2015. március 29., vasárnap

1. fejezet - Vacsoravendégek

Drága Olvasóim!
Miután valamennyire sikerült túltennem magam Zayn távozásán (vagyis inkább még csak próbálok barátkozni a gondolattal), meghoztam az első fejezetet. Hihetetlen, hogy már most 21 feliratkozó van, ez rengeteg erőt ad nekem, és elmondhatatlanul jól esik, köszönöm! :') Valamint hálás vagyok az előző fejezethez érkezett kommentekért és pipákért is, nagyon örülök, hogy elnyerte a blog a tetszéseteket már az elején. További véleményeteket is várom, és lehet, hogy most egy kicsit gyorsan történik minden, de remélem, hogy ennek ellenére tetszeni fog. Jó olvasást!
Puszi, ~E

Untitled- Jenny! - rohan be a húgom Molly. A könnyeimet gyorsan letörlöm, mielőtt még észrevenné és kérdezősködni kezdene. Egy halvány mosolyt erőltetve nézek rá. Plüssmacija szokásához híven a kezében van, kis haja egy lófarokba kötve. Most is mosolygós az arca és piros, ezért is szeretem őt annyira, sugárzik belőle a boldogság. - Anya üzeni, hogy gyere le, mert nem sokára vendégek jönnek vacsorára, és vegyél fel valami normális ruhát!
- Rendben - sóhajtok. Szuper, egy újabb este, ahol jópofiznom kell, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Molly kiszalad és becsukja maga után az ajtót, így újra egyedül maradok a csendben. Feltápászkodok, s kinyitom a szekrényemet. Nem túl színes a választék, főképp feketéből, fehérből és szürkéből áll a ruhatáram. Nem vagyok valami csajos, inkább a laza cuccokat szeretem. Felveszek egy fekete cicanacit és egy fehér pólót, amin egy 'stay strong' felirat áll. Nos, igen, ez pont engem jellemez...
Gyorsan magamra kapom, átfésülöm a hajamat, s a tükör elé állok. Nem igazán tetszik, amit látok, de már megszoktam. Felsóhajtok, magamra erőltetek egy mosolyt és lemegyek a konyhába. A vendégek még nem érkeztek meg.
- Kicsim, jó, hogy jössz, megteríthetnél! - nyomja a kezembe a tányérokat anya, miközben siet kivenni a sütőből a húst. Lassan rakom le a tányérokat, melléjük az evőeszközöket és poharakat. A nővérem most is csak a telefonját nyomkodja, mint általában. Valószínűleg egy újabb sráccal fecseg. Velem ellentétben neki semmi baja nincs a fiúkkal. Mondhatni, akárkit megkap, akit akar. Ellie tényleg szép és életvidám lány, meg is értem, hogy kapkodnak utána a srácok.
- Ellie, könyörgöm, legalább most tedd le azt a nyomorult telefont! - szól rá apa, ahogy belép a konyhába.
- Jó, jó - pötyög még gyorsan valamit, majd lezárja. Apa Ellie felé nyújtja a kezét, jelezvén, hogy adja neki oda. A nővérem felsóhajt, és a szemét forgatva adja át a készüléket apának.
- Már itt is vannak! - néz ki az ablakon anya, a kezében lévő konyharuhát a pultra dobja és az előszobába megy, hogy beengedje őket, Mike és Molly pedig szaladoznak utána, mint általában. Hallom, ahogy nyílik az ajtó, s anya már be is invitálja őket a konyhába. A pultnak támaszkodok, körülbelül annyi kedvem van most ehhez a vacsorához, mint egy matekdolgozathoz.
Már épp azon gondolkodok, hogyan kéne megjátszanom a beteget, hogy felmehessek, amikor tekintetem megakad az ajtón besétáló srácon. Azt hiszem, egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni, a látvány még a tökéletestől is ezerszer jobb. Gesztenyebarna tincsei kuszán állnak, szemei úgy csillognak, mint a smaragd, s ahogy egy mosolyra húzza tökéletes ajkait, arcán megjelennek a gödröcskék. Egy egyszerű fekete pólót visel egy fekete csőnadrággal, ami a térdénél szakadt, lábán egy barna csizma díszeleg. Karját rengeteg tetoválás borítja, ami csak még vonzóbbá teszi, nyakában egy nyaklánc lóg.
Mire feleszmélek, már előttem áll, és a szemembe nézve mosolyog.
- Szia, Harry vagyok.
Egy hangot se vagyok képes kinyögni, s ahogy férfias illata átjárja a testemet, egyszerűen lefagyok. Fél méter van köztünk, közelebbről is van lehetőségem megcsodálni arcvonásait. Az ajkaimat beszédre nyitom, de hirtelen a nevemet is elfelejtem.
- A neve Jenny. Én pedig Ellie vagyok, szia - áll mellém a nővérem és Harryre mosolyog, aki végignéz rajta és kaján vigyorra húzza a száját.
- Anyámék nem mondták, hogy ilyen jó társaság lesz - lép közelebb a testvéremhez. Ellie egy önbizalommal teli mosolyt mutat felé, majd hosszú sötét haját hátradobja.
- Honnan tudod, hogy jó társaság vagyok? - húzza fel egyik szemöldökét, szája még mindig felfelé görbül.
- Nagyon úgy néz ki! De majd az este folyamán kiderül - kacsint. Lenézek a földre és képzeletben jól tarkón vágom magam. Jól van, Jenny, megint szépen lejárattad magad. Gratulálok!
Leülünk az asztalhoz, velem szemben van Harry, mellette pedig Ellie foglal helyet. Anya az asztalra teszi a meleg, gőzölgő ételt. Nyelek egy nagyot, érzem, hogy a gyomrom korog, viszont nem fogok sokat enni. Főleg előttük nem.
Vacsora közben a tekintetemet képtelen vagyok levenni az előttem ülő srácról. Édes, amikor nevet, és ahogy Elliere néz, szinte látszik a vágy a szemeiben. Csak az asztalon könyökölök és turkálok az ételben. Nem bírok egy falatot se lenyelni, pedig eléggé éhes vagyok, így csak vizet iszok.
- Kicsim, egyél - bök meg kicsit anya a könyökével, de csak a fejemet rázom.
- Nem vagyok éhes - motyogom. Körbenézek az asztál ülőkön, s egy mély levegőt veszek. Apa jól elbeszélget Harry szüleivel, nevetgélnek és régi sztorikat mesélnek egymásnak. Mike és Molly játszanak az étellel, mint általában mindennel, ami a kis kezük közé kerül, ezért ezen már meg sem lepődök. Harry pedig láthatóan flörtöl a nővéremmel, amit ő mosolyogva fogad. Gyűlölöm, hogy nem tudok semmihez sem hozzászólni, annyira kívülállónak érzem magam.
- Szívem, hoznál egy üveg bort? - mosolyog apa a nővéremre, aki bólint és feláll, majd megkerüli a széket, Harry pedig vigyorogva pásztázza a fenekét. Mélyen beszívom a levegőt. Fáj a tudat, hogy rám egyetlen srác se fog így nézni, mint rá. Én nem fogok tetszeni senkinek.
- Neked még nem is hallottam a hangodat. Elvitte a cica a nyelvedet? - mosolyog rám Harry, miközben fejét egy kicsit lejjebb emeli és a szemembe néz. Megrázom a fejemet és megköszörülöm a torkomat, próbálok nem teljesen gyökérnek és esetlennek tűnni, még ha az is vagyok...
- Nem - nyögöm ki az egyszavas és egyszerű válaszomat. Nem tudom tovább állni a tekintetét, lenézek a tányéromra. Még az étel több mint fele rajta van, de képtelen vagyok megenni.
- Nem vagy túl beszédes. Valami baj van? - kérdezi mély hangján, ami a dobhártyámat szinte simogatja.
- Nincs - teszem le a villát, majd felállok és felmegyek a szobámba. Nem kell megjátszania, hogy érdekli, mi bajom van. Még csak nem is ismer, szerintem már a nevemet is elfelejtette. Én meg nem lehetek ennyire hülye, ő csak egy srác, akit alig fél órája ismerek. Csak olyan, mint a többi, csak a külsőségek érdeklik, csak az a fontos számára, hogy egy lány tökéletes testtel rendelkezzen. Ebben biztos vagyok, az arcára van írva.
Az ágyamra dobom magam, a párnák közé dugom a fejem és mélyen felsóhajtok, a szemeimet lehunyom. Tuti, hogy Ellie és Harry között még ma este lesz valami, ha más nem, legalább egy puszi. A nővéremnek mindig annyira egyszerűen mennek a dolgai. Mondjuk 19 évesen szerintem nem viselkedik elég éretten a fiúkhoz. Habár ezt pont én mondom, aki még egy ölelést sem kapott egyetlen fiútól sem, az apukáját és a testvérét kivéve...
A párnám alól kiveszem a naplómat, kinyitom, és egy tollat véve a kezembe elkezdem írni, ami az eszembe jut.

Kedves Naplóm!
Azt hittem, a mai napon már nem történik semmi, ennek ellenére nagyon is történt. Anya vacsoravendégeket hívott, egy nőt, egy férfit és egy 20 év körüli srácot. És igen, itt kezdődik a probléma... A srác, Harry hihetetlenül helyes, elképesztően jó illata van és ellenállhatatlan mosolya. A hangjához hasonlót még sosem hallottam, szinte simogatja a dobhártyámat. És a szeme... mindegy, inkább elég lesz ennyi, a részletekbe nem akarok belemenni. Szóval odajött hozzám, köszönt és bemutatkozott, én pedig teljesen lefagytam, még a nevemet is elfelejtettem. Természetesen Ellie most is toppon volt, ő mosolyogva köszönt és bemutatkozott, az én nevemet is elmondta. Aztán egész vacsora alatt Harry és Ellie beszélgettek és nevetgéltek.

Na jó, igazából nem is értem, miért írom ezt le. Nem nagy dolog. Harry csak egy helyes srác, ennyi. Ellie meg... ő egy újabb ajándékot kapott a sorstól, ezt már megszoktam. Feleslegesen fújom fel a dolgot, Harry elmegy és remélhetőleg soha többet nem jön át. Ezalatt most azt értem, nem akarom, hogy a nővérem pasija bejöjjön nekem.

A naplómat visszacsúsztatom a párnám alá, majd hanyatt fekszek és a plafont kezdem bámulni. Próbálok mindent kiűzni a fejemből, egyetlen rossz gondolatot sem szeretnék. Viszont akármennyire is erőlködöm, egyfolytában Harry van a szemem előtt. Nem akarok beleszeretni, úgyse lenne köztünk soha semmi.
Tekintetem megakad az asztalomon lévő körzőn, ami a matekkönyvemen hever. Hezitálás nélkül kelek fel és rohanok oda, s ahogy a körző tűjét a csuklómhoz érintem, kopogást hallok. Értetlenül vetem tekintetemet az ajtóra.
- Ki az?
Lassan kinyílik, s Harry benéz rajta, így a körzőt visszarakom az asztalra. Aggódva néz rajtam végig. Tudom, szörnyen festek, nem kell még a sajnálkozása.
- Bejöhetek?
- Ömm... persze - megyek vissza az ágyra, s leülök törökülésben. Harry belép, az ajtót visszacsukja maga után, és az ágyam szélére ül, megtámaszkodik az egyik kezén és rám néz. A tekintete szinte éget, és csak reménykedem, hogy nem látszik rajtam, hogy mennyire zavarban vagyok.
- Anyád mondta, hogy jöjjek fel.
Hát persze. Magától miért is jött volna ide?! Anyának mindig mindenbe bele kell szólnia.
- Értem...
Kínos csend vesz minket körül, csak lefelé nézek és próbálok halkan, egyenletesen lélegezni. Sosem voltam még kettesben egy fiúval, fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem, vagy mit kellene csinálnom. Mindig csak Ellie-hez jönnek, ő annyira felszabadultan tud viselkedni a társaságukban.
- Min gondolkozol? - Harry mély hangja visszaránt a gondolatmenetemből, tekintetemet rá szegezem.
- Semmin, csak úgy mindenen.
Elneveti magát.
- Ez értelmes volt - mosolyog. Összeráncolom a szemöldököm, s zavaromban megvakarom a tarkómat. Ennyire nem lehetek gáz...
Harry felsóhajt és kicsit közelebb ül hozzám.
- A nővéredről már szinte mindent tudok, rólad meg semmit. Mesélj magadról!
Mi? Miért akar rólam tudni bármit is? Ez nevetséges. Biztosan csak meg akarja törni a csendet vagy nem tudom.
- Nem vagyok nagy szám, nem tudom, mit mesélhetnék - vonok vállat.
- Akármit. Például mit szoktál csinálni szabadidődben?
Elgondolkodok. Igazából semmi érdekeset nem szoktam, de azt mégse mondhatom, hogy vagdosom magam és a naplómat írom egész nap, amikor nem iskolában vagyok.
- Tanulok - mondom ki az első dolgot, ami eszembe jut. Mivel Ellie már nem, a kis tesóim pedig még nem járnak iskolába, én vagyok az egyetlen a családban, aki tanul.
- Szóval egy okos csaj vagy. Na, az jó - mosolyog. Okos? Ez nevetséges. Egy halvány mosolyt erőltetek. - Buli?
- Hm? - nézek rá.
- A bulival hogy állsz? Milyen gyakran jársz?
Felsóhajtok, ahogy végigfutnak az agyamon az emlékek. Egy-két éve még minden rendben volt, pár barátnőmmel jártunk kisebb klubokba iszogatni és táncolni, viszont már őket is elveszítettem. Szerettem a szombat estéket, bár akkor se volt semmi közöm a fiúkhoz. A többiek minden buliban felszedtek valakit, amíg én csak magamban ittam.
- Már rég nem voltam.
- Wow. Nem is értem, Ellievel hogy lehettek testvérek - nevet kicsit. Ez a mondata a szívemig hatol. Igen, tudom, hogy a tökéletes ellentéte vagyok Ellienek, tudom, hogy ő tökéletes, én pedig a legkevésbé sem vagyok az. Tudom, nem kell elmondani! - Elliet már elhívtam a holnapi buliba, ha gondolod, gyere te is.
- Még átgondolom - vágom rá, pedig eszemben sincs elmenni. Nem akarom ott rontani a hangulatot.
- Jenny! Kölcsön adod az MP3 lejátszódat? - jön be a nővérem már pizsamában, ami egy nagyon rövid nadrágból és topból áll. Harry szeme felcsillan és elmosolyodik, miközben tekintetét végigvezeti rajta.
- Persze, ott van a fiókban, vedd ki! - mutatok az asztal felé. Hálásan rám mosolyog, majd odamegy az asztalhoz, s lehajol, hogy kihúzza a legalsó fiókot. Harryt nézem, aki az alsó ajkát harapdossa, miközben Ellie fenekét lesi.
Ahogy megtalálja, amit keresett, felegyenesedik, megfordul, s ahogy Harryvel találkozik a tekintete, mindketten szélesebben mosolyognak.
- Jössz? Megmutatom a szobámat - kacsint rá Ellie.
- Persze! - pattan fel rögtön Harry és kiviharzanak a szobámból, így engem egyedül hagyva a csenddel, ami számomra a legjobb társaság.

24 megjegyzés:

  1. Szia ~E!
    Először is azt szeretném elmondani, hogy imádom a Blogod/blogjaidat!
    Másodszor, benne lennél egy cserébe? Kérlek nálam válaszolj! ^^
    Bocsi, hogy nem chatben írtam. De teloról vagyok!
    Blog; http://the-dark-side-of-lfe.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszenek. :)
      A blogodat pedig nem engedi megnyitni!
      Puszi, ~E

      Törlés
  2. Már most utálom Ellie-t -.- Már megint annyira imádtam hogy az hihetetlen :) Nagyon tehetséges vagy ;) Siess <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, és nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy! <3
      Puszi, ~E

      Törlés
  3. nagyon jó rész lett :) már az első részben unszimpatikussá vált Ellie. alig várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Ma hozom a harmadik fejezetet, sajnálom, hogy csak most válaszolok erre.
      Puszi, ~E

      Törlés
  4. Kedves ~E!
    Már a prológusnál éreztem, hogy ez a blog nagyon jó lesz, és tényleg! Nagyon várom a következő rész, kíváncsi vagyok a folytatásra. <3
    Puszi Adri :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Adri!
      Jaj, nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen! Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet már az elején. :)
      Puszi, ~E

      Törlés
  5. Ne már. Pont Ellie? De Jenny sokkal szebb nála. Nem értem én Harry-t, egyáltalán. De persze ízlések és pofonok. Szegény Jenny, jó zavarban lehetett. De igazából ismerős az érzés. Teljesen. Hála neked már 11 követőm van a blogomon. Nagyon hálás vagyok neked. Szeretlek.
    Sok puszi: Timi. ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Harry is csak egy pasi, és ők néha érthetetlenek. :) Szerintem mindenkinek, vagyis a lányok többségének ismerős az a dolog, amit Jenny átél. Örülök, hogy tudtam segíteni! Tudod, hogy én is szeretlek! <333
      Puszi, ~E

      Törlés
  6. Sziaa:) már most nagyon imádom a blogod:) egyszerűen fantasztikus<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :) <3
      Puszi, ~E

      Törlés
  7. Drága ~E!
    Egyszerűen imádom ezt a blogodat is csak úgy mint a többit.Tetszik, hogy már a szori elején tükröződik a karkterek személyisége. Tudod, hogy te vagy a példaképem írás szempontjából, szeretnék úgy alkotni ahogy te, vagy legalábbis csak hasonlóan. Tudom, hogy ebből a blogból is a legjobbat fogod kihozni és a szived-lelked benne lesz.
    Ui.: Annyira örülök, hogy te vagy a bff-em. Imádlak!
    Puszii <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Szuszu!
      Tudod, hogy nekem nagyon sokat számít a véleményed, ezért nagyon örülök, hogy tetszik! Igazából sose mondtad ki, hogy én vagyok írás terén a példaképed, de ez most nagyon jól esett. :) Nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy! :)
      Ui.: Én is örülök, hogy 10 éve egymásra találtunk. Imádlak! <333
      Puszi, ~E

      Törlés
  8. Kedves~E!
    Imádom ezt a blogot! Az egész át jár, látom magam előtt Jenny ágyát, az asztalt, az ajtót, mindent. A dark secrets- nél is láttam mindent, "csak" ennyire szépen írsz és mutatsz be mindent. Gratulálok már az első részhez is! (Ellie egy ribi, utálom őt)
    Azt hiszem csinálni fogok egy fiókot csak hogy feliratkozhassak.
    Üdv.- N

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves -N!
      Örülök, hogy tetszik. Egy írónak mindig az a célja, hogy az olvasó bele tudja magát élni a helyzetbe, hogy el tudja képzelni az egészet, szóval most nagyon boldog vagyok, hogy te mindent láttál magad előtt! Nagyon szépen köszönöm! :)
      Puszi, ~E

      Törlés
  9. Válaszok
    1. Szia!
      Ma hozom a harmadik fejezetet, ne haragudj, hogy csak most válaszolok erre.
      Puszi, ~E

      Törlés
  10. Drága ~E !
    Az előző blogod is olvastam, de sajnos sosem jutottam oda, hogy kommenteljek.Most viszont, az új blogodon jelentkezem:)
    Csodás rész lett.Még nekem is rosszul esett amit Harry művelt Ellie-vel.Annyira Jenny helyében éreztem magam, és hirtelen annyira rossz érzésem lett, ahogy belegondoltam milyen lehet Jenny-nek...
    Gyönyörűen írsz, tökéletesen leírod az érzéseket, és történéseket.
    Siess a következő fejezettel.
    Millió puszi, Aurora

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Aurora!
      Örülök, hogy azt is olvastad, de annak még jobban, hogy most írsz. :)
      Nagyon szépen köszönöm! Ha tényleg bele tudtad maga élni a történetbe és érezted azt, amit Jenny, akkor boldog vagyok! Ha majd Jenny boldog lesz, remélem, hogy azt is át fogod érezni, nem csak a fájdalmát. :)
      Ma hozom a harmadik fejezetet, ne haragudj, hogy erre csak most válaszolok!
      Puszi, ~E

      Törlés
  11. Nagyon nagyon jo,imadom☺ Ellie rogto unszimpatikus volt,tipikusan az a ribis fajta aki azt hiszi mindent megkap! Jennyt meg annyira sajnalom.Remelem megjon majd egykicsit az onbizalma es kiall magaert. Remek sztori es nagyon ugyes vagy!!! Alig varom az uj reszt! ❤��☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy már az elején elnyerte a tetszésedet! Elliet pontosan ilyenre próbáltam formálni, szóval örülök, hogy sikerült és rögtön leesett nektek, hogy ő milyen fajta. :) Ma hozom a harmadik fejezetet, ne haragudj, hogy erre csak most válaszolok!
      Puszi, ~E

      Törlés
  12. nagyon jó ez a blogod is. remélem hamarosan jön a következő rész. már nagyon várom *-* imádom a blogjaidat. csak így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik. :) Ma hozom a harmadik fejezetet, sajnálom, hogy erre csak most válaszolok!
      Puszi, ~E

      Törlés