- Ja, mondjuk... Szóval segítesz? - nézek rá. Felsóhajt, majd megissza az utolsó korty sörét is. - Később meglátom, mit tehetek.

- Rendben. Kösz, haver - paskolom meg a vállát, majd visszamegyek, Jessica mellett helyet foglalok és magamhoz húzom őt. - Miért nem iszol egy kicsit, nyuszi? - adok egy csókot a nyakára.

- Mm... most nem kívánom az alkoholt.

- Egy korty? - tartom elé a poharat, de megrázza a fejét. - Jól van.

Simogatni kezdem a hasát.

- Hú... micsoda pocakot eresztettél! - ahogy ez a mondat elhagyja a számat, hirtelen lefagyok. Nyelek egy nagyot. Kívánta az uborkát, nem iszik alkohol, nem cigizik, feszült és megnőtt a hasa.

Lassan lemászik az ölemből és a poharat a pultra teszi.

- Jessica mondd... terhes vagy? - kérdezem remegő hangon. Az alsó ajkába harap és rám néz. Azt hiszem, ez mindent elárul. Bennem most egy világ omlott össze. A hajamba túrok, s hitetlenkedve nézek rá, miközben egyre gyorsabban veszem a levegőt. Legszívesebben sírva fakadnék.

- 3 hónapos - hajtja le a fejét.

- Jézusom... - szinte suttogom. - És... ki az apja?

- Én... - megremeg a hangja, nyel egy nagyot. - Azért jöttem el Holmes Chapelből, mert dobott...

- Ki az? - kérdezem kicsit erőteljesebb hangon.

- Luke - néz rám. Összeráncolom a szemöldököm.

- Az a drogos?! Te jó ég, normális vagy?!

- Együtt voltam vele pár hónapig, és amikor megtudta, hogy terhes vagyok, elhagyott! - könnyezik be a szeme. - Nem voltam belé szerelmes, de azért nagyon rosszul esik!

- Istenem - sóhajtok és magamhoz ölelem. - Miért nem mondtad el?

- Mert féltem, hogy ezzel eltaszítalak magamtól - szipog, de én szorosabban ölelem őt és simogatom.

- Ne aggódj, nem hagylak el!

- Istenem, úgy szeretlek! - csókol meg hosszasan.

Nem tudom, hogy képes leszek-e megbirkózni ezzel. Más gyerekét hordozza a szíve alatt.... Erősnek kell lennem. Vagy legalábbis annak kell mutatnom magam.

~ Jenny Wilkinson ~

Egyedül iszogatok egy asztalnál. Rájöttem, hogy az alkohol tényleg mindent megold. Elfeledteti velem a gondokat. Szörnyű látni, ahogy Harry ölelgeti a barátnőjét. Mert nyilván újra a barátnője...

Hirtelen leül elém Liam.
- Szia - mosolyog kedvesen.
- Szia - iszok bele a poharamba. - Mit akarsz?
Talán én nem vagyok túl kedves, de ez most a legkevésbé sem érdekel.
- Tudod, gondolkoztam és szerintem Louisval nagyon jól kijönnétek.
- Ne is folytasd! Ne akard szegény Louist rám sózni!
- Nem akarom rád sózni - néz rám, bár nem látok már teljesen tisztán. - De szerintem tényleg összeillenétek és...
- Hagyd ezt abba, jó? - vágok a szavába. Felsóhajt.
- Nézd, tudom, hogy rossz látni Harryéket, de idehívom Louist, beszélgessetek kicsit.
- Nem! - mordulok rá, mire védekezően felemeli a kezeit.
- Harry mondta. Nem akarja, hogy egyedül érezd magad.
A szívem egy nagyot dobban, hirtelen minden dühöm elszáll.
- K-komolyan? Ez... ez kedves tőle - nézem a pohárban lévő alkoholt és nyelek, majd megrázom a fejem. - De akkor se szeretném, ha Louist rám kényszerítenétek. És most egyedül szeretnék lenni.
Liam még pár másodpercig néz rám, majd felsóhajt és feláll. Úgy tűnik, megértette, így remélhetőleg már nem fognak tovább zaklatni. Nézem a távolodó alakját, majd kifújom a levegőt egy behúzom a poharamban lévő folyékony mérget.

19. fejezet - Olyan más

Drága Olvasóim!
Sajnálom, hogy ilyen későn, de itt vagyok a 19. fejezettel. Köszönöm szépen a 85 feliratkozót, a kommenteket és a pipákat, mind nagyon jól esett, hálás vagyok azért, hogy vagytok nekem! Remélem, hogy tetszeni fog nektek a rész, jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Aki esetleg nem emlékszik, hogy Jessica és Harry között mi történt anno, a 10. fejezetben visszaolvashatja a visszaemlékezés részben. [ELOLVASOM]

~ Jenny Wilkinson ~

Reggel, ahogy kinyitom a szemem, szuszogást hallok magam mellett.

Álljunk csak meg... ez nem az én szobám, a szuszogás pedig nem Harryé, azt felismerem.

Körbenézek, s gyorsan megállapítom, hogy van rajtam ruha. Igen, ez már egy jó jel.

Lassan magam mellé nézek. Louisval osztozom egy ágyon. A csípőjére van csavarodva a takaró, nincs rajta póló, így meztelen mellkasát látom, ami fel-le mozog minden egyes levegővételnél. Miért fekszik mellettem?

Lassan felülök, de azonnal megbánom, ugyanis forogni kezd velem minden. Eszembe jut a tegnap. Az az utolsó emlékem, hogy Harry megjelenik és felküld aludni. Nagyon remélem, hogy itt nem csináltam semmit Louisval.

Mocorogni kezd, mire ránézek, várom a reakcióját. Kinyújtózkodik, mire testének izmai megfeszülnek, s lassan kinyitja a szemét, rögtön rám néz és kajánul elvigyorodik.

- Jó reggelt - ül fel és odahajol hozzám, mire elhúzom a fejem. - Hmm... nem emlékszel az estére? Annyira jó volt.

A szívem gyorsan kezd verni a félelemtől. Nem, nem feküdhettem le vele. Az kizárt!
Riadt tekintetemet látva elneveti magát.

- Nyugi, nem csináltunk semmit, csak hülyülök - dobja le magáról a takarót és kimászik az ágyból egy szál bokszerben. Tekintetem megakad kerek fenekén. Hú, elképesztő segge van.

- Idióta... - motyogom és megforgatom a szemem, majd kimászok az ágyból. - Kösz a helyet, akkor én megyek is.

- Nem maradsz legalább kávézni? Anyámék már dolgoznak, én unatkozom és dumálhatnánk egy kicsit.
Felsóhajtok és rápillantok. Kérdő tekintettel néz rám, várja a válaszomat, miközben belebújik mackónadrágjába.
- Na jó - egyezek bele végül. Elmosolyodik, majd követem őt, le a konyhába. Leülök az asztalhoz, s várom, amíg főzi a kávét. A kezeim az asztalon vannak és az ujjaimmal babrálok. Emlékszem, Harry hogy beszélt velem, és nagyon rossz visszagondolni rá. Szinte görcsbe szorul a gyomrom.
Arra eszmélek fel, hogy Louis elém rakja a gőzölgő energiabombát. Egy halvány hálás mosolyt erőltetek felé, majd leül velem szemben és a bögréjébe iszik.
- Szóval... eléggé ki voltál tegnap Harry miatt - néz rám a bögréje mögül. Sóhajtok és nyelek egy nagyot.
- Uhum...
Pár pislogás után újra a kávéba iszik, amit aztán az asztalra tesz és felsóhajt.
- Nézd, Harrynek nagyon... nehéz - néz rám. - Tudod, régen Jessica volt a mindene, sőt, még most is. Fél a szerelemtől, neked pedig nem akar rosszat mert nem tudná viszonozni.
Ez hülyeség. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy mese, amit be akar nekem adni, hogy ne legyek szomorú. De nem hiszek neki. Harry egyszerűen csak nem szeret, mert engem nem lehet szeretni.
- Aha - motyogom és a kávéba iszok. Úgy kell tennem, mint aki elhiszi. Nem akarok órákon, napokon keresztül ezzel a témával foglalkozni.
- Szóval ne vedd magadra. Szép lány vagy és kedves, Harry örülhet neki, hogy szereted, de tőle ne várj ezért többet. Nem miattad, miatta és Jessica miatt. De talán idővel, ha egyszer sikerül őt elfelejtenie, összejöttök.
- Talán - erőltetek egy halvány mosolyt és kiiszom az utolsó kortyot is a bögréből. - És öm... tegnap este nem csináltam semmi gázosat, ugye?
- Nem, dehogy - mosolyog, majd feláll és a bögréket a mosogatóba teszi, majd megfordul és nekidől a pultnak. Végignézek a tetkóin, még nem is láttam őket, igazán szépek. - Viszont nem tudom, emlékszel-e, hogy rád másztam.
- Igen, emlékszem... - hajtom le a fejem és elpirulok. Tuti, hogy hülyén érzi magát miatta.
- Ha nincs itt Liam, lehet csinálok veled valami zagyvaságot.
- Ömm... akkor jó, hogy itt volt Liam.
- Ja - nevet kicsit.
- Tényleg, a többiek mikor mentek el? - nézek fel rá, mire megvakarja a tarkóját.
- Hát tudod... itt volt a nővéred, és... áh, mindegy, Harry nem sokkal azután, hogy elmentél aludni, Liam és a többiek pedig úgy hajnali 3 körül. Akkor te már szunyókáltál.
- Értem... izé, kösz a kávét meg mindent - állok fel.
- Máskor is - mosolyog, majd kikísér, és elindulok hazafelé.
Mivel reggel van, alig pár ember lézeng az utcákon. A nap süti az aszfaltot, elég meleg van ahhoz képest, hogy Londonban vagyok. Még csak szellő sem fúj, a fák adnak némi árnyékot. A madarak csiripelnek, néhány gyerek nevetését hallom a kisebb utcákban. A hasonló kinézetű házak mellett sétálva megpillantom Harryt, aki egy fa mögül néz egy lányt. Megállok egy ház mellett és figyelem őt.

~ Harry Styles ~

A fa mögül nézem Jessicat. Most már biztos vagyok benne, hogy ő az. A szívem hevesen ver, veszek egy mély levegőt és megigazgatom a hajam. Lassan odamegyek hozzá. Egy padon ül, s ahogy odaérek, gyönyörű tekintetét lassan rám emeli. Úgy érzem, forog velem minden, a testem remegni kezd. Nem tudok kinyögni semmit. Végignéz rajtam, s egy halvány mosoly jelenik meg a szája szélén.
- Szia - köszön, majd lassan feláll, mire szorosan magamhoz ölelem. Nem sok választ el attól, hogy elsírjam magam, ahogy újra érzem hajának illatát, bőrének puhaságát. Ölelésemet lassan viszonozza, arcát a vállamba fúrja.
- Istenem, el sem hiszem, hogy itt vagy! - suttogom, s remélem, hogy nem remegett a hangom. Adok egy puszit a homlokára, majd lenézek rá, egyenesen a szemébe. Lassan megsimítom az arcát. Annyi kérdésem lenne, de egyszerűen egyik se jut eszembe. Annyira boldog vagyok.
- Hiányoztál - suttogja, s miközben halványan mosolyog, látom, hogy ajkai megremegnek. Valami nincs rendben.
- Te is hiányoztál nekem, kicsim - fogom meg két oldalt az arcát és a homlokomat az övének döntöm. - Szinte minden este gondoltam rád, nem hittem, hogy újra láthatlak. Azt mondták, elköltöztél!
- Igen, de pár napja visszajöttem.
- Akkor tegnap este is téged láttalak - mosolyodok el. - Annyira jó, hogy itt vagy - közeledek az ajkai felé, nem vagyok benne biztos, hogy ő akarja. De nem húzza el a fejét. Nyelek egy nagyot. Ehhez a csókhoz bátorságot kell vennem. Egy mély levegőt veszek, ajkaimat lassan az övéire tapasztom és lágyan csókolom. Szinte bizsereg az egész testem, annyira jó őt újra érezni!
Mikor elválnak az ajkaink, ránézek és elmosolyodok.
- Beülünk valahova meginni egy kávét? Mondjuk Starbucks?
- Igen, jó lenne - bólint, majd lassan megfogom a kezét és összekulcsolom az ujjainkat, közben végig a szemébe nézek. Azokba a szemekbe szerettem bele.
Elindulunk az utcán, s észreveszem, amint Jenny a ház mögül néz. Felsóhajtok és megforgatom a szemem, tudomást sem veszek róla. Most itt van Jessica, és csak ez számít.
Beérünk a Starbucksba, rendelek két kávét, majd leülünk egy asztalhoz egymással szembe. A táskáját a válláról leteszi a székre, hosszú szőke haját hátradobja és beleiszik.
- Szóval mi történt veled az elmúlt egy évben? Még gyönyörűbb lettél, mint voltál - mondom teljesen őszintén.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki, mintha kicsit gyúrtál volna - mosolyog elismerően. - Tudod... az elmúlt egy évben Holmes Chapelben voltam.
A szülőfalum nevére dobban egy nagyot a szívem. Jessicat ott ismertem meg általános iskolában, de aztán Londonba költöztünk, ahol évekkel később újra találkoztunk.
- Dolgoztam egy ideig, de már abbahagytam. Aztán meguntam, és visszajöttem ide, hátha dob nekem valami izgalmasat az élet. Na és veled mi van?
A poharat lökdösöm az ujjaimmal. Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki... Nem kerestem munkát, nem csináltam semmi hasznosat. Megkúrtam a fél várost, majdnem minden hétvégén hulla részeg voltam. Ez nem túl dicséretes.
- Ugyanaz, mint amikor együtt voltunk. Anyámékkal élek, bulizgatok, ilyesmi...
- Bulizgatsz - mosolyog sejtelmesen. - Hány lánnyal voltál?
- Hát... - kicsit nevetek. - Tudod elég nehéz számolni, mivel párra nem is emlékszem. Csak rád vártam, hogy visszajössz hozzám és megbocsátasz - nézek a szemébe. - Sajnálom, amit akkor tettem Briannel. Részeg voltam és nagyon féltékeny.
- Tudom. Már nem haragszom - fogja meg a kezemet. - Én is sokat gondoltam rád, de azt hittem, már tovább léptél.
- Lett volna lehetőségem összejönni valakivel, de egyszerűen nem ment. Nem ment, mert még mindig beléd vagyok szerelmes és nem múlik el. De már nem is akarom, hogy elmúljon. Mármint... gondolod, hogy újrakezdhetnénk?
Látom, hogy testtartása kissé megfeszül. Olyan más. Mindig életvidám volt, most olyan szorongó és csendes.
- Egyezzünk meg abban, hogy megpróbáljuk, jó? - néz rám. Bólintok és elmosolyodok, egyelőre nekem ez bőven elég. Istenem, most ez tényleg megtörténik?
Lassan elfogyasztjuk a kávét, majd megfogom a kezét.
- Megyünk hozzám? Anya biztos örülne, ha újra láthatna.
- Én is szeretnék vele újra találkozni, szóval mehetünk - néz fel rám hosszú szempillái alól. Kézen fogva megyünk hazafelé. Olyan jó érzés, hogy én fogom a kezét, hogy velem van, hozzám tartozik. Hogy szeretem, és remélhetőleg még ő is engem.
Ahogy hazaérünk, bemegyünk a konyhába.
- Harry, jó, hogy jössz, épp... - fordul meg anya, s ahogy meglátja Jessicat, elmosolyodik. - Jessica, te jó ég! - jön oda és megöleli őt, amit a barátnőm mosolyogva viszonoz. - Hadd nézzelek! - fogja a kezét és végignéz rajta. - Wow, te gyönyörű vagy! És Harryvel újra...? - mosolyog.
- Igen, azt hiszem. Vagyis megpróbáljuk.
Anya szinte felsikít, mire apa lejön az emeletről.
- Mi a ba... Jessica? Nahát - néz rajta végig, majd rám pillant. Ő nem tűnik túl boldognak, de meglepettnek annál inkább. - Ez aztán a meglepetés. Örülök, hogy újra láthatlak.
- Én is örülök, Rob - mosolyog. Mosolyogva, büszkén karolom át a derekát, majd felmegyünk a szobámba. - Hú, itt semmi sem változott - néz körbe, majd az ágyamra ül és huncutul elmosolyodik. - Az ágyad sem. Itt vetted el a szüzességem.
- Életem legjobb éjszakája volt - ülök mellé és adok neki egy csókot. - Soha nem volt senkivel olyan jó, mint veled.
Gyengéden megsimítja az arcomat. Édes istenem, hogy ez mennyire, de mennyire hiányzott. Egyedül ő tud megnyugtatni. Az ő érintése, illata, csókja, szeretete.
Átkarolom a derekát, magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom. Szinte érzem, hogy azonnal meleg lesz a szobában és a nadrágom szűkebbé válik. Érzem a csókjában a félelmet, nem olyan felszabadult, mint anno, amikor együtt voltunk.
Mivel nem akarom őt már az elején leteperni, miután végigsimítom a combját, inkább abbahagyom, mert már ettől teljesen beindultam. A homlokomat az övének döntöm, halkan zihálok.
- Jessica? - súgom.
- Hm?
- Szeretsz?
Kis kezeit az arcomra teszi, s közel az ajkaimhoz beszél.
- Még mindig ugyanúgy szeretlek, mint az elején.
A szívem egy nagyot dobban és elmosolyodok. Azt hiszem, minden rendben lesz köztünk. Merem remélni, hogy egy nap ő lesz a feleségem, közös házunk lesz és gyerekeink. Csak ezt valamiből elő is kell teremteni. Mondjuk talán el kellene kezdenem dolgozni...
- Itt alszol ma, ugye? Annyira jó lenne ölelni téged álmomban.
- Igen, nekem is hiányzik, hogy ölelj - mosolyog. - De még csak dél van, van egy egész délutánunk, hogy olyan dolgokat csináljunk, mint régen.
- Mire gondolsz? - tűröm puha haját a füle mögé.
- Hm... még kitalálom - húzza mosolyra az ajkait, miközben a szemei csillognak.
Annyira szeretem. Annyira hiányzott. De most annyira más, mint akkor. Érzem. Nem tudom, miért, de ő valamiért megváltozott.

Szavazás - Blogger Award 2015

Drága Olvasóim!
Szeretném megköszönni Clarissa Brumennek, hogy jelölt engem az Eternal Wonderland Design által meghirdetett Blogger Award 2015-ön a Legkedveltebb fanfiction kategóriában! Nagyon hálás vagyok érte! <3 Senkinek nem szeretnék könyörögni, hogy szavazzon rám, mert mindenkinek saját döntése, nekem már az is megtisztelő, hogy jelölve lettem. De aki esetleg szavazni szeretne, itt megteheti: Szavazás - Blogger Award 2015

Még egyszer nagyon köszönöm! :)

Puszi, ~E

18. fejezet - Ismerős a múltból

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 18. fejezettel. Köszönöm azt a rengeteg pozitív visszajelzést, amit kapok tőletek, iszonyatosan jól esik, ahogy az is, hogy már 80 feliratkozó van! :) Imádlak titeket, és remélem, hogy a jövőben sem okozok nektek csalódást! Ez a fejezet nem lett túl hosszú, viszont egy nagyon fontos dolog történik benne. Remélem, tetszeni fog, jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: A kommentekre megint nem volt időm válaszolni, de még a következő rész érkezése előtt bepótlom!

Louisnak nagy nehezen sikerült engem rávennie, hogy inkább lazítsak. Már nem sírok. Fáj, de most már csak táncolok egy újabb üveg itallal a kezemben. Nem látok rendesen, és még abban is kételkedem, hogy egyáltalán a földön vagyok.

Ahogy táncolok, látom, hogy Louis vigyorogva jön felém, majd átkarolja a derekamat és magához húz.

- Mit művelsz? - kérdezem, miközben a kezemet a mellkasára teszem, hogy távolabb tartsam magamtól.

- Szerinted milyen érzés nézni, hogy itt táncolsz ittasan egyedül? Fel kell vidítanom téged - biccenti oldalra a fejét, s tekintetét a dekoltázsomra szegezi.

- Haver, ez nagyon nem jó ötlet! - szól a kanapén ülő srác.
- Nyugi már! - mondja Louis, de rá se néz Liamre. Kezét a pólóm alá csúsztatja és a csípőmnél fogva még szorosabban magához von. Liam erre feláll, odajön és elhúz engem Louistól, aki széttárt karokkal néz a barátjára.

- Ne használd ki!

- Csak te lehetsz ekkora punci, hogy itt vagy egy csaj aki most akármibe belemenne, és nem használod ki!

- Haver, most tényleg lepunciztál? - ráncolja a szemöldökét Liam, mire a kanos fiú megvonja a vállát. Valaki csenget, mire mindhárman odakapjuk a tekintetünket, majd Louis megy és ajtót nyit. Harry egy üveg vodkával és narancslével a kezében jön be vigyorogva, majd ahogy meglát, eltűnik a mosoly az arcáról.

- Te mit keresel itt? És miért vagy részeg? - áll meg előttem pár méterrel. Mivel elég homályosan látom őt, fogalmam sincs, milyen arcot vághat.

- Csak ittam egy kicsit.

- Hulla részeg vagy! Mit műveltetek vele? - fordul Liam felé, aki felemeli a kezeit.

- Semmit! Vagyis én nem. Louis meg akarta fektetni. Amúgy meg ő akart piálni, mi csak idehoztuk, hogy ne az utcán részegedjen le.

- Miért akartál lerészegedni? - áll közvetlenül elém, így már látom, hogy dühösen néz rám. Kínosan felnevetek és újra belekortyolok az italba.

- Miattad - mondom végül, mire a szemeit égnek emeli. Felsóhajt és a hajába túr. - Szeretlek és te utálsz.

- Jenny, hagyjuk ezt. Menj fel Louis szobájába és feküdj le!

- Egyedül nem jó lefeküdni. Csatlakozol? - húzom végig az ujjamat a mellkasán, mire erősen megragadja a csuklómat.

- Most azonnal menj fel, ha nem akarod, hogy felrángassalak, megértetted? - préseli ki a fogai között a szavakat. Felszisszenek a fájdalomtól, ahogy pont a hegeket szorítja. Élesen kifújja a levegőt, majd elenged és a lépcső felé biccenti a fejlét. - Az első ajtó jobbra.

Fájdalmas pillantást vetek Liam felé, majd elindulok fel a lépcsőn a könnyeimmel küszködve. Néhány lépcsőfokon megbotlok, de tovább tántorgok fel, míg végül bemegyek a szobába és az ágyba dőlök. Szinte azonnal elnyom az álom.

~ Harry Styles ~

- Miért bánsz vele ilyen durván? - néz rám Liam, miközben ledobom magam a kanapéra és kibontom a vodkát.

- Mert akkor azt hiszi, hogy én is szeretem őt. És amúgy is azt akarom, hogy elfelejtsen.

- Csak szólok, hogy nem fog elfelejteni - huppan mellém Louis. - Halálosan szerelmes beléd vagy a farkadba, nekem ez még nem teljesen tiszta.

- Seggfej - forgatom meg a szemem. - Nem akarom, hogy szeressen.

- Jessica miatt? - sóhajt Liam. - Harry, nem várhatsz rá örökké, nem fog visszajönni!

- Nem akarok szerelmes lenni.

- Attól Jenny még lehet az, nem? - vonja fel a szemöldökét Liam. Felsóhajtok. Utálom, hogy ő ennyire jó és figyel másokra. Ilyenkor mindig lelkiismeret furdalást okoz nekem.

- Nem, mert akkor ő is szenvedne... - motyogom az utolsó szavakat, mire Liam szélesen elmosolyodik.

- Nem akarsz neki rosszat! Ez tudod, mit jelent? - veregeti meg a vállamat. Hátrahajtom a fejemet és becsukom a szemem. - Törődsz vele, Harry!

- Hagyjál, jó? Nem törődök vele, csak... eleget szenvedett így is, nem kell neki még miattam is szomorkodni.

- Tényleg, mik azok a vágások a kezén? - önt Louis vodkát a pohárba, majd beleiszik és elfintorodik.

- Utálja magát, mert szerinte dagadt és csúnya, és senki nem szereti őt.

- Azért, mert neki te vagy a mindenki és te nem szereted - magyarázza Liam. Komolyan, ez a gyerek miért van még itt?! Elmehetne pszichológusnak... - De most tényleg, miért nem próbálod meg vele? Jessica már a múlté.

- Nem akarok megint akkora fájdalmat átélni. Még mindig szeretem Jessicat és fogalmam sincs, hogy mikor fog elmúlni - sóhajtok. Hatalmas fájdalmat érzek a mellkasomban, könnycseppek csípik a szememet.
- Jaj, nehogy elkezd sírni! Inkább igyál! - nyomja Louis a kezembe a vodkanarancsot, amit rögtön behúzok és felsóhajtok.
Nevetést hallok kintről, majd ajtónyitódást, s bejön Niall és Zayn.
- Cső! Mi ez a gyászos hangulat? - teszik a sok piát az asztalra, s leülnek. Halványan elmosolyodok. Imádom, hogy legalább ők el tudják terelni a figyelmemet. Legalábbis ebben reménykedem.
Rezegni kezd a telefonom, előkotrom a zsebemből és megnézem. Felsóhajtok. Ellie írt.

- Srácok, jön Ellie - teszem zsebre a telefont, mire mindenki huhogni kezd.
- Szerintem akkor ma este nagyon meg fogod őt dugni - vigyorog Niall kajánul, miközben kibontja a pezsgőt, amit egy durranó hangot ad ki.
- Eleget dugtunk Párizsban - emelem a poharat a számhoz, amiben whisky van és belekortyolok. - Mármint nagyon jó volt, de már ő is kezd hozzám kötődni.
- A lányokkal csak a baj van - állapítja meg Louis. Elmosolyodok és bólintok, majd tovább fogyasztjuk az alkoholt.
Hamarosan megérkezik Ellie, s miután 1000 wattos mosollyal mindenkit köszönt, az ölembe veti magát és egyszerűen megcsókol. Mivel már kezdek kicsit berúgni, először fel sem fogom. Kezemet a combjára csúsztatom, s ahogy rám mosolyog, akkor kapok észbe.
- Ömm... iszol valamit?
- Nem, köszi - öleli át a nyakamat és a fejét a vállamra hajtja. A fiúk tátott szájjal néznek, míg én csak széttárom a karom. Fogalmam sincs, hogy mi van.
- Figyelj, Ellie, én ömm... - kezdem el, de Louis közbe szól.
- Harry le akar veled feküdni.
- Mi?! Nem ezt akartam mondani! - nézek rá, mire Louis olyan fejet vág, hogy most erre van szükségem. Felsóhajtok.
- Tudom! Nem bírná ki, hogy ne dugjon meg, amikor ruha nélkül lát - mosolyog és hátradobja hosszú haját. Felhúzom a szemöldököm és elmosolyodok.
- Ó, dehogynem!
- Fogadjunk? - simítja végig a mellkasomat. - Menjünk el most zuhanyozni, és meglátjuk, kibírod-e!
- Pff. Felőlem.
- Ha lehet, Elliebe élvezz és ne a fürdőm falára. Kösz! - vigyorog Louis.
- Sehova nem fogok élvezni - állunk fel, és a fürdőbe megyünk, majd becsukom az ajtót. Ellie kacéran rám mosolyog, majd lassan lehúzza magáról a ruháját. Tekintetem rögtön a melleire téved és megnyalom az alsó ajkam. Hátranyúl, kikapcsolja a melltartóját, ami lassan a földre esik, így tökéletes mellei elém tárulnak.
Nyelek egy nagyot.
Gyorsan ledobok magamról mindent és a kabinba állok, majd ahogy leveszi a bugyiját, beáll mellém. A haja kissé takarja a melleit, így hátradobja és elmosolyodik, majd a vizet elkezdi magára folyatni. Szaggatottan kifújom a levegőt, legszívesebben itt és most magamévá tenném. De nem fogom, megmutatom, hogy kibírom!
Háttal áll nekem és előre hajol, hogy megmossa a lábait. Tudom, hogy direkt csinálja és élvezi. A férfiasságom kicsit hozzáér a fenekéhez, amin elmosolyodok és az alsó ajkamba harapok.
- Na, vidd innen a kukacod!
- Ez nem kukac, hanem anakonda - vigyorgok.
- Nevezd, aminek akarod - fordul felém és elmosolyodik. - Kezd állni, igaz? Hopp, vagyis már teljesen áll!
- Örülj, hogy nem nyomlak a falnak és baszlak meg keményen.
- Uh, pedig azt nagyon élvezném - motyogja a nyakamba, mire megfeszül a testem. Becsukom a szemem, próbálom magam tartani. Meg akarom mutatni, hogy nem vagyok egy hülye kanos állat, akit csak a szex érdekel. Még ha így is van...
- Ne kéresd magad - simítom végig a testét és megmarkolom a melleit.
- Nocsak, nem bírunk magunkkal? - mosolyog.
- Ez nem volt megtiltva. Ahogy ez sem - nyúlok a lábai közé és végigsimítom. - Hm, ahogy érzem, nem csak én izgultam fel - vigyorodok el.
- Én is kívánlak téged - harap az ajkába. Kicsit felnevetek, majd megmosom magam tusfürdővel, kimászok a kabinból, előveszek egy törülközőt és megtörülközök. - Most mit csinálsz?
- Nem akarom Louisék vizét fogyasztani. Kibírtam, nem basztalak meg - veszem vissza a ruháimat, majd rámosolygok és kimegyek.
- Nem hallottunk hangokat - néz rám Zayn.
- Mert nem volt semmi - mosolygok. - De asszem én megyek. Ellie fel van izgulva, valamelyik seggfej bemehet hozzá, szerintem örülne neki. Na császtok! - megyek ki és becsukom magam után az ajtót, s elindulok hazafelé a sötét utcákon. A kezem a zsebemben van, s az aszfaltot nézem. Fáj, hogy úgy bántam Jennyvel, és rossz volt látni a szemében a csalódottságot, de meg kell értenie, hogy engem nem szerethet. Nem tudnám viszonozni.
Ahogy elfordulok az utca végén, meglátok egy ismerős alakot. Egy gyönyörű alakot, hosszú haját, tökéletes járását. A szívem egy nagyot dobban. Teljesen olyan, mint ő. De az nem lehet. Azt mondták nekem, hogy elköltözött Londonból, pár héttel azután, hogy szakítottunk.
Biztosan csak képzelődöm a sok alkohol miatt. Felsóhajtok és a másik irányba megyek, mielőtt még Jessicanak szólítanék egy idegen lányt.

Késés - Az új fejezet HOLNAP ESTE érkezik

Drága Olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy csak most szólok, de ma már nem tudom hozni az új fejezetet, mert nagyon sűrű volt az egész hetem. Azonban nem szeretném, hogy megint sokat kelljen rá várnotok, így holnap este hozom!

Puszi, ~E

17. fejezet - Utolsó éjszaka

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 17. fejezettel. Köszönöm szépen a kommenteket és a pipákat is, valamint a 76 feliratkozót! Egy hét alatt 5-tel nőtt az olvasók száma, ami elképesztő érzés, nagyon hálás vagyok nektek mindenért! <3 Ez a fejezet szerintem elég lapos lett, nem tudom, hogy mi van velem, de ígérem, összeszedem magam. Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Az előző kommentekre most kezdek el válaszolni!

~ Ellie Wilkinson ~

Annyira jó nézni, ahogy Harry ölelgeti a húgomat és játszik az öcsémmel. Annyira boldoggá tesz, hogy ilyen jól kijönnek, és örülök, hogy köztünk is minden jól alakul. Igazából fogalmam sincs, hogy mi van. Együtt vagyunk vagy sem? Nem akarok rákérdezni, nem akarok elijeszteni. Talán csak idő kell neki, míg megszokja ezt, vagy csak jobban meg akar ismerni, esetleg kíváncsi, hogy érzi magát velem hosszú távon. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy hihetetlenül boldog vagyok.

Kezd esteledni, s az idő lehűl annak ellenére, hogy nyár van. Harry körém csavarja a törülközőjét, mire hálásan rámosolygok, s egy puszit adok az arcára.

- Isten ments, hogy megfázz, aztán pátyolgassalak - viccelődik, miközben kicsit megnyomorgat, amin muszáj nevetnem.

- Velem alszol, ugye? - mosolygok. Látom, hogy egy pillanatra elgondolkodik, majd lenéz a kisebb testvéreimre.

- Megengeditek, hogy én aludjak ma Ellievel? - guggol le Harry. Molly és Mike egymásra néznek, s egyszerre megrázzák a fejüket, mire a szemeimet az égnek emelem és felsóhajtok. - Biztos?

- Ellie velünk alszik - ölelnek át mindkét oldalról, én pedig sajnálkozva Harryre nézek. Halványan elmosolyodik, majd feláll.

- Sebaj. Majd túrok magamnak helyet Jenny mellett.

Látom rajta, hogy zavarja. Persze, hogy zavarja, hiszen Jenny mellett kell aludnia, és nem mellettem!

- Jó éjszakát - ad egy kis puszit az ajkaimra, majd elindul, de visszahúzom magamhoz és hosszasan megcsókolom. Belemosolyog, majd összedönti a homlokunkat és megsimítja az arcomat. - Aludj jól, édes.

- Nélküled nehéz lesz.

Látom, hogy az állkapcsa megfeszül és élesen beszívja a levegőt. Lassan elenged, majd mindenkitől elköszön és felmegy Jennyhez.

Egy kicsit, mintha meglepődött volna azon, amit mondtam. Vagy nem is tudom, de elég furcsán reagálta le...

~ Jenny Wilkinson ~

Estig a szobában vagyok, ki sem mozdulok. Nem érdekel, hogy talán soha többé nem jövök Párizsba. Tudom, ha kilépnék az ajtón, összetörne bennem minden.

Hirtelen nyílik az ajtó, mire az ágyon ülve összerezzenek, tekintetemet odakapom. Harry belép, a hajába túr, miközben becsukja maga után az ajtót. Értetlenül ráncolom a szemöldököm, de ő tudomást sem vesz rólam. Bemegy a fürdőszobába, s pár perc múlva hallom, hogy elkezd fürödni.

Lefekszem és betakarózom. Semmi kedvem beszélgetni vele vagy bármi mást dolgot csinálni.

Oké, ez nevetséges. Igazából legszívesebben egész éjjel csókolóznék vele, de tudom, hogy ezt nem lehet.

Harry hamarosan kijön a fürdőből, s szokás szerint vele együtt a csodálatos illata is a szobába van. A szívem hevesebben kezd verni, s rápillantok.

- A húgod és az öcséd Ellievel akar aludni - dobja magát mellém, de olyan messzire húzódik tőlem, amennyire csak lehet. Utálok vele haragban lenni, úgy érzem, mindjárt sírok, hogy nem ölel magához, nem csókol meg, vagy hogy egyáltalán nem szól hozzám.

Erőt veszek magamon, beszívom a levegőt és lassan kifújom. Beszélnem kell vele. Bocsánatot fogok kérni.

Nyelek egy nagyot, felülök és összeszedem minden gondolatomat. Nyitom a számat, hogy valami hangot kiadjak, de ebben a pillanatban nyílik az ajtó és apa benéz.

- Bocs, csak gondoltam, szólok, hogy holnap megyünk haza. Szóltak, hogy munkaügyben vissza kell menni Londonba, szóval reggel pakolhattok is be, amikor felébredtetek.

Felsóhajtok.

- Oké - motyogja Harry. Apa becsukja az ajtót, nekem pedig minden bátorságom elszáll, most már nem merek megszólalni. Harry felém fordul és felvont szemöldökkel veszi tudomásul, hogy ülök, nem pedig fekszem.

- Harry, én... - motyogom, de tovább nem tudok kinyögni egy szót sem. Mindent elfelejtek, ahogy a szemébe nézek, még akkor is, ha ő haraggal tekint felém. Nem érdekel.

- Ha megint azt akarod mondani, amit nem akarok hallani, inkább ne is erőlködj - fordul hasra, s átöleli a párnáját. Istenem, annyira eszméletlenül szexi, ahogy a takaró csak a csípőjén van, így az egész felsőteste elém tárul.

A fenébe, ez az utolsó éjszakánk itt, Párizsban! A szerelem városában! Nem lehet, hogy itt fekszik mellettem és dühös rám.

- Én csak... - Na jó, a fejemben nyilván bátrabb vagyok. - Nem szeretnék veled haragban lenni...

- Nem vagyunk haragban. Most örülsz? - motyogja monoton hangon. Felsóhajtok. Azt hiszem, feleslegesen erőlködöm.

Lefekszek és a másik irányba fordulok. Nem akarom őt idegesíteni, mert nyilvánvaló, hogy nem kedveli a társaságomat.

Becsukom a szemem, azonban aludni képtelen vagyok, túl hevesen ver a szívem.

Egy érintést érzek a derekamon, amibe beleremegek. Nem tudom, hogy képzelődöm-e, de nem merek megfordulni.

Végigsimítja a kezét a fenekemig, s óvatosan megmarkolja. Igen, biztos vagyok benne, hogy ez az ő keze. Nyelek egy nagyot, s a testem remegni kezd, a pulzusom és a légzésszámom emelkedik.

- Megmondhatod, ha szeretnél egy felejthetetlen, vad éjszakát - motyogja a fülembe, amitől a hideg kiráz. Egy gyengéd csókot ad a fülem mögé, ujjai a lábaim közé bandukolnak, s a bugyimon keresztül simogatni kezd. Egy szaggatott sóhajt hallatok, lassan hanyatt fordulok, s ő egyből fölém mászik, mohón megcsókol. Nem tiltakozom, sőt, rögtön visszacsókolom és a hajába túrok. Keze másodpercek alatt bejárja a testem minden részét, s érzem, hogy érintései, csókjai egyre jobban izgatnak.

Zihálni kezdek, ahogy húzza le rólam a felsőt, azonban hirtelen megáll és rám néz. Látom a szemében, hogy megijedt valamitől.

- Mi az? - súgom.

- Te jó ég, mit művelek?! - morogja magának, majd lemászik rólam. Nem szólalok meg, értetlenül nézek rá, s még kicsit zihálok. Teljesen felcsigázott. - Tudod, nem kellene kitenned a segged a takaró alól, és akkor nem izgulnék fel - fordul a másik oldalra. Felnézek a plafonra és egy mély levegőt veszek, a könnyeimet megpróbálom visszatartani.

A másik oldalra fordulok, átölelem a takarót, s csak nézem az ablakon beszűrődő fényeket, majd nagy nehezen végre álomba zuhanok.

Reggel arra ébredek, hogy Harry pakol a bőröndjébe. Hunyorogva felülök, beletúrok a kócos hajamba és az egyik szememet becsukom, túl erős a fény. Rögtön eszembe jutnak a tegnap esti emlékek, s óvatosan végigsimítom az ajkamat.

- Pakolj, nem akarom lekésni miattad a repülőt - húzza be Harry a bőröndjét, majd kimegy és szinte becsapja az ajtót maga után. Már szinte hozzászoktam a fájdalomhoz, amit akkor érzek, amikor így beszél velem.

Kimászok az ágyból, a fürdőben gyorsan összekészülök, majd bedobálom a cuccaimat a bőröndbe, amilyen gyorsan csak tudom, s kimegyek.

- Na végre, már utánad akartam menni - mondja apa. - Minden és mindenki megvan?

- Igen! - mondja egyszerre a két kisebb testvérem, mire halványan elmosolyodok.

Amíg apáék elintézik a dolgokat, mi kint várunk a hotel előtt. Fél szemmel figyelem, ahogy Harry és Ellie nevetgélve beszélgetnek egymással, de nem hallom, hogy miről.

Hamarosan fogunk egy taxit, elmegyünk a reptérre, s egy órán belül már a repülőn ülünk. Csak nézek ki az ablakon, s zenét hallgatok. Az a legrosszabb, hogy mindegyik dalszövegről ő jut eszembe. Nem merek ránézni, tudom, hogy most is Ellievel flörtöl.

Nézem a felhőket, próbálok teljesen kikapcsolni. Talán kellene keresnem valami jó cuccot, ami ellazít, itt a cigi már nem elég. Vagy innom kell. Szükségem van valami tudatmódosító szerre.

Miután leszállunk a gépről, hazamegyünk, s rögtön a szobámba rohanok. Annyira hiányzott már ez a hely, ahol egyedül lehetek, nyugodtan gondolkodhatok és senki nem zavar meg semmiben.

Lefekszek az ágyamra, s nézegetem a csuklómat. A H betű még tisztán látszik a karcolások mellett. Végigsimítom, s érzem, hogy a könnycseppek csípni kezdik a szememet. Ezernyi emléket felidéz, a legfájdalmasabbakat. Megjelenik előttem Harry arca, amint rájön, hogy szeretem őt. A szívem összeszorul, a testem remegni kezd. Nem akarok így élni.
Felpattanok az ágyról, veszek ki valamennyi pénzt a szekrényem aljáról, zsebre teszem és lemegyek.
- Elmegyek kicsit sétálni, majd jövök! - megyek ki a házból, meg sem várom a szüleim reakcióját. Egyenesen a bolt felé veszem az irányt.
Már nagyon rég nem voltam itt. Ahogy bemegyek, szinte filmként játszódik le előttem, ahogy kiskoromban hisztiztem anyának, vegyen nekem még egy csokit. Nos, igen, annak a sok csokinak meg is lett az eredménye...
Egy mély levegőt veszek, s elmegyek az alkoholos italok felé. Mivel egy üveg borral semmire se mennék, leveszek a polcról egy Jack Daniel's-t.
- Nocsak, te elmúltál már 18? - hallok egy ismerős hangot a hátam mögül, mire megfordulok és felsóhajtok. Louis és Liam állnak ott, Harry haverjai.
- Még nem - nézek le. - Ömm... megvennétek ezt nekem? - pillantok rájuk, s a farzsebemből előveszem a pénzt. Egymásra vigyorognak, majd Louis kiveszi a kezemből a piát és a pénzt.
- Ez sokba lesz neked, drága - indul el Louis a pénztár felé, én pedig követem. Megveszi nekem, a visszajárót a farmzsebembe teszem, s elindulok ki. - Hé, hé, állj csak meg! - jönnek utánam. Felsóhajtok, megállok és lassan feléjük fordulok. - Minek ez neked? - biccenti a fejét Louis a Jackre.
- Mert inni szeretnék? - húzom fel a szemöldököm és újra elindulok, de megfogja a karomat és  visszahúz.
- Harryvel?
A szívem gyorsan kezd verni, nyelek egy nagyot és lenézek. Érzem, hogy lassan elengedi a karomat, de még mindig várja a válaszomat.
- Nem. Egyedül.
- Nagyon nem jó ötlet egyedül meginni egy üveg whiskyt. Egy lánynak meg pláne - oktat ki Liam, mire rá emelem a tekintetem. - Valami baj van?
- Nincs semmi. Csak inni akarok.
- Akkor igyál nálam - mosolyodik el Louis. - Liammel úgyis halálra unjuk magunkat, és nem lenne szerencsés, ha egyedül innál valahol közterületen.
Felsóhajtok és lenézek. Nincs kedvem most társasághoz, de talán igaza van. És kisebb az esély, hogy meglát valaki, ha nem vagyok kint.
- Legyen - egyezek bele végül. Elvigyorodnak, majd elindulnak, én pedig követem őket és elmegyünk Louishoz.
Kinyitja az ajtót, előre enged, és ahogy belépek, nem hallok semmi zajt. Szóval egyedül leszünk, ez nagyszerű.
Lerúgom a cipőmet, majd bemegyünk a nappaliba. Kibontom az italt, a számhoz emelem és belekortyolok. Érzem, ahogy az alkohol végigmarja a torkomat, de ez a dolog érdekel a legkevésbé. Azt akarom, hogy mire ez az üveg kiürül, mindent elfelejtsek, ne legyenek problémáim.
- Csak óvatosan - szól rám Liam, miközben szinte úgy iszom a whiskyt, mint más a vizet.

- Csendben nem jó piálni - kapcsol be Louis zenét, mire elmosolyodok és újra meghúzom az üveget, s közben táncolni kezdek.
Nem sokkal később homályosan ugyan, de látom, hogy az üvegből már a fele hiányzik. Rápillantok a fiúkra, akik nyugodtan videojátékoznak, mintha én itt se lennék. De nem érdekel, amíg nem szólnak Harrynek.
- Na, elég piás vagy már? - kérdezi Louis, de nem néz rám, csak koncentrál a játékra.
- Hmm... azt hiszem.
- Király. Akkor add azt ide - nyújtja a kezét a kezemben lévő ital felé, mire szorosan megölelem az üveget.
- Nem! Ő az enyém! - biggyesztem le az ajkaimat. Felsóhajt, feláll és odalép elém.
- Add ide, neked már így is elég volt. Harry meg fog ölni.
- Harry... - lihegem, s bekönnyezek. Értetlenül ráncolja a szemöldökét, hátrapillant Liamre, akit szintén meglep a reakcióm. - Ahh... - ülök le a fotelba, megtámasztom a fejem és sírni kezdek.
- Most mi bajod van? - guggol le elém Louis. Szipogva az ujjaim közül ránézek.
- Szeretem őt, de ő ezt nem akarja. Utál engem és csak kihasznált! - kezdek el hangosabban sírni.
- Shh, ne sírj! - furakodik mellém, átölel és megsimítja a karomat. - Harry biztos nem utál, csak... nem szeret.
- Jól van, Louis, gratulálok a vigasztalós dumádhoz - forgatja meg a szemét Liam.
- Jól van na, nekem ez nem megy! Te vagy a jófiú, csinálj valamit!
- Csinálok is! Jenny, gyere ide - nyújtja felém a karját. Felállok, de kicsit meginogok, azonban szerencsére Louis megfog. Áttántorgok Liamhez, s ledobom magam mellé. - Nézd, lehet, hogy egy hónap múlva már teljesen el fogod felejteni Harryt. De nem szabad miatta sírnod, és... - végigsimítja a hegeket a karomon és rám néz. Gyorsan elhúzom a kezem és összefonom a karomat magam előtt. - Azok mik?
- Nem mindegy? Semmi közöd hozzá - nézek oldalra durcásan.
- Miért, mi az? - rángatja szét a kezeimet Louis, majd ő is megnézi az alkaromat, s Liamre pillant. - Miért bántod magad?
- Miért nem tudtok leakadni rólam?! - emelem fel a hangom, mire kicsit összerezzennek.
- Oké, oké, bocs! - emeli fel a kezeit Liam. - Azt hiszem, ez nehezebb lesz, mint gondoltam - sóhajt.