2015. december 21., hétfő

36. fejezet - Ráncos kezek

Drága Olvasóim!
Késve, de itt vagyok a 36. fejezettel. Köszönöm szépen a kommenteket, pipákat és a 126 feliratkozót! Imádlak titeket, még mindig ti vagytok a legjobbak! <3 Hálás vagyok a támogatásért, és a türelmetekért is, de remélem, hogy a rész kárpótolni fog! Nem hosszú és nem is történik benne sok minden, de a következőben már igen.
A múlthetem viszonylag jól telt. Nem történt igazából semmi érdekes, egész héten dolgozatot írtam, viszont szombaton kicsit túllőttem a célon. Nem ittam sokat, csak kevertem az ütősebbnél ütősebb italokat, és ez okozta a "vesztemet". Szerencsére baj nem történt, és mindenre emlékszem. Azt hiszem, jól kezdtem a szünetet... :D
Remélem, hogy a szünetben ti is jól fogjátok magatokat érezni, és az ünnepek is jól telnek majd!
Jó olvasást! :)

Percekig ülök a földön, az agyamon ezerféle gondolat fut át.
Az egész életem hazugság volt.
- Kicsim, minden rendben? - kiabál anya a konyhából. Gyorsan megtörlöm a szemem, a papírt a pizsamám zsebébe teszem és visszacsukom a doboz tetejét. Egyelőre még nem akarok rákérdezni.
Gyorsan kiviszem a konyhába a dobozt, de nem nézek rájuk.
- Megyek, bepakolok a bőröndömbe - fordulok sarkon és felsietek az emeletre, be a szobámba és magamra zárom az ajtót. Felsóhajtok és szaggatottan fújom ki a levegőt. A nagyitól fogom megkérdezni ezt az egészet, mert ő nem fog nekem hazudni. Bár ezek után inkább benne se bíznék...
Előveszem a bőröndöt és miközben pakolom - vagyis dobálom - a ruháimat, az agyam folyamatosan kattog. A gondolatmenetemet a csengőhangom szakítja félbe, s ahogy meglátom, a képernyőn Harry neve villog, a szívem egy nagyot dobban, s felveszem.
- Szia, kicsim! - hallom mély hangját, ami olyannyira kómás, hogy maximum pár perce ébredhetett föl, és máris én vagyok az első gondolata.
- Szia - mosolyodok el.
- Délután ráérsz, ugye?
- Igazából pár napra meglátogatjuk a nagymamámat, de fogalmam sincs, hogy mikor indulunk. Szerintem nem soká...
- Pár nap?! - vág a szavamba. - Te jó ég, annyit nem bírok ki nélküled!
A mellkasomat melegség tölti el, a szemeim kissé megtelnek könnyekkel. El sem hiszem, hogy ezt mondja, azt meg főleg, hogy komolyan is gondolja.
- Én se nélküled... de muszáj lesz.
- Ajj... - hallom mély sóhaját. - Nem jössz át addig, amíg nem mentek?
Körbenézek a szobámban, ahol szét vannak dobálva a ruhák, amik arra várnak, hogy kiválogassam őket.
- Be kell még pakolnom, úgyhogy gyere te! - vetem fel az ötletet, amibe rögtön bele is egyezik.
- Pár perc és ott vagyok! Puszi! - rakja le.
Rögtön a tükör elé állok, az arcomra kenek alapozót, korrektort, kihúzom a szemem és egy kis szempillaspirállal hosszabbítom meg szempilláimat. Az ajkaimra egy kevés szájfényt teszek, majd kifésülöm a hajamat.
nike, fashion, and body képMivel még pizsamában vagyok, a szétdobált ruhák közül választok egy melegítőnadrágot és egy fehér pólót, amit magamra kapok. Ezt mind épp időben, ugyanis Harry ebben a pillanatban belép a szobámba, s mosolyogva magához húz, ad egy lágy csókot.
- Szia, szépségem - paskolja meg a fenekemet, mire felkuncogok. - Hiányoztál.
- Te is nekem - ölelem meg szorosan, amit rögtön viszonoz. Beszívom kellemes illatát, ami rám nyugtató hatással van, s felnézek a szemébe. Mindketten elmosolyodunk.
- Segítsek bepakolni? - simítja ki a hajamat az arcomból.
- Ja, nem ártana - nézek körbe a kupin. Elengedjük egymást, s elkezdjük a ruháimat betenni a bőröndbe, ami nem kell, azt pedig a szekrénybe.
- Valami baj van? - néz rám, miközben összehúzza a bőröndömet. - Csendes vagy és feszültnek tűnsz.
Felsóhajtok és a hajamat a fülem mögé tűröm. Tudom, hogy neki elmondhatom, de rossz beszélni róla.
Lehajtom a fejemet. Érzem, hogy gombóc van a torkomban, a könnyeimet nem bírom visszatartani.
- Ó, kicsim! - lép hozzám és magához húz, s én zokogni kezdek. Megsimítja a hátamat és a fejem tetejére ad egy puszit, szorosan ölel védelmező karjai közé.
Percek múlva próbálok kicsit erőt venni magamon, s könnyes szemekkel nézek föl rá. Megsimítja nedves arcomat. Szaggatottan kifújom a levegőt és nyelek egy nagyot, hogy meg bírjak szólalni.
- Engem... örökbe fogadtak - mondom remegő hangom.
- Mi?! Ezt mégis honnan veszed?
Mivel elmondani nem bírom, előveszem a papírt és a kezébe adom. Összeráncolt szemöldökkel olvassa végig a sorokat, majd a szemembe néz és újra a papírra.
- Ez... - kezdi el, azonban nem fejezi be. Nem tud mit mondani.
- Az egész életem hazugság volt - ülök le az ágyra, megtámaszkodok a könyökömön és az arcomat a tenyerembe temetem. Leül mellém és simogatni kezd.
- Ez nem igaz, csak... - sóhajt. - Nézd, lehet, hogy biológiailag nem ők az igazi szüleid, de felneveltek, és...
- Hazudtak nekem! - emelem föl a hangomat és ránézek. - Egyedül te vagy az életemben, aki számít, senki és semmi más!
Megfogja két oldalt az arcomat, s szenvedélyesen megcsókol. Beletúrok puha tincsei közé, s gondolkodás nélkül mászok az ölébe. Fogaim közé veszem alsó ajkát, s kissé meghúzom.
- Hmm... baby, ne csináld - morogja mély hangon, miközben végigsimítja a combomat. Nem hallgatok rá, elkezdem csókolgatni a nyakát, s hanyatt döntöm őt az ágyon. Belemarkol a fenekembe, csukott szemmel, halkan zihálva élvezi tetteimet. Lassan elkezdem kicsatolni az övét, mire megfogja a csuklómat és a szemembe néz. - Ne, most tényleg nem erre van szükséged - húzza el a kezemet, majd magához ölel. Becsukom a szemem, hallom, ahogy a mellkasában hangosan ver a szíve.
Csak fekszek rajta, nem szólunk egy szót sem, mégis úgy érzem, örökre így akarok maradni. Rájöttem, hogy nincs senkim - se barátaim, se családom. Egyedül ő maradt nekem, és nem akarom, hogy valaha is véget érjen. Vele akarok lenni, feleségül menni hozzá, gyerekeket szülni, együtt megöregedni.
Örökre szeretni.
- Amint hazaértek, az legyen az első, hogy szólsz nekem, rendben?
Kicsiket bólogatok és az ajkaira adok egy puszit.
Nyílik a szobám ajtaja, Mike és Molly ugrándozva jönnek be.
- Harry! - kiált fel örömében a húgom, felugrik az ágyra és félretúr engem, hogy ő bújhasson Harryhez. Ezen muszáj elmosolyodnom, azonban fájdalomként hasít belém a tudat, hogy nem a vérszerinti testvéreim.
- Szia, hercegnő! - mosolyog Harry Mollyra és az arcára ad egy puszit. - Hallom, mentek a nagyihoz!
- Igen - mosolyog Molly. Mike is rámászik Harryre.
- Nézd, milyen autóm van! BMW! Olyan, mint a tiéd, csak kisebb! - mondja büszkén az öcsém, mire Harry felnevet.
- Majd ha nagy leszel, megtanítalak vezetni, jó? - nyomja meg az öcsém orrát. - És majd a nővéredet visszük mindenhova - mosolyog rám, s megjelennek a gödröcskék az arcán.
- Jó! - mosolyog Mike, majd a kisautójával brümmögve átszalad a szobájába.
- Ja, Jenny, anya azt mondta, hogy nem sokára indulunk! - néz rám a kislány, miközben Harry hasán ül.
- Oké, akkor menj, te is pakolj be - simogatom meg puha kis pofiját.
- Jó - ad még Harrynek egy puszit, majd leugrik róla és kiszalad. Harry rám néz, felül és ad egy csókot. - Segítek levinni a bőröndödet.
- Köszi - mosolygok halványan.
Kimászunk az ágyból, Harry könnyedén felkapja a bőröndömet és lemegyünk.
- Vegyetek érzelmes búcsút egymástól, pár nap és újra találkoztok - mosolyog anya. Anya.... Nem is tudom, hogy szólíthatom-e őt így.
Ránézek Harryre, átölelem a nyakát, ő a derekamat, s hosszasan, gyengéden, szerelmesen megcsókol.
- Na, elég, menjünk most már! - hallom apa hangját, s kicsit arrébb lök minket, ahogy viszi ki a bőröndöket. Harry rám mosolyog és megsimítja az arcomat.
- Ne feledd, szeretnek téged, ahogy én is - mondja halkan. Felsóhajtok és a kezemet a kezére teszem, a hüvelykujjammal megsimítom.
- Szeretlek, Harry.
- Én is szeretlek, Jenny - néz mélyen a szemembe, aminek hatására a szívem hevesebben kezd verni, mint eddig.
Apa dudálni kezd a kocsiból, mire megforgatom a szemem és felveszem a cipőmet.
- Majd hívlak - nyom még egy utolsó puszit az ajkaimra, mielőtt beülök a kocsiba.
A többórás úton zenét hallgatok és nézek ki az ablakon, ahogy elhaladnak mellettünk a fák, az autók és gyalogosok. Harry autójában jobban szeretek ülni, sokkal jobban érzem magam. Ő legalább nem hazudott nekem 17 éven át...
Megérkezünk a faluba, ami ezernyi emléket idéz fel. Amikor kislányként jöttem ide, boldogan játszottam a kutyával, kártyáztam a nagyival, segítettem neki sütni.
Megállunk a ház előtt, kiszállunk a kocsiból, s én máris sietek az ajtóhoz, hogy csengessek.
Pár perc múlva kinyílik, s egy idős, mosolygós nénivel találom szemben magam, akit teljes szívemből szeretek.
- Nagyi! - ölelem meg őt.
- Istenem, Jenny, de sokat nőttél!
- Nagyiiii! - szaladnak oda a kicsik is.
- Jaj, kincseim! - öleli magához az ikreket, s szemeiben látom, hogy könnycseppek csillognak. Örömkönnyek. - Annyira hiányoztatok!
Anyáék behordják a bőröndöket, kipakolnak, s elfogyasztjuk a nagyi finom szendvicseit.
Egész késő estig beszélgetünk. Vagyis ők beszélgetnek, én nem szólalok meg, csak ha kérdeznek.
Szó nélkül állok föl, s kimegyek a teraszra, ahol leülök a székre. Bámulok a sötétbe, a csönd összefolyik a tücskök ciripelésével. Hűvös szellő fújdogál, a fáj leveleinek suhogása csapja meg a fülemet. Itt teljesen más illat van, mint nálunk. Érzem, hogy sok a növény, hogy alig van autó.
Nagyi megjelenik mellettem, s lassan leül a mellettem lévő székre.
- Olyan csöndben voltál egész nap. Valami baj van, igaz? - teszi remegő, ráncos kezét az enyémre, s megsimítja. Sóhajtok és nyelek egy nagyot.
- Ha elmondok valamit, megígéred, hogy köztünk marad? - nézek rá.
- Hát persze, mondd csak.
- Én... megtaláltam azt a levelet, amit régen írtál anyáéknak, és... és amiből kiderült, hogy örökbe fogadtak...
Várom, hogy esetleg nevessen, és azt mondja, nem igaz. Hogy az egy vicc volt, vagy teljesen másnak szánták a levelet. De nem. Csendben ül és csak néz rám, a hallgatása mindent elárul.
- Nem akartuk, hogy így tudd meg... - szólal meg végül. Minden reményem szertefoszlik, minden hitem elszáll. - A szüleid feladata lesz ezt elmondani, nem az enyém.
- De én nem akarok erről beszélni...
- Elhiszem, szívem. De kérlek, értsd meg őket, és ha sorra kerül, hagyd, hogy elmagyarázzanak neked mindent! Ígérd meg! - szorítja meg a kezemet.
- Jó - sóhajtok és lehajtom a fejemet.
- Na és mesélj csak, mi van azzal a bizonyos Harryvel, akit a testvéreid emlegetnek? - mosolyodik el.
- Ő a barátom és nagyon aranyos - nem bírom ki, hogy ne mosolyogjak, amikor róla beszélek.
- Jó látni, hogy szereted - simítja meg az alkaromat. - Holnap beszélünk együtt a szüleiddel az örökbe fogadásról, jó?
Felsóhajtok és bólintok. Tudom, hogy nagyon nehéz beszélgetés lesz, de jobb túlesni rajta minél előbb.
De legalább a nagyi szeretete, s gyönge, ráncos kezei megvigasztalnak.

23 megjegyzés:

  1. Fhuu...nekem nagyon zeszik es jol irsz! Boldog karit!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :) Boldog Karácsonyt!
      Puszi, ~E

      Törlés
  2. Ismèt nagyon jó részt írtal mint mindig :) imadom a blogod és tehetséges író vagy :) ez az örökbefogadós dolog nagyon meglepett az előző részbe is de biztos hogy kiderül hogy miért fogadták örökbe :) és nagyon örülök annak hogy Harryvel összejöttek :$ *_* :D nagyon cukik együtt :3
    Imádom a blogod és téged is Boldog Karácsonyt :) ����

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jaj, de aranyos vagy, köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :) Igen, hamarosan kiderül, és örülök, hogy meg tudtalak vele lepni!
      Én is imádlak téged! Boldog Karácsonyt! <3
      Puszi, ~E

      Törlés
  3. Nagyon jó rész lett Harryvel szerncsére jól kijön szerintem a nagyi hatására kicsit lecsillapodott rrmélem ezt tőled tudom meg.
    Várom a kövit Boldog karit.��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! A nagyi lelkileg biztosan támogatni fogja. :)
      Boldog Karácsonyt!
      Puszi, ~E

      Törlés
  4. Drága-drága ~E!

    Annyira imádom a blogodat... annyira tehetséges vagy az írásban, hogy az eszméletlen... :) ez a rész is (mint az eddigiek is) nagyon-nagyon elnyerte/ elnyerték a tetszésemet...
    A nagyiról annyit, hogy imádom, ahogy a nagyi gondoskodik Jenny-ről.. annyira édes tőle... nagyon várom a következő részt... :) Boldog karácsonyt és boldog új évet!! :) ♥♥♥♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cintia!
      Jaj, de édes vagy, el sem hiszed, milyen jó érzés ezt olvasni, köszönöm! Örülök, hogy tetszik! :)
      A nagyi tipikus nagyi. :D Vagyis szerintem a legtöbb nagymama imád gondoskodni az unokájáról.
      Kellemes Ünnepeket! <333
      Puszi, ~E

      Törlés
  5. Uristeeen cuki de en meg mindig Lout hianyolom es sajnalom :( fhu basszus hasonlitasz ram/vagy en rad. Olyan szinten berugtam Szombaton. Bar en veled ellentetben sokmindenre nem emlekszem😂😂 de nagyon jo buli volt es vegre sikerult kikapcsolodnom par orara. Egyebkent Louistol fuggetlenul nagyon aranyos resz lett es kivancsi vagyok, hogyan fogjak kozolni a szuleik. Nagyon boldog karacsonyt es boldog uj evet.❤❤
    Puszi: Ami xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Louis is hamarosan újra felbukkan a történetben! :)
      Hú, örülök, hogy nem én voltam az egyetlen, aki részegre itta magát. Én az emlékeimmel általában úgy vagyok, hogy amire nem emlékszem, az nem történt meg, akárki akármit mond. :D
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Kellemes Ünnepeket! <33
      Puszi, ~E

      Törlés
  6. Nagyon szupi lett:) mikor lesz az ùj rèsz? Boldog ünnepeket!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) Vasárnap hozom a következőt. Kellemes Ünnepeket!
      Puszi, ~E

      Törlés
  7. Imádoom *-* Úgy sajnálom Jennyt. Ahj... Szegény.. Én is sírtam egy kicsit. Harry viszont nagyon édes ;) Várom a kövit. És boldog karácsonyt! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, és hogy át tudtad érezni Jenny helyzetét! Én is úgy gondolom, hogy Harry nagyon édes. :)
      Boldog Karácsonyt! <3
      Puszi, ~E

      Törlés
  8. Istenem, fogalmam sincs mivel kezdjem, mert annyi, de annyi minden van a fejemben!
    Talán kezdem ott, hogy Harry nagyon édes volt az elején. Olyan aranyos, ahogy próbálja nyugtatni Jennyt! Én is akarok ilyen pasit! :)
    Ha már Jennynél tartunk. Szerintem egész jól kezelte a helyzetet, én pl. biztos tomboltam volna. ;)
    Hmm, ezt a nagymamás részt olvasva nekem a dédim ugrott be, pedig a nagyszüleimmel is szoros a kapcsolatom. De nem tehetek róla, pont úgy írtad le, mint ahogy mi is ültünk egyszer, csak mondjuk én kisebb voltam, mint Jen. ;D
    Remélem Jenny ezek után megérti majd, hogy nem számít, kik az igazi szülei, ha azok eldobták őt, vagy ne adj Isten, meghaltak - ha az örökbefogadói szeretik őt akkor minden rendben van.
    Oké, nem akartam ennyire nyálas lenni, de úgy néz ki, sikerült. ;) Na, puszi, drágám, és boldog karácsonyt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Azt hiszem, elég sok lány szeretne olyan pasit, mint Harry - főleg most, hogy megmutatta az aranyos, édes oldalát. :)
      Jenny ahhoz képest egész jól fogadta, de a neheze még hátra van.
      Akkor egy emléket idéztem fel? :D Nekem is inkább a dédmamámra hasonlít, mint a nagymamámra, de szerintem csak azért, mert a nagymamámnak még nem ráncos a keze, még nem annyira öreges, mint Jenny nagyija.
      Jennynek még beszélnie kell erről a szüleivel, ami nagyon nehéz lesz, de a következő részből kiderül, hogyan alakul. :)
      Boldog Karácsonyt!
      Puszi, ~E

      Törlés
  9. Szia!
    Kicsit megkésve ugyan,de annál nagyon lelkesedéssel,írom a kommentet,ne haragudj ha összekeverném a dolgokat,csak annyi blogot olvasok,hogy néha össze kavarodok.Nah de ennyit erről.
    A részről..először is nagyon tetszik,hogy Harry olyan kedves,és törődően bánik Jennyivel,és olyan szívszorító,hogy már csak ő maradt Jennyinek,pedig a családja is szereti biztosan.Nagyon kíváncsian várom,mi lesz a családi beszélgetésből,és,hogy mi lesz az egész végkimenetele.Összefoglalva mindig ismétlem magam,fantastic love story.Csak jókat kívánok továbbra is.
    ui.Boldog Karácsonyt,és remélem téli hangulatod van,ha már nekem nem.:*
    xx
    KK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem számít, mikor írsz, nekem mindig ugyanolyan sokat fog jelenteni, és mindig válaszolok is rá! :)
      Már tényleg csak Harry maradt Jennynek, és ezt mindketten felfogják és értékelik is, csak kérdés, hogy meddig! A családi beszélgetés a következő részben megtörténik, majd kiderül, hogyan alakulnak a dolgok.
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :)
      Boldog Karácsonyt!
      Puszi, ~E

      Törlés
  10. Drága, Egyetlen, Fantasztikus, Kedves E~-m!

    Idejét se tudom már, hogy mikor írtam neked. Nagyon sajnálom, de teljesen el voltam havazva. Remélem nem nagyon haragszol, de azt bizton állíthatom, hogy – régi szokásomhoz híven – vasárnap délutánonként folyamatosan frissítve az oldalt, majd az elsők között olvasva el a csodásabbnál csodásabb részeket.
    Egyszerűen imádtam. Kezdve Louis segítéseit (van ilyen szó?), Harry kedvességét, szerelmességét, Jenny rajongását, majd csalódásait. Egyszerűen minden részt izgatottan vártam. De kanyarodjunk is ide ehhez a részhez. Te jó ég! Annyira sajnálom szegény lányt és kicsit bennem van az is, hogy Harry nem fogja megcsalni, de jó sok „vipera” és féltékeny szemek fognak rá várni az iskolában és azt is kinézem, hogy el fog hinni mindent és bántani fogja magát, ami lehet, hogy végzetes is lesz. Aztán tuti rohadt messze járok. :D De ez most nem is lényeges, hanem az, hogy örökbe fogadták a lányt. Úgy örülnék neki, ha kiderülne, hogy Louis tesója lenne és Louis az elején nem hinne neki, de egy-két kivizsgálás után bebizonyosodna. De azt is kinézem, hogy Louis akkor se fog neki hinni és nagyívbe kerülni fogja. Vagy lejáratja az egész iskola előtt és utána jön rá/tudja meg, hogy Jenny az igazi testvére. Bár kicsit abszurd lenne, hogy már lefeküdtek egymással és az vérfertőzés, de ha már nem lehetnek együtt, mert Jenny Harry-t szereti és fordítva is, akkor már legyenek ilyen kapcsolatba. Annyira kis cuki volt vele annó Lou és annyira más lett, úgyhogy muszáj. Meg, ahogy megtudtuk neki sem volt az eddig leélt élete szuper, úgyhogy. :D Harry-nek meg melegen ajánlom, hogy vigyázzon Jennyire és ne bántsa meg. Bár kicsit úgy érzem, hogy valami kis gubanc lesz a fiúval. Akár az is, hogy akivel annó lefeküdt, az a kocsmás csaj az terhes lesz, de ott van még Jessica és Luke is. Simán kinézem, hogy valami rendőrségi bajba kerül Harry, azért mert Jessica meghalt túladagolásban és ő a felelős vagy hasonló.:D Egy pöppet elég nagy a fantáziám. :DDD Bár biztos vagyok benne, hogy valami frappánsat kitalálsz, olyat, amire nem is gondoltam/tunk. :D De azért örülnék és lenne egy büszke fejem és egy felkiáltásom, hogy „Hoppácska, erre én is gondoltam” és falnám a sorokat, hogy az elképzelt szituációhoz, milyen párbeszéd menne és milyen helyszínek. Viszont, ha nem így lesz dunsztom sincs, hogy mi lesz. :DDDDD Arra tuti, hogy a következő részben a „szülők” mit mondanak. Vajon miért fogadták örökbe Jenny-t? Talán azért, mert azt mondták az orvosok az anyukának, hogy nem lehet gyereke? Vagy Jenny igazi szülei családjában voltak tiltások? Gondolok itt arra, hogy a nagyszülők adták örökbe az unokát, mert nem akarták a valódi szülőknek az életét tönkre tenni, mert túl fiatalok voltak? De mi van akkor, ha nem valaki ismerős, hanem Luke vagy Jessica az igazi testvére? Vagy Harry? Úristen az nagyon durva lenne és akkor ez miatt nem lehetnének együtt. Akkor ez miatt készülne ki Jenny…Vagy egy hamis vizsgálat során Harry-t hozná ki édes testvéréül, így nem lehetnek majd együtt, de a csalásra később rájönnének és kiderülne az igazság. :DDD Na jó, végképp nem tudom. Egyre több kérdés merült fel bennem és egyre több lehetőség, hogy hogyan folytatod a történetet. Az biztos, hogy nagyon izgalmas részek elébe nézünk, pár nyugis után egy csomó izgalom. :D Ezt szeretem a legeslegjobban, mindig izgalmas, eseménydús, fordulatokkal teli történet.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyértelműen ezért te vagy az egyik kedvenc írónőm. Annyira bele tudom élni magam az összes részbe és folyamatosan mosolygok egy-egy romantikus résznél, vagy izgulok együtt a szereplőkkel és mit nem adnék, ha én lehetnék Jenny vagy bármelyik másik szereplő a történetből, mondjuk a valóságban is ez van, bár valamelyikhez közöm lenne és egy jó csapat részese lennék, hiszen, ha egyik a testvérem vagy bárkim elengedhetetlen, hogy a többit ne ismerjem. :D Na de mindegy, egy szó mint száz, izgatottan várom a következő részeket.
      Természetesen pihend ki magad a szünet alatt, ha tudod, töltsd a karácsonyt a szeretteiddel és újévi fogadalomként jegyezd fel, hogy még jó sokáig itt maradsz a blogger világban és maradj ilyen varázslatos, mint amilyen vagy. :D Most ez lehet, hogy furán hangzik, de tudom és olvasom, sőt látom mennyire kis aranyos vagy mindenkivel és egy rossz szavad sincs senkihez. :* Úgyhogy köszönjük, hogy itt vagy most is velünk.

      Kellemes, boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok neked és a családodnak és természetesen – így előre bő egy héttel – boldog újévet.

      Sokszor ölel:
      Chixi

      Törlés
    2. Drága Chix!
      El sem tudod képzelni, mekkora öröm volt, amikor megláttam a nevedet a kommentelők között. Reménykedtem, hogy még olvasod a történetet, de természetesen nem haragszom meg, tudod, hogy nekem már az is sokat jelent, ha elolvasod és tetszik! :)
      Jaj, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! Igazából nem is jársz olyan messze, mert az iskolában érik majd őt bántódások - talán jogosan, talán nem, ez majd kiderül. De az, hogy Harry megcsalja... hát, igazából bármi lehetséges, úgyhogy erre inkább nem mondok semmi biztosat, mert néha még saját magamat is meglepem, hogy mit írtam. :D És most bumm, a fejemet a falba verem! Nem hiszed el, te pontosan ugyanerre gondoltam, hogy Louis a tesója. És nem hiszem el, hogy rájöttél, fhúú, te! :D Igazából még ilyen részletesen nem gondoltam bele, mint te, fogalmam sincs, mi történne, ha kiderülne, hogy Louis a testvére. Vagy egyáltalán hogy derülne ki? Most ki kell találnom valami jobbat, amivel téged is megleplek. :D Az biztos, hogy Louisnak valami jó sorsot kell alakítanom, csak azt még nem tudom, hogyan. A leglogikusabb az lenne, ha találna egy lányt, akit szerethet és viszont szereti őt, de valami különlegesen gondolkodom. Még ötletem sincs, majd alakul valahogy. :D Lehetséges, hogy azért érzed úgy, hogy lesz valami rossz Harryvel, mert az én történeteimben általában a jó dolgok nem tartanak sokáig, mindig történik valami, ami keresztbe tesz a boldogságnak. Mellesleg tényleg nagy a fantáziád, de ez sose baj, merítek belőle ötletet. :D Ami az örökbefogadással kapcsolatban eszedbe jutott... őszintén szólva ilyenek nekem nem jutottak eszembe, pedig nagyszerű ötletek! Most már komolyan fontolgatom, hogy te leszel a személyi ötletgyártóm! :DDD
      Annyira örülök, annyira jól esik, hogy ezt mondod, hogy azt el sem tudod képzelni! Pontosan az a célom, hogy bele tudjátok magatokat élni a történetbe, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy ezt nálad sikerült elérnem! És nagyon hálás vagyok neked mindenért, most hatalmas mosolyt csaltál az arcomra! :)
      Te is pihenj sokat a szünetben, és hidd el, nem kell ahhoz fogadalom, hogy itt maradjak a blogger világában, mert ilyen olvasók mellett, mint amilyen te is vagy, sose fogom megunni az írást! :)
      Kellemes Ünnepeket Kívánok neked és a családodnak is, remélem, jól telik a szüneted! :)
      Puszi, ~E

      Törlés
  11. Jajj Baba! Nagyon jo volt ez a resz, alig varom mar a kovit!^-^
    Olyan edes Harry, meg tudnam zabalni a kis cukorborsot!❤
    A nagyi is imadnivalo, ot is meglehet zabalni!:*

    Boldog Karacsonyt es Boldog uj evet kivanok!❤❤❤.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) Igen, Harryből előbújt az aranyos, édes énje, amit egyszerűen csak imádni lehet!
      Kellemes Ünnepeket! <333
      Puszi, ~E

      Törlés